Type VIIB U-47
1:40, Robbe
Pintér György - Múzeumi krimik
Egy kis bevezetővel szeretném kezdeni: ez a cikk egy modell-tengeralattjáró építéséről szól, de azt hiszem, hogy nyugodt szívvel helyet kaphat itt a makettek között is. Király Béla Tibor (KBT) pécsi illetőségű modellező építette meg ezt az impozáns méretű működőképes szivart. Érdekes, megszokottól (makettektől) eltérő megoldások, impozáns méretek. Komoly játék játékos felnőtteknek! :-)
A cikk részletekben lesz feltöltve párnapos szünetekkel, mert a képanyag igen terjedelmes.
Keri
U47
A II. világháború során összesen 24 példány épült a típusból. A VIIB típussal olyan híres parancsnokok harcoltak, mint
Kretschmer (U-99), Prien (U-47) és Schepke (U-100).(1.kép)
Technikai adatok:
Vízkiszorítás (tonna): 753 (felszínen) - 857 (lemerülve) - 1040 (harcra készen)
Hossz (m): 66,50
Szélesség (m): 6,16
Merülés (m): 4,74
Magasság (m): 9,50
Teljesítmény (LE): 3200 (felszínen) - 750 (lemerülve)
Sebesség (csomó): 17,8 (felszínen) - 8,0 (lemerülve)
Hatótávolság (mérföld/csomó): 8700/10 (felszínen) - 90/4 (lemerülve)
Fegyverzet: Torpedó: 14 db - 4/1 (orr / far-cső)
Akna: 26 TMA
Fedélzeti ágyú: 88 mm/L45
Személyzet: 42-46 fő
Maximális merülés: körülbelül 220 m
Vízrebocsátás: 1937. február 27. - Germaniawerft AG, Kiel
Szolgálatba állítás: 1938. december 17.
Parancsnok: 1938. december - 1941. március Günther Prien korvettkapitány (1908. Január 16. - 1941. március 7.)
1941. március 7-én az U-47-et a Wolverine brit romboló elsüllyesztette.
PRIEN, Günther (1908-1941) (2. kép)
Német tengeralattjáró-kapitány. Az egyik legsikeresebb búvárhajó-parancsnok volt. Legmerészebb haditette a Scapa Flow-i
akció volt: 1939. október 14-én az U-47 fedélzetén átverekedte magát a kikötőzáron, és megtorpedózta a Royal Oak
csatahajót, mely elsüllyedt, és kb. 800 angol tengerészt vitt magával a hullámsírba. 1940-ben egy portya során 51,000
BRT(Bruttó Regiszter Tonna) hajóteret süllyesztett el. Az U-hajó parancsnokok közül elsőként kapta meg a lovagkeresztet.
Eredmények: 10 bevetésen elsüllyesztve 31 hajó, megrongálva 5 hajó, (köztük 1939. október 14-én elsüllyesztette a brit Royal
Oak csatahajót, 1940. július 2-án pedig megtorpedózta az Arandora Star felfegyverzett kereskedelmi gőzöst).
Robbe U-47
Szlovákiai barátaim keresése lehetőséget adott, hogy közelebbről is megismerkedjek ezzel a kittel.
A kérés, aminek eleget tettem az volt, hogy a gyári doboz által biztosított modellt a lehető legéletszerűbben kivitelezzem, és építsek bele egy olyan merülő technikát, amivel álló helyzetben is le
tud merülni „ Dinamikusan” , mert az alapkészlet csak „Statikus „ merülést tett lehetővé. Én is kíváncsi voltam hogy milyen egy ilyen, úgymond építődobozból elkészíteni egy Tengeralattjárót.
