Tairov Ta-3 (OKO-6)
1:72, Omega Models
No.72151
Pintér György - Múzeumi krimik
Már a II. világháború előtt a kor nagy katonai teoritikusai közül Giulio Douhet olasz tábornok megnyerhetőnek gondolt egy komplett háborút csupáncsak azzal, hogy terrorbombázásokkal megtörik az ellenséges ország ellenállását. Persze nem Douhet volt az egyetlen, de a nevéhez fűződő douhetizmus népszerű volt az egyre izmosodó légierők vezetőinek körében.
Így persze a sztálini Szovjetunióban is születtek tervek az ilyen irányú fejlesztésekre. Bár a szovjet légierőnek soha nem voltak hatalmas stratégiai bombázó erői, de szükség mutatkozott az ezeket nagy távolságban is kísérni képes vadászgépek iránt. Így több iroda is nekifogott egy kétmotoros nehézvadász megtervezésének. Polikarpovnak ott volt a TIS, a MiG-iroda megtervezte a maga DIS-ét, Grusin a Gr-1-gyel iratkozott fel a listára és Tairov is kidolgozta a Ta-3-at. A cél nem csupán a távolsági bombázók kísérete, hanem az ellenséges bombázók megsemmisítése mellett az aktív beavatkozás a földi műveletekbe volt. Tehát a "minden egyben" elve érvényesült (volna).
Hasonló ötletek alapján dolgozták ki a Me-110-et és és a Mosquito első változatait. Így megépült a Vladiszlav Konsztantyinovics Tairov megtervezte gép, a Ta-3 is. Masszív darab volt, komoly páncélzattal, két 1100 LE-s motorral és már alapból is 4 darab 12,7-es géppuskával. Ezekhez később még kapott két nagyobb kaliberű fegyvert is. Repülési tulajdonságai is megfeleltek az elvárásoknak. Nagy tűzerejű, megfelelően védett harcieszköz épült meg. Készült a bisz változat is, a tervek szerint 2000 LE-s motorokkal, amikor a gyár Kujbisevbe való áttelepülése során a Tairovot és munkatársait szállító repülőgép lezuhant. A baleset során életét vesztette Tairov is és vele sírba szállt az amúgy ígéretes repülőgép jövője is.
Nos, ennek a lehetőségnek az 1/72-es makettje építhető meg az Omega Models műgyanta készletéből. A harminc műgyanta alkatrész mellé kapunk egy húzott kabintetőt és egy ugyanilyen orrkúpot, egy matricalapot. Megakadályozandó a vetemedést komoly "gerendákhoz" öntötték az alkatrészeket. Ezek anyagából simán kitelt volna még egy makett. Maguk az alkatrészek tiszták, a felületük sima, némi negatív panelezéssel. Két húzott átlátszó alkatrészt kapunk kabintető céljaira. Sok jóra nem számítok. Van a dobozban egy 20 cm hosszú drótdarab. Ennek szerepére még nem tudtam rájönni.
A festési leíráshoz ékes cseh nyelven is kapunk útmutatást, de ha valaki még emlékszik a kémiai vegyjelekre, annak sem lesz nehéz az eligazodás. Hat festékfajta kódjaiban vannak megadva a színek. Maga a makett egyébként a második/harmadik változatot adja, hiszen az első rövidebb törzzsel és egyes farokrésszel készült. Ezen viszont osztott farokrész látható.
Kezdésként le kell takarítani az alkatrészeket. Mivel jó masszív darabokról van szó, lehet, hogy a szárnyakat megerősítve rakom fel, két-két befúrt drótdarabbal. (Az építés során kiderült, hogy nem árt!)
