Tupoljev Tu-70
1:144, Scratch built
No.N/A
Pintér György - Múzeumi krimik
A típus rövid története:
A Tu–70 a Tupoljev tervezőiroda által kifejlesztett négymotoros, alsószárnyas, túlnyomásos törzzsel ellátott utasszállító repülőgép, a Tu–4 stratégiai bombázó utasszállító változata.
A második világháborút követően a szovjet polgári légi forgalom csak kis kapacitású légcsavaros utasszállító repülőgépekkel rendelkezett, a szovjet tervezők azonban hittek abban, hogy a nyugaton oly látványos ütemben fejlődő polgári légi közlekedés előbb-utóbb a Szovjetunió légi közlekedését is eléri. Ezen megfontolásból látott neki a Tupoljev tervezőiroda a Tu-4 bombázóból kiindulva a Tu-70 fejlesztésének. A gép új, szélesebb, túlnyomásos törzset kapott, mely 72 utas elhelyezésére volt alkalmas. Tupoljev célja a tervezés során az volt, hogy annyi Tu-4 komponens kerüljön felhasználásra amennyi csak lehetséges a költségek és a fejlesztési idő csökkentése érdekében. A szárnyat, hajtómű- és futómű-gondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a Tu–4-től vették át. A Tu–4 középszárnyas elrendezését az utaskabin miatt megváltoztatták, a szárnyak a törzs alsó részéhez csatlakoztak. Ez a tervezési elv később a Tu-104 és a Tu-114 utasszállítók fejlesztése során is visszaköszönt.
A prototípust a Harkovi Repülőgépgyárban építették meg. Első felszállását 1946. november 27-én hajtotta végre. A gép a berepülések végeztével 1947. december 14-én kapta meg az állami légügyi hatóságtól a forgalomba állításhoz szükséges engedélyeket. Bár a típus az összes tervezési kritériumnak megfelelt a sorozatgyártás a nagyobb prioritást élvező Tu-4 gyártása miatt nem indulhatott el illetve az Aeroflot sem mutatott túl nagy érdeklődést a típus iránt, a légiforgalmi vállalat igényeit tökéletesen kielégítették a már forgalomban lévő Liszunov Li-2 és Iljusin Il-12 típusok. A prototípust ezt követően 1951-ben a Légierő Tudományos-Kutató Intézetébe küldték, ahol a Tu-70 katonai szállító repülőgépként történő felhasználási lehetőségeit vizsgálták. Több különböző teszt elvégzését követően 1954-ben az egyetlen legyártott példányt selejtezték.
A makett építése:
A makett építése a donorgép beszerzésével kezdődött, a választás a kidolgozását tekintve elég silánynak mondható Minicraft Boeing B-29-re esett (Katalógusszám: 14609).
Tupoljev tervezési elveit követve megpróbáltam a donorgép lehető legtöbb alkatrészét felhasználni. A szárnyat, a hajtómű- és futómű gondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a B-29 szolgáltatta, míg a törzs saját tervezésű alumínium szerkezet. Az építés a géptörzs középső hengeres részével kezdődött. 23 mm átmérőjű kör alakú keresztmerevítők és hurkapálca felhasználásával elkészült a törzs vázszerkezete, melyre pillanatragasztóval került rögzítésre az alumínium lemezborítás. Az alapanyagot a nyomdaiparban használatos alumínium nyomólemez szolgáltatta. Az orr-rész és a pilótafülke illetve a farok-rész építése szintén a vázszerkezet kiszerkesztésével kezdődött, melyre lépésről-lépésre kerültek fel a miniatűr alumínium lemezalkatrészek és a jelentős mennyiségű javítótapasz. A géptörzs fő elemeinek összeillesztését követően elkészült a panelezés illetve a szárny bekötő elemének megszerkesztése és helyére illesztése.
A donorgép által szolgáltatott elemek kidolgozatlansága sajnos nem tette lehetővé, hogy azok összeillesztést követően azonnal felkerüljenek a rendeltetési helyükre, a különböző elemek panelezése rengeteg időt emésztett fel, de a végeredményt tekintve azonban kétség kívül hasznos volt ez a munka is.
Festés és matricázás
Mivel a Tu-70 prototípus festését tekintve elég puritán (csupasz alumínium szinte a gép teljes felületén) ezért az építése során törekedtem arra, hogy a makett minél nagyobb felülete az alapanyagként használt alumínium lemez eredeti színét megtartva festés nélkül maradjon. A gép többi része Revell 99 – alumínium festést kapott.
A matricázás során felhasználásra került minden maradék matrica, ami csak elérhető volt: Tu-104/Tu-114 szélvédők, Boeing 707 szélvédő darabok, Boeing 767 ablaksorból maradt elemek, Jak-40 ablakok, vörös csillag egy korábban donorgépként használt Revell Tu-95 készletből.
A Tu-70 megépítésével teljessé vált a bombázókból fejlesztett Tupoljev utasszállítók bemutatását célzó gyűjteményem. A makett ezt követően elfoglalhatta helyét a hasonló technikával épült társai, a Tu-104-es és a Tu-114-es mellett.
A Tu–70 a Tupoljev tervezőiroda által kifejlesztett négymotoros, alsószárnyas, túlnyomásos törzzsel ellátott utasszállító repülőgép, a Tu–4 stratégiai bombázó utasszállító változata.