1, Ismerkedés
Megérkezett a doboz, a mérete termetes volt, kibontottam és végignéztem hogy mi is van benne. A dobozban előnyomott műanyag lapok voltak, a test vákuumszívott műanyag darabjai, valamint a hozzávaló bezacskózott alkatrészek . Meglepően szépen kidolgozott részletűek
voltak a különböző apró alkatrészek.(3-4.kép)
2, A kezdet
Elkezdtem a műanyag lemezből kivágni az alkatrészeket és kategórizálni, hogy később megtaláljam. Ez elég monoton munka volt, két napomba tellett, mert minden darabot külön-külön meg kellett még csiszolni is. (5-8. kép)
3, Merülőtechnika
Elkezdtem a merülőtechnikának szánt „Kobel-Tankot” építeni. A hajó belsejében lévő PVC-csőbe kellett építeni a belső technikát. A cső átmérője és a hossza meghatározta, hogy mekkora csőből lehet elkészíteni. Első számításaim szerint 750ml–es űrtartalmú az ideális, hogy lemerüljön a hajó. Mivel én 60mm-es átmérőjű csőből szerettem volna elkészíteni, csak hogy ez itthon nem szabványcső, ezért külföldről kellett beszereznem, ahol kapható volt. 10mm-es PVC-
táblából készítettem a dugattyút, amibe kettő gumigyűrűnek lett hely kialakítva.A tengely 6 mm-es menetesszár lett. A cső egyik végét esztergált dugóval zártam le,a másik végére készítettem egy
szintén esztergált pogácsát, ahova az előtte megvásárolt 12 voltos autókerék-pumpából származó hajtást rögzítettem. Ez a pumpa bárhol beszerezhető, tartalmaz többek között egy 12 voltos motort,
kis indító fogaskereket, valamit egy műanyag nagyobb fogaskereket, ami fémházba van elhelyezve.
A műanyag fogaskerékbe belefaragtam egy 6-os csavaranyát, ami a menetes szárra tekeredik majd, és előre–hátra mozgatja a dugattyút. A végkitérésekre mikrókapcsolót használtam, ezáltal biztonságosan lehetett mindkét irányban mozgatni a dugattyút a víz be- és kiszívásakor. A merülőtartály űrtartalma 800ml lett.Így kaptam egy motorosfecskendőt, ami a lehető leggyorsabban szívja be vagy nyomja ki a benne lévő vizet. (9-14. kép)
4, Építés
A dobozban mellékelt összerakási rajz hosszas tanulmányozása után is sajnos sok sötét folt maradt. Nem volt igazán részletes és folyamatos. Utána kellett néznem az Interneten, és a külföldi barátaimtól-
akik már építetek ilyen modellt- kellett tanácsot kérnem,hogyan is csináljam.
A test közepével kezdtem. A belül futó PVC-csövet két oldalról veszi a vákuumformázott műanyagból készült test, amiből ki kellett vágni a vízbefolyó nyílások helyét, amit utána rá kellett ragasztani. A két középső testrész összeragasztása után belső távtartókat kellett ragasztani és a csövet berögzíteni.(15-17.kép)
Következett a belső technikát tartó keret elkészítése, amit az előre megvágott lapból kellett összeragasztani.
A gyári rajz alapján állítottam össze addig a pontig, amíg a gyári kitt által ajánlott két darab akkumulátor helyéig értem.Ott kivágtam az előzőleg elkészített merülőtankot, szerencsére belefért. Nagyon jól megtervezett és szépen kivitelezhető volt a belső váz kialakítása. A dobozban lévő motorokat használtam.
Az eredeti terven lévő akkumulátorok helyére raktam a merülőtankot a hajó mértani közepébe, ezért az akkumulátorokat előrébb kellett raknom. Alulra került a merülőtank meghajtására szolgáló 12 voltos 1,2 Ah ólom-zselé akkumulátor, fölé a motor akkumulátora, ami normál 7,2 voltos 2 Ah volt (18-21. kép).
A tengeralattjáró legfontosabb része következett: a belső cső tömítése és a rögzítés elkészítése!
