Tupoljev Tu-16K-10 Badger-C
1:72, Trumpeter
No.TRU01613
Pintér György - Múzeumi krimik
A Tupoljev iroda első sugárhajtású bombázója a maga korában nagy lépés volt, hiszen addig a - "ki tudja, milyen okból" az amerikai B-29-re megszólalásig hasonlító - Tu-4-ek alkották a szovjet nehézbombázó állomány gerincét. Időközben létrejött a NATO, a CENTO meg a SEATO, no meg a Bagdadi Paktum és a szovjetek állama egyre inkább bekerítve érezhette magát (talán nem véletlenül). Szükség volt egy olyan repülőgépre, ami képes elérni az amerikai támaszpontokat, flottacsoportosításokat. Persze, nem csupán a látvány kedvéért, hanem fegyverzetével megfelelő csapást is tudjon mérni. Na, erre született a Tu-16, ami a NATO kódokban a "Borz" (Badger) fedőnevet kapta. Fegyverzete az önvédelmi gépágyúkon kívül eléggé változatos lehetett. Képes volt egy kilenctonnás bombát, vagy ennek megfelelő súlyú többféle variációban fölpakolt szabadesésű bombát elvinni a célhoz és ott pusztítani. Később robotrepülőgépek hordozására, elektronikai felderítésre is építették, tartálygépként is szerepelt. Szóval sokoldalú repülőeszközt kapott a szovjet légierő és a haditengerészet. Arról nincs adat, hogy valamelyik Varsó Szerződés-beli szövetséges kapott volna. Persze kaptak belőle a "balhésabb" arab államok, így Szíria, Irak és Egyiptom is. Első éles bevetésük az 1960-ban kitört jemeni polgárháborúban volt. Komoly félelmet keltettek a királypárti törzsek között. Így talán nem véletlen, hogy 1967-ben, amikor Izrael hat nap alatt leverte a környező arab államokat, elsőként az egyiptomi Tu-16-okat ütötte ki, amik szép katonás sorokban várták őket a repülőtereken. El is pusztultak mind.
Nos, ennek a gépnek a makettjét vettem át. Szép darab, bár aki dolgozott már a Tu-95-ön, illetve a 160-on, annak nem akkora a méret. Úgy döntöttem, egy ekkora makettnek még tudok helyet szorítani az amúgy szűkös polcomon - aztán befejezem az óriás-gyártást.
Nos, kinyitva a dobozt, szépen bezacskózott, szürke alkatrészhalom, egy féltenyérnyi matrica a Szovjet Légierő jelzéseivel, kis fémmaratás várt, no meg egy kereten átlátszó alkatrészek. A típusnak több variációja is létezik. Ebben a dobozban egy, csak a szovjetek által használt változat van a szélesített és tömör (azaz nem "ablakos"), radardómos orr-résszel. (Létezik az a változat is! A K-26G szintén a Trumpitól, a TRU01612 katalógusszám alatt.) Van egy gyöngébb füzetregény méretű összeállítási útmutató is.
Fel kell készülni néhány inkább izgalmas, mint zavaró csapdára. Persze az útmutató precíz elolvasása és figyelemmel kísérése segíthet. Ilyen például a szárnyak esetében a két, látszatra egyforma öntőkeret. Egyik keret egyik szárny, másik keret másik szárny. Logikus. Nem? Nem! A csűrők felső része (mind a kettő) az egyik kereten, az alsó része a másik kereten. Na? Barbatrükk! Ahol szinte biztosan illeszkedési probléma van, az a hajtóműgondolák és a törzs találkozása. Ez volt eddig a tapasztalat. Nos, ehhez képest kellemes a meglepetés, hiszen az illeszkedés akár jónak is mondható. A hajtóműgondoláknál van szükség kevés, inkább csak kozmetikai jellegű tömítésre, csiszolásra. Ügyes dolog volt a szárnyak bekötésénél az a két-két "dugasz" amivel stabilabbá tették az amúgy komoly súlyú szárny rögzíthetőségét. Aki viszont a hajtőműnél kompresszorlapát tömkelegre számít, annak most mondom, hogy az állóhelyen a beömlők takarására használ fedél rejti a hajtómű belsejét.
A főfutók borítólemezeinek közepére sikerült elhelyezni két-két öntőcsonkot.
A bombaszekrény összeállításakor el kell dönteni miféle fegyverzettel látjuk el a makettet. Van egy marék 500 kg-os FAB, néhány, Afganisztánban hegyoldalak omlasztására használt nagyobb, de kapunk rakétafegyverzetet is.
