T-80UD
1:35, Zvezda
No.3591
Pintér György - Múzeumi krimik
Sziasztok!
Szeretném bemutatni legutóbbi elkészült munkámat a Zvezda T-80UD makettjét.
Eddig általában 72-ben építettem, szerettem volna kicsit feljebb lépni, ehhez valami modern orosz vas volt az elképzelés, indulásként valami olcsóbb darabbal. A T80UD formája vonzott, a Zvezda meg nem volt drága. Gondoltam, ez a nekem való páros. Már megvásárlása előtt, (ekkor még nem létezett a Trumpeter T-80 szériája) elkezdtem fotókat gyűjteni az UD változatról, főleg orosz nyelvű oldalakon találtam nagyon jó fotósorozatokat. Bár ne találtam volna! Be kellett látnom, hogy az önfeledt építés legnagyobb ellensége a referenciafotó. A neten található dobozbontásokat nézegetve sejtettem, hogy komoly kompromisszumokat kell kötnöm. Egyrészt a makett minősége messze elmarad a modern készletektől, másrészt tudásom és technikai lehetőségeim kizárták nagymértékű hibajavítás kivitelezését. Én balga, ragaszkodtam a T80 harckocsi építéséhez. Így vágtam bele a kalandba, melyet utólag festési próbának és gyakorlásnak szoktak nevezni, tekintettel arra, hogy egy nagy kupac sz..-ból bárhogy forgatjuk, egy nagy kupac sz.. lesz. Azért beszereztem az Eduard fotómaratását, mely tovább növeli a pontatlanságok számát, mintsem helyrehozná azokat. (Vásároltam egy gyönyörű fém lövegcsövet is, de ezt végül félretettem egy boldogabb időre.)
Kezdjük az építéssel. Már a legelején leszögezhetjük, hogy semmi sem ott van ahol lennie kellene, semmi sem hasonlít - még kicsit sem - az eredeti alkatrészre. E tény után hihetetlen boldogság ha az összeépítés sikerül. Az alváz valamire hasonlít, de az nem a T80. Sebaj, majd a kötény és a kerekek eltakarják! Apropó kerekek! A legkisebb eltérés, hogy kilenc rögzítő csavar van tíz helyett, a csapágyház olyan amilyen. A lánctalpat nem lehetett a sárvédőktől elvezetni a feszítőkeréken, itt komolyabb faragás következett. Az eredeti tervben szerepelt egy fém lánc beépítése is, de később ezt elvetettem, mert hiábavaló elfecsérlése lett volna, maradt a gyári. A félszemenkénti lánc utólagos választása miatt a beépítése nem ment zökkenő nélkül. A kész maketten sajnos nem tökéletes a lánc, de ezt is eltakarja: a kötényezés!! Az önbeásó szerkezet egy vicc! Sebaj! Ezt is álcázza a mindent tudó első sárfogó (mustáros tubusból készült)!
A páncéltest frontlemeze nem az eredetinek megfelelően csatlakozik a test tetejéhez. Itt egy műanyaglemezzel toldottam meg a frontpáncélt, melyet formára reszeltem, és erre építettem vissza mindent. A lámpakeretek rézdrótból készültek, valamint a vezetékezés is. A sárvédők tároló dobozai és az üzemanyag cellák kettéosztása értelmetlen alkatrészbontás, lehet tömíteni, csiszolni örökké, a leszorító pántokat alumíniumból vágtam.
A torony még messziről sem jó. Alakja, mérete olyan szinten eltér, hogy amikor idáig értem az építéssel, elfogyott a türelmem, kidobtam volna az egészet a kukába. Végül pár hónapi pihentetés után, megérett a gondolat, hogy csak a végére kell járni ennek a szörnynek is. Felkerültek a dobozok, és a reaktív páncélzat, ami jótékonyan eltünteti a szörnyű alakhibát. A gázlókészlet két végére egyszerűen alufóliából készült a huzat. A torony hátuljára egy rácsos tárolót szereltek, ez nincs a készletben, én rézdrótból készítettem el. Először pillanatragasztós módszert használtam, de túl összetett volt a forma, és ráadásul nem tűnt túl stabilnak sem. Gondoltam ideje forrasztani egy kicsit. Beszereztem egy flakon forrasztóvizet, a pákám már megvolt. Forrasztás, 3-4 példány készült, mire a végén elfogadható lett. Mint említettem a fém lövegcsövet eltettem egy pontosabb készlethez, maradt az eredeti (látványosan túlméretes, egy nehéztüzérségi lövegnek is dicséretére válna). Igyekeztem a részleteket számomra megoldható módon pótolni, feljavítani.