Nem kell nagy alkatrészorgiára számítani. Azért egy botkormány nem ártott volna! A törzs egy tömör műgyantatömb. Az építés persze a pilótafülke berendezésével kezdődik. Mit mondjak, nem túl részletes. De ha kérdik, van. Persze meg lehet úszni azzal az elemmel is, ami elégedetlenség esetén egy házilag húzott kabintető tömör műgyanta mintája. Mindenesetre én berendeztem. A szárnyak egész szépen illeszkednek a törzshöz, így nem álltam neki fúrni, drótozni. Tévedtem. A fizika az fizika! Elindult az egyik szárny, így jött a műtét. Figyelmet érdemelnek a főfutószárak. Hajlított is, vékony is, így sérülékeny. A gyártó dicséretére legyen mondva, a vékony szárakban nincs buborék, anyaghiány. A kerekeken van mit csiszolni, mert némi megfolyás alaktalanná tette őket.
A "nagytakarítás" után az alkatrészek szépen illeszkednek. Kevés helyen kell csiszolni. Tömíteni leginkább a szárnyak csatlakozási vonalában szükséges. A kabintető kimaszkolása eléggé türelmet igénylő, de ez az "ablakszemek" mérete miatt van így. A húzott kabintető mérete, illeszkedése megfelelő. A két oldalkormányt első nekifutásra sikerült fejjel lefelé felraknom – így bontás, csere. Az orrban összezsúfolt hat fegyver (kettő fenn, négy alul) helyét megfúrtam. Talán jobban a helyükre találnak a "csövek". A következő lépés a 2x2 kipufogó és a farokkerék behelyezése. A két légcsavart a végére hagyom.
A színezésnél a kapott mintát követtem, azaz az alsó felület kék, a felső világoszöld-sötétzöld sávos festést kapott.
A matricázásnál, tanulva a korábbiakból, próba volt. Ennek során kiderült, hogy csak sebészeti pontosságú műtét után használhatók a kapott matricák. Ugyanis a vörös csillagok csak fehér hátterükkel együtt jönnek le a hordozó papírról. Így másik készletből szedtem össze a négy csillagot. Számozást a kevés fényképen nem találtam.
Ami még hátra van, az némi kormolás, esetleg koptatás. Aztán mehet a záró lakkréteg.
Így persze a sztálini Szovjetunióban is születtek tervek az ilyen irányú fejlesztésekre. Bár a szovjet légierőnek soha nem voltak hatalmas stratégiai bombázó erői, de szükség mutatkozott az ezeket nagy távolságban is kísérni képes vadászgépek iránt. Így több iroda is nekifogott egy kétmotoros nehézvadász megtervezésének. Polikarpovnak ott volt a TIS, a MiG-iroda megtervezte a maga DIS-ét, Grusin a Gr-1-gyel iratkozott fel a listára és Tairov is kidolgozta a Ta-3-at. A cél nem csupán a távolsági bombázók kísérete, hanem az ellenséges bombázók megsemmisítése mellett az aktív beavatkozás a földi műveletekbe volt. Tehát a "minden egyben" elve érvényesült (volna).
Hasonló ötletek alapján dolgozták ki a Me-110-et és és a Mosquito első változatait. Így megépült a Vladiszlav Konsztantyinovics Tairov megtervezte gép, a Ta-3 is. Masszív darab volt, komoly páncélzattal, két 1100 LE-s motorral és már alapból is 4 darab 12,7-es géppuskával. Ezekhez később még kapott két nagyobb kaliberű fegyvert is. Repülési tulajdonságai is megfeleltek az elvárásoknak. Nagy tűzerejű, megfelelően védett harcieszköz épült meg. Készült a bisz változat is, a tervek szerint 2000 LE-s motorokkal, amikor a gyár Kujbisevbe való áttelepülése során a Tairovot és munkatársait szállító repülőgép lezuhant. A baleset során életét vesztette Tairov is és vele sírba szállt az amúgy ígéretes repülőgép jövője is.
