A TOPGUN 1969. március 3-án állt fel Miramarban a NAVY légibázisán, a korábbi cikkeimben már említett vietnámi kudarc utáni elemzés hatására. A kudarc okai közül egy volt a légiharc kiképzés hiánya, illetve annak nem kielégítő volta.
Az F-8-as közösség soha nem hagyta abba a légiharc gyakorlást, mivel a gép csak légiharcra készült, nem rendelkezett közepes hatótávolságú légiharc rakétával, de ellenben volt gépágyúja. Nekik viszonylag közel kellett az ellenséghez menni, ha le akarták azt küzdeni.
A Phantomot ezzel szemben, már az akkor korszerűnek gondolt elvek szerint kizárólag rakétákkal szerelték fel és csak az egyik feladata volt a légiharc, rakétákkal, a másik a földi célpontok elleni csapásmérés.
Az F-8 pilóták kapóra jöttek a programhoz. A semmiből, minimális anyagi forrásokkal, kölcsön gépekkel kezdődött a program. A TOPGUN A-4-es, T-38-as gépekkel kezdte a gyakorlásokat, az eljárások kidolgozását, de besegítettek a Marines A-6-osai és az USAF F-106-osai is.
A TOPGUN-ban kezdetben a flottától érkezett pilótákat képezték ki, akik aztán visszatérve az egységükhöz átadták a tudásukat a többieknek. A rendszer annyira eredményes volt, hogy a vietnámi eredmények után a TOPGUN önállósodhatott és felálltak a DACT kiképzést flottaszinten támogató századok is, A-4, T-38 gépekkel.
1974-75-ben a NAVY 10 F-5E és 3 F gépet vett kölcsön, (nagy számban álltak rendelkezésre a Vietnámból visszahozott vagy oda le sem szállított gépek) amit a TOPGUN, a VF-126-os és VF-43-as kaptak meg. Természetesen az A-4-esek és T-38-asok továbbra is fontos részét képzeték a kiképzésnek (sőt az A-4-es jóval nagyobb számban volt jelen, mint az F-5)
A cél az volt, hogy mind a keleti-, mind a nyugati parton legyen lehetőség a flotta repülőinek DACT-ot gyakorolni. A Virginia állambeli Oceana bázison települt a VF-43. A kaliforniai Miramarban a VF-126 és a TOPGUN.
Később a Navy biztosítani akarta nem csak a vadászgép pilóták számára, hanem a csapásmérő pilóták számára is a DACT kiképzést. Így állt fel a VA-45 a floridai Cecil Fielden (később a szintén floridai Key Westbe települtek át VF-45 néven), valamint a VF-127-es a kaliforniai Lemoore bázison (később a Nevadai Fallonba költöztek VFA-127 néven).
A TOPGUN 1987-ben a speciálisan a Navy számára gyártott F-16N gépekre cserélte az F-5-öseit.
Jelzések, minták
Az 1974-ben érkező F-5 gépek még SEA mintát és színeket viseltek. 30219/34102/34079//36622
A gépeken fekete NAVY felirat és a függőleges vezérsíkon fekete 01, 02, 03 számok voltak felfestve.
Navy számok (BuNo): 15878, 159879, 159880
A NAVY egyszerűen folyamatos sorszámot alkalmaz. Nem jelölik sem az évet, sem a típust a számokkal. Jött egy F-14-es, kap egy sorszámot, aztán ha utána egy A-6-os jött az megkapta a következőt.
A további két gép SEA mintával de (azonos az USAF-nál később szabványosított New Blue-val) kék színekkel érkezett. A minta alul fölül volt felfestve (wraparound).
35109, 35164, 35414
A gépeken a korábbiak folytatásaként a 04, 05 számok és egy piros hajtóművet jelző két piros csík jelent meg.
Navy számok: 158881, 158882
Az orrkúpok ekkor még feketék voltak. A NAVY gépeiben nem volt radar ezért később az orrkúpot is festették.
