Pintér György - Múzeumi krimik
A folyók és főképp a folyamok a történelem folyamán komoly telepítő tényezők voltak. Nevezték is az emberi kultúra e bölcsőit folyammenti birodalmaknak, úgymint: a fáraók Egyiptoma, az ókori India, Kína és persze a sumér államok, meg Babilon. Na most nem róluk lesz szó.
A későbbi időkben a folyók természetes határként is működtek. Nos, ilyen istentől elhagyott határvidékről lesz szó, amit hol a törökök, hol az oroszok akartak átlépni, majd az idők folyamán megjelent a szovjet, illetve a román hatalom és folytatódott a bajuszhúzogatás. Hol az egyik akarta kiírtani, avagy elűzni a másikat, hol pedig a másik az egyiket. Egy napon aztán a környék úgy járt, mint a Tom Hanks által megformált karakter a "Terminál" című filmben: megszűnt az állam, ami magáénak tudhatta a festői folyó mindkét partját. Történetünk valahol itt kezdődik.
Van ország a világon, amelyik címerében az aranyló nap sugarai és a hasonlóan arany gabonakötegek fölött egy sarló és kalapács, valamint egy mindezt uraló vörös csillag látható. Persze van ott kukoricafej, meg szőlő is. (Volt idő, amikor hasonló címerben a komplett földgolyó látszott és több, mint tucatnyi nyelven hívták fel a világ proletárjait egyesülésre. De az az idő elmúlt – ha igaz.) Ugyanitt Lenin-szobor mutatja a követendő(?) irányt. Még a nevével is vannak gondok: "Moldovai Transznisztriai Köztársaság", "Dnyesztermenti Moldáv Köztársaság", "Dnyeszter Menti Köztársaság"... Hacsak ennyi volna! De a moldáv államban latinbetűs írás és "moldávnak" aposztrofált román nyelv a hivatalos, a dnyesztermenti államalakulatban cirill betűk és orosz nyelv járja. Moldáviában moldáv lei-jel, Transznyisztirában transznyisztriai rubellel fizetnek. (2022-as az orosz bankokat sújtó bankblokád után itt nem működnek a más országokban elfogadott bankkártyák.) Ha még azt hozzáteszem, hogy nehézipar itt összpontosul az alapvetően mezőgazdasági országban, akkor a dolog több, mint kaotikus. Itt termelték az ország GDP-jének 40%-át.
Maga az ország "jogállásilag" több, mint zavaros. A terület közel akkora, mint Veszprém (vár)megye. Az állam alapvetően Moldávia területén fekszik. Még az első világháborút lezáró béke, sok egyéb mellett Besszarábiát is Romániához csatolta. A Dnyeszter túlpartján ekkor jött létre a Moldáv ASzSzK, mint a Szovjetunió egyik autonóm köztárasasága. (Besszarábia a középkori havasalföldi fejedelem, Basarab nevéből eredezteti nevét.)
A történelem aztán dobálta a területet az akkori Ukrán SzSzK-hoz, Romániához, majd a Nagy Honvédő Háború után Besszarábia visszatért a szovjet fennhatóság alá. A nagyétvágyú Antonescu csapatai által a túlparton elfoglalt tengerparti területsáv Ukrajnához került. Így létrejöhetett a Moldáv SzSzK.
Tegyünk rendet a rövidítések között! Az egész akkori ország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az SzSzKSz, vagy cirill betűkkel a CCCP, rövidítéssel maga a Szovjetunió, az akkori világ második legnagyobb hatalma. Az SzSzK, a Szovjet Szocialista Köztársaság, azaz a Szovjetuniót alkotó tizenöt szövetségi állam elnevezése. Saját zászló, főváros, parlament, kormány, de a közös ügyek a szövetségi kormány hatáskörében voltak. Az ASzSzK a tagköztársaságokban élő, kisebb létszámú nemzetiségek számára létrehozott közigazgatási egység. Önkormányzata, fővárosa van, de hatásköre jóval kisebb. Ennél kisebb az Autonóm Terület volt.
