Pintér György - Múzeumi krimik
A covid után rövidesen bővült a családunk egy kis tacskóval, az akkor 10 éves kislányunk legnagyobb örömére. Játékboltokban nézegettem is, hogy esetleg kapható-e kész tacskó, mert néhány cég akkor már gyártott állatokat. Nem találtam olyat, ami tetszett volna, újabb plüsst pedig nem akartam vásárolni.
Végső elkeseredésemben beírtam a keresőbe, hogy "dachshund 1:24" és meglepődtem, mert volt találat… Egy német webshop kínálatában találtam is egy tacskót (festetlenül), amit a MAIM (Modern Armies In Miniatures) cég gyártott, így rögtön vettem is kettőt, mert sose lehet tudni. A kis tacsit alig találtam meg a dobozban, de az biztos, hogy biztonságos volt a csomagolás.
Voltak kétségeim, mert egy olyan téma a figurafestés számomra, ami mindig kissé távol állt tőlem… Persze voltak korábban is próbálkozásaim, de többnyire overálos, bukósisakos figurák készültek a versenyautók mellé, vagy épp az utastérbe ültetve (tehát alig láthatóan), ezért arc-kéz-láb festése nem volt jellemző.
Meggyőztem magamat, hogy ez mégis "csak egy kutya", ráadásul kicsi, alig fog látszani, a mi tacsink "gyári színét" pedig nem lesz nehéz eltalálni, mert a kiskutyáról napi szinten elég sok kép készült. A tacskó öntése nagyon jó minőségű, alig kellett finoman csiszolni rajta. Kis alapozó után már festhető is volt.
Valóban nem okozott nagyobb gondot a "makett verzió" festése a képek alapján, minden "folt" a helyére is került. Egy kicsit szándékosan "fényesebbre" hagytam a fekete színt, mert a mi kutyánk szőre is fénylett napsütésben.
…de jött ismét a de…
Ez a figura olyan kicsi, hogy ezt a polcra kitenni nem érdemes, autó mellé állítva is alig lenne látható, így valamit ki kellene találni.
Vissza a webshopba és hátha találok valami ötletet, akár figurát, akár dioráma ötletet, vagy bármit. Találtam is egy rövidnadrágos, hosszú hajú kislányt, aki talán kissé hasonlít a mi lányunkra. A nyárias öltözetű figurához hamar jött is az ötlet, hogy a lányunk melyik ruhájának felelne meg, így el is kezdtem a festést. Bevallom, már ez nehezebb feladat volt, mint a tacskó teljes festése, mert a színek árnyalatát nehezen találtam el. Árnyékolásban sem vagyok jártas, így mondjuk ki, megpróbáltam kihozni belőle a lehető legjobbat. Na igen, de következnek a kezek, a lábak és persze az arc. Ja, a haj se lesz semmi feladat…
Ezekkel napokig szenvedtem, voltak részek, amiket többször újra is festettem, mire elfogadható eredményt értem el. A kislány figura öntési nyomai kicsit több csiszolást igényeltek, mint előtte a kutya esetében, de nem volt vészes.
Persze most se éreztem késznek a projektet, mert egy kutya és egy kislány önmagában nem állja meg a helyét. Hobbiboltban láttam "fa alapot", az korábban is tetszett és el tudtam képzelni a figurák alá. A házunk melletti parkban sokat sétálunk a kutyánkkal a kezdetek óta, így arra a környezetre hasonlító alap volt az elképzelés. Ehhez modellvasúthoz használatos füvet és murvát használtam, amik felragasztása előtt természetesen a földhöz hasonló színt festettem "alapnak".
Ja, kellett még egy póráz, mert "Leinenpflicht" (pórázkötelezettség) is van… Ezt az itthon talált legvékonyabb cérnából oldottam meg.
Legvégül egy összerakható, plexi vitrinbe kerültek a család legkisebb tagjai az alappal együtt, hogy ne porosodjanak, így már talán rá lehet fogni, hogy vignetta.
Talán eddig ez volt az egyik "legnehezebb" makettezős feladatom, egy igazi kihívás, "figurás szemmel" nézve pedig biztos, hogy nem is lett tökéletes, de mégis örömmel késztettem ezt a kis a meglepetést, aminek az átadási időpontja adott év karácsonya volt.
Nagy is volt az öröm, de a mai napig úgy érzem, hogy ez a két "apróság" még elő fog kerülni és javítani fogok a festésen, a színárnyalatokon, esetleg az árnyékoláson is, mert ennél még mindig nem érzem azt, hogy kész.