Pintér György - Múzeumi krimik Általános leírás

A VIIC típusú német tengeralattjárók voltak a német tengeralattjáró flotta igáslovai a második világháborúban. A VIIC a nagy sikereket elért VIIB típus kissé módosított változata. Motorja és teljesítménye nagyon hasonlít, de nagyobb mérete és tömege miatt valamivel lassabb volt elődjénél. 1940 és 1945 között több mint 700 darabot gyártottak belőle, de csak 568 db tengeralattjárót állítottak hadrendbe. Gyártása egészen a háború végéig tartott. Az első VIIC típusú tengeralattjárót 1940-ben bocsátották vízre. Ez a típus hatékony fegyvernek bizonyult és szinte mindenhol jelen volt, ahol a német U-Bootok tevékenykedtek. A VIIC típus a második világháború elején, a német katonai sikerek végén állt szolgálatba.

Technikai jellemzők

- Vízkiszorítás: felszínen 769 tonna; lemerülve 871 tonna
- Hossz: teljes 67,1 m; nyomásálló test 50,5 m
- Szélesség: teljes 6,2 m; nyomásálló test 4,7 m
- Magasság: teljes 9,6 m; vízfelszín felett 4,74 m
- Meghajtás: 2 db 6 hengeres, hengerenként 4 szelepes dízelmotor és 2 db villanymotor
- Teljesítmény: felszínen 2400 kW (3200 LE); lemerülve 560 kW (750 LE)
- Sebesség: felszínen 17,7 csomó (32,8 km/h); lemerülve 7,6 csomó (14,1 km/h)
- Hatótávolság: felszínen 15170 km 10 csomós (19 km/h) sebességnél; lemerülve 150 km 4 csomós (7,4 km/h) sebességnél
- Torpedóvető csövek: 4 db elöl és 1 db hátul
- Fegyverzet: 14 db 53,35 cm széles és 7,18 m hosszú torpedó vagy 26 db TMA akna; 1 db 8,8 cm-es SK C/35 fedélzeti ágyú (220 db lőszerrel); 1db. 20 mm-es Flakvierling 30 légelhárító gépágyú
- Legénység: 44–56 fő, ebből 4 tiszt
- Merülési mélység: teszt 230 m; végzetes 250-295 m

Történelmi háttér

A hajót 1938. május 30-án rendelte meg a Német Haditengerészet. Kiel-ben, a Germaniawerft AG gyárában készült el 603-as sorszámmal, 1939. november 11-én bocsátották vízre. Teljes feltöltésével 1940. szeptember 19-ére végeztek. 1940. november 2-án állt hadrendbe Jost Metzler korvettkapitány vezetésével a 7. Flottilla tagjaként, tesztidőszakát is itt töltötte 1941. január 31-ig. 1941. február 1-én helyezték aktív szolgálatba ugyanennél a flottillánál. Az U-69 volt a legelső csatasorba állított VIIC típusú tengeralattjáró. Szolgálata során még három kapitánya volt (Hans-Jürgen Auffermann; Wilhelm Zahn; Ulrich Gräf) és összesen 10 őrjáratban vett részt utolsó napjáig. Ez alatt 17 ellenséges hajót süllyesztett el 67515 BRT értékben, 1 hajót megrongált 4887 BRT értékben és 1 hajót elvesztett 5445 BRT értékben. 1943. február 17-én érte utol a végzet, ekkor az Észak-Atlanti-óceánon hajózott Newfulland-tól keletre a Haudegen farkasfalka tagjaként. Az ONS 165 számú konvoj elleni támadás közben a HMS Fame brit romboló felfedezte és mélyvízi bombákkal hullámsírba küldte 46 fős legénységével együtt. Roncsait 1997 áprilisában találták meg.