A Szovjetunió önálló népként kezelte a moldávokat – még ha a nyelvük és történelmi gyökereik a román népcsoport részeként voltak azonosíthatók is. Valójában a moldáv nyelv abban különbözik a romántól, hogy cirill betűkkel írják, azaz kimondva semmiben.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után a kialakuló Moldávia, a korábbi Besszarábia önállóvá vált. A transznyisztriai terület, ahol korábban a 14. gárdahadsereg állomásozott és melynek ebből következően lakossága többnyire orosz volt, kezdte magát rosszul érezni az egyre nacionalistábbá váló környezetben. A román nacionalisták erősen szorgalmazták a terület Romániához történő csatlakozását. Voltak olyan ötletek, hogy az itt élő nem román, azaz orosz, ukrán és gagauz népességet valamilyen módon ki kéne takarítani az országból.
Maga Moldova 1990-ben vált függetlenné, szeptember 2-án. Ugyanezen a napon vált ki a Dnyeszter Menti Köztársaság, amely kinyilvánította, hogy a Szovjetunió autonóm köztársaságaként képzeli el a jövőjét. Az orosz források ettől az időponttól számolják a fegyveres konfliktus kezdetét. A kezdeti összecsapások a folyón átvezető hidak környékén törtek ki, hiszen a folyó kettévágta a szakadár orosz területet. Ekkor az egyik híd eltorlaszolásával, amikor a helyiek megpróbálták megakadályozni román nacionalista agitátorok bejutását a nem román lakta területre, Dubossariban belegéppuskáztak a tüntető transznyisztriaiakba a moldáv biztonsági erők.
Az 1991-es moszkvai puccs után az addig a Szovjetunión belül létező autonóm köztársaság kimondta függetlenségét. Moldáv ügynökök Ukrajnában elfogták a függetlenedő köztársaság vezetőit. Válaszul a tüntetők eltorlaszolták a vasúti összeköttetést a nagyobb városok között.
Márciusra tovább éleződött a helyzet. Moldáv erők fegyverszerzési céllal támadni kezdték a 14. hadsereg raktárait.
1992 áprilisára szétosztásra kerültek az időközben megszűnt Szovjetunió hadseregének fegyverei, létrejött a moldáv haderő. Ugyanakkor a Dnyesztermenti területen is volt fegyver bőven. A korábbi, szórványos csetepaték háborúvá nőtték ki magukat.
A fegyverek mellé román tisztek, mint tanácsadók és önkéntesek érkeztek. Így a frissen létrejött állam elérkezettnek látta az időt a rendcsinálásra. Az ötlet nem volt rossz, csak volt egy kis bibi! A másik oldalon egyrészt ott állt Lebegy tábornok 14. hadserege és orosz, ukrán, a magukat kozáknak mondó önkéntesek indultak az orosz testvérek megmentésére. Tankok indultak harcba, tüzérséget is bevetettek a harcoló felek.
Végül a hivatalosan semlegességre parancsot kapott orosz haderő is beavatkozott. A döntő ütközetre Benderben, a transznyisztriai terület, a folyó nyugati partján fekvő városában és környékén került sor, 1992. június 19-21. között. Bender/Tighnia orosz többségű város. A településen sajátos kettős hatalom alakult ki. Léteztek a moldáv milíciák a város egy részén és létezett az elszakadt orosz terület önkormányzata, rendőrsége is. Ezt a helyzetet gondolta erővel megoldani a moldáv oldal is, az orosz is. A városban állomásozott egy orosz katonai egység is, ami eddig semleges magatartást tanúsított.
