Nissan Skyline GT-R R32

1:24, Tamiya No.24135

Pintér György - Múzeumi krimik A Skyline R32 GT-R 1989-ben került gyártásba és 1993-ig készítették a komoly versenymúlttal rendelkező Skyline széria következő elemeként. A kocsit a japán A-csoportos versenyspecifikációknak megfelelően készítette el a Nissan, és csak azért került kereskedelmi forgalomba és a közutakra, mert a versenyszabályok ezt megkövetelték.

Az R32 4545 mm hosszú, 1755 mm széles és 1355 mm magas. Motorja az új fejlesztésű RB26DETT. Ez egy DOHC „sorhatos”, 24 szeleppel, 2568 köbcentiméterrel és két Garret turbóval, amelyek 8,5:1 sűrítési arányt produkálnak. Ezeket egy előre beépített intercooler segíti, alapesetben 280 lóerőt kihozva a motorból 6800-as fordulatszámnál és 360 Nm-es forgatónyomatékot 4400-as fordulaton.

Mivel a motort is valójában a japán A-csoportos versenyzésre tervezték, azt alkatrészcsere nélkül rá lehet venni, hogy adjon le akár 550 lóerőt.

A motor jelölésében (RB26 DOHC ETT) a betűk és számok a következőket jelölik:
RB – ez a motor szériájának betűjele
26 – ez a 2,6 literes hengerűrtartalomra utal
D – DOHC = két felülfekvő vezérműtengely
E – elektronikusan vezérelt üzemanyag befecskendezés
TT – twinturbo = két turbó

A nem kis teljesítmény egy 5 fokozatú váltón és egy összkerékhajtási rendszeren át jut az aszfaltra. Az R32 összkerékhajtási rendszere az ATTESA-ETS (Advanced Total Traction Engineering System for All - Electronic Torque Split). Ez leginkább a Porsche's 959 ilyen rendszeréhez hasonlít: egy 16 bites processzor másodpercenként százszor monitorozza a kocsi mozgását; például a kerekek forgási sebességét, vagy az oldalirányú és menetirány szerinti gyorsulást. Ha a rendszer egy kerék megcsúszását érzékeli, a nyomatékot elektronikusan vezérelve azonnal áthelyezi a nem csúszó kerekekre.

Alapból a hátsó kerekek hajtottak, de a rendszer akár a teljesítmény 50%-át is át tudja küldeni az első kerekekre, ha szükséges. A 100/0 és az 50/50 között fokozatmentesen szabályoz. A rendszer sajátosságai miatt az R32 annak ellenére is alkalmas driftelésre, hogy összkerekes.

Az pedig már az én szubjektív véleményem, hogy valahogy így kell egy autónak kinéznie. Nem tudom megmondani, hogy pontosan melyik elemek teszik olyan széppé, de az biztos, hogy a Nissan-nál nagyon eltalálták a formát. Főleg azért érdekes ez, mert mivel egy alapvetően versenypályára szánt kocsiról van szó, a kinézet nem is kellett volna nagy hangsúlyt kapjon a tervezéskor.

A készlet, amit megépítettem a Tamiya Nissan Skyline R-32 HKS versenyautója lett volna, ha nem matricák nélkül kapom; viszont így 2000 forintért jutottam hozzá. Úgy gondoltam, hogy egy amolyan utcai versenykocsit csinálok belőle, amivel ki lehet ruccanni hétvégén a ringre és a gyorsulási versenyen is helytáll. Mivel elkezdtem egy szerviz-diorámát, amely szándékom szerint egy tuning-műhely lesz, annak része lesz ez az autó is, mint az egyik éppen a szervizben készülő kocsi.

A készlet amúgy jó minőségű, de azért egy-két helyen nem volt tökéletes az illeszkedés. A kasznit a Tamiya TS-53 (deep metallic blue) spray festékével fújtam, Car System (autófényezésben használatos) akril bázisú spray alapozó után. Korábban már használtam Tamiya spray festéket (TS-52), és azzal tökéletesen elégedett voltam, de ezzel most nem. Az élekről, mélyedésekből elmászott-elvékonyodott a festék, így több helyen javítani kellett. A kékre a már említett TS-52 (candy lime green) fetékkel fújtam maszkolás után csíkokat. Sajnos néhány helyen a maszkoló alá is bemászott a festék, amit ecsettel javítottam. Ez nem mindenütt sikerült szépen. Lehet, hogy a jelenleg használt festőszalag helyett igazi makettező maszkoló szalagot kellene használnom?

Lakkozásra a Car System fényes lakkját használtam. Ez is, az alapozóhoz hasonlóan akril bázisú, és tartalmaz acetont. Ezért (mivel először használtam ezt a lakkot) kicsit féltem tőle, hogy bántja majd a festéket, de ez szerencsére elmaradt; kivéve a motormáz-tetőn, amin kissé megoldotta a lakk a festéket, ezért újra kellett festeni. Emiatt meg a motorház-tető színe kissé elüt a kocsi többi részétől, de egyelőre így marad. A lakk szép felületet ad, gyorsan szárad és 1100 forint a 400 ml-es spray.

Igaz, hogy nem próbáltam még kimondottan makettezéshez gyártott spray-s lakkot, de ezek után valószínűleg nem is fogok; a Tamiya pl. 1800 forint a 100 ml.

A belső teret kiegészítettem egy kézifékkel; különböző csöveket és elektromos és más szerelvényeket (pl. toronymerevítőt) helyeztem el a motortérben, mivel a kocsi nyitott motorházzal foglal majd helyet a műhelyben. Ez volt az első motortér feljavításom, és a fotókon is látszik, hogy nem az igazi, de tapasztalatszerzésnek jó volt.