Nos, ennek a lehetőségnek az 1/72-es makettje építhető meg az Omega Models műgyanta készletéből. A harminc műgyanta alkatrész mellé kapunk egy húzott kabintetőt és egy ugyanilyen orrkúpot, egy matricalapot. Megakadályozandó a vetemedést komoly "gerendákhoz" öntötték az alkatrészeket. Ezek anyagából simán kitelt volna még egy makett. Maguk az alkatrészek tiszták, a felületük sima, némi negatív panelezéssel. Két húzott átlátszó alkatrészt kapunk kabintető céljaira. Sok jóra nem számítok. Van a dobozban egy 20 cm hosszú drótdarab. Ennek szerepére még nem tudtam rájönni.
A festési leíráshoz ékes cseh nyelven is kapunk útmutatást, de ha valaki még emlékszik a kémiai vegyjelekre, annak sem lesz nehéz az eligazodás. Hat festékfajta kódjaiban vannak megadva a színek. Maga a makett egyébként a második/harmadik változatot adja, hiszen az első rövidebb törzzsel és egyes farokrésszel készült. Ezen viszont osztott farokrész látható.
Kezdésként le kell takarítani az alkatrészeket. Mivel jó masszív darabokról van szó, lehet, hogy a szárnyakat megerősítve rakom fel, két-két befúrt drótdarabbal. (Az építés során kiderült, hogy nem árt!)
Légcsavarkúpokkal
Nem kell nagy alkatrészorgiára számítani. Azért egy botkormány nem ártott volna! A törzs egy tömör műgyantatömb. Az építés persze a pilótafülke berendezésével kezdődik. Mit mondjak, nem túl részletes. De ha kérdik, van. Persze meg lehet úszni azzal az elemmel is, ami elégedetlenség esetén egy házilag húzott kabintető tömör műgyanta mintája. Mindenesetre én berendeztem. A szárnyak egész szépen illeszkednek a törzshöz, így nem álltam neki fúrni, drótozni. Tévedtem. A fizika az fizika! Elindult az egyik szárny, így jött a műtét. Figyelmet érdemelnek a főfutószárak. Hajlított is, vékony is, így sérülékeny. A gyártó dicséretére legyen mondva, a vékony szárakban nincs buborék, anyaghiány. A kerekeken van mit csiszolni, mert némi megfolyás alaktalanná tette őket.
A "nagytakarítás" után az alkatrészek szépen illeszkednek. Kevés helyen kell csiszolni. Tömíteni leginkább a szárnyak csatlakozási vonalában szükséges. A kabintető kimaszkolása eléggé türelmet igénylő, de ez az "ablakszemek" mérete miatt van így. A húzott kabintető mérete, illeszkedése megfelelő. A két oldalkormányt első nekifutásra sikerült fejjel lefelé felraknom – így bontás, csere. Az orrban összezsúfolt hat fegyver (kettő fenn, négy alul) helyét megfúrtam. Talán jobban a helyükre találnak a "csövek". A következő lépés a 2x2 kipufogó és a farokkerék behelyezése. A két légcsavart a végére hagyom.
A színezésnél a kapott mintát követtem, azaz az alsó felület kék, a felső világoszöld-sötétzöld sávos festést kapott.
A matricázásnál, tanulva a korábbiakból, próba volt. Ennek során kiderült, hogy csak sebészeti pontosságú műtét után használhatók a kapott matricák. Ugyanis a vörös csillagok csak fehér hátterükkel együtt jönnek le a hordozó papírról. Így másik készletből szedtem össze a négy csillagot. Számozást a kevés fényképen nem találtam.
Ami még hátra van, az némi kormolás, esetleg koptatás. Aztán mehet a záró lakkréteg.
|
|
Dobozkép
|
|
|
Összeállítási útmutató
|
|
|
|
|
|
A gyenge pont - a húzott kabintetők
|
|
|
Alkatrészek
|
|
|
A maradék műgyanta tömkeleg
|
|
|
Összeállt
|
|
|
Szép?
|
|
|
Légcsavarkúpokkal
|
|
|
|
|
|
Már-már és csaknem készen
|
2025.11.22.
Utolsó módosítás: 2025.11.25.
Utolsó módosítás: 2025.11.25.