Építés és festés

A makettet, gondolom, nem kell bemutatnom, a Revell 2003-ban megjelent, jó öreg termékéről van szó (No. 05015). Mivel a maga 93 centiméteres hosszúságával igen impozáns darab, ezért rengeteg javítást és utómunkát igényel, hogy igazán mutatós és részletgazdag legyen. Elsőként az összeállítási rajzot tanulmányoztam át és döntöttem el, hogy melyik hajót fogom megépíteni. A kitből 5 hajót építhető meg, az egyik két féle, korai és késői verzióban is. Választásom a legelső csatasorba állított VIIC típusú tengeralattjáróra, az U-69-re esett. A makett építését a két fél hajótesttel kezdtem, 1 mm-es fúrószárral martam ki a drenázsnyílásokat. Ezután előkészítettem őket (csiszolás, sorjázás stb.) a fedélzet elemeivel együtt, hogy alkalom adtán csak össze kelljen ragasztani a hajótestet. Majd mikor ezzel végeztem, mehetett vissza a dobozába. Figyelmem a 4 db CMK belső kitre összpontosítottam. A kiegészítőkről nem sok jót tudok mondani - soha többet műgyanta. Bár szerintem belenyúltam valami hibás, házilag lemásolt darabba. Tény, hogy a bolti ár harmadáért sikerült megvennem itt az oldalon keresztül, de nagyon nehezen ment az építés. Rengeteget kellett csiszolni, reszelni, javítani stb. Sok pici alkatrész szorult cserére a rossz kivitelezésük miatt, meg sem próbáltam megmenteni vagy kijavítani őket. Nem kevés találékonyság és kreativitás kellett, hogy mindent ki tudjak találni, meg tudjak csinálni. Napok mentek el azzal, hogy törtem a fejem, melyik alkatrészt mivel tudnám helyettesíteni. Igyekeztem mindent felhasználni, ami a kezem ügyébe akadt, az IDE-kábeltől a gombostűn át a tejfölös dobozig. Mindennek a tetejébe még olyan ordító hibákkal szembesültem, amelyeket látva egyszerűen nem akarom elhinni, hogy egy gyártó ilyen minőséget adjon ki a kezei közül. Nem az öntési feleslegre gondolok, az természetes, hanem pl. a parancsnoki állás teteje hosszanti irányban úgy meg volt csavarodva, hogy alig bírtam összehozni az oldalaival. A motortér konkrétan 10 mm-rel kisebb, mint kellene lennie, ugyanis ennyivel lett rövidebb, mire sikerült összehozni, hogy a teteje, a padló és az alja összeérjen az oldalaival. A torpedóterem komplett padozata cserére szorult, mert javíthatatlanul el volt deformálódva, ezt egy DVD-tokból pótoltam. A tiszti szállás teteje nem csatlakozik a belső elválasztó falhoz, pedig minden a gyárilag előírt helyén lett beragasztva. Mind a négy belső kiegészítővel voltak ilyen problémák, ezért aztán a hajó oldalára vágott nyílásokat is át kellett méretezni némiképp, mint az összerakási útmutatón van. Apropó! Ha már itt tartunk, a CMK egyáltalán nem viszi túlzásba ezen rajzok részletességét. Minden kiegészítőhöz csupán 1 db fénymásolt A4-es papír tartozik, amin elég elnagyoltan van ábrázolva az összerakás menete. A kiegészítők egyike sem fekszik fel rendesen a hajótest belső felére, ezért azok biztos, fix rögzítése sarkalatos pontja volt az építésnek. Néhány üdítős flakon kupakjának és fél tubus sziloplast felhasználásával sikerült ezt megoldanom. Ezen kívül még az oldalnyílásokat is úgy kellett átméretezni, hogy némiképp rátakarjanak ezekre a hibákra, de ne takarjanak ki túl sokat a látnivalóból. Miután a belső kiegészítők a helyükre kerültek összeállt a hajótest is. Még a beragasztása előtt a hajókötélzet fedélzethez kapcsolódó darabjai kerültek beépítésre a taton. A megfelelő helyeken átfúrtam a fedélzetet és befűztem a két, vékony, damilból készült kötéldarabokat, majd ragasztással fixáltam őket. Az építést a test egyéb tartozékaival folytattam: kormánylapátok, fedélzeti alkatrészek, hálószaggató, korlátok. Teljesen befejezve és festésre előkészítve a hajótestet. A munkát a légvédelmi fegyverrel folytattam, hogy alkalomadtán csak be kelljen ragasztani a toronyba. Legvégül a torony következett. Ez a legbonyolultabb része a kitnek. Építés során pár helyen eltértem az útmutatóban leírt összerakási sorrendtől, de különösebb fennakadás nélkül, gyorsan haladtam vele. A periszkópokat - a kormánylapátokkal egyetemben - mozgathatóra lehet megcsinálni, ezzel ellentétben én mindent fixre készítettem el. A csengőt eltávolítottam és a mentőöveknek is csak a helyét alakítottam ki a torony két oldalán. Néhány alkatrészt CMK műgyantára cseréltem az Exterior Set Part I feljavító szettből (No. 72004). A legénység egy része szintén ebből a kitből származik, de a többsége az 1/72 Revell Deutsche Marinenfiguren WWII (No. 02525) készletből való. Nagyon puha, gumiszerű műanyagból készült. Sokféle figurát tartalmaz a doboz és mindegyikből többet találunk az egyébként 51 db-os készletben. A kötélzet többi részét két, vékony, összesodort rézdrótból készítettem el. A zászló a gyárilag mellékelt darab, csak feljavítottam. A szvasztikát a Peddinghaus-Decals Deutsche Reichskriegsflaggen (No. 1150) matricaszettjéből pótóltam és egy réteg akril lakkal fixáltam. Legvégül a makett talapzata készült el, ami egy 120 cm x 20 cm alapterületű fenyődeszka, erre szintén fenyő szegélyléc lett felragasztva. Mindez négy réteg cseresznye színű, vizes páccal lekezelve, száradás után két réteg akrillakkal lelakkozva. A talapzathoz csináltattam 4 mm-es üvegből búrát is. A réz színű, szálcsiszolt, gravírozott táblácskát szintén rendelésre készíttettem, alapja méretre vágott és a talapzat színére kezelt balsafa. Ebbe a talapzatba lett beragasztva a makettet közvetlenül tartó egyedi konzol, ami a gyári megerősített változata - lévén, hogy a hajó súly kilókban mérhető. Ezt két gyári talapzatból építettem, amihez egy másik makettből vettem az alkatrészeket. Az összképet tengeralattjárós kitüntetésekkel igyekeztem még látványosabbá tenni. Ezek mind másolatok, amiket internetes portálokon szereztem be hónapok alatt. Újrafestést követően ragasztással fixen rögzítettem őket a talapzatban. A festéshez Revell akril és enamel festékeket használtam. A hajótesten mindenhol pisztollyal dolgoztam, kivéve a torony belső felét, a kötélzetet és a hajócsavarokat. A legénység és a belső kiegészítők ecsettel készültek. A festést a hajótesttel kezdtem, lentről felfele haladtam. A belső részek miatt rengeteg aprólékos, idegölő maszkolásra volt szükség, amihez Tesa 2 cm-es maszkolószalagot használtam. A munkát a toronnyal folytattam, ami kívül akril, belül olaj és bentről kifele dolgoztam. Az alapszínt fényes lakkozás követte, majd jött a koszolás, rozsdázás. Ehhez Revell enamel festékeket használtam és ecsettel, fültisztító pálcikával, vattakoronggal és sok hígító használatával igyekeztem elérni a kívánt hatást. A panelvonalakat túlhígított fekete festékkel (Revell sm 302), a rozsdafoltokat pedig szintén túlhígított rozsdaszínnel (Revell matt 83) igyekeztem megjeleníteni. Néhol piros festékkel (Revell sm 330) próbáltam változatosabbá tenni a megfolyásokat. Célom egy erősen korrodált hajó kialakítása volt. A fedélzet kiemeléséhez elsősorban hígított fekete festéket (Revell matt 8) használtam. Legvégül pedig matt lakkozást kapott a hajó. A vaskereszt festése ecsettel készült, matt fekete festékkel (Revell matt 8), a többi kitüntetést pedig metál sárgaréz színnel (revell 92) fújtam le.

