Northrop F-5E Tiger
1:72, Hobby Boss
No.80207
Pintér György - Múzeumi krimik
Óriási örömmel vettem meg a Hobby Boss makettjét pár éve Mosonmagyaróváron s álltam neki nem is oly rég. A mosoly azonban hamar lelohadt az ábrázatomról. Előre bocsájtom, az összerakás végére a készletet én erős hármasra értékeltem. Kicsit elnagyolt minden a dobozban, nagyjából az Italeri minőség, de negatívak a panelvonalak. Persze felmerül a kérdés, miért nem álltam neki feljavítani? Nos, van még sok-sok összerakásra váró makettem, minddel nem tölthetek el egy egész évet és a kiegészítőkre sem szeretek költeni, csak a kiválasztottaknak veszek.
A kabinnal kezdtem az összeállítást. Volt egy kis rézmaratásom ezt részben felhasználtam, nem nagyon látszik. A törzs egészen jól passzol, de ez a félszárnyakról már nem mondható el. A kabintető nyitó mechanizmust nem adja a doboz, (az Esci-n kívül talán más nem is vette a bátorságot hozzá 72-ben) pedig az egy gyöngyszem lenne a kész repcsin, nyitott helyzetben. Emiatt beültettem egy lökös sofőrt és rázártam a kabintetőt, izzadjon! A pitot csövet injekciós tűre cseréltem. A svanc tetejét kissé át kellett alakítanom, az ott levő antenna miatt. A vízszintes vezérsík a valóságban penge vékony, a maketté pedig durung, majd a következőn megreformálom, de itt nem vitt rá a lélek. A szárny alatti függesztmények lyukait letömítettem, csupasz szárnyat akartam és a szárnyvégekre sem raktam semmit.
Papp Levi barátomtól kaptam egy fotót erről a „Snake” festésű marokkói gépről ami a sivatagi királyságba érkezését megelőzően agresszorként kergetőzött a US NAVY-nél és bár eredetileg tunéziait akartam csinálni belőle, ez a marokkói lett a végeredmény (Később az is meg lesz). A színeket Humbrol és Testors festékekkel fújtam fel. A farok rész hőálló borítását Alclad-dal festettem, persze fényes fekete alapra, majd a fúvócsövek végeit átlátszó kékkel ködöltem, mert hát ugye a hőterhelés az ott nagy.
Ez után kapott egy fényes lakk réteget. Azt a kevés matricát, ami erre a gépre kellett, a Zotz és Carpena Decals soraiból vettem ki. Persze a gépszámot máshonnan ollóztam össze, mégpedig a legendásan pocsék minőségű Condor Decals, Pucara sorából. Lemostam a lakkot és újat vittem fel, de így is hullott a forgács. (Ebben az állapotában már kezdett mocskosul tetszeni a gép, köszi Levi!)
Egyetlen függesztményt szándékoztam felhasználni a gépen, a nagy póttartályt, de az sem volt lehetséges a dobozból, mivel a kör keresztmetszethez semmi, de semmi köze nincs, egy megmaradt Italeris került rá. Ennek a színe nem fém lett, a szabvány marokkói póttank színekkel még jobban mutat a madárka. Megkapta a futószárakat és egyéb sallangokat és most már csak gyönyörködni kell benne.
A kabinnal kezdtem az összeállítást. Volt egy kis rézmaratásom ezt részben felhasználtam, nem nagyon látszik. A törzs egészen jól passzol, de ez a félszárnyakról már nem mondható el. A kabintető nyitó mechanizmust nem adja a doboz, (az Esci-n kívül talán más nem is vette a bátorságot hozzá 72-ben) pedig az egy gyöngyszem lenne a kész repcsin, nyitott helyzetben. Emiatt beültettem egy lökös sofőrt és rázártam a kabintetőt, izzadjon! A pitot csövet injekciós tűre cseréltem. A svanc tetejét kissé át kellett alakítanom, az ott levő antenna miatt. A vízszintes vezérsík a valóságban penge vékony, a maketté pedig durung, majd a következőn megreformálom, de itt nem vitt rá a lélek. A szárny alatti függesztmények lyukait letömítettem, csupasz szárnyat akartam és a szárnyvégekre sem raktam semmit.
Papp Levi barátomtól kaptam egy fotót erről a „Snake” festésű marokkói gépről ami a sivatagi királyságba érkezését megelőzően agresszorként kergetőzött a US NAVY-nél és bár eredetileg tunéziait akartam csinálni belőle, ez a marokkói lett a végeredmény (Később az is meg lesz). A színeket Humbrol és Testors festékekkel fújtam fel. A farok rész hőálló borítását Alclad-dal festettem, persze fényes fekete alapra, majd a fúvócsövek végeit átlátszó kékkel ködöltem, mert hát ugye a hőterhelés az ott nagy.
Ez után kapott egy fényes lakk réteget. Azt a kevés matricát, ami erre a gépre kellett, a Zotz és Carpena Decals soraiból vettem ki. Persze a gépszámot máshonnan ollóztam össze, mégpedig a legendásan pocsék minőségű Condor Decals, Pucara sorából. Lemostam a lakkot és újat vittem fel, de így is hullott a forgács. (Ebben az állapotában már kezdett mocskosul tetszeni a gép, köszi Levi!)
Egyetlen függesztményt szándékoztam felhasználni a gépen, a nagy póttartályt, de az sem volt lehetséges a dobozból, mivel a kör keresztmetszethez semmi, de semmi köze nincs, egy megmaradt Italeris került rá. Ennek a színe nem fém lett, a szabvány marokkói póttank színekkel még jobban mutat a madárka. Megkapta a futószárakat és egyéb sallangokat és most már csak gyönyörködni kell benne.
|
| DSC_0101 |
|
| DSC_0302 |
|
| DSC_0086 |
|
| DSC_0314 |
|
| DSC_0094 |
|
| DSC_0095 |
|
| DSC_0096 |
|
| DSC_0118 |
|
| DSC_0119 |
|
| DSC_0123 |
|
| DSC_0127 |
|
| DSC_0128 |
|
| DSC_0129 |
2016.10.21.