A cső lezárásá két egyforma dugószerű műanyaggal volt tervezve, az egyiket be kellett ragasztani, míg a másikba a belső vázat kellett ragasztani, így azt ki lehetett húzni. A rögzített vég közepén egy furat van, amibe egy rézcsövet kellett beragasztani. A cső egyik végén menetes lezárás van,a másik végén egy tölcsérszerű vég. Mikor betoljuk a belső részt a csőbe, akkor a záró végében lévő csavart, aminek a tövében gumidugó van, bevezeti a rézcsőbe a tölcséres toldalék, s így be lehet hajtani a rézcsőben lévő menetes részbe. Összehúzza a csavar a két részt, behúzza a PVC cső másik végén lévő lezárás, és így a cső mindkét vége le van dugózva. A lezáró vég tömítésére a gyár gumi "O"-gyűrűt adott, amiről hamar kiderült, hogy nem a legjobb, mert tömör az anyaga, és túl nagy erővel kell összenyomni a tökéletes zárás érdekében. Ezért vékony gumicsőből készítettem ugyanolyan "O"-gyűrűt, amit a benne lévő hely miatt könnyebb összenyomni és nagyobb felületen összefekszik (22-27. kép).
Kiderült hogy a belső váznak van egy hibája; mivel csak alul helyezkednek el merevítők, így a felső rész nem egyenletesen feszül a csőnek, mikor összehúzom. Ezért a felső részre egy merevítőt készítettem sztírollapból és 2 mm-es küllőből, így egyenletesen összehúzza a testet, és végig összenyomódik a gumitömítés is. Kipróbáltam otthon a fürdőkádban, és nem ázott be. Leteszteltem
a szetthez tartozó szelepen keresztül; levegőt fújtam bele, és nem eresztett.(28-29.kép)
Következett az ellenőrzés után a test első és a hátsó részének összeállítása. Az első részbe be kellett építeni a merülőszárnyat és hozzá a mozgatómechanikát (30-33. kép).
És mivel a gyári szettben az első kormányt mechanikusan csak a víz áramlásával lehetett mozgatni, ezért én külön szervót szereltem be. A helye a torony alatt lett egy vízhatlan dobozban.(34-35.kép)
A hátsó rész bonyolultabb volt, mert ott a záró műanyagdugóra kellett ragasztani a két félből álló testet. Ebben a részben van a hátsó merülőkormány és az oldalkormány is. A kit nem minden része teljesen
az eredeti hajó mása, ezeket igyekeztem pótolni, az eredeti VII/B tervrajzai alapján. Kialakítottam a hátsó vetőcsövet és a hátsó rész alján a vízbeömlő nyílásokat,valamint az alsó kormánylapát merevítőjét.
Az orron a hálóvágót is fémből készítettem, mert a gyári műanyag nem volt jóminőségű (36-39. kép).
Beépítettem a rádiót és beállítottam a tolórudakat. Következett a hajó első vízrerakása! Szépen feküdt a felszínen és elég stabilnak tűnt, csak egy kis ólomkisúlyozásra volt szükség,hogy párhuzamosan álljon
a fedélzet a vízvonallal. Így már csak a merülést kellett leellenőrizni, ami újabb korrigálást jelentett a hátsó részen.
Beállítások után nem volt semmi akadálya,hogy a végső festés és dekoráció következzen. A testre felrajzoltam a tervrajz alapján a gyári hegesztési varratokat, amit a gipszkartonszerelésnél használatos rács alakú ragasztószalagból (üvegszálas háló, amit a kartonlapok illesztéseinél használnak a repedések elkerülése végett) vágtam ki, és egyenként helyeztem fel a felrajzolásokra. Pótoltam az estleges hiányzó kisebb alkatrészeket. Majd következett a test festése:Revell 87-es festékkel a test alsó részét,és Revell 57-es + egy kis fehérrel a felső részt. Száradás után matt lakkal fújtam le. A színösszeállításban és a részletek finomításában sokat segített Keresztes László, aki többek között tengeralattjáró-makettekkel foglalkozik.(40-51.kép)
5, Torony, ágyú, fedélzeti löveg
Sajnos ezeknek az apróbb részek kialakítására már nem igazán volt időm, megkértem a bátyámat,Király Józsefet, aki Kaposváron lakik, és szintén épít hasonló modelleket, hogy ezeket ő készítse el. Be kellett gyűjteni sok eredeti fotót és rajzot, hogy a legéletszerűbben meg lehessen építeni, és pótolni a hiányosságokat.