Moldáv PSZH-k és tüzérség érkezett a városba. Úgy tűnt, ezzel vége is a dolgoknak, az "erősebb kutya..." A moldáv erők közel nyolcvan páncélozott járművel érkezve fogtak neki a béketeremtésnek. Az ellenoldalon összesen nyolc hasonló jármű állt rendelkezésre ekkor. A fennmaradt videófelvételeken látni BDRM-2-t Silkát, BMP-1-et, BTR-80-at és MTLB-t is. A helyi szakadár milíciák azonban mindenféle gyanús módokon fegyverzethez jutottak, illetve maguk készítettek KRAZ-okból és más polgári járművekből páncélozott változatot. Végül beleszólt a dolgok alakulásába az orosz reguláris haderő is, miután az egyik üzemanyagraktárát találat érte és támaszpontját támadták. Ekkor aztán előkerültek a nehezebb fegyverek is, harckocsik, önjáró lövegek, sőt a moldáv oldalról két MiG-29 is. Végül Lebegy tábornok vezetésével megindult az orosz 14. hadsereg, ez nagyjából el is döntötte a harcot.
A transznyisztriai, vagy a román terminológia alapján a moldáv-orosz háborúban összességében 3-5000 közé teszik a halottak és sebesültek számát. Ezek jelentős része polgári áldozat. A helyzet jelenleg rendezetlen, "befagyott konfliktus"-ként jellemzik. A helyi orosz erők létszámát drasztikusan csökkentették, de békefenntartó szereppel jelen vannak a térségben.
A helyzetről, bár sajátos szemszögből, de beszámoló látható a https://youtu.be/Cbwz5JcEBQM címen.
Wikipédia
cribd.com/doc/252983769/Războiul-Din-Transnistria
https://www.dw.com/ro/misterul-r%C4%83zboiului-moldo-rus-din-1992/a-5311544
www.otvaga2.narod.ru
https://www.ft.com/content/b64d3536-bbea-11e3-a31c-00144feabdc0
A későbbi időkben a folyók természetes határként is működtek. Nos, ilyen istentől elhagyott határvidékről lesz szó, amit hol a törökök, hol az oroszok akartak átlépni, majd az idők folyamán megjelent a szovjet, illetve a román hatalom és folytatódott a bajuszhúzogatás. Hol az egyik akarta kiírtani, avagy elűzni a másikat, hol pedig a másik az egyiket. Egy napon aztán a környék úgy járt, mint a Tom Hanks által megformált karakter a "Terminál" című filmben: megszűnt az állam, ami magáénak tudhatta a festői folyó mindkét partját. Történetünk valahol itt kezdődik.
Van ország a világon, amelyik címerében az aranyló nap sugarai és a hasonlóan arany gabonakötegek fölött egy sarló és kalapács, valamint egy mindezt uraló vörös csillag látható. Persze van ott kukoricafej, meg szőlő is. (Volt idő, amikor hasonló címerben a komplett földgolyó látszott és több, mint tucatnyi nyelven hívták fel a világ proletárjait egyesülésre. De az az idő elmúlt – ha igaz.) Ugyanitt Lenin-szobor mutatja a követendő(?) irányt. Még a nevével is vannak gondok: "Moldovai Transznisztriai Köztársaság", "Dnyesztermenti Moldáv Köztársaság", "Dnyeszter Menti Köztársaság"... Hacsak ennyi volna! De a moldáv államban latinbetűs írás és "moldávnak" aposztrofált román nyelv a hivatalos, a dnyesztermenti államalakulatban cirill betűk és orosz nyelv járja. Moldáviában moldáv lei-jel, Transznyisztirában transznyisztriai rubellel fizetnek. (2022-as az orosz bankokat sújtó bankblokád után itt nem működnek a más országokban elfogadott bankkártyák.) Ha még azt hozzáteszem, hogy nehézipar itt összpontosul az alapvetően mezőgazdasági országban, akkor a dolog több, mint kaotikus. Itt termelték az ország GDP-jének 40%-át.
