Tupoljev Tu-12
1:72, Unicraft
No.72108
Pintér György - Múzeumi krimik
A második világháború második felében elkezdődtek a sugárhajtóművek beépítései a légierők járművei sorába. Ennek legegyszerűbb megoldása, persze jobb-rosszabb eredménnyel, az újfajta hatómű meglévő sárkányba beültetése. Születtek mindenféle öszvér megoldások. Ilyen a Tupoljev iroda 77-es modellje. Alapul a második világháború jól bevált bombázóját, a Tu-2-t vették. Először egy komplett Tu-2 farokszekciója alá felszereltek egy Derwent-V hajtóművet. Egy fotó alapján, köszönet az infóért! az a hajtómű a törzs alá került. Ez nem bizonyult jó megoldásnak. Ennél több kellett a fejlesztéshez. Ehhez a gépet megfelelően kibelezve, orrkerekesre átalakítva, a motorgondolák helyére a brit "Nene" hajtóművet építették. A gép berepülését személyesen Tupoljev felügyelte. 1948 februárjában megkapta a sorozatgyártásra az engedélyt. Ezekbe már szovjet gyártású RD-45 hajtóműveket szereltek. Bár a megrendelés eredetileg egy repülő labor kialakítására szólt, de menet közben megváltoztatták kéthajtóműves, közepes bombázóra. Így egy csomó dolgot menet közben kellett átalakítani.
A Tu-12 éles harci bevetésre nem került, viszont a pilóták sugárhajtásúra átképzésére, gyakorló repülésekre használták. Csaknem éles bevetésén gyakorló légiharcokat vívott Jak-23-as és MiG-9-es vadászgépekkel.
A használta során kevesellték a meglévő fegyverzetet és elkezdték 20 mm-esre cserélni. Az orrba szerelt géppuska a lövés során leamortizálta a komplett orrfülkét a navigátor állásával együtt. Szerencsére ez a kísérlet a földön zajlott és nem repülés közben dőlt össze minden. Nem nagyon sikerült a navigációs eszközök és a fedélzeti rádiók összehangolása. A főfutók a hajtóműgondolába úgy húzódtak vissza, hogy közben 90 fokban elfordultak.
Vész esetén a legénység a gép hasán előre nyíló ajtókon "eshetett ki", hasonlóan az Il-28-on a faroklövész lehetőségeihez. Végül a típusból összesen öt darab épült meg. Ezeket később repülő laboratóriumként, illetve új hajtóművek próbapadjaiként használták. Exportra nem került.
Maga gép, mint általában ezek az átmeneti típusok, nem túl szép, inkább az "érdekes" kategória.
Viszont nincs meg a polcomon. Utánanéztem. Nem hosszú a lista a típust gyártó makettes cégek nevével. Az ukrán Unicraft cégé az egyetlen, 1/72-es méretarányban. Találtam adatokat egy VSV, egy IRMA-gyártmányúról is, de ezekről a nevén kívül semmi nem derült ki.
Az Unicraft készletéről vannak adataim. Ha megérkezik, bemutatom. Pillanatnyilag Igor barátom azt nyomozza, hogy a ma éppen 11 napja átutalt összeg vajon miért nem jelent meg a számláján, amit az OTP ottani fiókjában vezet.
Tizenkét nap után megérkezett a klasszikus öntött műgyanta készlet. (Semmi 3D!) Kinyitva a golyóállóra tervezett dobozokat – mint Attila-koporsója, három egymásba rakott, ebből kettő a hullámkarton borítás – előkerült a megrendelt makett. Szép, masszív, homokszínű darabok. Emellé két vákuumhúzott kabintető. Matrica nincs, összeépítési útmutató kissé "lájtos". Az alkatrészek felületén lesz mit simogatni, polírozni, de csak óvatosan, hogy valami maradjon a panelvonalakból is. Mert kérem, vannak. Ha nem kéne a felülettel szórakozni, elég mélyek volnának, így azonban a "majd meglátjuk" kategória.
Hogy mikor tudok nekiállni, még nem tiszta, mert egy szobafestés előtt állunk, így minden cuccom összedobozolva.
Nos, a viszonylag kevés számú alkatrész bőven tartalmaz sorját. A felszínét érdemes alaposan letakarítani. Az anyaggal lehetnek gondok, hiszen könnyen törik, morzsalékos. A belső terek kidolgozása a VEB Plasticart Tu-2-höz hasonló, szóval nincs. Vannak szép metszeti és "robbantott" rajzok a hajtómű és a gép belsejéből, de ehhez alkatrész nem található. Szóval, ha valaki eléggé elszánt, szkreccselhet. Hogy az amúgy masszív és a méretéhez képest nem könnyű szerkezetet a futószárak elbírják-e, az majd a "vallatásnál kiderül". Szóval lesz munka, de ebben ez a szép!
