Boeing Vertol CH-46E Sea Knight
1:48, Academy
No.2226 (2004)
Pintér György - Múzeumi krimik
Ebben a cikkben a legutóbbi makettemet szeretném bemutatni, amellyel röpke 4 hónap alatt sikerült elkészülnöm, továbbá egy rövid kis technikai és történeti áttekintést is az eredeti géppel kapcsolatban!
Az igazi:
Ha helikopteres körökben a “Phrog” (béka) nevet emlegetik,akkor minden bizonnyal a CH-46 Sea Knight helikopterről van szó, amely több mint ötven éven keresztül fontos szerepet töltött be az amerikai tengerészgyalogság életében is. Az első Sea Knight 1962-ben emelkedhetett a magasba. A tengerészgyalogságnak szerelem volt első látásra, amely az első alkalomtól kezdve nagyon megszerette a géptípust. A CH-46 gépcsalád 4 variánst foglal magába az A, D, E, és F típust. Az E típus gyakorlatilag a legmodernebb és egyben az olyan utolsó verzió “béka” is, melyen a legtöbb változtatást,korszerűsítést hajtottak végre. Felmerül a kérdés, hogy miért is nevezik ezt a fantasztikus gépet békának!? Elég csak egy pillantást vetnünk egy épp földön elhelyezkedő példányra, amely pont ugyanúgy néz ki, mint egy béka, ami épp ugrásra készül. Ha egy kicsit szeretnénk az angol megnevezését a Phrog becenevet elemezni, akkor megint csak feltehetjük a kérdést, hogy miért van az angol Frog szó előtt a Ph. A válasz pedig az amphibious role angol szavakhoz köthető, amely a kétéltű szerep betöltésére utal. A gép ugyanis képes vészhelyzet esetén vizen landolni az oldalán lévő „párnák” segítségével, melyet levegővel töltenek fel. Mint már említettem ,a CH46e mindig nagyon fontos volt a Marine Corps számára, ezért a típus az évek során számos változtatáson és korszerűsítésen ment keresztül egészen máig, amikor folyamatban van a leváltás a V-22 Osprey-re. A tengerészgyalogságnál jelenleg csupán már csak 8 egység használja békát (2013. márciusi adat).
A gép erejéről két T58-GE-16 hajtómű gondoskodik, amely 25 katonát vagy 2270kg súlyt tud célba juttatni. Az ECCS (Condition Control System), valamint az ERIP (Engine Reliability and Improvement Program) installációjával a gép eléri a 145 csomó sebességet (kb 268 km/h). A gép hátulján található ALQ-157-es blokkolókat később a fejlettebb DIRCM rendszerre cserélték. A megbízhatóság érdekében a gép megkapta az AIMS (Aircraft Integrated Maintenance System) rendszert is, melynek segítségével a pilóták egy kijelzőn követhetik szemmel az erőmű működését. A BFT (Blue Force Tracker) rendszer képes megkülömböztetni az ellenséges és baráti járműveket, üzenetküldési opcióval kiegészítve. A gépet természetsen GPS-el is felszerelték, ami kijelzőkkel segíti a tájékozódást. A legutóbbi korszerűsítések egyike a gép túlélési képességeit célozták meg, ilyen az ASE (Aircraft Survivability Equipment)
A makett és az építés:
A makettet még karácsonyra kaptam a menyasszonyomtól. Nagyon örültem neki, hiszen magától választotta! Természetesen némi útmutatással, mivel mondtam neki, hogy makettet vegyen nekem, ezért egy kis papírra felírtam,milyen kategóriákból milyen méretben és korhoz kapcsolódóan válogathat! Amikor kinyitottam az ajándékot,nagyon boldog lettem, hiszen sikerült eltalálnia az ízlésemet. Azért tudja, hogy nagyon szeretem a helikoptereket. Azonban ennek ellenére nem tudtam sokat az igazi típusról. Mint egy laikus,már-már majdnem a Chinookal kevertem, pedig azért van differencia a kettő között. Ezért itt volt az ideje jobban megismerkedni a típussal. A párom azért is választott szerencsésen, mert szinte csak olyan légijárműveket és típusokat építek, melyek anyahajón is szolgálnak, és ez a gép is olyan.