A helyszín
Maga az ország "jogállásilag" több, mint zavaros. A terület közel akkora, mint Veszprém (vár)megye. Az állam alapvetően Moldávia területén fekszik. Még az első világháborút lezáró béke, sok egyéb mellett Besszarábiát is Romániához csatolta. A Dnyeszter túlpartján ekkor jött létre a Moldáv ASzSzK, mint a Szovjetunió egyik autonóm köztárasasága. (Besszarábia a középkori havasalföldi fejedelem, Basarab nevéből eredezteti nevét.)
A történelem aztán dobálta a területet az akkori Ukrán SzSzK-hoz, Romániához, majd a Nagy Honvédő Háború után Besszarábia visszatért a szovjet fennhatóság alá. A nagyétvágyú Antonescu csapatai által a túlparton elfoglalt tengerparti területsáv Ukrajnához került. Így létrejöhetett a Moldáv SzSzK.
Tegyünk rendet a rövidítések között! Az egész akkori ország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az SzSzKSz, vagy cirill betűkkel a CCCP, rövidítéssel maga a Szovjetunió, az akkori világ második legnagyobb hatalma. Az SzSzK, a Szovjet Szocialista Köztársaság, azaz a Szovjetuniót alkotó tizenöt szövetségi állam elnevezése. Saját zászló, főváros, parlament, kormány, de a közös ügyek a szövetségi kormány hatáskörében voltak. Az ASzSzK a tagköztársaságokban élő, kisebb létszámú nemzetiségek számára létrehozott közigazgatási egység. Önkormányzata, fővárosa van, de hatásköre jóval kisebb. Ennél kisebb az Autonóm Terület volt.
A Szovjetunió önálló népként kezelte a moldávokat – még ha a nyelvük és történelmi gyökereik a román népcsoport részeként voltak azonosíthatók is. Valójában a moldáv nyelv abban különbözik a romántól, hogy cirill betűkkel írják, azaz kimondva semmiben.
A Szovjetunió 1991-es felbomlása után a kialakuló Moldávia, a korábbi Besszarábia önállóvá vált. A transznyisztriai terület, ahol korábban a 14. gárdahadsereg állomásozott és melynek ebből következően lakossága többnyire orosz volt, kezdte magát rosszul érezni az egyre nacionalistábbá váló környezetben. A román nacionalisták erősen szorgalmazták a terület Romániához történő csatlakozását. Voltak olyan ötletek, hogy az itt élő nem román, azaz orosz, ukrán és gagauz népességet valamilyen módon ki kéne takarítani az országból.
Maga Moldova 1990-ben vált függetlenné, szeptember 2-án. Ugyanezen a napon vált ki a Dnyeszter Menti Köztársaság, amely kinyilvánította, hogy a Szovjetunió autonóm köztársaságaként képzeli el a jövőjét. Az orosz források ettől az időponttól számolják a fegyveres konfliktus kezdetét. A kezdeti összecsapások a folyón átvezető hidak környékén törtek ki, hiszen a folyó kettévágta a szakadár orosz területet. Ekkor az egyik híd eltorlaszolásával, amikor a helyiek megpróbálták megakadályozni román nacionalista agitátorok bejutását a nem román lakta területre, Dubossariban belegéppuskáztak a tüntető transznyisztriaiakba a moldáv biztonsági erők.
Az 1991-es moszkvai puccs után az addig a Szovjetunión belül létező autonóm köztársaság kimondta függetlenségét. Moldáv ügynökök Ukrajnában elfogták a függetlenedő köztársaság vezetőit. Válaszul a tüntetők eltorlaszolták a vasúti összeköttetést a nagyobb városok között.
Márciusra tovább éleződött a helyzet. Moldáv erők fegyverszerzési céllal támadni kezdték a 14. hadsereg raktárait.
1992 áprilisára szétosztásra kerültek az időközben megszűnt Szovjetunió hadseregének fegyverei, létrejött a moldáv haderő. Ugyanakkor a Dnyesztermenti területen is volt fegyver bőven. A korábbi, szórványos csetepaték háborúvá nőtték ki magukat.