Jöhetett a festés.
A Revell akril festékeit használtam, némi új tapasztalatot szerezve a használatáról. Először az eredeti festésminta Humbrol színkódjait átváltottam Revell kódokra, kicsi kevergetés után lefújtam a makettet. Fura lett, egy palazöld-zöld-fekete kombináció bizarrnak hatott, pedig először kipróbálgatva még tetszett a színhatás. Valahogy olyan hihetetlen lett, pedig az oroszok biztos tudják milyen volt a 90-es évek elején. A referencia képeken már egy többször átfestett és jelentősen fakult példány volt, ami akár ilyen is lehetett volna. Ráadásul elfelejtettem kötéslassítót adagolni a festékbe, így a festés végén szemcsés lett a felület. Ez így nem maradhatott, lemostam az egészet. Közben a kisebb rézalkatrészek lepotyogtak, a denaturált szesz többszöri leszűrése után, csodálatos módon meglett minden. Egy nap alatt visszaragasztottam az egészet.
Festés 2.0
Kezembe került a Revell kiadás festésmintája, amin hihetőbb színkódok voltak - a minta egyébként megegyezett a Zvezdával. Nato-oliv, bézs, fekete. Kipróbáltam egy maradék köténylemezen. Tetszett, és a moszkvai puccs idején készült színes képeken is ilyen szerepelt. Már csak a szemcsésedést kellett megoldani. Kisebb nyomás? Nagyobb hígítás? Beugrott, hogy a félfényes revellnél nem tapasztaltam ezt a jelenséget, így a festékekbe nem Retardert, hanem fényes lakkot kevertem, (kb. 20-30%-ot). A selyemfényű felület szerintem közelebb is áll a valósághoz mint a teljesen matt. Ráadásul az utómunkák a fényességet jelentősen tompítják. A festékeket 15-20%-ban világosítottam is. Szóval éreztem, lehetetlen lenne újra kikevernem ugyanazokat az árnyalatokat, szerencsére orvosságos üveg mennyiséget készítettem a két fő színből (hátha újabb lemosás lenne szükséges). A fekete helyett 78-as panzergrau színt használtam, gondolva a későbbi kezelésekre, amelyek majd sötétítenek még a maketten. Festés. Most már jónak éreztem, enyhe selyemfény lett a végeredmény. Jöhetett egy kis befolyatás olajfestékekkel sötétbarna, fekete keverékével. A felesleget eltüntettem, majd az eredeti színek jelentősen hígított és picit tovább világosított árnyalataival átfújtam a foltokat. Így nem lett olyan éles a befolyatás. Némi átmosás következett híg barnával, visszatörölgetve. Az olajfestéket Zippo benzinnel hígítottam és töröltem le a felületről. Nem hagy foltot, remek hígító. Csak gyorsan párolog.
Következett a koszolás. Ezt egyszerűen olajfestékbe kevert pigmenttel csináltam, több árnyalattal, több rétegben. Többször visszamosva, hogy egy-egy vékony réteg maradjon csak fent. Végül a személyzet által felhordott sarat igyekeztem megjeleníteni a felületen (ez nem lett túl realisztikus, majd legközelebb...)
A makett a jászberényi versenyre vittem el, persze elfelejtettem feltenni az antennát! Utólag pótoltam.
Kinek ajánlom a Zvezda T-80 makettjét? Csak az ellenségeimnek, szokták mondani. Kezdőknek csak akkor, ha át tudnak lépni a teljes pontatlanságon és gyakorolni szeretnék a végtelen tömítgetést. A profik pedig vagy újragyártanak, kicserélnek mindent, vagy választanak egy másik gyártót!
Üdv.
Fabók Tibor
Szeretném bemutatni legutóbbi elkészült munkámat a Zvezda T-80UD makettjét.