Nagyon szép és alapos munkát végzett, ezúton is köszönöm! (52-67.kép)
6, Úsztatás
Az elkészült hajóval kisebb-nagyobb nehézségek árán elmentük a közeli tóra, hogy kipróbálhassuk. A vízretétel után hamar megmutatkozott a hajó szépsége és jó manőverezhetősége. A felszíni manőverezés nem tért el a hagyományos hasonló modellektől viszont a dinamikus merülés első
alkalmakor félve engedtük a víz alá,ám mivel megbízhatónak tűnt, bátrabban próbálgattuk.
Remek szórakozást és szép élményt nyújtott a hajó! (68-81.kép)
7, Összegzés
Amennyire féltem attól, hogy egy gyári kittet kell összeállítanom,most már visszagondolva nem volt olyan nehéz és jó érzés volt, hogy minden alkatrész és technikai megoldás el volt készítve és nem nekem kellett mindent megtervezni és kivitelezni. A kész hajó menettulajdonságai is meggyőzőek voltak,kevesebb utómunkálatot kívántak a vízen, mint a többi hajóm.
Viszont a hajó igencsak borsos ára, és az,hogy egy ilyen jól megtervezett hajó ilyen rossz összerakási rajzzal van ellátva,csak negatívumként szolgál. Ellene szól még,hogy sok olyan technikai hiányosság van a dobozban (elsősorban nem tökéletes, stabil zárhatósága a középső technikát tartalmazó PVC-csőnek),amit semmiesetre sem tud megoldani egy kezdő modellező segítség nélkül vagy csak több próbálkozás után jár sikerrel. Az alapdoboz dinamikus merülésű hajót tesz lehetővé, viszont ehhez szükséges a nagyobb teljesítményű akkumulátor. Mindenképp meggyőző a teljes élmény eléréséhez, el kell készíteni a statikus merülőtechnikát vagy megvásárolni hozzá.
A kész hajóhoz készítettem egy szállítóládát,hogy könyebb legyen szállítani.(82.kép)
A hajó az új gazdájával szépen szerepelt a
R/c Modell Tengeralattjárók Találkozóján /Bratislava/ 2008 09 13-14.
Pár kép:
http://www.modelboats.sk/Home/akcie/sub_raca_2008/P1010187.JPG
http://www.modelboats.sk/Home/akcie/sub_raca_2008/P1010180.JPG
http://www.mo-na-ko.net/php/portal/_Clanky2008/Ponorky/slides/11.htm
A cikk részletekben lesz feltöltve párnapos szünetekkel, mert a képanyag igen terjedelmes.
Keri
U47
A II. világháború során összesen 24 példány épült a típusból. A VIIB típussal olyan híres parancsnokok harcoltak, mint
Kretschmer (U-99), Prien (U-47) és Schepke (U-100).(1.kép)
Technikai adatok:
Vízkiszorítás (tonna): 753 (felszínen) - 857 (lemerülve) - 1040 (harcra készen)
Hossz (m): 66,50
Szélesség (m): 6,16
Merülés (m): 4,74
Magasság (m): 9,50
Teljesítmény (LE): 3200 (felszínen) - 750 (lemerülve)
Sebesség (csomó): 17,8 (felszínen) - 8,0 (lemerülve)
Hatótávolság (mérföld/csomó): 8700/10 (felszínen) - 90/4 (lemerülve)
Fegyverzet: Torpedó: 14 db - 4/1 (orr / far-cső)
Akna: 26 TMA
Fedélzeti ágyú: 88 mm/L45
Személyzet: 42-46 fő
Maximális merülés: körülbelül 220 m
Vízrebocsátás: 1937. február 27. - Germaniawerft AG, Kiel
Szolgálatba állítás: 1938. december 17.
