"Tankman" esete a T-59-cel a Csang-an utca sarkán

T-59

1:72, Trumpeter No.72285

Pintér György - Múzeumi krimik Tienanmen tér, azaz a "Mennyei Béke tere". Magyarországon kevés embernek mond valamit. Peking központi terének ez a neve, ahol a "Nagy Kormányos" Mao Ce-tung mauzóleuma emelkedik, manapság turistalátványosság. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban vagy másfél hónapig címoldalon szerepelt és éppen nem a "mennyei béke" miatt. A változásokat követelő diákok itt állították fel a New York-i Szabadságszobor mintájára a szabadság szobrát és tartottak tüntetéseket, kínai méretekkel is jelentős tömeggyűléseket, követelve az emberi szabadságjogok kínai elismerését. Aztán a hatalom megunta a diákok hangoskodását és erővel válaszolt. Előbb május 20-23 között próbálkoztak – sikertelenül. A rendfenntartó erőket a tüntető tömeg kiszorította a város központi részéről. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg kapta az utasítást, hogy tisztítsa meg a teret a "hőzöngőktől". A beérkező csapatok éles lőszerrel és harckocsitámogatással kezdték meg a parancs végrehajtását 1989. június 3-án. A Csang-an sugárút nyolcsávos úttestje közepén egy T-59-es harckocsikból álló oszlop közeledett a tér felé, látszólag feltartóztathatatlanul. Látszólag. A gyalogátkelőn akkor épp egy gyalogos ballagott, két kezében bevásárlószatyrok. Egyszer csak megállt. A vezérharckocsi éppen csak meg tudott állni. Amikor aztán elkezdte kikerülni a fehér inges, fekete nadrágos férfit, az odább lépett. Látszott, hogy nem akarja tovább engedni az oszlopot. Rövidesen fel is mászott az élen álló tankra és szót váltott annak legénységével. Hogy ki volt? Nem tudni. Egyes vélemények szerint Vang Vej-lin a neve. De a hivatalos kínai szervek nem tudnak róla semmit. Azt sem, hogy az a két – feltehetőleg – ügynök, aki elvezette, hová vitte a figurát.

Ez a történet jutott eszembe, amikor kinyitottam a karácsonyra kapott ajándékot, a Trumpi számára hazai, T-59-es harckocsi 1:72-es makettjét.
A T-59 a kínai harckocsigyártás első nagyszériás típusa, ami a szovjet T-54A szovjet harckocsi helyi módosítása. Annyival volt több az alap 54-es, hogy infrareflektorral és lövegstabilizátorral is rendelkezett. Összeségében 9500 darab készült az alap és a II-es változatból.
Érdekesség, hogy az eset főszereplője, a "Tankman" szobrot kapott. Igaz, nem Kínában, hanem az USA-ban, a kaliforninai Yermo melletti "Szabadság" szoborparkban. A szobor hat és fél mázsa betonból készült. Egy eléggé összevissza harckocsiszobor előtt áll.

Ennek a harckocsinak készítette el az 1/72-es kicsinyítését a Trumpi. A dobozon egy elkészített makett kissé poros és közepesen matricázott képe látható. A kis matricalapon kívül négy öntőkeretet és a harckocsitest két különálló darabját kaptam. Ja és két gumi lánctalpszalagot.

Az építés nem tartogatott semmiféle nehézséget. A megszokott minőség, tiszta felületek, jól illeszkedő alkatrészek – csak az a gumiszalag-lánctalp, csak azt tudnám feledni! Dehát ez van. Jó szokásom szerint kicsit meghúzogattam, nyújtottam a szalag hosszán. Nem sokat, pár millimétert, de ez éppen elég ahhoz, hogy meglegyen az a hossz, amivel erőltetés és gond nélkül a helyére lehet varázsolni a két szalagot.

A képeken, amik a "tankman" akcióját ábrázolják, a harckocsikon nem láthatók a kétszázliteres hordópárok. Maga a készlet sem tartalmazza az ehhez szükséges alkatrészeket, sem a négy "C" alakú tartót, sem a hordókat. Úgy látszik, nem akartak lehetőséget adni a tüntetőknek, hogy azokat beütve, kilyukasztva felgyújtsák a jármű hátulját.
A tornyon két antenna látható. (Ez valószínűleg a parancsnoki harckocsik sajátja, hiszen a fényképen, videón jól látszik, a mögötte haladókon csak egy-egy van.) Ezeket húzott szálból készítem el, ha majd odáig érek. A légvédelmi géppuska, ami a jobboldali búvónyílás elé van csatolva, ponyva alatt van. Így, valószínűleg alufóliából, el kell készítenem ezt a védőtokot. A kapott mennyiséghez képest van egy plusz reflektor a test bal oldalán is. Tehát akadnak olyan apróságok, amik miatt érdemes alaposan tanulmányozni a fennmaradt fényképeket.

A plusz reflektor mellett a pót lánctalptagok és a vontatókötél felhelyezése következett. Ez utóbbihoz nem volt vonószem-pár a készletben, így egy korábbi beszerzésből egy lengyel műgyantás cég bolhaszemnyi alkatrészei kerültek felhasználásra. A lánctalp-tagok elhelyezése "kétütemű". A négy tag 3+1 formációban van a homlokpáncélra rögzítve.

Ami viszont gond, hogy a fennmaradt képeken nem látható a harckocsi toronyszáma. Néhány lelkes makettező szintén elkészítette ezt a jelenetet. Mivel a toronyszám helyét nem akarták üresen hagyni, így ki tudja, honnan származó számokkal töltötték ki a helyet. Volt közöttük 303-as, illetve 109-es is. Mivel toronyszám volt, így az a kisebb hiba, ha nem stimmel a szám, minthogy az, ha semmi nem szerepel. Így nálam a készlethez kapott 308-as szám szerepel, ami hangsúlyozom, nem hiteles.

Magát a "tankman"-t egy mit sem sejtő repülőgép-szerelőből – az amerikai földi személyzet Airfix készletéből – készítettem el. Kicsit át kellett dizájnolnom. Sapka lefaragva, szerszámosláda levágva. A bevásárlószatyor Revell tömítőből kigyurmázva. Fehér ing, fekete nadrág, fekete haj, ahogy a képeken látható.
A következő mutatvány az alap elkészítése lesz. Ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, legyenek rajta az útburkolati jelek, megfelelően kopottak, és az a néhány vöröses folt, amit én tégladarabok becsapódásaként azonosítottam.
Előszedtem egy műanyag lapot. Kimaszkoltam az úttestnek megfelelően. Lefújtam, majd kicsit koszoltam és téglaszínű pigmentekkel kialakítottam a téglák becsapódási helyeit.

Utolsó előtti elemekként felkerültek a vontatókötelek és a burkolat a légvédelmi géppuskára. Ez utóbbihoz alufóliát használtam. Ami még hátra van, az a két antenna, amit a parancsnoki kupola elé kell beállítanom. Aztán akár késznek is mondhatnám ezt a munkámat.