A fegyverek mellé román tisztek, mint tanácsadók és önkéntesek érkeztek. Így a frissen létrejött állam elérkezettnek látta az időt a rendcsinálásra. Az ötlet nem volt rossz, csak volt egy kis bibi! A másik oldalon egyrészt ott állt Lebegy tábornok 14. hadserege és orosz, ukrán, a magukat kozáknak mondó önkéntesek indultak az orosz testvérek megmentésére. Tankok indultak harcba, tüzérséget is bevetettek a harcoló felek.
Végül a hivatalosan semlegességre parancsot kapott orosz haderő is beavatkozott. A döntő ütközetre Benderben, a transznyisztriai terület, a folyó nyugati partján fekvő városában és környékén került sor, 1992. június 19-21. között. Bender/Tighnia orosz többségű város. A településen sajátos kettős hatalom alakult ki. Léteztek a moldáv milíciák a város egy részén és létezett az elszakadt orosz terület önkormányzata, rendőrsége is. Ezt a helyzetet gondolta erővel megoldani a moldáv oldal is, az orosz is. A városban állomásozott egy orosz katonai egység is, ami eddig semleges magatartást tanúsított.
Moldáv PSZH-k és tüzérség érkezett a városba. Úgy tűnt, ezzel vége is a dolgoknak, az "erősebb kutya..." A moldáv erők közel nyolcvan páncélozott járművel érkezve fogtak neki a béketeremtésnek. Az ellenoldalon összesen nyolc hasonló jármű állt rendelkezésre ekkor. A fennmaradt videófelvételeken látni BDRM-2-t Silkát, BMP-1-et, BTR-80-at és MTLB-t is. A helyi szakadár milíciák azonban mindenféle gyanús módokon fegyverzethez jutottak, illetve maguk készítettek KRAZ-okból és más polgári járművekből páncélozott változatot. Végül beleszólt a dolgok alakulásába az orosz reguláris haderő is, miután az egyik üzemanyagraktárát találat érte és támaszpontját támadták. Ekkor aztán előkerültek a nehezebb fegyverek is, harckocsik, önjáró lövegek, sőt a moldáv oldalról két MiG-29 is. Végül Lebegy tábornok vezetésével megindult az orosz 14. hadsereg, ez nagyjából el is döntötte a harcot.
Egy "fusi" páncélos
A transznyisztriai, vagy a román terminológia alapján a moldáv-orosz háborúban összességében 3-5000 közé teszik a halottak és sebesültek számát. Ezek jelentős része polgári áldozat. A helyzet jelenleg rendezetlen, "befagyott konfliktus"-ként jellemzik. A helyi orosz erők létszámát drasztikusan csökkentették, de békefenntartó szereppel jelen vannak a térségben.
A helyzetről, bár sajátos szemszögből, de beszámoló látható a https://youtu.be/Cbwz5JcEBQM címen.
Források
Wikipédia
cribd.com/doc/252983769/Războiul-Din-Transnistria
https://www.dw.com/ro/misterul-r%C4%83zboiului-moldo-rus-din-1992/a-5311544
www.otvaga2.narod.ru
https://www.ft.com/content/b64d3536-bbea-11e3-a31c-00144feabdc0
|
|
|
|
|
Az említett, szovjet-stílusú címer
|
|
|
A helyszín
|
|
|
Moldova és Transznyisztria közigazgatási térképe (utóbbi a szürke terület)
|
|
|
Egy "fusi" páncélos
|
|
|
A felirat: "Halál a betolakodókra!"
|
|
|
Átalakított KRAZ
|
|
|
A Dnyeszter egyik hídjánál
|
|
|
Lőállás
|
|
|
Moldáv harcosok
|
|
|
GAZ-66-osok a Dnyeszter hídján
|
2025.06.18.
Utolsó módosítás: 2025.06.24.
Utolsó módosítás: 2025.06.24.