Kb. innentől kezdve a NAVY agresszorokon nem voltak szabványosítva(a kivételekkel majd fogtok találkozni később), sem a minták, sem a színek. Persze többnyire a meglevő festékekből dolgoztak, de az esetek többségében nem tisztán, dobozból festettek, hanem mixeltek. Néha felfedezhetünk ismerős mintákat, de többnyire a festők agyából ad hoc kipattant mintákat festettek a gépekre. Sok mintának, és/vagy színkombinációnak volt azonban elődje a T-38 vagy az A-4 gépeken.
Sajnos a gépek számozása a korai időket leszámítva, teljesen független volt a géptől. Ha érkezett egy új gép, egyszerűen berakták oda a sorba, ahol hiány volt. Ha ez átment egy másik századhoz kapott egy új számot.
Míg az USAF-nál kötelezően a gépszám utolsó két, három számjegye jelent meg a gépeken, a NAVY teljesen szabadon kezelte a számozást, főleg a későbbi időben, 1989 után, amikor nagy volt a cserebere a századok között és jelentős számú USAF gép is érkezett. Ez megnehezíti a gépek azonosítását. Az USAF mintákat könnyen lehet reprodukálni hiszen azok szabványosítottak és két három hasonlóan festett gépről is meg lehet rajzolni őket. A NAVY-nél ha nincs a gépről fotó, alulról, felülről, jobbról, balról, akkor gyakorlatilag a mintákat az esetek többségében nem lehet reprodukálni. Ezért elég nehéz a NAVY gépeinek festéséről írni. Az egyik lehetőség időrendben szedve megvizsgálni egy-egy gép festésmintáit, vagy egy-egy időszeletet választva megnézni, az adott időben a gépek milyen színekkel voltak festve. A másik lehetőség, ami az USAF-nál jól működött, hogy egy-egy festésmintát vizsgálva felsorolni, az adott mintát hordózó gépeket. Na, ez a lehetőség a NAVY esetében használhatatlan.
Ha teljes képet akarunk kapni, sajnos az időszeletes megoldás nem vezet eredményre mivel voltak gépek, amiket éven belül többször átfestettek, míg mások évekig repültek azonos mintával. Marad a legelső lehetőség, sorszám szerint megnézni a gépeket és az ismert festésmintákat bemutatni. Itt egy probléma van, hogy nem minden fotóról van időpont információ. Meg kell jegyeznem, hogy a rengeteg bemutatásra kerülő fotó ellenére biztosan hiszem, hogy vannak olyan minták, amiről nem tudok.
Változások időrendben
1975-ből van az első fotó, amin már fel van festve a TOPGUN jelvénye, a függőleges vezérsíkra, kb. az alsó harmadában a szám alá. A 01-es gépet átfestették és 05-ös számot kapott. A 05-ösből 01-es lett.
1976-ban a korábbi gépszámot átfestették és a vezérsík tetején kisebb méretben megjelent az új sorszám, 541-től. A számozásnak nem volt köze a korábbi sorszámokhoz, de a sorrend maradt.
01-540, 02-541, 03-542, 04-543, 05-544
A gépeken a kabin alatt megjelent egy arany paralelogramma, amiben a pilóta neve illetve a másik oldalra talán a gépért felelős műszaki tiszt neve került.
A 02-es, 03-as gépeken új festés jelent meg, a SEA mintával és Ghost színekkel festett.
Ebben az évben folyt a Ferris festés próbája, amihez a NAVY a 159878-es gépet festette át.
1977-ben érkeztek az F gépek. Nincs mindről fotó az érkezéskori állapotról.
Navy számok: 160964, 160965, 160966
A 964-esről az első fotón kék mintával látható (az USAF New Blue), a másik két gép ezüstszínű. Ekkor kezdték a gépek orrára felfesteni a svancon levő háromjegyű szám első két számjegyét fehérrel, sötétkék kerettel. A hajtóműjelző piros csíkokat törölték egyes mintáknál, de hamarosan visszatértek a felfestésére.. Egyes gépeken egy fekete varjút festettek a kabin alá.
Az 544-es gép új szín kapott és egyedül ezen, valószínűleg kipróbálásképpen, pirossal került fel az orra a gépszám, a 44-es. Ez a gép lezuhant 1977-ben. A 160794–es gép érkezett a pótlására szürke színekkel.