A makettet 2004-ben adták ki, amely még abban az évben megnyerte az Év makettje címet a nürnbergi makettkiállításon. Mielőtt elkezdtem a makettel dolgozni,több “review-t” elolvastam a neten a készlettel kapcsolatban, ahol többnyire mindenki a fellegekbe dicsérte a terméket. Páran az egyik legjobb Academy készletnek titulálták azt. Természetesen akárcsak a makett kiadása, a tesztek is jó pár éve íródtak. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy illeszkedési hibákkal sajnos én is találkoztam. A méretes dobozban 223 alkatrészt találunk, de az útmutató szerinti építés során nekünk csak 198 darab alkatrészre lesz szükségünk. Az öntés nagyon rendben van, sorját akarva sem tudtam találni. Az alkatrészek szépen kidolgozottak és jó minőségre utalnak, bár itt-ott van egy két puritán darab is. A készlethez megrendeltem a BIG ED maratás szettet is, de több helyen indokolatlannak találtam a maratásra való cserét, átalakítást, mert jó volt az Academy készlet is! Természetesen, ha tárcánk engedi,azért ajánlott az Eduart szett is, mert szépen fel tudja dobni a gépet egy-két “lapocska”.
Az összeszerelési útmutató dicséretet érdemel, hiszen nagyon igényesen van elkészítve, könnyen áttekinthető, és referenciaképekkel illusztrált. Ezzel kapcsolatban nem bíztam a véletlenre a dolgot, így rengeteg oldalt mentettem el a neten, hogy minél több fotóm legyen az igazi gépről. A készlet 3 különböző matricázási és két festési lehetőséget ajánl fel. Az első a Nighthawkok egy zöld festésű szörnyetege, ami az elnök szolgálatában áll, a másik kettő pedig a Golden Eagles és a Raging Bulls helikopetere. Utóbbi kettőnél azonos festési sémát kell alkalmazni, csupán a csapatjelzések különbözőek. A matricák szépen kidolgozottak, viszont olyan vékonyak, mint a Sága selyemsonka! Sok tapasztalatom még nincs az Academy készletek terén, de készletben található matricák a vízzel érintkezve a másodperc tört része alatt készek elhagyni a matricaívet! Rettenetesen könnyen szakadnak is, így sok helyen szimplán fölöslegesnek találtam a matricalágyító folyadék használatát. Többnyire,hála Istennek,nem volt velük nagyobb problémám.
Az építést a beltérrel kezdtem. A műszerfal egyenesre csiszolása után felhelyeztem az előre festett maratásokat, a pilótaülésekre pedig a biztonsági öveket. A cargo tér építése során eldönthetjük, hogy székeket vagy hordágyakat helyezünk el, nyitott vagy akár felhajtott állapotban. Az én választásom a kis piros székekre esett. Ezeket nyitott pozícióban helyeztem el, majd jöhettek rá a maratott biztonsági övek. Érdemes odafigyelni, mert a székek útmutató szerinti elhelyezése nem túl pontos, az igazi gépen elhelyezkedő székekhez képest. Továbbá a beltér építése során találkozhatunk a makett egyik leggyengébb pontjával. Ezek pedig a belső oldalfalak, melyeken hatalmas kilökőtüskenyomok sorakoznak! A falak kidolgozása miatt, ezek eltávolítása ügyességtől függően némi időt igényel. Az oldalsó falakat Gunze Dark Gull Gray színnel, míg a rámpát matt feketével fújtam. A görgőket acél színnel húztam ki, ezeket elvileg alumínium színnel kell, de sajnos ilyen nem állt a rendelkezésemre. A festés után a belteret matricáztam kicsit koszoltam, majd az 50-es géppuskákat és a töltényhüvely gyűjtő állványt kicsit felturbóztam maratásokkal. A géppuskákat érdemes feljavítani, mert rettenetesen egyszerűek és élettelenek minden tekintetben.
Miután elkészültem a beltérrel, összeillesztettem a törzsfeleket. Ezután pedig szintén a törzshöz illesztettem azt négy darabból álló elemet, amibe a két hátsó futószár illeszkedik. (Sajnos a nevét nem tudom!) A szárazpróba elején már láttam, hogy itt csúnya illeszkedési problémák lesznek, mivel akármit csináltam,valamelyik oldalról mindig kilógott egy 0,5 mm-es rész. Következhetett a reszelők és csiszolók harca közel másfél hétig. Ez az elem az eredeti géptől eltérően ocsmány módon csatlakozik a törzs mindkét oldalához, így jobbnak láttam, ha a szögletes vonalakat az illeszkedésnél eltűntetem. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen pár helyen nehezen hozzáférhető. Mivel a csiszolásban sincs még olyan nagy tapasztalatom,nem lett tökéletes, de minden magamtól telhetőt megtettem. Ezek után felhelyeztem a maratásokat és lassan közeledhetett a festés. Innentől már valamennyire gyorsabban haladtam.
A gépet Vallejo alapozóval átfújtam, majd finoman átcsiszoltam. Ezzel a termékkel kapcsolatban sajnos nincs jó tapasztalatom,és többet nem is fogom használni. Annak ellenére, hogy mindig alaposan zsírtalanítok és hagyok bőven száradási időt, képes a már gyengített maszkolószalag is felszedni festékestül az alapozóréteget. Hála Istennek ez kevésbé észrevehető helyen történt.
Tehát az alapozás után felvittem az első festék réteget ami Gunze Medium Gray volt, amit aztán száradás után Tamiya szalaggal és gyurmával maszkoltam. Végső színként a Gunze LT. Ghost Gray színt vittem fel. Jöhetett a szokásos lakkozás, matricázás, koszolás, és újra lakkozás Vallejo mattal.
Azt hihetnénk,már majdnem elkészült a gép, de még közel sem értem a végére. A típust ismerve és a képeket nézve nem nehéz rájönni, hogy mivel a helikopter tandemrotor rendszerű, így azok kinyitott állapotban horror mennyiségű helyet foglalnak el. Sajnos a gyártó nem ad lehetőséget arra, hogy behajtott rotor lapátokkal készítsük el gépünket. Az Italeri ezt a lehetőséget több Hawk helikopterén is egyszerűen megoldotta. Minden makettem vitrinben foglal helyet, ahol igen korlátozott a rendelkezésre álló hely, és figyelembe véve azt a tényt,hogy mindig tetszettek az ilyen megoldások több szempontból is, így magamnak kellett megoldani a dolgot. A netet böngészve találtam egy módszert, amit a legtöbben alkalmaztak ennél a típusnál. A képeken is látható módszer első ránézésre bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. Röviden a lényeg, hogy a rotoragy ágait le kell vágni, a helyüket pedig egy hasonló vastagságú műanyag- vagy sztirolrúddal kell megtoldani. Nekem sztirol nem állt a rendelkezésemre, így egy vastagabb öntőkeretből vágtam ki darabokat, melyeknek közepére egy vékony kis lyukat fúrtam. A levágott rotoragy ágainak végére egy mélyebb U-alakú bemarást csináltam fémcsiszolókkal, majd ezek tetejére és aljára szintén csináltam egy furatot. Így már hajított állásban tudtam ráhelyezni őket a toldalékra, majd rögzíteni egy vékonyra faragott kis rúddal. Végül további száraz pozícionálás után a toldalékot erős pillanatragasztóval rögzítettem a stabilitás érdekében. Kezdő lévén még ekkora fába nem vágtam a fejszém, így kicsit féltem, hogy belekezdjek-e, de végül is megoldottam “valahogy”,és elértem, amit szerettem volna. Ezután még a rotoragy feljavítása következett némi rézdróttal, maratással,és készek is lettek a behajtható forgószárnyak. Már csak festeni kellett,és felhelyezni őket a békára.
Utolsó lépésként felhelyeztem a gépre pár Remove Before Flight jelzést, amelyet a BIG ED készlethez kapunk. Sok képet megnéztem, de kevés olyat találtam, ahol pontosan meg tudjuk tekinteni, hol vannak ilyen jelzések a békán. Csak olyan helyekre raktam, amit képeken is láttam. Ezt azért említeném meg, mert több makettezőnél észrevettem, hogy olyan helyekre raktak ilyen jelzéseket, ahol a valóságban biztosan nincsenek.
Összegzés:
Annak ellenére, hogy viszonylag kevés alkatrészből áll össze a készlet, elég sok időt igényelt a helikopter megépítése. Természetesen ebben nagy szerepe volt az Eduard szettnek is, hiszen itt-ott azért kellett csiszolgatni és fűrészelni, hogy a maratásokat fel tudjam helyezni. Nem ütköztem nagyobb hibákba, de a vége felé szinte már-már hisztisen vártam, hogy eljussak legalább a festésig. De próbáltam minél megfontoltabban, pontosabban haladni,törekedve a tökéletességre. Ez pedig nem kevés időt igényelt. Hábár a tökéletességet nem sikerült elérnem, de a legfontosabbat igen,hogy megelégedtem a végeredménnyel, és eddig ez a legszebb forgószárnyasom! Ha valaki végigolvassa a soraimat,láthatja, hogy ez nem egy olyan rossz készlet. Így bátran ajánlom azoknak is, akik csak dobozból szeretnék megépíteni a Békát, mert az eredmény úgy is garantáltam tetszetős lesz!
Az igazi:
Ha helikopteres körökben a “Phrog” (béka) nevet emlegetik,akkor minden bizonnyal a CH-46 Sea Knight helikopterről van szó, amely több mint ötven éven keresztül fontos szerepet töltött be az amerikai tengerészgyalogság életében is. Az első Sea Knight 1962-ben emelkedhetett a magasba. A tengerészgyalogságnak szerelem volt első látásra, amely az első alkalomtól kezdve nagyon megszerette a géptípust. A CH-46 gépcsalád 4 variánst foglal magába az A, D, E, és F típust. Az E típus gyakorlatilag a legmodernebb és egyben az olyan utolsó verzió “béka” is, melyen a legtöbb változtatást,korszerűsítést hajtottak végre. Felmerül a kérdés, hogy miért is nevezik ezt a fantasztikus gépet békának!? Elég csak egy pillantást vetnünk egy épp földön elhelyezkedő példányra, amely pont ugyanúgy néz ki, mint egy béka, ami épp ugrásra készül. Ha egy kicsit szeretnénk az angol megnevezését a Phrog becenevet elemezni, akkor megint csak feltehetjük a kérdést, hogy miért van az angol Frog szó előtt a Ph. A válasz pedig az amphibious role angol szavakhoz köthető, amely a kétéltű szerep betöltésére utal. A gép ugyanis képes vészhelyzet esetén vizen landolni az oldalán lévő „párnák” segítségével, melyet levegővel töltenek fel. Mint már említettem ,a CH46e mindig nagyon fontos volt a Marine Corps számára, ezért a típus az évek során számos változtatáson és korszerűsítésen ment keresztül egészen máig, amikor folyamatban van a leváltás a V-22 Osprey-re. A tengerészgyalogságnál jelenleg csupán már csak 8 egység használja békát (2013. márciusi adat).
