T-72 M1
1:72, Revell
No.03149 (2006)
Pintér György - Múzeumi krimik
A T-72-es makettet egy barátomtól kaptam cserébe egy üveg kóláért. Egy versenyen nyerte, de még nem rakta össze, ezért úgy döntött, hogy nekem ajándékozza, hogy végre elkészíthessen életem második makettjét.
Nem sokat haboztam, többek között a Makettinfo oldalán találtam egy igen jó referenciaanyagot erről a remekműről.
A készlet kibontásakor ki is derült, hogy lehetséges a magyar változat megépítése is, bár magyar matricakészlet nincs, de legalább a nálunk hadrendbe állított tankok kerékosztata stimmelni fog.
A Revell öntőformái szerintem igen megbízhatóak, nem kellett sokat csiszolnom, bár a párom megemlítette, hogy a körömreszelőjén érdekes műanyagsorja található, melynek eredete számára ismeretlen. Rövid magyarázkodás után ráébredt arra, hogy a csorbát szenvedett körömreszelő egy magasztos célt kíván szolgálni. Kompromisszumképes vagyok: aznap én főztem.
Ami nekem kezdőnek problémát jelentett, az a lánctalp összeillesztése. Elvileg volt 12 darab egyesével, plusz hosszabb darabok. Namost a 12 darab szerintem nem volt elég, ezért fel kellett használnom a pót lánctalp szemeket, amiket ugyebár a tank elejére, hátuljára (az ívekhez) illett volna felszerelni. A „hivatalos” képen ők nem is szerepelnek, hanem a tank lánctalpát szerelők helyettesítették a javításkor. Lehetséges, hogy leestek a konyhaasztalról, de egy óra járólapon csúszkálás után feladtam a keresésüket. Mentőcsapatok nem idultak. Ütközetben eltűntek.
Először a kerekeket illesztettem össze a tank hasával, majd a futógörgőket, és száradás után jött a már említett lánctalp. Közben néha már dolgoztam a lövegtornyon. Fázisképeket itt is láthattok, a felfordított tojástartó tetején száradva.
Építés közben az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a mi kis T-72-esünket egy do-it-myself majdnem-dioráma-szerűségben ábrázolnám. Ekkor édesapám jóvoltából hozzájutottam három négyzetméternyi hungarocell-laphoz három különböző méretben, amelyből úgy néz ki, nyugdíjas koromig kihúzom. Továbbgondolva az ötelet igénybe vettem a magyar gyártmányú Otthoni Kert 1:72-es moha- és kavicsdarabok kiegészítőit, melyeket igényesen elrendezve a már kimélyített hungarocell-lapra gondosan elhelyeztem. A tank nyomát, amerről érkezett ugyebár, levágtam csipesszel, merthogy ott letaposta a füvet (mohát) és kicsit befestettem fekete és barna tempera keverékével. Végül az egész hungarocellnek adtam egy igen gyengén sikerült terepfestést. Ezt majd még továbbfejlesztem valami normálisabb fa és gipsz mixre.
Az antennát gyöngyfűzéshez használt drótból vágtam. Felhevített tűvel kiszúrtam a tank tetejét és beleillesztettem. Tán kicsit vastag, de nekem tetszik.
A sarat megpróbáltam imitálni matt lakk, barna és piros pasztellkrétapor, valamint szénceruza segítségével. Szénpor van a motor tetején is. Ezt hajlakkal sikerült rögzítenem, de így sem érintésbiztos. Nem kell fogdosni és kész. A lövegtorony tetejére a tankban szolgáló katonák felfestették a „Szabadság!” (вольность!) felkiáltást.
Összességében sok örömet szerzett nekem az építés. A nagy makettépítési újrakezdés projektem második darabja szerintem jobb lett, mint az első (Super Cobra helikopter volt az első szenvedő alany). Mindezeken felbuzdulva már előkészületek folynak egy full króm Mig-21-es kreálására...
Légyszives kommenteljetek, hogy mit rontottam el, mit lehetne máshogy, jobban, mire nem figyelek oda! Köszönöm, hogy elolvastátok.
(Összeszerelési útmutató a Revell weboldaláról letölthető. A makett 14 cm hosszú, 161 homokszínű darabból állt.)
Nem sokat haboztam, többek között a Makettinfo oldalán találtam egy igen jó referenciaanyagot erről a remekműről.
