Pintér György - Múzeumi krimik
(Ahogy ez az egyik, mellékelt, orosz nyelvű plakáton olvasható.)
Fekete füstfelhő. A bástyákon magyar és török harcosok küzdenek. Az egyik turbános kitűz egy lófarkas, török zászlót, amikor egy kisteremtű alak ront neki és zászlóstól, törököstől leveti magát a mélységbe. Meglehet, sok helyen volt hasonló jelenet, nekem Dugovics Titusz hőstettét juttatja eszembe. E hazában, talán mindenkinek.
Szikrázó nyomjelző-zuhatag, eszeveszett légvédelmi tűz. A, Felkelő Nap jelével repülő, gép orral fordul a hajó fedélzete felé, majd őrült sebességgel zuhanni kezd. A hajó fedélzetének közepén, izzó robbanási felhő, a becsapódott gép helyén.
Apró, fürge repülőgép, szárnyán csillagok, egy nagy, kétmotoros, náci bombázó után ered. Amikor eléri, légcsavarjával rohan bele a bombázó farokrészébe és izzé – porrá zúzza, a saját gépével együtt. Zuhanás.
Az előbbit hőstettként, a másodikat kamikáze akcióként emlegetjük, de mit mondhatunk a harmadikról. Nos, ezt és az ilyen jellegű, a repülőgéppel végrehajtott nekirepüléseket, rongálásokat nevezik a világ minden pontján „taran”-nak azaz támadásnak.
Sokan úgy gondolják, hogy az efféle fanatikus hozzáállást feltételező akciók a II. világháborúban valósultak meg. Korántsem!
Már az első világháború elején, 1914. szeptember 8-án, Pjotr Nyesztyerov, a cári légierő pilótája hajtotta végre az első „légi kosolást” („kosolásnak” a hajók egymásnak ütközésével való megtámadását, elsüllyesztést nevezték. Legutóbb 1866-ban a lissai csatában alkalmazta az osztrák haditengerészet) az osztrák-magyar légierő egyik felderítőgépe ellen. Az akció mind az orosz, mind az osztrák-magyar oldalon a pilóták halálával végződött.
De szólnak krónikák a spanyol polgárháború idején „elkövetett” taranról csakúgy, (melyben Jevgenyij Sztyepanov I-15 gépével,1937 november 27-én egy olasz SM-81-et ütött le az égről) mint 1939. forró őszén, a lengyel égen végrehajtott eseményekről is. Itt Leopold Pamuła nevét és egy, így megsemmisült PZL P-11C.-t emlegetnek egy megsemmisített Messer 109 társaságában.
A bolgárok is bevetettek minden az 1943/44-es szövetséges bombatámadások kivédésére. Itt Dimitar Spiszarjevszi főhadnagy próbálta meg a tarant 1943. december 20-án, Szófia felett. Sikerrel. Persze a taran nem speciálisan „keleti”. Az angliai csata idején jegyezték fel, hogy Ray Holmes főhadnagy Hurricane -jával egy Do-17-nek csapott oda, 1940 szetember 15-én.
A Szovjetunió elleni német támadás kezdetétől 1943 közepéig 2-300 taranra került sor. 14 szovjet pilóta hajtott végre kétszer, Alekszandr Hiobisztov három, Borisz Kobzan pedig négy tarant hajtott végre.
Ha valaki úgy gondolja, hogy a taranok sora a szovjet hadisikerekkel, és a második világháborúval befejeződött, az téved. Több taranra kaptak parancsot szovjet pilóták pl.: az U-2-es, amerikai, magassági felderítők ellen. Nem rajtuk múlt, hogy nem került akkor rájuk sor.
Sor került máskor:
1980- ban, egy MiG-21-es hajtott végre végzetesnek bizonyuló taran-támadást egy behatoló iráni RF-4 felderítő ellen, mely mindkét gép pusztulásával végződött. Szólnak pletyák még a 70-es évek elejéről (itt Gennagyij Jeliszejev százados és két iráni pilóta „részvételével”), valamint 1981-ben egy Szu-15 kontra iráni CL-44 szereplésével, illetve 1988-ból is taranról, de ezeket nem erősítették meg.
A vietnámi háborúban is emlegetnek egy tarant, amit Vu huan Thieu hajtott végre egy B-52-es ellen.
Taran-szerű akciót hajtott végre a kalocsai 51. légi ezred gépe, amely 1955. július 29-én. Kósi József 705-ös számú MiG-15-e egy nyugati, propaganda-léggömböt próbált előbb gépágyújával, majd a gép szárnyával megsemmisíteni. A ballon a gép beömlőnyílására tapadt. A MiG hajtóműve felrobbant. A repülőgép vezetője meghalt.