Nakajima Ki-201 Karyu
1:72, Revell
Pintér György - Múzeumi krimik
A japán Császári Haditengerészet búvárhajói a II. világháborúban 1942 nyarától stratégiailag fontos nyersanyagokat és technikai leírásokat szállítottak Japánból Franciaországba német szövetségeseik részére, akiktől cserébe a japán hadsereg számára felbecsülhetetlen értékű haditechnikai eszközöket, gépeket, műszereket, fegyvereket és műszaki rajzokat kaptak.
1942. március 11-én az I-29 jelű japán búvárhajó érkezett be Lorient kikötőjébe. A japánok által hozott rakomány kiemelése után a búvárhajó testét megrakták a bőséges mennyiségű “visszáruval”,többek között a Jumo-004B sugárhajtómű, a Me-262 erőforrásának egy példányával, valamint a lökhajtásos vadászgép műszaki rajzaival. Bár az I-29-est a Japán felé vezető út vége előtt az amerikaiak elsüllyesztették a tervrajzok Szingapúron keresztül eljutottak Japánba, ahol a Nakajima cég kezdte meg a japán Messzer gyártását.
A Japán Császári Hadsereg részére tervezett Ki 201 „Karyu” (Tűzsárkány) nevű vadászgép építését háború végéig már nem tudták befejezni. A haditengerészeti vadászbombázó-változatú Nakajima J8N1 „Kikka” (Narancsvirág) 2 db prototípusa viszont még időben elkészült. A lökhajtásos vadászt 1 db 500 vagy 800 kg-os bomba hordozására alakították át. Hajtóműve a mindössze 475 kg tolóerejű Ne 20 volt, melyet a BMW 003-ból fejlesztettek (az I-29 szállította Jumo motor a tengerbe veszett, valószínűleg ezt pótolták a BMW motorral). Az első példány 1945. augusztus 7-én emelkedett először a levegőbe, ám négy nappal később lezuhant. A második prototípust már nem volt idő kipróbálni, mert Japán szeptember 2-án kapitulált.
Az ötlet
A Japán Messzerről először a Regiment magazinban olvastam. A cikk egy képet is közölt. Semmi szemmel látható különbség nem látható a bemutatott Nakajima gép és német eredetije között, tehát irány a „Háló” és kezdődhet az anyaggyűjtés.
Csupán néhány fantáziaképet, festésmintát és két makettről készült képet találtam,tehát az eredmény igencsak soványra sikeredett. De amit Nakajima Ki-201 Karyu címszó alatt találtam,az egy az egyben Messzer volt.
Dobbant a szív, nekem ez a gép kell! Mivel úgyis közeledett a harmadik házassági évfordulónk,finoman megpendítettem Drága Feleségemnek a kívánságom. Semmi ellenvetése nem volt, de közölte, hogy nekem kell megvennem a makettet, mivel fogalma sincs, hogy mi az a 262-es Messzer.
Nosza…
A makett
Nos,nézzük mit kapunk a pénzünkért. Egy cirka 10 éves makettet, 5 db öntőkereten 53 szürke és 3 átlátszó alkatrészt, több-kevesebb sorját, minimális (de jól elhelyezett) beszívódást és kilökőtüskenyomot, egybeöntött, keretnélküli kabintetőt. Ennyit a negatívumokról.
A panelvonalak finoman vésettek és pontosak, a pilótafülke jó kidolgozású, a műszerfal nagyon szép. Függesztményként két rakétatubust és két póttankot mellékelnek. A matrica szép nyomású, két verzióhoz elegendő felség,- és alakulatjelzésekkel.
Összegezve:nekem nagyon tetszett. Alig vártam, hogy „hivatalosan” birtokba vehessem.