Összegzés

Véleményem szerint jó minőségű, könnyen építhető a kit, kimondottan puha, jól alakítható műanyagból készült. Tapasztalataim szerint a hajótest két fele alul ugyan szépen illeszkedik, de 0,5 mm szintkülönbség van köztük. Úgy általában véve a hajótest eszi a tömítőpasztát az illesztés mentén. Sorja akad bőven, de minimális, és egy kis csiszolással könnyen orvosolhatóak. Sok helyen látszanak a kilökőtüskék nyomai, általában az alkatrészek belső felén, sok a pici, illesztési hézag a nagyobb alkatrészek között, ezért rengeteg tömítést igényel építés közben. Ehhez Revell Plastot és Tamiya Putty-ot használtam. Az alkatrészek szépen kidolgozottak, bár sokszor elnagyoltak, vastagok. Sokféle feljavító készletet, fotómaratást kapni a kithez, amivel számottevően részletgazdagabbá, kidolgozottabbá tehettő - pl.: CMK Kits; Eduard; G Factor; Nautilus Models. A gyártó által mellékelt matricalapra nem lehet sok panasz, egyetlen negatívumként a matricák vastagságát tudnám megemlíteni. Ebből adódóan felrakásnál könnyű dolgozni velük, könnyen mozgathatóak, nehezen szakadnak el, de lágyító és feszítő használata erősen ajánlott. Az építés során nagy segítségemre volt édesanyám párja, aki mind tevékenyen,mind ötletekkel aktívan kivette részét ebből a hajóból, nélküle sosem készült volna el, ezért ez a makett nem csak az én érdemem. Eddig 1/144 méretarányban építettem tengókat, de ezek csak szárnypróbálgatások voltak, ez az első komolyabb építésem. Tisztában vagyok vele, hogy nem tökéletes, lehetne szebb is, és hogy van még mit tanulnom. Kérem ezt figyelembe venni véleményezésnél.
Köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel.

01

02

03

04

05

06

07

08

09

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

61

2012.11.07.
Utolsó módosítás: 2015.11.16.

Kovács Péter
Mészáros Bálint

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció