1957 Chrysler 300C Custom

1:25, AMT-ERTL No.30048

Pintér György - Múzeumi krimik Rövid története:

A 300-as története 1955-ben kezdődött, amikor Virgil Exner, az extravagáns formatervező megreformálta a CHRYSLER palettáját. Ez a modernizálás "forward look"-ként vonult be az amerikai autótörténelembe. Az autó új formája megdöbbentette a világot, a vetéjtársakat pedig arra késztette, hogy a fejükhöz kapjanak. Az új forma nem öreg technikát takart. Az ötvenes évek elején bemutatott HEMI motor, mely félgömb (hemiszférikus) alakú égésteréről kapta nevét. Így az új Cryslerek akár 300 lóerőt is produkáltak! -az ősHEMIk. Nem csoda, hogy az 1955-ös daytonai versenyt egy Chrysler 300 nyerte! Az 1957-es C jelzése megtévesztő volt, mert az elsőt (1955) C300-nak hívták. 1956-os lett a 300B, az 1957-es így lett C. Ettől kezdve 1965-ig minden modell új betűt kapott. Ez alól kivétel egyedűl az 1963-as volt, mert a soron következő I betűt nem használták, azt gondolták megtévesztő lett volna, egyesnek lehetett volna olvasni. Az autók további érdekessége, hogy csak három színben gyártották őket 1955-ben: fehér, piros, fekete. 1957-re ez további két színnel egészült ki. A négyajtós kivitel a New Yorker nevet viselte. Ebből vacak 10000 darabot adtak el, amelynek kasznija sok betegséggel küszködött, többek között hajlamos volt rozsdásodni, ami párosult a hanyag illesztésekkel. A 300C nagyon népszerű volt, a tervezők álmait váltották valóra az eladási statisztikák. Ha valakinek nem tellett Cadillac-re, de nem akarta sokkal lejjebb adni, akkor egy jó alternatívát képviselt az autó.

A makett:

Szerencsére a makett is a forward look jegyében készűlt! Ésszerü alkatrészbontások, jó részletek jellemzik az egész készletet! A kocsiszekrény tökéletesen méret-, és alakhű. Finoman vésett, negatív panelvonalak jellemzik. Szépen kidolgozottak a feliratok, emblémák. Kifestésük makettezőt próbáló lesz. Az alváz, a cég egyik remekművének számít. A kipufogókat és a "létrát" (alváz merevítőt) külön kapjuk! Az utastér, már nem a régi, "teknő-elv" szerint készült: külön darabokból épül fel az alvázra a belső tér. Ez az építést nem gyorsítja fel, viszont a festést könnyebbé teheti. Amerikában az 1950-es évek végére az autók több mint fele autómata váltóval készült, ennek szellemében készült a makett is. A motortér igazán részletes. A motor 24 darabból áll! Persze ez lehet több is, rajtunk múlik. Az AMT mellékeli műanyagból az egyik kábelt, de ídőt, és energiát spórolhatunk vele, ha házilag gyártottra cseréljük! A szokásos kábelezést itt sem érdemes elhagyni. Az interneten sok restaurált példányról lehet részletfotókat találni. A gumik minősége megfelelő. Gyári szabványt kapunk, amelybe bepattintható a fehér rész. Utóbbi kicsit ilyesztő megoldás lehet, de kiválóan utánozza az eredetit, és nem kevés időt és bosszúságot takarít meg. A pici matricalap három autóra elegendő rendszámtáblát, és néhány gyári feliratot tartalmaz. A minőségük kárpótolja a mannyiséget! A gyári verziótól csak a krómozott keret, útmutató, matrica és persze a doboz különbözik. A "custom" verziótól csak a krómozott keret, útmutató, matrica és persze a doboz különbözik. (a képek között, megtalálható a két krómozott keret egymás mellett. A készletek csak egyet-egyet tartalmaznak!) Továbbá az ajtók belső oldalát tartalmazó "keretből" lekanyarintották a gyári légszűrük alkatrészeit. A valódi különbség gyakorlatilag; a felni, a hűtőmaszk és a levegőszűrő (air filter). A készlet egy viszonylaggyorsan építhető, szép autót tartalmaz. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy különleges amerikai autót látni a gyüjteményébe!