Igazságtalan voltam! Egy apró zacsiban ülésekre és műszerfalra hasonlító gyantadarabokat találtam. Kialakítható belőle a típus LL (Letajusaja Laboratorija) változata, ahol a gépre fölpakoltak egy PVRD-550 torlósugárhajtóművet. No, ennek a tartópanelje és maga a hajtóműre hasonlító alkatrész is része a készletnek.
A Tu-12 éles harci bevetésre nem került, viszont a pilóták sugárhajtásúra átképzésére, gyakorló repülésekre használták. Csaknem éles bevetésén gyakorló légiharcokat vívott Jak-23-as és MiG-9-es vadászgépekkel.
A használta során kevesellték a meglévő fegyverzetet és elkezdték 20 mm-esre cserélni. Az orrba szerelt géppuska a lövés során leamortizálta a komplett orrfülkét a navigátor állásával együtt. Szerencsére ez a kísérlet a földön zajlott és nem repülés közben dőlt össze minden. Nem nagyon sikerült a navigációs eszközök és a fedélzeti rádiók összehangolása. A főfutók a hajtóműgondolába úgy húzódtak vissza, hogy közben 90 fokban elfordultak.
Vész esetén a legénység a gép hasán előre nyíló ajtókon "eshetett ki", hasonlóan az Il-28-on a faroklövész lehetőségeihez. Végül a típusból összesen öt darab épült meg. Ezeket később repülő laboratóriumként, illetve új hajtóművek próbapadjaiként használták. Exportra nem került.
Maga gép, mint általában ezek az átmeneti típusok, nem túl szép, inkább az "érdekes" kategória.
Viszont nincs meg a polcomon. Utánanéztem. Nem hosszú a lista a típust gyártó makettes cégek nevével. Az ukrán Unicraft cégé az egyetlen, 1/72-es méretarányban. Találtam adatokat egy VSV, egy IRMA-gyártmányúról is, de ezekről a nevén kívül semmi nem derült ki.
Az Unicraft készletéről vannak adataim. Ha megérkezik, bemutatom. Pillanatnyilag Igor barátom azt nyomozza, hogy a ma éppen 11 napja átutalt összeg vajon miért nem jelent meg a számláján, amit az OTP ottani fiókjában vezet.
Tizenkét nap után megérkezett a klasszikus öntött műgyanta készlet. (Semmi 3D!) Kinyitva a golyóállóra tervezett dobozokat – mint Attila-koporsója, három egymásba rakott, ebből kettő a hullámkarton borítás – előkerült a megrendelt makett. Szép, masszív, homokszínű darabok. Emellé két vákuumhúzott kabintető. Matrica nincs, összeépítési útmutató kissé "lájtos". Az alkatrészek felületén lesz mit simogatni, polírozni, de csak óvatosan, hogy valami maradjon a panelvonalakból is. Mert kérem, vannak. Ha nem kéne a felülettel szórakozni, elég mélyek volnának, így azonban a "majd meglátjuk" kategória.
Hogy mikor tudok nekiállni, még nem tiszta, mert egy szobafestés előtt állunk, így minden cuccom összedobozolva.
Nos, a viszonylag kevés számú alkatrész bőven tartalmaz sorját. A felszínét érdemes alaposan letakarítani. Az anyaggal lehetnek gondok, hiszen könnyen törik, morzsalékos. A belső terek kidolgozása a VEB Plasticart Tu-2-höz hasonló, szóval nincs. Vannak szép metszeti és "robbantott" rajzok a hajtómű és a gép belsejéből, de ehhez alkatrész nem található. Szóval, ha valaki eléggé elszánt, szkreccselhet. Hogy az amúgy masszív és a méretéhez képest nem könnyű szerkezetet a futószárak elbírják-e, az majd a "vallatásnál kiderül". Szóval lesz munka, de ebben ez a szép!
Igazságtalan voltam! Egy apró zacsiban ülésekre és műszerfalra hasonlító gyantadarabokat találtam. Kialakítható belőle a típus LL (Letajusaja Laboratorija) változata, ahol a gépre fölpakoltak egy PVRD-550 torlósugárhajtóművet. No, ennek a tartópanelje és maga a hajtóműre hasonlító alkatrész is része a készletnek.
|
|
Dobozfedél
|
|
|
A törzs és az átlátszó alkatrészek
|
|
|
A szárnyak és a kisebb alkatrészek
|
|
|
Ennyi az összeállítási, bár a belseje nincs agyonrészletezve
|
|
|
Egy "ilyen volt - ilyen lett" kép
|
|
|
Letisztogatott alkatrészek 1.
|
2025.02.07.
Utolsó módosítás: 2025.02.18.
Utolsó módosítás: 2025.02.18.