Parancsnok: 1938. december - 1941. március Günther Prien korvettkapitány (1908. Január 16. - 1941. március 7.)
1941. március 7-én az U-47-et a Wolverine brit romboló elsüllyesztette.
PRIEN, Günther (1908-1941) (2. kép)
Német tengeralattjáró-kapitány. Az egyik legsikeresebb búvárhajó-parancsnok volt. Legmerészebb haditette a Scapa Flow-i
akció volt: 1939. október 14-én az U-47 fedélzetén átverekedte magát a kikötőzáron, és megtorpedózta a Royal Oak
csatahajót, mely elsüllyedt, és kb. 800 angol tengerészt vitt magával a hullámsírba. 1940-ben egy portya során 51,000
BRT(Bruttó Regiszter Tonna) hajóteret süllyesztett el. Az U-hajó parancsnokok közül elsőként kapta meg a lovagkeresztet.
Eredmények: 10 bevetésen elsüllyesztve 31 hajó, megrongálva 5 hajó, (köztük 1939. október 14-én elsüllyesztette a brit Royal
Oak csatahajót, 1940. július 2-án pedig megtorpedózta az Arandora Star felfegyverzett kereskedelmi gőzöst).
Robbe U-47
Szlovákiai barátaim keresése lehetőséget adott, hogy közelebbről is megismerkedjek ezzel a kittel.
A kérés, aminek eleget tettem az volt, hogy a gyári doboz által biztosított modellt a lehető legéletszerűbben kivitelezzem, és építsek bele egy olyan merülő technikát, amivel álló helyzetben is le
tud merülni „ Dinamikusan” , mert az alapkészlet csak „Statikus „ merülést tett lehetővé. Én is kíváncsi voltam hogy milyen egy ilyen, úgymond építődobozból elkészíteni egy Tengeralattjárót.
1, Ismerkedés
Megérkezett a doboz, a mérete termetes volt, kibontottam és végignéztem hogy mi is van benne. A dobozban előnyomott műanyag lapok voltak, a test vákuumszívott műanyag darabjai, valamint a hozzávaló bezacskózott alkatrészek . Meglepően szépen kidolgozott részletűek
voltak a különböző apró alkatrészek.(3-4.kép)
2, A kezdet
Elkezdtem a műanyag lemezből kivágni az alkatrészeket és kategórizálni, hogy később megtaláljam. Ez elég monoton munka volt, két napomba tellett, mert minden darabot külön-külön meg kellett még csiszolni is. (5-8. kép)
3, Merülőtechnika
Elkezdtem a merülőtechnikának szánt „Kobel-Tankot” építeni. A hajó belsejében lévő PVC-csőbe kellett építeni a belső technikát. A cső átmérője és a hossza meghatározta, hogy mekkora csőből lehet elkészíteni. Első számításaim szerint 750ml–es űrtartalmú az ideális, hogy lemerüljön a hajó. Mivel én 60mm-es átmérőjű csőből szerettem volna elkészíteni, csak hogy ez itthon nem szabványcső, ezért külföldről kellett beszereznem, ahol kapható volt. 10mm-es PVC-
táblából készítettem a dugattyút, amibe kettő gumigyűrűnek lett hely kialakítva.A tengely 6 mm-es menetesszár lett. A cső egyik végét esztergált dugóval zártam le,a másik végére készítettem egy
szintén esztergált pogácsát, ahova az előtte megvásárolt 12 voltos autókerék-pumpából származó hajtást rögzítettem. Ez a pumpa bárhol beszerezhető, tartalmaz többek között egy 12 voltos motort,
kis indító fogaskereket, valamit egy műanyag nagyobb fogaskereket, ami fémházba van elhelyezve.