Az építés
Az építkezést a műszerfal kifestésével kezdtem. Lehetséges, hogy a Nakajima verzió pilótafülkéjénél másféle színeket használtak, mint én, aki a Me 262-ről talált képeket használtam a mázolásnál, de ezt találtam. Legelőszőr a műszerfal lábazatára öntött oldalkormánypedálokat vágtam le és a kabin padlólemezéhez ragasztottam. Minden kabinalkatrészt lealapoztam saját kutyulású világosszürkével. Száradás után kifestettem a műszereket és az oldalsó kezelőpultok kapcsolóit, illetve a házilag barkácsolt gázkarokat. Mivel ez egy "soha-be-nem-vetett" repülőgép volt,szinte semmi kopást és koszolást nem festettem a kabinba. A színes műszerkeretek kifestése után a műszerfalat a helyére ragasztottam,a botkormány és az első és hátsó zárólemezek helyére kerülése után a kabint félretettem.
Amíg a kabin száradt,összeállítottam a géptörzset. A gépágyúk csőtorkolati nyílásait kifúrtam, a törzsfeleket egyesítettem . Az orrfutóaknát külön alkatrészként lehet beragasztani az orrfenéklemezzel.
Itt akadnak minimális illesztési hibák (legalábbis az én példányomon), de nagyon könnyen eltüntethetők.
NE FELEJTSÜNK SÚLYT TENNI AZ ORRBA!!!-mondja az útmutató. Én elfelejtettem…
A futóműaknák zárólemezeit kivágtam,mert itt a valóságban be lehetett látni a törzsbe. Természetesen a láthatóvá vált részeket jól kidolgozták (ezért is érthetetlen, hogy miért zárták le az aknák felső részét), de némi rézdrótos feljavítás erősen feldobja a látványt.
A hajtóműgondolák négy alkatrészből állnak. Sajnos a beömlőknél beszívódás is van , elég macerás a javítása, hisz szűk helyen kell dolgozni és ráadásul vigyázva, hogy ne sértsük meg a turbina lapátjait. Talán könnyebb dolgom lett volna, ha a Revell ezt is több darabból adja, szerintem az illesztési vonalak eltüntetése egyszerűbb lett volna.
Helyére került a kabin és utána a szárnyakat, valamint a vízszintes vezérsíkokat is felragasztottam.
A ragasztások száradása után a szükséges helyeken tömítettem. A pasztát három napig hagytam száradni, aztán reszeltem,csiszoltam,políroztam végül az egész gépet a Revell matt fehér festékével alapoztam.
Amíg száradt a festék lefestettem a futószárakat és a kerekeket.
Festés
Az alapozás száradása után nekiláttam a végleges festésnek. Rögtön meg is akadtam. Milyen legyen a Tűzsárkányom? A neten találtam pár képet egy Karyu makettről, ami ezüst-fekete kombináció volt, és találtam rajzot is,ami a megszokott zöld-szürke festést mutatta be. A saját ötletem egy hófehér gép volt az törzsre festett sárkánnyal, de ezt végül elvetettem, mert túl csicsásnak tartottam és végül is nem vagyok Da Vinci. Így lett a Tűzsárkány zöld és szürke.
Először is maszkolással felfestettem a törzsre, valamint a szárnyak alsó és felső részére a "Hi no Maru" szimbólumát. Ehhez a Tamiya X6-os narancs akrilját és a Heller 60-as pirosát kevergettem addig, míg megfelelő narancsvörös árnyalatot nem kaptam.
2 óra várakozás után most a "napkorongokat" takartam ki. A felső zöld színhez a Revell 65-ös számú termékét használtam némi 311-es sárgával világosítva. A géptest alsó része a Modell Master 1728 Light Ghost Grey színében pompázik.
Levettem a maszkolásokat és csúnyán beszéltem. Vannak napok, amikor semmi sem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk…
Tehát száradás után ismét maszkolás és "Hi no Maru" festés… De a piros korongok fehér szegélye ezúttal sem sikerült úgy,ahogyan szerettem volna, ezért gondoltam egyet és a felségjelek a szárnyakon fehér keret helyett fehér mezőbe kerültek. Így sem vagyok száz százalékig elégedett, de ez van!
A végszerelés
Művemet néhány napra "hangárba" küldtem száradni. Ez idő alatt felkábeleztem a futóműveket és a Modell Master festékkel lefestettem a futóaknaajtók külső részét.