A második világháborút követően a szovjet polgári légi forgalom csak kis kapacitású légcsavaros utasszállító repülőgépekkel rendelkezett, a szovjet tervezők azonban hittek abban, hogy a nyugaton oly látványos ütemben fejlődő polgári légi közlekedés előbb-utóbb a Szovjetunió légi közlekedését is eléri. Ezen megfontolásból látott neki a Tupoljev tervezőiroda a Tu-4 bombázóból kiindulva a Tu-70 fejlesztésének. A gép új, szélesebb, túlnyomásos törzset kapott, mely 72 utas elhelyezésére volt alkalmas. Tupoljev célja a tervezés során az volt, hogy annyi Tu-4 komponens kerüljön felhasználásra amennyi csak lehetséges a költségek és a fejlesztési idő csökkentése érdekében. A szárnyat, hajtómű- és futómű-gondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a Tu–4-től vették át. A Tu–4 középszárnyas elrendezését az utaskabin miatt megváltoztatták, a szárnyak a törzs alsó részéhez csatlakoztak. Ez a tervezési elv később a Tu-104 és a Tu-114 utasszállítók fejlesztése során is visszaköszönt.
A prototípust a Harkovi Repülőgépgyárban építették meg. Első felszállását 1946. november 27-én hajtotta végre. A gép a berepülések végeztével 1947. december 14-én kapta meg az állami légügyi hatóságtól a forgalomba állításhoz szükséges engedélyeket. Bár a típus az összes tervezési kritériumnak megfelelt a sorozatgyártás a nagyobb prioritást élvező Tu-4 gyártása miatt nem indulhatott el illetve az Aeroflot sem mutatott túl nagy érdeklődést a típus iránt, a légiforgalmi vállalat igényeit tökéletesen kielégítették a már forgalomban lévő Liszunov Li-2 és Iljusin Il-12 típusok. A prototípust ezt követően 1951-ben a Légierő Tudományos-Kutató Intézetébe küldték, ahol a Tu-70 katonai szállító repülőgépként történő felhasználási lehetőségeit vizsgálták. Több különböző teszt elvégzését követően 1954-ben az egyetlen legyártott példányt selejtezték.
A makett építése:
A makett építése a donorgép beszerzésével kezdődött, a választás a kidolgozását tekintve elég silánynak mondható Minicraft Boeing B-29-re esett (Katalógusszám: 14609).
Tupoljev tervezési elveit követve megpróbáltam a donorgép lehető legtöbb alkatrészét felhasználni. A szárnyat, a hajtómű- és futómű gondolákat, valamint a vezérsíkokat és a futóműveket a B-29 szolgáltatta, míg a törzs saját tervezésű alumínium szerkezet. Az építés a géptörzs középső hengeres részével kezdődött. 23 mm átmérőjű kör alakú keresztmerevítők és hurkapálca felhasználásával elkészült a törzs vázszerkezete, melyre pillanatragasztóval került rögzítésre az alumínium lemezborítás. Az alapanyagot a nyomdaiparban használatos alumínium nyomólemez szolgáltatta. Az orr-rész és a pilótafülke illetve a farok-rész építése szintén a vázszerkezet kiszerkesztésével kezdődött, melyre lépésről-lépésre kerültek fel a miniatűr alumínium lemezalkatrészek és a jelentős mennyiségű javítótapasz. A géptörzs fő elemeinek összeillesztését követően elkészült a panelezés illetve a szárny bekötő elemének megszerkesztése és helyére illesztése.
A donorgép által szolgáltatott elemek kidolgozatlansága sajnos nem tette lehetővé, hogy azok összeillesztést követően azonnal felkerüljenek a rendeltetési helyükre, a különböző elemek panelezése rengeteg időt emésztett fel, de a végeredményt tekintve azonban kétség kívül hasznos volt ez a munka is.
Festés és matricázás
Mivel a Tu-70 prototípus festését tekintve elég puritán (csupasz alumínium szinte a gép teljes felületén) ezért az építése során törekedtem arra, hogy a makett minél nagyobb felülete az alapanyagként használt alumínium lemez eredeti színét megtartva festés nélkül maradjon. A gép többi része Revell 99 – alumínium festést kapott.
A matricázás során felhasználásra került minden maradék matrica, ami csak elérhető volt: Tu-104/Tu-114 szélvédők, Boeing 707 szélvédő darabok, Boeing 767 ablaksorból maradt elemek, Jak-40 ablakok, vörös csillag egy korábban donorgépként használt Revell Tu-95 készletből.
A Tu-70 megépítésével teljessé vált a bombázókból fejlesztett Tupoljev utasszállítók bemutatását célzó gyűjteményem. A makett ezt követően elfoglalhatta helyét a hasonló technikával épült társai, a Tu-104-es és a Tu-114-es mellett.
|
|
1.
|
|
|
2.
|
|
|
3.
|
|
|
4.
|
|
|
5.
|
|
|
6.
|
|
|
8.
|
|
|
9.
|
|
|
10.
|
|
|
11.
|
|
|
12.
|
|
|
13.
|
|
|
19.
|
|
|
20.
|
|
|
21.
|
|
|
22.
|
|
|
23.
|
|
|
24.
|
|
|
25.
|
|
|
26.
|
|
|
27.
|
|
|
28.
|
|
|
29.
|
|
|
30.
|
|
|
31.
|
|
|
32.
|
|
|
34.
|
2017.03.03.