A kabintető a megszokott Trumpi minőség - átlátszó. Maszkolni azonban szép babra munka. Esetleg egy maszkoló-készlet még elfért volna ebben a tekintélyes méretű dobozban.
Az ilyen méretű maketteknél nem árt gyanakodni, hogy a papíron szereplő súly, amivel orrnehézzé tehető az amúgy pillekönnyű makett, elegendő-e. Itt 50 grammot írtak. Ez amúgy nem kevés, de ehhez a szerkezethez nem elég. Komoly mennyiségű horgászólom került a két törzsfélbe, meg az orrba is. De oda csak módjával! Ugyanis az orrfutó ezt a részt nem támasztja alá - hátrébb van, a törzs elején. Ha ide túl sok ólom kerül, az orr-rész egy idő után búcsút mondhat a törzsnek. A lelógó orr egy másik Tu-nál volt, a 144-nél, de az egy másik történet. A törzsben van hely bőven. Javaslom, hogy az orrszekciót és a törzset ideiglenesen rakjuk össze mondjuk ragasztószalagokkal és így könnyen kideríthető, hová mennyi súly kell. Ha elkészül majd, én alátámasztva fogom tárolni. Hosszú távon nem biztos, hogy a futók nem károsodnak az állandó súlytól. A fizika nem hazudik. Persze, lehet, hogy csak fölösleges óvatosság?
Aki a festésnél vad terepszín-orgiákra számít, az keserűen fog csalódni. Ezt a típust a Szovjet, majd az Orosz Légierő natúr fémszínben üzemeltette. Ez van. Ennek megfelelő tehát a matricakészlet is. Vörös csillagok a megfelelő mennyiségben. Ami akár poén is lehetne: kapunk a maketthez mindkét oldalra, ahogy illik "kiváló" jelvényt is. DE! Egyirányúak. Azaz, ha így felteszem az egyik oldalon hátra felé mutatna, pedig nem. Így talán ideiglenes jelleggel ezt kifordítva tettem fel. Így ugyan a stilizált repülő törzse fehér - piros körvonallal, de legalább előre mutat, nem hátra! :)
Persze az apróbb alkatrészeknél, futóaknáknál, kabinbelsőkben lesz még pár szín, de az összhatásnál a fémszín dominál.
Nos, a Tu-16-tal befejeztem az orosz, szovjet óriások "gyártását" (nincs több helyem), ami a TB-3-tól a Tu-160-ig tartott. Ami hiányzik a sorból, az a Tu-4. A szekrényben még lapul egy "Ilja Muromec" az első világháborús-polgárháborús időkből. De annak a minősége komolyabb elszánást igényel, mint amim most van.
Nos, ennek a gépnek a makettjét vettem át. Szép darab, bár aki dolgozott már a Tu-95-ön, illetve a 160-on, annak nem akkora a méret. Úgy döntöttem, egy ekkora makettnek még tudok helyet szorítani az amúgy szűkös polcomon - aztán befejezem az óriás-gyártást.
Nos, kinyitva a dobozt, szépen bezacskózott, szürke alkatrészhalom, egy féltenyérnyi matrica a Szovjet Légierő jelzéseivel, kis fémmaratás várt, no meg egy kereten átlátszó alkatrészek. A típusnak több variációja is létezik. Ebben a dobozban egy, csak a szovjetek által használt változat van a szélesített és tömör (azaz nem "ablakos"), radardómos orr-résszel. (Létezik az a változat is! A K-26G szintén a Trumpitól, a TRU01612 katalógusszám alatt.) Van egy gyöngébb füzetregény méretű összeállítási útmutató is.
Fel kell készülni néhány inkább izgalmas, mint zavaró csapdára. Persze az útmutató precíz elolvasása és figyelemmel kísérése segíthet. Ilyen például a szárnyak esetében a két, látszatra egyforma öntőkeret. Egyik keret egyik szárny, másik keret másik szárny. Logikus. Nem? Nem! A csűrők felső része (mind a kettő) az egyik kereten, az alsó része a másik kereten. Na? Barbatrükk! Ahol szinte biztosan illeszkedési probléma van, az a hajtóműgondolák és a törzs találkozása. Ez volt eddig a tapasztalat. Nos, ehhez képest kellemes a meglepetés, hiszen az illeszkedés akár jónak is mondható. A hajtóműgondoláknál van szükség kevés, inkább csak kozmetikai jellegű tömítésre, csiszolásra. Ügyes dolog volt a szárnyak bekötésénél az a két-két "dugasz" amivel stabilabbá tették az amúgy komoly súlyú szárny rögzíthetőségét. Aki viszont a hajtőműnél kompresszorlapát tömkelegre számít, annak most mondom, hogy az állóhelyen a beömlők takarására használ fedél rejti a hajtómű belsejét.