A géptest ékítéséhez a Revell matricalapjáról használtam fel a jelzések felhasználható részét . Nem volt túl sok sajnos,de azért pofás lett a kis gép.
A kabintető következett. Itt szereztem néhány ősz hajszálat (és emlegettem néhány felmenőt) míg sikerült ripityára törés nélkül háromfelé vágnom. Sajnos itt vétettem egy nagy hibát, a nyíló-,és a hátsó részt egyenes vonalban vágtam, holott ez kb. 45 fokban hátrafelé dől. Aztán amikor nekiláttam felragasztani rájöttem,hogy a rossz dőlésszög a legkisebb bajom: sikerült simára csiszolás címén vagy 1,5 mm-nyi kabintetőt eltüntetnem és ez már feltűnő volt. Szerencsére a Makettinfo fórumon keresztül sikerült vákumozott tetőt szereznem (hála és köszönet érte Migi-nek). Nagyon óvatosan bánva vele szabtam le a feleslegesnek ítélt részeket. Sokáig tanakodtam, hogy megnyissam-e, de végül megkockáztattam…
Elkészítettem a Revi-t is egy apró öntőkeretdarabból és átlátszó műanyaglapból, valamint bekötőhevedereket készítettem a pilótaülésre, majd ezeket is beragasztottam. Azért csak a végén, mert egyszerűen nem volt kedvem előbb nekifogni az elkészítésüknek, de már nem halogathattam tovább. Azt hiszem,a bekötőhevederek kissé szélesre sikeredtek, de aztán úgy döntöttem, hogy a japánok biztosra mentek.
Végül felkerültek az utolsó alkatrészek is és a feleségem is hajlandó volt megválni néhány szál hajától, amiből antennahuzal készült. A Sárkányt végül egyszerű alapra helyeztem és készült egy kis tábla is a típus megnevezésével.
Sajnos a képek egy része nem lett a legjobb, de talán látható a végeredmény.
1942. március 11-én az I-29 jelű japán búvárhajó érkezett be Lorient kikötőjébe. A japánok által hozott rakomány kiemelése után a búvárhajó testét megrakták a bőséges mennyiségű “visszáruval”,többek között a Jumo-004B sugárhajtómű, a Me-262 erőforrásának egy példányával, valamint a lökhajtásos vadászgép műszaki rajzaival. Bár az I-29-est a Japán felé vezető út vége előtt az amerikaiak elsüllyesztették a tervrajzok Szingapúron keresztül eljutottak Japánba, ahol a Nakajima cég kezdte meg a japán Messzer gyártását.
A Japán Császári Hadsereg részére tervezett Ki 201 „Karyu” (Tűzsárkány) nevű vadászgép építését háború végéig már nem tudták befejezni. A haditengerészeti vadászbombázó-változatú Nakajima J8N1 „Kikka” (Narancsvirág) 2 db prototípusa viszont még időben elkészült. A lökhajtásos vadászt 1 db 500 vagy 800 kg-os bomba hordozására alakították át. Hajtóműve a mindössze 475 kg tolóerejű Ne 20 volt, melyet a BMW 003-ból fejlesztettek (az I-29 szállította Jumo motor a tengerbe veszett, valószínűleg ezt pótolták a BMW motorral). Az első példány 1945. augusztus 7-én emelkedett először a levegőbe, ám négy nappal később lezuhant. A második prototípust már nem volt idő kipróbálni, mert Japán szeptember 2-án kapitulált.
Az ötlet
A Japán Messzerről először a Regiment magazinban olvastam. A cikk egy képet is közölt. Semmi szemmel látható különbség nem látható a bemutatott Nakajima gép és német eredetije között, tehát irány a „Háló” és kezdődhet az anyaggyűjtés.
Csupán néhány fantáziaképet, festésmintát és két makettről készült képet találtam,tehát az eredmény igencsak soványra sikeredett. De amit Nakajima Ki-201 Karyu címszó alatt találtam,az egy az egyben Messzer volt.