Az F gépek: 160964 46, 160965 47, 160966 50.
Az 50-es szám a többitől eltérően sárga számot kapott, piros kerettel.
1978-ban a 41-es és 42-es gép, bizarr festést kapott. Mintha egy óvodás csoportot engedtek volna be a reptérre. A 45-ös volt még a legszebb közöttük, az F-15-ös mintájára hasonlító festéssel. Az F-ek is hasonló összepacsmagolt festést kaptak, kivéve az 50-es, ami ezüstszínben repült. Ezek a szedett-vedett minták gyorsan átfestésre kerültek.
1980-ban a 43-as és 40-es, 50-es egy hasonló, de színeiben eltérő, szögletes mintát kapott. A 45-ös gépet MARINES felirattal Marines pilótát használták. A 47-es gép ekkor kapta meg a zöld, barna, sárga festését, amit később a VFA-127, VF-43-as századnál is hordott, és a piros 47-es számot.
1981-ben a 159879-es lezuhant. Ez a gép viselt egyedül kék számot fekete kerettel, az 50-esen kívül. Helyette a 162307–es érkezett. Ezek után ez lett a 41-es gép.
1982-től megint változtak a jelzések. Az orron egy kisebb méretű szürke szám jelent meg, kivétel a Marines 45-ös, amin a szám kisebb lett, de piros maradt. Érdekes, hogy az F-eken a nagy, régi számok nem változtak, kivétel az 50-es, amivel viszont feketével volt felfestve. Ez a gép állítólag a svédek Viggenjének hatására egy zöld szürke szögletes mintát kapott.
A 40-es gép egy világosszürke festést kapott, a 41-es a Ferris mintához hasonló szögletes festést, a 42-es egy MiG-21-es standard mintához (a csehszlovák 21MF-re hasonlít) kísértetiesen hasonlító festést kapott. A 43-as rövid ideig a 41-es szögletes mintájához hasonló festést viselt, lovis szürke NAVY felirattal és szürke 541-es számmal a svanc tetején. Hamarosan meglepő módon Asia Minor festést kapott ez a gép. Ebben az időben a TOPGUN jelvény több gépen nem volt felfestve, majd visszakerült, de nem a korábbi helyére, hanem a vezérsík közepére.
1984-ben a 43-as, 40-es gépet újból átfestették. Hasonló, teljesen egyedi zöld szürke festést kaptak. A 40-es gépet 44-esre számozták át. Ez a gép ebben az évben lezuhant a 160793-as géppel pótolták, ami háromszínű szürke festést kapott. A piros hajtóműjel eltűnt a gépekről.
Az 1987-es kivonáskor már megint fekete számok voltak a gépeken. A megmaradt három F és a négy E modellt szétosztották a többi agresszor század között. A VFA-127, VF-43, a Marines VMFT-401 egyaránt kapott a gépekből. A 43-as és 45-ös gép ekkor egy rövid ideig vörös csillagot és piros számot viselt, 45-ös 126-os századot erősítette. A 45-ös ekkor megint NAVY feliratot kapott.
Gépek és gépszámok
159878 f01, f05, f544, p44
159879 f02, f541, fh41, k41
159880 f03, f541, fh42, sz42, f42
159881 f04, f543, fh43, sz43, f43, p43
159882 f05, f01, f540, fh40, sz40, f44
160794 fh45, p45, kicsi p45
160964 fh46,
160965 fh47, p47
160966 s50, k50, f50, kicsi f50
162307 f41,
p=piros, k=kék, f=fekete, fh=fehér, s=sárga, sz=szürke
A képek
A képeket NAVY hivatali szám (BuNo) szerinti sorrendben, időrendben teszem fel. Ahol rendelkezésemre áll kép, igyekszem az adott festést minden oldalról bemutatni. Érdemes alaposan megnézni a képeket, ha elsőre két egyforma képet láttok.
A számok átfestése során sokszor látható az előző szám átfestése, sőt sokszor a korábbi szám is. A festéseket sokszor javították, ami az alapfestést alaposan eltorzította. Erre legjobb példa a 46-os.