A főfutók borítólemezeinek közepére sikerült elhelyezni két-két öntőcsonkot.
A bombaszekrény összeállításakor el kell dönteni miféle fegyverzettel látjuk el a makettet. Van egy marék 500 kg-os FAB, néhány, Afganisztánban hegyoldalak omlasztására használt nagyobb, de kapunk rakétafegyverzetet is.
A kabintető a megszokott Trumpi minőség - átlátszó. Maszkolni azonban szép babra munka. Esetleg egy maszkoló-készlet még elfért volna ebben a tekintélyes méretű dobozban.
Az ilyen méretű maketteknél nem árt gyanakodni, hogy a papíron szereplő súly, amivel orrnehézzé tehető az amúgy pillekönnyű makett, elegendő-e. Itt 50 grammot írtak. Ez amúgy nem kevés, de ehhez a szerkezethez nem elég. Komoly mennyiségű horgászólom került a két törzsfélbe, meg az orrba is. De oda csak módjával! Ugyanis az orrfutó ezt a részt nem támasztja alá - hátrébb van, a törzs elején. Ha ide túl sok ólom kerül, az orr-rész egy idő után búcsút mondhat a törzsnek. A lelógó orr egy másik Tu-nál volt, a 144-nél, de az egy másik történet. A törzsben van hely bőven. Javaslom, hogy az orrszekciót és a törzset ideiglenesen rakjuk össze mondjuk ragasztószalagokkal és így könnyen kideríthető, hová mennyi súly kell. Ha elkészül majd, én alátámasztva fogom tárolni. Hosszú távon nem biztos, hogy a futók nem károsodnak az állandó súlytól. A fizika nem hazudik. Persze, lehet, hogy csak fölösleges óvatosság?
Aki a festésnél vad terepszín-orgiákra számít, az keserűen fog csalódni. Ezt a típust a Szovjet, majd az Orosz Légierő natúr fémszínben üzemeltette. Ez van. Ennek megfelelő tehát a matricakészlet is. Vörös csillagok a megfelelő mennyiségben. Ami akár poén is lehetne: kapunk a maketthez mindkét oldalra, ahogy illik "kiváló" jelvényt is. DE! Egyirányúak. Azaz, ha így felteszem az egyik oldalon hátra felé mutatna, pedig nem. Így talán ideiglenes jelleggel ezt kifordítva tettem fel. Így ugyan a stilizált repülő törzse fehér - piros körvonallal, de legalább előre mutat, nem hátra! :)
Persze az apróbb alkatrészeknél, futóaknáknál, kabinbelsőkben lesz még pár szín, de az összhatásnál a fémszín dominál.
Nos, a Tu-16-tal befejeztem az orosz, szovjet óriások "gyártását" (nincs több helyem), ami a TB-3-tól a Tu-160-ig tartott. Ami hiányzik a sorból, az a Tu-4. A szekrényben még lapul egy "Ilja Muromec" az első világháborús-polgárháborús időkből. De annak a minősége komolyabb elszánást igényel, mint amim most van.
|
|
IMG_20230220_111840
|
|
|
IMG_20230220_113238
|
|
|
IMG_20230220_113247
|
|
|
IMG_20230220_113300
|
|
|
IMG_20230220_113314
|
|
|
IMG_20230220_113326
|
|
|
IMG_20230220_113338
|
|
|
IMG_20230220_113349
|
|
|
IMG_20230220_112007
|
|
|
IMG_20230220_112013
|
|
|
IMG_20230220_112013
|
|
|
IMG_20230220_112040
|
|
|
IMG_20230220_112237
|
|
|
IMG_20230220_112241
|
|
|
IMG_20230220_112246
|
|
|
IMG_20230220_112752
|
|
|
IMG_20230220_112756
|
|
|
IMG_20230220_113003
|
|
|
IMG_20230220_113011
|
|
|
IMG_20230220_113018
|
|
|
IMG_20230220_113127
|
|
|
netre1
|
|
|
IMG_20230227_101042
|
|
|
IMG_20230327_100948
|
|
|
A "kifordított" matrica
|
|
|
IMG_20230327_104711
|
2023.03.18.
Utolsó módosítás: 2023.11.07.
Utolsó módosítás: 2023.11.07.