Mitsubishi J2M3 Raiden
1:72, Hasegawa
(1983)
Pintér György - Múzeumi krimik
II. Vh-s japán vadászgépek nem annyira ismertek hazánkban. Talán a földrajzi adottságok, talán a szakirodalom hiánya vagy egyszerűen az érdekeltség hiánya miatt. A legnépszerűbb japán vadászgép a A6M „Zero” amelynek valamennyi verzióját több népszerű makett gyártó is megénekelte.
A címadó repülőgép makettjét egy internetes aukción vásároltam ritkasága, viszonylag alacsony ára,valamint a készlethez mellékelt Eduard fotómaratás miatt.
Vásárlás követően alaposabban áttanulmányoztam a Raiden történetét. Az olvasottak alapján egyre izgalmasabbnak téma lett ez a zömök, vaskos,de mégis áramvonalas,és szerintem nagyon jó kialakítású vadászgép. Tervezője ugyanaz a Jiro Horikoshi volt,aki a Raiden elődjét,a A6M Zeró-családot is tervezte. A Raiden elsődleges feladata a Zero leváltása lett volna, azonos feladatkörben.
A Raiden történetét végigkísérték ugyanazok a hiányosságok, gyártástechnológiai problémák, nyersanyaghiány,amely minden háború alatti japán fejlesztést megnehezítettek. A nem megfelelő acélötvözetek futószárproblémákat, a hajtómű teljesítményét fokozó aerodinamikai megoldásai megbízhatatlan motorműködést eredményeztek. A legnagyobb darabszámban gyártott változat az M3-as volt.
A makett egy 1982-ös Hasegawa-gyártmányú darab. Viszonylag alacsony darabszámú (32), sötétzöld színű alkatrészek összeállítása nem bonyolult, az illeszkedések megfelelőek, kabintető tiszta. A makett felülete finoman vésett.
A kiegészítőként kapott Eduard (72 247) fotómaratás 1997-es kiadású. Finoman részletezett, elsősorban a kabin teljes kiépítése lehetséges. A „belsőségek” mellett a futómű részletezéséhez, a az áramvonalazó lemezek elkészítéséhez valamint az olajhűtő részletezéséhez találunk még elemeket. Néhány darab –szerintem használhatatlan, mint a rádióárboc-merevítő ilyen–olyan hajlítgatással kialakítható darabja vagy a kabintető fogantyúi.
A kabin átépítésével kezdtem. Új ülést részletrajzok alapján a makett üléséből alakítottam ki. Hevedereket a Eduard lapocskán találtam. A padlólemez, műszerfal és az oldalpanelek teljesen a rézlapról kerültek kiépítésre a 4 darabból álló műszerfallal és gázkarokkal együtt. Először találkoztam a később komollyá váló problémával,miszerint a makett a japán piacra készült, és az összeállítási útmutató csak és kizárólag japán írásjelekkel jelezte az ajánlott színeket. Az internet segítségével világoszöld vagy világosszürke belső festéseket találtam. Egy felújításra váró,kissé roncs gép fotóinak alapján annak alapszíneinek a világosszürkét találtam a legmegbízhatóbbnak ( Humbrol 75).
A kabin beépítését követően a törzsfeleket egyesítettem. Illeszkedési problémát nem találtam. A második menetben az eredeti aknát egy éles szike segítségével kivágtam. Csiszolást és hajlítgatást követően az Eduard két részből összeállítható futóműaknáját építettem be. A szárnyakat összeállítottam,majd egyesítettem a törzzsel. A következő fájdalmas ébredés a kabintető volt. Sajnos a kabintető kialakítása olyan, hogy a kabintető végződése íves. Ennek kivágására nem vállalkoztam, ezért fájó szívvel elbúcsúztam a nyitott kabintetejű gép látványától és a sok szépen beépített maratástól. A kabintetőt a Humbrol Maskoljával és Tamiya-szalaggal, a kabin előtti csillogás gátló felületét szintén Tamiya-szalaggal maszkoltam,majd beépítettem és festettem.
A hajtóműburkolat törzzsel való egybeépítését követően a futóműakna kimaszkolását követően festésre készítettem elő. Táblázatok (http://www.ipmsstockholm.org/colorcharts/stuff_eng_colorcharts_japan.htm) segítségével kikerestem a megfelelő IJN Green színt a felső részekre, valamint IJN Grey az alsó területekre. Gunze H59 és H61-et találtam a megfelelőnek. A festést szórópisztollyal végeztem, desztilláltvizes 50%-os higítást követően. A festékek tökéletesen beváltak, szépen terültek,és kettő vékony réteg elegendő volt az egyébként nem világos felületen.A belépőéleken Humbrol 93 segítségével festettem fel a jelzéseket, természetesen maszkolást követően.( A Tamiya-legyengítést követően nem szedte le a festékréteget.) Fényes Humbrol lakkrétegre kerültek a kicsit vastag matricák. Humbrol matricafeszítőt használtam( Én nagyon szeretem). 24 óra száradás után Revell mattlakkal fixáltam a felületet. Ezt követőn egy vékony 1-es Revell-ecset és Testors alumíniumfesték segítségével elkészítettem a kopásokat. Ismét egy réteg erősen hígított fényes lakkréteg következett. Antikolás, lőpornyomok, akna belsejének koszolása következett. Panelvonalakat puha ceruza segítségével húztam ki. Befejeztem a futószárak drótozását, kerekeket és a farokfutókat az Eduard-maratással feljavítva felszereltem, lakkoztam. Légcsavar és orrkúp ( színe Gunze H7) felszerelését követően már csak húzott szálból az antennák felszerelése maradt.