Dobbant a szív, nekem ez a gép kell! Mivel úgyis közeledett a harmadik házassági évfordulónk,finoman megpendítettem Drága Feleségemnek a kívánságom. Semmi ellenvetése nem volt, de közölte, hogy nekem kell megvennem a makettet, mivel fogalma sincs, hogy mi az a 262-es Messzer.
Nosza…
A makett
Nos,nézzük mit kapunk a pénzünkért. Egy cirka 10 éves makettet, 5 db öntőkereten 53 szürke és 3 átlátszó alkatrészt, több-kevesebb sorját, minimális (de jól elhelyezett) beszívódást és kilökőtüskenyomot, egybeöntött, keretnélküli kabintetőt. Ennyit a negatívumokról.
A panelvonalak finoman vésettek és pontosak, a pilótafülke jó kidolgozású, a műszerfal nagyon szép. Függesztményként két rakétatubust és két póttankot mellékelnek. A matrica szép nyomású, két verzióhoz elegendő felség,- és alakulatjelzésekkel.
Összegezve:nekem nagyon tetszett. Alig vártam, hogy „hivatalosan” birtokba vehessem.
Az építés
Az építkezést a műszerfal kifestésével kezdtem. Lehetséges, hogy a Nakajima verzió pilótafülkéjénél másféle színeket használtak, mint én, aki a Me 262-ről talált képeket használtam a mázolásnál, de ezt találtam. Legelőszőr a műszerfal lábazatára öntött oldalkormánypedálokat vágtam le és a kabin padlólemezéhez ragasztottam. Minden kabinalkatrészt lealapoztam saját kutyulású világosszürkével. Száradás után kifestettem a műszereket és az oldalsó kezelőpultok kapcsolóit, illetve a házilag barkácsolt gázkarokat. Mivel ez egy "soha-be-nem-vetett" repülőgép volt,szinte semmi kopást és koszolást nem festettem a kabinba. A színes műszerkeretek kifestése után a műszerfalat a helyére ragasztottam,a botkormány és az első és hátsó zárólemezek helyére kerülése után a kabint félretettem.
Amíg a kabin száradt,összeállítottam a géptörzset. A gépágyúk csőtorkolati nyílásait kifúrtam, a törzsfeleket egyesítettem . Az orrfutóaknát külön alkatrészként lehet beragasztani az orrfenéklemezzel.
Itt akadnak minimális illesztési hibák (legalábbis az én példányomon), de nagyon könnyen eltüntethetők.
NE FELEJTSÜNK SÚLYT TENNI AZ ORRBA!!!-mondja az útmutató. Én elfelejtettem…
A futóműaknák zárólemezeit kivágtam,mert itt a valóságban be lehetett látni a törzsbe. Természetesen a láthatóvá vált részeket jól kidolgozták (ezért is érthetetlen, hogy miért zárták le az aknák felső részét), de némi rézdrótos feljavítás erősen feldobja a látványt.
A hajtóműgondolák négy alkatrészből állnak. Sajnos a beömlőknél beszívódás is van , elég macerás a javítása, hisz szűk helyen kell dolgozni és ráadásul vigyázva, hogy ne sértsük meg a turbina lapátjait. Talán könnyebb dolgom lett volna, ha a Revell ezt is több darabból adja, szerintem az illesztési vonalak eltüntetése egyszerűbb lett volna.
Helyére került a kabin és utána a szárnyakat, valamint a vízszintes vezérsíkokat is felragasztottam.
A ragasztások száradása után a szükséges helyeken tömítettem. A pasztát három napig hagytam száradni, aztán reszeltem,csiszoltam,políroztam végül az egész gépet a Revell matt fehér festékével alapoztam.
Amíg száradt a festék lefestettem a futószárakat és a kerekeket.
Festés
Az alapozás száradása után nekiláttam a végleges festésnek. Rögtön meg is akadtam. Milyen legyen a Tűzsárkányom? A neten találtam pár képet egy Karyu makettről, ami ezüst-fekete kombináció volt, és találtam rajzot is,ami a megszokott zöld-szürke festést mutatta be. A saját ötletem egy hófehér gép volt az törzsre festett sárkánnyal, de ezt végül elvetettem, mert túl csicsásnak tartottam és végül is nem vagyok Da Vinci. Így lett a Tűzsárkány zöld és szürke.