A műanyag fogaskerékbe belefaragtam egy 6-os csavaranyát, ami a menetes szárra tekeredik majd, és előre–hátra mozgatja a dugattyút. A végkitérésekre mikrókapcsolót használtam, ezáltal biztonságosan lehetett mindkét irányban mozgatni a dugattyút a víz be- és kiszívásakor. A merülőtartály űrtartalma 800ml lett.Így kaptam egy motorosfecskendőt, ami a lehető leggyorsabban szívja be vagy nyomja ki a benne lévő vizet. (9-14. kép)
4, Építés
A dobozban mellékelt összerakási rajz hosszas tanulmányozása után is sajnos sok sötét folt maradt. Nem volt igazán részletes és folyamatos. Utána kellett néznem az Interneten, és a külföldi barátaimtól-
akik már építetek ilyen modellt- kellett tanácsot kérnem,hogyan is csináljam.
A test közepével kezdtem. A belül futó PVC-csövet két oldalról veszi a vákuumformázott műanyagból készült test, amiből ki kellett vágni a vízbefolyó nyílások helyét, amit utána rá kellett ragasztani. A két középső testrész összeragasztása után belső távtartókat kellett ragasztani és a csövet berögzíteni.(15-17.kép)
Következett a belső technikát tartó keret elkészítése, amit az előre megvágott lapból kellett összeragasztani.
A gyári rajz alapján állítottam össze addig a pontig, amíg a gyári kitt által ajánlott két darab akkumulátor helyéig értem.Ott kivágtam az előzőleg elkészített merülőtankot, szerencsére belefért. Nagyon jól megtervezett és szépen kivitelezhető volt a belső váz kialakítása. A dobozban lévő motorokat használtam.
Az eredeti terven lévő akkumulátorok helyére raktam a merülőtankot a hajó mértani közepébe, ezért az akkumulátorokat előrébb kellett raknom. Alulra került a merülőtank meghajtására szolgáló 12 voltos 1,2 Ah ólom-zselé akkumulátor, fölé a motor akkumulátora, ami normál 7,2 voltos 2 Ah volt (18-21. kép).
A tengeralattjáró legfontosabb része következett: a belső cső tömítése és a rögzítés elkészítése!
A cső lezárásá két egyforma dugószerű műanyaggal volt tervezve, az egyiket be kellett ragasztani, míg a másikba a belső vázat kellett ragasztani, így azt ki lehetett húzni. A rögzített vég közepén egy furat van, amibe egy rézcsövet kellett beragasztani. A cső egyik végén menetes lezárás van,a másik végén egy tölcsérszerű vég. Mikor betoljuk a belső részt a csőbe, akkor a záró végében lévő csavart, aminek a tövében gumidugó van, bevezeti a rézcsőbe a tölcséres toldalék, s így be lehet hajtani a rézcsőben lévő menetes részbe. Összehúzza a csavar a két részt, behúzza a PVC cső másik végén lévő lezárás, és így a cső mindkét vége le van dugózva. A lezáró vég tömítésére a gyár gumi "O"-gyűrűt adott, amiről hamar kiderült, hogy nem a legjobb, mert tömör az anyaga, és túl nagy erővel kell összenyomni a tökéletes zárás érdekében. Ezért vékony gumicsőből készítettem ugyanolyan "O"-gyűrűt, amit a benne lévő hely miatt könnyebb összenyomni és nagyobb felületen összefekszik (22-27. kép).