Eddig általában 72-ben építettem, szerettem volna kicsit feljebb lépni, ehhez valami modern orosz vas volt az elképzelés, indulásként valami olcsóbb darabbal. A T80UD formája vonzott, a Zvezda meg nem volt drága. Gondoltam, ez a nekem való páros. Már megvásárlása előtt, (ekkor még nem létezett a Trumpeter T-80 szériája) elkezdtem fotókat gyűjteni az UD változatról, főleg orosz nyelvű oldalakon találtam nagyon jó fotósorozatokat. Bár ne találtam volna! Be kellett látnom, hogy az önfeledt építés legnagyobb ellensége a referenciafotó. A neten található dobozbontásokat nézegetve sejtettem, hogy komoly kompromisszumokat kell kötnöm. Egyrészt a makett minősége messze elmarad a modern készletektől, másrészt tudásom és technikai lehetőségeim kizárták nagymértékű hibajavítás kivitelezését. Én balga, ragaszkodtam a T80 harckocsi építéséhez. Így vágtam bele a kalandba, melyet utólag festési próbának és gyakorlásnak szoktak nevezni, tekintettel arra, hogy egy nagy kupac sz..-ból bárhogy forgatjuk, egy nagy kupac sz.. lesz. Azért beszereztem az Eduard fotómaratását, mely tovább növeli a pontatlanságok számát, mintsem helyrehozná azokat. (Vásároltam egy gyönyörű fém lövegcsövet is, de ezt végül félretettem egy boldogabb időre.)
Kezdjük az építéssel. Már a legelején leszögezhetjük, hogy semmi sem ott van ahol lennie kellene, semmi sem hasonlít - még kicsit sem - az eredeti alkatrészre. E tény után hihetetlen boldogság ha az összeépítés sikerül. Az alváz valamire hasonlít, de az nem a T80. Sebaj, majd a kötény és a kerekek eltakarják! Apropó kerekek! A legkisebb eltérés, hogy kilenc rögzítő csavar van tíz helyett, a csapágyház olyan amilyen. A lánctalpat nem lehetett a sárvédőktől elvezetni a feszítőkeréken, itt komolyabb faragás következett. Az eredeti tervben szerepelt egy fém lánc beépítése is, de később ezt elvetettem, mert hiábavaló elfecsérlése lett volna, maradt a gyári. A félszemenkénti lánc utólagos választása miatt a beépítése nem ment zökkenő nélkül. A kész maketten sajnos nem tökéletes a lánc, de ezt is eltakarja: a kötényezés!! Az önbeásó szerkezet egy vicc! Sebaj! Ezt is álcázza a mindent tudó első sárfogó (mustáros tubusból készült)!
A páncéltest frontlemeze nem az eredetinek megfelelően csatlakozik a test tetejéhez. Itt egy műanyaglemezzel toldottam meg a frontpáncélt, melyet formára reszeltem, és erre építettem vissza mindent. A lámpakeretek rézdrótból készültek, valamint a vezetékezés is. A sárvédők tároló dobozai és az üzemanyag cellák kettéosztása értelmetlen alkatrészbontás, lehet tömíteni, csiszolni örökké, a leszorító pántokat alumíniumból vágtam.
A torony még messziről sem jó. Alakja, mérete olyan szinten eltér, hogy amikor idáig értem az építéssel, elfogyott a türelmem, kidobtam volna az egészet a kukába. Végül pár hónapi pihentetés után, megérett a gondolat, hogy csak a végére kell járni ennek a szörnynek is. Felkerültek a dobozok, és a reaktív páncélzat, ami jótékonyan eltünteti a szörnyű alakhibát. A gázlókészlet két végére egyszerűen alufóliából készült a huzat. A torony hátuljára egy rácsos tárolót szereltek, ez nincs a készletben, én rézdrótból készítettem el. Először pillanatragasztós módszert használtam, de túl összetett volt a forma, és ráadásul nem tűnt túl stabilnak sem. Gondoltam ideje forrasztani egy kicsit. Beszereztem egy flakon forrasztóvizet, a pákám már megvolt. Forrasztás, 3-4 példány készült, mire a végén elfogadható lett. Mint említettem a fém lövegcsövet eltettem egy pontosabb készlethez, maradt az eredeti (látványosan túlméretes, egy nehéztüzérségi lövegnek is dicséretére válna). Igyekeztem a részleteket számomra megoldható módon pótolni, feljavítani.