A gép erejéről két T58-GE-16 hajtómű gondoskodik, amely 25 katonát vagy 2270kg súlyt tud célba juttatni. Az ECCS (Condition Control System), valamint az ERIP (Engine Reliability and Improvement Program) installációjával a gép eléri a 145 csomó sebességet (kb 268 km/h). A gép hátulján található ALQ-157-es blokkolókat később a fejlettebb DIRCM rendszerre cserélték. A megbízhatóság érdekében a gép megkapta az AIMS (Aircraft Integrated Maintenance System) rendszert is, melynek segítségével a pilóták egy kijelzőn követhetik szemmel az erőmű működését. A BFT (Blue Force Tracker) rendszer képes megkülömböztetni az ellenséges és baráti járműveket, üzenetküldési opcióval kiegészítve. A gépet természetsen GPS-el is felszerelték, ami kijelzőkkel segíti a tájékozódást. A legutóbbi korszerűsítések egyike a gép túlélési képességeit célozták meg, ilyen az ASE (Aircraft Survivability Equipment)
A makett és az építés:
A makettet még karácsonyra kaptam a menyasszonyomtól. Nagyon örültem neki, hiszen magától választotta! Természetesen némi útmutatással, mivel mondtam neki, hogy makettet vegyen nekem, ezért egy kis papírra felírtam,milyen kategóriákból milyen méretben és korhoz kapcsolódóan válogathat! Amikor kinyitottam az ajándékot,nagyon boldog lettem, hiszen sikerült eltalálnia az ízlésemet. Azért tudja, hogy nagyon szeretem a helikoptereket. Azonban ennek ellenére nem tudtam sokat az igazi típusról. Mint egy laikus,már-már majdnem a Chinookal kevertem, pedig azért van differencia a kettő között. Ezért itt volt az ideje jobban megismerkedni a típussal. A párom azért is választott szerencsésen, mert szinte csak olyan légijárműveket és típusokat építek, melyek anyahajón is szolgálnak, és ez a gép is olyan.
A makettet 2004-ben adták ki, amely még abban az évben megnyerte az Év makettje címet a nürnbergi makettkiállításon. Mielőtt elkezdtem a makettel dolgozni,több “review-t” elolvastam a neten a készlettel kapcsolatban, ahol többnyire mindenki a fellegekbe dicsérte a terméket. Páran az egyik legjobb Academy készletnek titulálták azt. Természetesen akárcsak a makett kiadása, a tesztek is jó pár éve íródtak. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy illeszkedési hibákkal sajnos én is találkoztam. A méretes dobozban 223 alkatrészt találunk, de az útmutató szerinti építés során nekünk csak 198 darab alkatrészre lesz szükségünk. Az öntés nagyon rendben van, sorját akarva sem tudtam találni. Az alkatrészek szépen kidolgozottak és jó minőségre utalnak, bár itt-ott van egy két puritán darab is. A készlethez megrendeltem a BIG ED maratás szettet is, de több helyen indokolatlannak találtam a maratásra való cserét, átalakítást, mert jó volt az Academy készlet is! Természetesen, ha tárcánk engedi,azért ajánlott az Eduart szett is, mert szépen fel tudja dobni a gépet egy-két “lapocska”.
Az összeszerelési útmutató dicséretet érdemel, hiszen nagyon igényesen van elkészítve, könnyen áttekinthető, és referenciaképekkel illusztrált. Ezzel kapcsolatban nem bíztam a véletlenre a dolgot, így rengeteg oldalt mentettem el a neten, hogy minél több fotóm legyen az igazi gépről. A készlet 3 különböző matricázási és két festési lehetőséget ajánl fel. Az első a Nighthawkok egy zöld festésű szörnyetege, ami az elnök szolgálatában áll, a másik kettő pedig a Golden Eagles és a Raging Bulls helikopetere. Utóbbi kettőnél azonos festési sémát kell alkalmazni, csupán a csapatjelzések különbözőek. A matricák szépen kidolgozottak, viszont olyan vékonyak, mint a Sága selyemsonka! Sok tapasztalatom még nincs az Academy készletek terén, de készletben található matricák a vízzel érintkezve a másodperc tört része alatt készek elhagyni a matricaívet! Rettenetesen könnyen szakadnak is, így sok helyen szimplán fölöslegesnek találtam a matricalágyító folyadék használatát. Többnyire,hála Istennek,nem volt velük nagyobb problémám.