Készen állt a Raiden!
A címadó repülőgép makettjét egy internetes aukción vásároltam ritkasága, viszonylag alacsony ára,valamint a készlethez mellékelt Eduard fotómaratás miatt.
Vásárlás követően alaposabban áttanulmányoztam a Raiden történetét. Az olvasottak alapján egyre izgalmasabbnak téma lett ez a zömök, vaskos,de mégis áramvonalas,és szerintem nagyon jó kialakítású vadászgép. Tervezője ugyanaz a Jiro Horikoshi volt,aki a Raiden elődjét,a A6M Zeró-családot is tervezte. A Raiden elsődleges feladata a Zero leváltása lett volna, azonos feladatkörben.
A Raiden történetét végigkísérték ugyanazok a hiányosságok, gyártástechnológiai problémák, nyersanyaghiány,amely minden háború alatti japán fejlesztést megnehezítettek. A nem megfelelő acélötvözetek futószárproblémákat, a hajtómű teljesítményét fokozó aerodinamikai megoldásai megbízhatatlan motorműködést eredményeztek. A legnagyobb darabszámban gyártott változat az M3-as volt.
A makett egy 1982-ös Hasegawa-gyártmányú darab. Viszonylag alacsony darabszámú (32), sötétzöld színű alkatrészek összeállítása nem bonyolult, az illeszkedések megfelelőek, kabintető tiszta. A makett felülete finoman vésett.
A kiegészítőként kapott Eduard (72 247) fotómaratás 1997-es kiadású. Finoman részletezett, elsősorban a kabin teljes kiépítése lehetséges. A „belsőségek” mellett a futómű részletezéséhez, a az áramvonalazó lemezek elkészítéséhez valamint az olajhűtő részletezéséhez találunk még elemeket. Néhány darab –szerintem használhatatlan, mint a rádióárboc-merevítő ilyen–olyan hajlítgatással kialakítható darabja vagy a kabintető fogantyúi.
A kabin átépítésével kezdtem. Új ülést részletrajzok alapján a makett üléséből alakítottam ki. Hevedereket a Eduard lapocskán találtam. A padlólemez, műszerfal és az oldalpanelek teljesen a rézlapról kerültek kiépítésre a 4 darabból álló műszerfallal és gázkarokkal együtt. Először találkoztam a később komollyá váló problémával,miszerint a makett a japán piacra készült, és az összeállítási útmutató csak és kizárólag japán írásjelekkel jelezte az ajánlott színeket. Az internet segítségével világoszöld vagy világosszürke belső festéseket találtam. Egy felújításra váró,kissé roncs gép fotóinak alapján annak alapszíneinek a világosszürkét találtam a legmegbízhatóbbnak ( Humbrol 75).
A kabin beépítését követően a törzsfeleket egyesítettem. Illeszkedési problémát nem találtam. A második menetben az eredeti aknát egy éles szike segítségével kivágtam. Csiszolást és hajlítgatást követően az Eduard két részből összeállítható futóműaknáját építettem be. A szárnyakat összeállítottam,majd egyesítettem a törzzsel. A következő fájdalmas ébredés a kabintető volt. Sajnos a kabintető kialakítása olyan, hogy a kabintető végződése íves. Ennek kivágására nem vállalkoztam, ezért fájó szívvel elbúcsúztam a nyitott kabintetejű gép látványától és a sok szépen beépített maratástól. A kabintetőt a Humbrol Maskoljával és Tamiya-szalaggal, a kabin előtti csillogás gátló felületét szintén Tamiya-szalaggal maszkoltam,majd beépítettem és festettem.
A hajtóműburkolat törzzsel való egybeépítését követően a futóműakna kimaszkolását követően festésre készítettem elő. Táblázatok (http://www.ipmsstockholm.org/colorcharts/stuff_eng_colorcharts_japan.htm) segítségével kikerestem a megfelelő IJN Green színt a felső részekre, valamint IJN Grey az alsó területekre. Gunze H59 és H61-et találtam a megfelelőnek. A festést szórópisztollyal végeztem, desztilláltvizes 50%-os higítást követően. A festékek tökéletesen beváltak, szépen terültek,és kettő vékony réteg elegendő volt az egyébként nem világos felületen.A belépőéleken Humbrol 93 segítségével festettem fel a jelzéseket, természetesen maszkolást követően.( A Tamiya-legyengítést követően nem szedte le a festékréteget.) Fényes Humbrol lakkrétegre kerültek a kicsit vastag matricák. Humbrol matricafeszítőt használtam( Én nagyon szeretem). 24 óra száradás után Revell mattlakkal fixáltam a felületet. Ezt követőn egy vékony 1-es Revell-ecset és Testors alumíniumfesték segítségével elkészítettem a kopásokat. Ismét egy réteg erősen hígított fényes lakkréteg következett. Antikolás, lőpornyomok, akna belsejének koszolása következett. Panelvonalakat puha ceruza segítségével húztam ki. Befejeztem a futószárak drótozását, kerekeket és a farokfutókat az Eduard-maratással feljavítva felszereltem, lakkoztam. Légcsavar és orrkúp ( színe Gunze H7) felszerelését követően már csak húzott szálból az antennák felszerelése maradt.
Készen állt a Raiden!
|
|
Oldal-első nézet
|
|
|
Felülről
|
|
|
Felülről
|
|
|
Kép317
|
2011.03.08.
Utolsó módosítás: 2011.08.30.
Utolsó módosítás: 2011.08.30.