Jöhetett a festés.
A Revell akril festékeit használtam, némi új tapasztalatot szerezve a használatáról. Először az eredeti festésminta Humbrol színkódjait átváltottam Revell kódokra, kicsi kevergetés után lefújtam a makettet. Fura lett, egy palazöld-zöld-fekete kombináció bizarrnak hatott, pedig először kipróbálgatva még tetszett a színhatás. Valahogy olyan hihetetlen lett, pedig az oroszok biztos tudják milyen volt a 90-es évek elején. A referencia képeken már egy többször átfestett és jelentősen fakult példány volt, ami akár ilyen is lehetett volna. Ráadásul elfelejtettem kötéslassítót adagolni a festékbe, így a festés végén szemcsés lett a felület. Ez így nem maradhatott, lemostam az egészet. Közben a kisebb rézalkatrészek lepotyogtak, a denaturált szesz többszöri leszűrése után, csodálatos módon meglett minden. Egy nap alatt visszaragasztottam az egészet.
Festés 2.0
Kezembe került a Revell kiadás festésmintája, amin hihetőbb színkódok voltak - a minta egyébként megegyezett a Zvezdával. Nato-oliv, bézs, fekete. Kipróbáltam egy maradék köténylemezen. Tetszett, és a moszkvai puccs idején készült színes képeken is ilyen szerepelt. Már csak a szemcsésedést kellett megoldani. Kisebb nyomás? Nagyobb hígítás? Beugrott, hogy a félfényes revellnél nem tapasztaltam ezt a jelenséget, így a festékekbe nem Retardert, hanem fényes lakkot kevertem, (kb. 20-30%-ot). A selyemfényű felület szerintem közelebb is áll a valósághoz mint a teljesen matt. Ráadásul az utómunkák a fényességet jelentősen tompítják. A festékeket 15-20%-ban világosítottam is. Szóval éreztem, lehetetlen lenne újra kikevernem ugyanazokat az árnyalatokat, szerencsére orvosságos üveg mennyiséget készítettem a két fő színből (hátha újabb lemosás lenne szükséges). A fekete helyett 78-as panzergrau színt használtam, gondolva a későbbi kezelésekre, amelyek majd sötétítenek még a maketten. Festés. Most már jónak éreztem, enyhe selyemfény lett a végeredmény. Jöhetett egy kis befolyatás olajfestékekkel sötétbarna, fekete keverékével. A felesleget eltüntettem, majd az eredeti színek jelentősen hígított és picit tovább világosított árnyalataival átfújtam a foltokat. Így nem lett olyan éles a befolyatás. Némi átmosás következett híg barnával, visszatörölgetve. Az olajfestéket Zippo benzinnel hígítottam és töröltem le a felületről. Nem hagy foltot, remek hígító. Csak gyorsan párolog.
Következett a koszolás. Ezt egyszerűen olajfestékbe kevert pigmenttel csináltam, több árnyalattal, több rétegben. Többször visszamosva, hogy egy-egy vékony réteg maradjon csak fent. Végül a személyzet által felhordott sarat igyekeztem megjeleníteni a felületen (ez nem lett túl realisztikus, majd legközelebb...)
A makett a jászberényi versenyre vittem el, persze elfelejtettem feltenni az antennát! Utólag pótoltam.
Kinek ajánlom a Zvezda T-80 makettjét? Csak az ellenségeimnek, szokták mondani. Kezdőknek csak akkor, ha át tudnak lépni a teljes pontatlanságon és gyakorolni szeretnék a végtelen tömítgetést. A profik pedig vagy újragyártanak, kicserélnek mindent, vagy választanak egy másik gyártót!
Üdv.
Fabók Tibor
|
| P1050338 |
|
| P1040127 |
|
| P1050311 |
|
| P1050314 |
|
| P1050320 |
|
| P1050321 |
|
| P1050324 |
|
| P1050333 |
|
| P1050336 |
|
| P1050337 |
2015.06.27.