Az építést a beltérrel kezdtem. A műszerfal egyenesre csiszolása után felhelyeztem az előre festett maratásokat, a pilótaülésekre pedig a biztonsági öveket. A cargo tér építése során eldönthetjük, hogy székeket vagy hordágyakat helyezünk el, nyitott vagy akár felhajtott állapotban. Az én választásom a kis piros székekre esett. Ezeket nyitott pozícióban helyeztem el, majd jöhettek rá a maratott biztonsági övek. Érdemes odafigyelni, mert a székek útmutató szerinti elhelyezése nem túl pontos, az igazi gépen elhelyezkedő székekhez képest. Továbbá a beltér építése során találkozhatunk a makett egyik leggyengébb pontjával. Ezek pedig a belső oldalfalak, melyeken hatalmas kilökőtüskenyomok sorakoznak! A falak kidolgozása miatt, ezek eltávolítása ügyességtől függően némi időt igényel. Az oldalsó falakat Gunze Dark Gull Gray színnel, míg a rámpát matt feketével fújtam. A görgőket acél színnel húztam ki, ezeket elvileg alumínium színnel kell, de sajnos ilyen nem állt a rendelkezésemre. A festés után a belteret matricáztam kicsit koszoltam, majd az 50-es géppuskákat és a töltényhüvely gyűjtő állványt kicsit felturbóztam maratásokkal. A géppuskákat érdemes feljavítani, mert rettenetesen egyszerűek és élettelenek minden tekintetben.
Miután elkészültem a beltérrel, összeillesztettem a törzsfeleket. Ezután pedig szintén a törzshöz illesztettem azt négy darabból álló elemet, amibe a két hátsó futószár illeszkedik. (Sajnos a nevét nem tudom!) A szárazpróba elején már láttam, hogy itt csúnya illeszkedési problémák lesznek, mivel akármit csináltam,valamelyik oldalról mindig kilógott egy 0,5 mm-es rész. Következhetett a reszelők és csiszolók harca közel másfél hétig. Ez az elem az eredeti géptől eltérően ocsmány módon csatlakozik a törzs mindkét oldalához, így jobbnak láttam, ha a szögletes vonalakat az illeszkedésnél eltűntetem. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen pár helyen nehezen hozzáférhető. Mivel a csiszolásban sincs még olyan nagy tapasztalatom,nem lett tökéletes, de minden magamtól telhetőt megtettem. Ezek után felhelyeztem a maratásokat és lassan közeledhetett a festés. Innentől már valamennyire gyorsabban haladtam.
A gépet Vallejo alapozóval átfújtam, majd finoman átcsiszoltam. Ezzel a termékkel kapcsolatban sajnos nincs jó tapasztalatom,és többet nem is fogom használni. Annak ellenére, hogy mindig alaposan zsírtalanítok és hagyok bőven száradási időt, képes a már gyengített maszkolószalag is felszedni festékestül az alapozóréteget. Hála Istennek ez kevésbé észrevehető helyen történt.
Tehát az alapozás után felvittem az első festék réteget ami Gunze Medium Gray volt, amit aztán száradás után Tamiya szalaggal és gyurmával maszkoltam. Végső színként a Gunze LT. Ghost Gray színt vittem fel. Jöhetett a szokásos lakkozás, matricázás, koszolás, és újra lakkozás Vallejo mattal.