Először is maszkolással felfestettem a törzsre, valamint a szárnyak alsó és felső részére a "Hi no Maru" szimbólumát. Ehhez a Tamiya X6-os narancs akrilját és a Heller 60-as pirosát kevergettem addig, míg megfelelő narancsvörös árnyalatot nem kaptam.
2 óra várakozás után most a "napkorongokat" takartam ki. A felső zöld színhez a Revell 65-ös számú termékét használtam némi 311-es sárgával világosítva. A géptest alsó része a Modell Master 1728 Light Ghost Grey színében pompázik.
Levettem a maszkolásokat és csúnyán beszéltem. Vannak napok, amikor semmi sem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk…
Tehát száradás után ismét maszkolás és "Hi no Maru" festés… De a piros korongok fehér szegélye ezúttal sem sikerült úgy,ahogyan szerettem volna, ezért gondoltam egyet és a felségjelek a szárnyakon fehér keret helyett fehér mezőbe kerültek. Így sem vagyok száz százalékig elégedett, de ez van!
A végszerelés
Művemet néhány napra "hangárba" küldtem száradni. Ez idő alatt felkábeleztem a futóműveket és a Modell Master festékkel lefestettem a futóaknaajtók külső részét.
A géptest ékítéséhez a Revell matricalapjáról használtam fel a jelzések felhasználható részét . Nem volt túl sok sajnos,de azért pofás lett a kis gép.
A kabintető következett. Itt szereztem néhány ősz hajszálat (és emlegettem néhány felmenőt) míg sikerült ripityára törés nélkül háromfelé vágnom. Sajnos itt vétettem egy nagy hibát, a nyíló-,és a hátsó részt egyenes vonalban vágtam, holott ez kb. 45 fokban hátrafelé dől. Aztán amikor nekiláttam felragasztani rájöttem,hogy a rossz dőlésszög a legkisebb bajom: sikerült simára csiszolás címén vagy 1,5 mm-nyi kabintetőt eltüntetnem és ez már feltűnő volt. Szerencsére a Makettinfo fórumon keresztül sikerült vákumozott tetőt szereznem (hála és köszönet érte Migi-nek). Nagyon óvatosan bánva vele szabtam le a feleslegesnek ítélt részeket. Sokáig tanakodtam, hogy megnyissam-e, de végül megkockáztattam…
Elkészítettem a Revi-t is egy apró öntőkeretdarabból és átlátszó műanyaglapból, valamint bekötőhevedereket készítettem a pilótaülésre, majd ezeket is beragasztottam. Azért csak a végén, mert egyszerűen nem volt kedvem előbb nekifogni az elkészítésüknek, de már nem halogathattam tovább. Azt hiszem,a bekötőhevederek kissé szélesre sikeredtek, de aztán úgy döntöttem, hogy a japánok biztosra mentek.
Végül felkerültek az utolsó alkatrészek is és a feleségem is hajlandó volt megválni néhány szál hajától, amiből antennahuzal készült. A Sárkányt végül egyszerű alapra helyeztem és készült egy kis tábla is a típus megnevezésével.
Sajnos a képek egy része nem lett a legjobb, de talán látható a végeredmény.
|
|
1. Az eredeti
|
|
|
2. Öntőkeretek
|
|
|
3. Műszerfal
|
|
|
5. Oldalnézve
|
|
|
6. Kabin beépítve
|
|
|
7. Az összeállított géptest
|
|
|
8. A REVI beépítve
|
|
|
9. A pilótaülés
|
|
|
10. Kabinbelső
|
|
|
11. Karyu több nézetből 1
|
|
|
12. Karyu 2
|
|
|
13. Karyu 3
|
|
|
14. Karyu 4
|
|
|
15. Karyu 5
|
|
|
16. Karyu 6
|
|
|
17. MOK klubasztalon a Stefániában a Légiósom és a géppuskásom védelme alatt
|
2009.10.16.