Pintér György - Múzeumi krimik
Régen publikáltam már a legutóbbi munkámat, de más irányú elfoglaltságok miatt nem volt annyi időm diorámát építeni, mint szerettem volna. Azért nem tétlenkedtem, és végül elkészült ez a kis sivatagi csendélet.
Az alap
56 x 33 cm, a legmagasabb pontja az olajpumpa teteje 25 cm.
Az M60A1
az Academy No.1349 készlete, 98%-ban dobozból épített makett. Az antennák és a vontatókábel, amit házilag készítettem. Az összeállításával nem volt gond, jellemzően Academy minőség. Elhanyagolható és könnyen kezelhető sorjával és jó minőségű, pontosan illeszkedő alkatrészekkel találkozunk az építés során. Festésnél a már jól bevált Lifecolor festéket és lakkokat használtam. Alapozásnak - ha jól emlékszem - valamelyik közép zöld árnyalatot, fedőrétegnek pedig sivatagi homok sárgát fújtam fel. Ezt követte a különböző kopások, rozsdásodások, lefolyások felfestése.
A humvee és LAV
Italeri (No. 273 commando hum-v és No. 378 LAV-25 Mortar Carrier)készletek. A humvee-re nem is térek ki külön, mert teljes mértékben dobozból épített, csak az antennák, zászlók és málhák lettek hozzáadva, és mint ilyen, már számos hasonló járműépítés be lett mutatva. A mortar carrier-ről sincs sok újdonság, az Itarei egy régebbi készlete. Elnagyolt belső tér jár hozzá, és mivel ezt a makettet még nagyon kezdő koromban követtem el, sajnos szinte semmit nem is változtattam rajta. Útólag meg már (főleg a belsején) nem is nagyon lehetett. A legnagyobb hibája a fehér belső szín, ugyan is az a kanadai LAV-re jellemző, az amcsik zöldre szokták a belsőt festeni, de persze anno ennek nem jártam kellőképpen utána. Mindegy, szódával elmegy..
A figurák
Dragon (3015), ICM (35201) valamint gyanta kittek.
Az olajpumpa
0.5 és 1mm-es sztirollapok, drót és felhasználásával teljes mértékben saját tervezés és építés,tekintve, hogy sehol nem tudtam beszerezni ilyesmit. Maga az építés képek és háttéranyag keresgetésével kezdődött. A méretei hozzávetőlegesek csak, ugyanis sem méreteiben, sem szerkezetében nem találtam két egyformát a neten. A működtetésüket is több, különböző módon oldják meg: elektromos motorral, dízelmotorral, de ritkább esetben akár gázzal is. Én az elektromos motort választottam erőforrásként.
Mivel több azonos formájú darabra volt szükség például a váltóműház, a „lófej” és az ellensúlyok oldalaihoz, ezért kartonpapírból elkészítettem a megfelelő sablonokat, amelyeket azután sztirollapból kivágtam, majd összecsiszolással pontosítottam, végül összeragasztottam. Rendhagyó módon felülről építem lefelé a pumpámat. Először a „lófej” és a főgerenda készült el, majd a forgócsap és a tripod, ezt követte a váltómű a lengőkarokkal, ellensúlyokkal és a pitman rudakkal és az alapul szolgáló vasszerkezettel, majd jött az elektromos motor, a hajtószíj és a szerelőlétra, végül pedig a drótkötél és a befogó pofa. Lifecolor sötétszürkével alapoztam, majd a „lófejet” és az ellensúlyokat Revell matt 15 sárgával fújtam le. Egy nap száradást követően Humbrol matt 109 kékkel fújtam színre a maradék alkatrészeket. Valószínűleg öreg volt már a festék, mert meglepetten tapasztaltam, hogy száradás után türkizkék színekben pompázott a pumpa. Végül is ezt az árnyalatot is megfelelőnek ítéltem, így ez után jöttek a részletek és a szokásos „gyötrés”, hogy megfelelően nyúzott hatást keltsen a darab.
Jó szórakozást!