Azt hihetnénk,már majdnem elkészült a gép, de még közel sem értem a végére. A típust ismerve és a képeket nézve nem nehéz rájönni, hogy mivel a helikopter tandemrotor rendszerű, így azok kinyitott állapotban horror mennyiségű helyet foglalnak el. Sajnos a gyártó nem ad lehetőséget arra, hogy behajtott rotor lapátokkal készítsük el gépünket. Az Italeri ezt a lehetőséget több Hawk helikopterén is egyszerűen megoldotta. Minden makettem vitrinben foglal helyet, ahol igen korlátozott a rendelkezésre álló hely, és figyelembe véve azt a tényt,hogy mindig tetszettek az ilyen megoldások több szempontból is, így magamnak kellett megoldani a dolgot. A netet böngészve találtam egy módszert, amit a legtöbben alkalmaztak ennél a típusnál. A képeken is látható módszer első ránézésre bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. Röviden a lényeg, hogy a rotoragy ágait le kell vágni, a helyüket pedig egy hasonló vastagságú műanyag- vagy sztirolrúddal kell megtoldani. Nekem sztirol nem állt a rendelkezésemre, így egy vastagabb öntőkeretből vágtam ki darabokat, melyeknek közepére egy vékony kis lyukat fúrtam. A levágott rotoragy ágainak végére egy mélyebb U-alakú bemarást csináltam fémcsiszolókkal, majd ezek tetejére és aljára szintén csináltam egy furatot. Így már hajított állásban tudtam ráhelyezni őket a toldalékra, majd rögzíteni egy vékonyra faragott kis rúddal. Végül további száraz pozícionálás után a toldalékot erős pillanatragasztóval rögzítettem a stabilitás érdekében. Kezdő lévén még ekkora fába nem vágtam a fejszém, így kicsit féltem, hogy belekezdjek-e, de végül is megoldottam “valahogy”,és elértem, amit szerettem volna. Ezután még a rotoragy feljavítása következett némi rézdróttal, maratással,és készek is lettek a behajtható forgószárnyak. Már csak festeni kellett,és felhelyezni őket a békára.
Utolsó lépésként felhelyeztem a gépre pár Remove Before Flight jelzést, amelyet a BIG ED készlethez kapunk. Sok képet megnéztem, de kevés olyat találtam, ahol pontosan meg tudjuk tekinteni, hol vannak ilyen jelzések a békán. Csak olyan helyekre raktam, amit képeken is láttam. Ezt azért említeném meg, mert több makettezőnél észrevettem, hogy olyan helyekre raktak ilyen jelzéseket, ahol a valóságban biztosan nincsenek.
Összegzés:
Annak ellenére, hogy viszonylag kevés alkatrészből áll össze a készlet, elég sok időt igényelt a helikopter megépítése. Természetesen ebben nagy szerepe volt az Eduard szettnek is, hiszen itt-ott azért kellett csiszolgatni és fűrészelni, hogy a maratásokat fel tudjam helyezni. Nem ütköztem nagyobb hibákba, de a vége felé szinte már-már hisztisen vártam, hogy eljussak legalább a festésig. De próbáltam minél megfontoltabban, pontosabban haladni,törekedve a tökéletességre. Ez pedig nem kevés időt igényelt. Hábár a tökéletességet nem sikerült elérnem, de a legfontosabbat igen,hogy megelégedtem a végeredménnyel, és eddig ez a legszebb forgószárnyasom! Ha valaki végigolvassa a soraimat,láthatja, hogy ez nem egy olyan rossz készlet. Így bátran ajánlom azoknak is, akik csak dobozból szeretnék megépíteni a Békát, mert az eredmény úgy is garantáltam tetszetős lesz!
|
| 1174339_101515818505… |
|
| Sea Knight |
|
| DSC_0512 |
|
| DSC_0513 |
|
| DSC_0515 |
|
| DSC_0520 |
|
| DSC_0572 |
|
| DSC_0574 |
|
| DSC_0575 |
|
| DSC_0577 |
|
| DSC_0596 |
|
| DSC_0597 |
|
| DSC_0598 |
|
| DSC_0600 |
|
| DSC_0601 |
|
| DSC_0602 |
|
| DSC_0603 |
|
| DSC_0606 |
|
| 954373_1015158185048… |
|
| 992206_1015158185051… |
|
| 1167874_101515818506… |
|
| 1232352_101515818505… |
|
| 1232575_101515818504… |
|
| 1232684_101515818505… |
|
| 1278231_101515818507… |
|
| 1278244_101515818504… |
|
| 1291628_101515818506… |
|
| 1289897_101515818504… |
2013.10.22.