Kiderült hogy a belső váznak van egy hibája; mivel csak alul helyezkednek el merevítők, így a felső rész nem egyenletesen feszül a csőnek, mikor összehúzom. Ezért a felső részre egy merevítőt készítettem sztírollapból és 2 mm-es küllőből, így egyenletesen összehúzza a testet, és végig összenyomódik a gumitömítés is. Kipróbáltam otthon a fürdőkádban, és nem ázott be. Leteszteltem
a szetthez tartozó szelepen keresztül; levegőt fújtam bele, és nem eresztett.(28-29.kép)
Következett az ellenőrzés után a test első és a hátsó részének összeállítása. Az első részbe be kellett építeni a merülőszárnyat és hozzá a mozgatómechanikát (30-33. kép).
És mivel a gyári szettben az első kormányt mechanikusan csak a víz áramlásával lehetett mozgatni, ezért én külön szervót szereltem be. A helye a torony alatt lett egy vízhatlan dobozban.(34-35.kép)
A hátsó rész bonyolultabb volt, mert ott a záró műanyagdugóra kellett ragasztani a két félből álló testet. Ebben a részben van a hátsó merülőkormány és az oldalkormány is. A kit nem minden része teljesen
az eredeti hajó mása, ezeket igyekeztem pótolni, az eredeti VII/B tervrajzai alapján. Kialakítottam a hátsó vetőcsövet és a hátsó rész alján a vízbeömlő nyílásokat,valamint az alsó kormánylapát merevítőjét.
Az orron a hálóvágót is fémből készítettem, mert a gyári műanyag nem volt jóminőségű (36-39. kép).
Beépítettem a rádiót és beállítottam a tolórudakat. Következett a hajó első vízrerakása! Szépen feküdt a felszínen és elég stabilnak tűnt, csak egy kis ólomkisúlyozásra volt szükség,hogy párhuzamosan álljon
a fedélzet a vízvonallal. Így már csak a merülést kellett leellenőrizni, ami újabb korrigálást jelentett a hátsó részen.
Beállítások után nem volt semmi akadálya,hogy a végső festés és dekoráció következzen. A testre felrajzoltam a tervrajz alapján a gyári hegesztési varratokat, amit a gipszkartonszerelésnél használatos rács alakú ragasztószalagból (üvegszálas háló, amit a kartonlapok illesztéseinél használnak a repedések elkerülése végett) vágtam ki, és egyenként helyeztem fel a felrajzolásokra. Pótoltam az estleges hiányzó kisebb alkatrészeket. Majd következett a test festése:Revell 87-es festékkel a test alsó részét,és Revell 57-es + egy kis fehérrel a felső részt. Száradás után matt lakkal fújtam le. A színösszeállításban és a részletek finomításában sokat segített Keresztes László, aki többek között tengeralattjáró-makettekkel foglalkozik.(40-51.kép)
5, Torony, ágyú, fedélzeti löveg
Sajnos ezeknek az apróbb részek kialakítására már nem igazán volt időm, megkértem a bátyámat,Király Józsefet, aki Kaposváron lakik, és szintén épít hasonló modelleket, hogy ezeket ő készítse el. Be kellett gyűjteni sok eredeti fotót és rajzot, hogy a legéletszerűbben meg lehessen építeni, és pótolni a hiányosságokat.
Nagyon szép és alapos munkát végzett, ezúton is köszönöm! (52-67.kép)
6, Úsztatás
Az elkészült hajóval kisebb-nagyobb nehézségek árán elmentük a közeli tóra, hogy kipróbálhassuk. A vízretétel után hamar megmutatkozott a hajó szépsége és jó manőverezhetősége. A felszíni manőverezés nem tért el a hagyományos hasonló modellektől viszont a dinamikus merülés első
alkalmakor félve engedtük a víz alá,ám mivel megbízhatónak tűnt, bátrabban próbálgattuk.
Remek szórakozást és szép élményt nyújtott a hajó! (68-81.kép)
7, Összegzés
Amennyire féltem attól, hogy egy gyári kittet kell összeállítanom,most már visszagondolva nem volt olyan nehéz és jó érzés volt, hogy minden alkatrész és technikai megoldás el volt készítve és nem nekem kellett mindent megtervezni és kivitelezni. A kész hajó menettulajdonságai is meggyőzőek voltak,kevesebb utómunkálatot kívántak a vízen, mint a többi hajóm.