A készlet kibontásakor ki is derült, hogy lehetséges a magyar változat megépítése is, bár magyar matricakészlet nincs, de legalább a nálunk hadrendbe állított tankok kerékosztata stimmelni fog.
A Revell öntőformái szerintem igen megbízhatóak, nem kellett sokat csiszolnom, bár a párom megemlítette, hogy a körömreszelőjén érdekes műanyagsorja található, melynek eredete számára ismeretlen. Rövid magyarázkodás után ráébredt arra, hogy a csorbát szenvedett körömreszelő egy magasztos célt kíván szolgálni. Kompromisszumképes vagyok: aznap én főztem.
Ami nekem kezdőnek problémát jelentett, az a lánctalp összeillesztése. Elvileg volt 12 darab egyesével, plusz hosszabb darabok. Namost a 12 darab szerintem nem volt elég, ezért fel kellett használnom a pót lánctalp szemeket, amiket ugyebár a tank elejére, hátuljára (az ívekhez) illett volna felszerelni. A „hivatalos” képen ők nem is szerepelnek, hanem a tank lánctalpát szerelők helyettesítették a javításkor. Lehetséges, hogy leestek a konyhaasztalról, de egy óra járólapon csúszkálás után feladtam a keresésüket. Mentőcsapatok nem idultak. Ütközetben eltűntek.
Először a kerekeket illesztettem össze a tank hasával, majd a futógörgőket, és száradás után jött a már említett lánctalp. Közben néha már dolgoztam a lövegtornyon. Fázisképeket itt is láthattok, a felfordított tojástartó tetején száradva.
Építés közben az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a mi kis T-72-esünket egy do-it-myself majdnem-dioráma-szerűségben ábrázolnám. Ekkor édesapám jóvoltából hozzájutottam három négyzetméternyi hungarocell-laphoz három különböző méretben, amelyből úgy néz ki, nyugdíjas koromig kihúzom. Továbbgondolva az ötelet igénybe vettem a magyar gyártmányú Otthoni Kert 1:72-es moha- és kavicsdarabok kiegészítőit, melyeket igényesen elrendezve a már kimélyített hungarocell-lapra gondosan elhelyeztem. A tank nyomát, amerről érkezett ugyebár, levágtam csipesszel, merthogy ott letaposta a füvet (mohát) és kicsit befestettem fekete és barna tempera keverékével. Végül az egész hungarocellnek adtam egy igen gyengén sikerült terepfestést. Ezt majd még továbbfejlesztem valami normálisabb fa és gipsz mixre.
Az antennát gyöngyfűzéshez használt drótból vágtam. Felhevített tűvel kiszúrtam a tank tetejét és beleillesztettem. Tán kicsit vastag, de nekem tetszik.
A sarat megpróbáltam imitálni matt lakk, barna és piros pasztellkrétapor, valamint szénceruza segítségével. Szénpor van a motor tetején is. Ezt hajlakkal sikerült rögzítenem, de így sem érintésbiztos. Nem kell fogdosni és kész. A lövegtorony tetejére a tankban szolgáló katonák felfestették a „Szabadság!” (вольность!) felkiáltást.
Összességében sok örömet szerzett nekem az építés. A nagy makettépítési újrakezdés projektem második darabja szerintem jobb lett, mint az első (Super Cobra helikopter volt az első szenvedő alany). Mindezeken felbuzdulva már előkészületek folynak egy full króm Mig-21-es kreálására...
Légyszives kommenteljetek, hogy mit rontottam el, mit lehetne máshogy, jobban, mire nem figyelek oda! Köszönöm, hogy elolvastátok.
(Összeszerelési útmutató a Revell weboldaláról letölthető. A makett 14 cm hosszú, 161 homokszínű darabból állt.)
|
|
Így kezdődött minden
|
|
|
láncos kutya
|
|
|
tető a tojástartón
|
|
|
Készre festve
|
|
|
Háttérben a dobozával
|
|
|
"Szabadság!"
|
|
|
Bár nekem is ilyen hetykén állnának a ködgránát vetőim!
|
|
|
Az otthoni kert kiegészítőkkel (a háttérben felsejlik a mosogató széle)
|
|
|
Célkeresztben a teáskancsó
|
|
|
Felülnézetből
|
|
|
A cég reklámarca
|
|
|
Egy fennmaradt rossz minőségű fotó a 70-es évekből
|
2008.09.24.