S-75 Volhov (SAM-2 Guideline)
1:72, Planet Models
No.MV 016
Pintér György - Múzeumi krimik
1960. május elsején egy koromfeketére festett U-2 típusú repülőgép szállt fel a törökországi Incirlik repülőtérről, fedélzetén a CIA egyik tapasztalt pilótájával, Francis Gary Powers-szel. Feladata mélységi felderítés volt a Szovjetunió fölött, ami - gondolom nem kell ecsetelni - egy ország szuverenitásának durva megsértését jelenti. Az amerikaiak azonban bíztak a U-2 kivételes repülési képességeiben és nem számítottak arra, ami a repülési feladat kiötlőinek legvadabb rémálmában sem jött volna elő…
A U-2 mélyen a Szovjetunió területe fölött járt, mikor a légvédelem két MiG-19 S vadászgépét felemelték a kémrepülő elfogására. Természetesen a MiG géppár nem tudott felemelkedni a U-2 20 000 m feletti repülési magasságára, majd üzemanyaguk kifogyasztása után kénytelenek voltak leszállni.
Ekkor jött kapóra a repülőtéren éppen kísérleti repüléseit végzó Su-9-es, amely nagyobb teljesítményű volt, mint a MiG-19 és könnyedén fel tudott emelkedni a U-2 repülési magasságára. Igen ám, de a Su-9-nek nem volt beépített ágyúja, a kísérleti repülésekhez meg rakétákat nem igazán illik hurcolászni, úgyhogy a pilóta dolgavégezetlenül tért vissza a bázisra.
Ekkor emelték újra a levegőbe a két MiG-et. A cél az volt, hogy próbálják meg a U-2-t legalább megközelíteni és gépágyúikkal leverni az égből a kíváncsiskodó madarat. A készültségi géppár fel is szállt, de ekkor váratlan fordulat következett.
A U-2 berepült Szverdlovszk körzetébe, ahol éppenséggel egy szekérderéknyi S-75 Volhov légvédelmi rakéta lett telepítve. És ha már ott voltak, gyorsan fel is lőttek kettőt, amelyből az első rögtön el is találta Powers gépét (pontosabban a közelségi gyújtó robbantotta a töltetet), amely darabokra szakadt és zuhanni kezdett. Ekkor ért oda a két szerencsétlen MiG-19-es. Az oroszok a radaron csak a hatalmas zűrzavart látták, fogalmuk sem volt arról, hogy a feladatukat már elvégezték.
Mit lehet ilyenkor tenni? „Addig lőni, ameddig mozgás van az égen!” Jött a parancs. És az oroszok odapörköltek még 12 rakétával, amelyek közül az egyik sikeresen lelőtte a készültségi MiG-ek közül az egyiket, melynek pilótája életét vesztette.
Az oroszok csak napok elteltével kezdték kiszivárogtatni az első információ morzsákat az incidensről. Az amerikaiak bíztak abban, hogy Powers meghalt és a gépis megsemmisült, így előálltak azzal a sztorival, hogy eltévedt egy légkör-kutató repülőgépük. Powers viszont túlélte az incidenst és fogságba esett, sőt a gép roncsai, a kamerák sem semmisültek meg. Powers-t néhány év börtön és kényszermunka után egy nyugaton elfogott KGB ezredessel cserélték ki és így térhetett vissza az USA-ba.
A makett
A szokatlan témát 1/72-es méretarányban a Planet-models dolgozta fel. A meglehetősen erős, közepesnél valamivel kisebb kartondobozból egy zacskónyi műgyanta és egy bélyegnyi fotómaratott alkatrész bukkant elő, amelyből magát a rakétát és annak telepített indítóállványát lehet elkészíteni.
A 36 db, sárga színű műgyanta alkatrész öntése példaértékű, vetemedéssel, buborékokkal, öntési hibákkal sehol sem találkoztam. Az alkatrészbontás logikus, a részegységek – ahol ellenőrizni tudtam - jól fognak illeszkedni. A rakéta szárnyai és kormányfelületei kellően vékonyak, a rakétatestet a gyártó a valóságnak hasonlóan, fokozatokra bontva adja. A fotómaratott lapon további 12 db apró alkatrész található, ezek az indítóállványon lévő kapaszkodók és fellépők.
Az összeállítási útmutató egyszerű, de könnyen értelmezhető. Pontosan mutatja, hogy az egyes alkatrészeket hol kell leválasztani az öntőcsonkokról. A festési utasítás a rakétatestre világosszürke színt javasol, de én már láttam fekete-fehér színűre festett példányokat is, amelyek – szerintem - látványosabbak.