Viszont a hajó igencsak borsos ára, és az,hogy egy ilyen jól megtervezett hajó ilyen rossz összerakási rajzzal van ellátva,csak negatívumként szolgál. Ellene szól még,hogy sok olyan technikai hiányosság van a dobozban (elsősorban nem tökéletes, stabil zárhatósága a középső technikát tartalmazó PVC-csőnek),amit semmiesetre sem tud megoldani egy kezdő modellező segítség nélkül vagy csak több próbálkozás után jár sikerrel. Az alapdoboz dinamikus merülésű hajót tesz lehetővé, viszont ehhez szükséges a nagyobb teljesítményű akkumulátor. Mindenképp meggyőző a teljes élmény eléréséhez, el kell készíteni a statikus merülőtechnikát vagy megvásárolni hozzá.
A kész hajóhoz készítettem egy szállítóládát,hogy könyebb legyen szállítani.(82.kép)
A hajó az új gazdájával szépen szerepelt a
R/c Modell Tengeralattjárók Találkozóján /Bratislava/ 2008 09 13-14.
Pár kép:
http://www.modelboats.sk/Home/akcie/sub_raca_2008/P1010187.JPG
http://www.modelboats.sk/Home/akcie/sub_raca_2008/P1010180.JPG
http://www.mo-na-ko.net/php/portal/_Clanky2008/Ponorky/slides/11.htm
|
| 1 |
|
| 2 |
|
| 3 |
|
| 4.kép |
|
| 5.kép |
|
| 6.kép |
|
| 7.kép |
|
| 8,kép |
|
| 9.kép |
|
| 10.kép |
|
| 11.kép |
|
| 12.kép |
|
| 13.kép |
|
| 14.kép |
|
| 15.kép |
|
| 16.kép |
|
| 17.kép |
|
| 18.kép |
|
| 19.kép |
|
| 20.kép |
|
| 21.kép |
|
| 22.kép |
|
| 23.kép |
|
| 24.kép |
|
| 25.kép |
|
| 26.kép |
|
| 27.kép |
|
| 28.kép |
|
| 29.kép |
|
| 30.kép |
|
| 31.kép |
|
| 32.kép |
|
| 33.kép |
|
| 34.kép |
|
| 35.kép |
|
| 36.kép |
|
| 37.kép |
|
| 38.kép |
|
| 39.kép |
|
| 40.kép |
|
| 41.kép |
|
| 42.kép |
|
| 43.kép |
|
| 44.kép |
|
| 45.kép |
|
| 46.kép |
|
| 47.kép |
|
| 48.kép |
|
| 49.kép |
|
| 50.kép |
|
| 51.kép |
|
| 52.kép |
|
| 53.kép |
|
| 54.kép |
|
| 55.kép |
|
| 56.kép |
|
| 57.kép |
|
| 58.kép |
|
| 59.kép |
|
| 60.kép |
|
| 61.kép |
|
| 62.kép |
|
| 63,kép |
|
| 64.kép |
|
| 65.kép |
|
| 66.kép |
|
| 67.kép |
|
| 68.kép |
|
| 69.kép |
|
| 70.kép |
|
| 71.kép |
|
| 72.kép |
|
| 73.kép |
|
| 74.kép |
|
| 75.kép |
|
| 76.kép |
|
| 77.kép |
|
| 78.kép |
|
| 79.kép |
|
| 80.kép |
|
| 81.kép |
|
| 82.kép |
2009.03.24.
Utolsó módosítás: 2009.07.10.
Utolsó módosítás: 2009.07.10.
Szerző: Király Béla Tibor (KBT), Pécs
Gépelte: Keresztes László (Keri)
Gépelte: Keresztes László (Keri)