Az indítóállványra a gyártó sötétzöld, vagy homok sárga színt javasol. Szerintem itt érdemes lesz elővenni pár képet és inkább azok alapján dolgozni.
A U-2 mélyen a Szovjetunió területe fölött járt, mikor a légvédelem két MiG-19 S vadászgépét felemelték a kémrepülő elfogására. Természetesen a MiG géppár nem tudott felemelkedni a U-2 20 000 m feletti repülési magasságára, majd üzemanyaguk kifogyasztása után kénytelenek voltak leszállni.
Ekkor jött kapóra a repülőtéren éppen kísérleti repüléseit végzó Su-9-es, amely nagyobb teljesítményű volt, mint a MiG-19 és könnyedén fel tudott emelkedni a U-2 repülési magasságára. Igen ám, de a Su-9-nek nem volt beépített ágyúja, a kísérleti repülésekhez meg rakétákat nem igazán illik hurcolászni, úgyhogy a pilóta dolgavégezetlenül tért vissza a bázisra.
Ekkor emelték újra a levegőbe a két MiG-et. A cél az volt, hogy próbálják meg a U-2-t legalább megközelíteni és gépágyúikkal leverni az égből a kíváncsiskodó madarat. A készültségi géppár fel is szállt, de ekkor váratlan fordulat következett.
A U-2 berepült Szverdlovszk körzetébe, ahol éppenséggel egy szekérderéknyi S-75 Volhov légvédelmi rakéta lett telepítve. És ha már ott voltak, gyorsan fel is lőttek kettőt, amelyből az első rögtön el is találta Powers gépét (pontosabban a közelségi gyújtó robbantotta a töltetet), amely darabokra szakadt és zuhanni kezdett. Ekkor ért oda a két szerencsétlen MiG-19-es. Az oroszok a radaron csak a hatalmas zűrzavart látták, fogalmuk sem volt arról, hogy a feladatukat már elvégezték.
Mit lehet ilyenkor tenni? „Addig lőni, ameddig mozgás van az égen!” Jött a parancs. És az oroszok odapörköltek még 12 rakétával, amelyek közül az egyik sikeresen lelőtte a készültségi MiG-ek közül az egyiket, melynek pilótája életét vesztette.
Az oroszok csak napok elteltével kezdték kiszivárogtatni az első információ morzsákat az incidensről. Az amerikaiak bíztak abban, hogy Powers meghalt és a gépis megsemmisült, így előálltak azzal a sztorival, hogy eltévedt egy légkör-kutató repülőgépük. Powers viszont túlélte az incidenst és fogságba esett, sőt a gép roncsai, a kamerák sem semmisültek meg. Powers-t néhány év börtön és kényszermunka után egy nyugaton elfogott KGB ezredessel cserélték ki és így térhetett vissza az USA-ba.
A makett
A szokatlan témát 1/72-es méretarányban a Planet-models dolgozta fel. A meglehetősen erős, közepesnél valamivel kisebb kartondobozból egy zacskónyi műgyanta és egy bélyegnyi fotómaratott alkatrész bukkant elő, amelyből magát a rakétát és annak telepített indítóállványát lehet elkészíteni.
A 36 db, sárga színű műgyanta alkatrész öntése példaértékű, vetemedéssel, buborékokkal, öntési hibákkal sehol sem találkoztam. Az alkatrészbontás logikus, a részegységek – ahol ellenőrizni tudtam - jól fognak illeszkedni. A rakéta szárnyai és kormányfelületei kellően vékonyak, a rakétatestet a gyártó a valóságnak hasonlóan, fokozatokra bontva adja. A fotómaratott lapon további 12 db apró alkatrész található, ezek az indítóállványon lévő kapaszkodók és fellépők.
Az összeállítási útmutató egyszerű, de könnyen értelmezhető. Pontosan mutatja, hogy az egyes alkatrészeket hol kell leválasztani az öntőcsonkokról. A festési utasítás a rakétatestre világosszürke színt javasol, de én már láttam fekete-fehér színűre festett példányokat is, amelyek – szerintem - látványosabbak.
Az indítóállványra a gyártó sötétzöld, vagy homok sárga színt javasol. Szerintem itt érdemes lesz elővenni pár képet és inkább azok alapján dolgozni.
|
|
doboz
|
|
|
alkatrészek_1
|
|
|
alkatrészek_2
|
|
|
maratás
|
2008.08.28.
Utolsó módosítás: 2008.08.30.
Utolsó módosítás: 2008.08.30.