Chevrolet G506
1:35, Miniart
No.38061 (2022)
Pintér György - Múzeumi krimik
Eredetileg az USA hadserege használta a 2. világháborúban, majd az azt követő időszakban. Standard 1,5 tonnás, 4x4-es hajtású közepes teherautó volt. Mivel a seregnek készült a háborúban, számos felépítménnyel ellátták a legegyszerűbb platós szállítótól mindenféle műszaki kiszolgáló autóig, de volt belőle bombázó toronylövész kiképző változat is, aminek a felépítménye egy repülőgép géppuskaállását kapta meg.
A Miniart gondozásában 14 különböző készletben lehet hozzájutni, katonai (G7107-es kóddal) és civil (G506 kóddal) változatban is, ami a felhasználást illeti. Nekem az egyik civil vontató változat tetszett meg a dobozgrafika alapján, amin a különlegességét okozó dupla első kerekes verzió látható türkizkék színben (38061). Első Miniart készletem, ezért a dobozbontás is újdonság volt. A Miniart készletek árából az látszik, hogy nem alsó polcos kategóriának szánják a készleteiket. A doboz jó minőségű színes összeállítási füzetet tartalmaz, van benne egy szép nagy rézmaratás külön borítékba becsomagolva, fém lánc és drótkötél a csörlőkhöz. A festési útmutató alapján 4 színkombináció közül választhatunk, miközben megépítjük, amihez persze matricaív is jár. Az útmutató több lépésnél jelzi, ha valamit opcionálisan kívánunk építeni, hogy hol kell A, vagy B részletet módosítani. Ilyen például a zárt, vagy nyitott géptető, ajtó, szellőző. A készletben 20 szürke és 1 áttetsző öntőkeret van, szóval az alkatrészek száma a végtelennél csupán 1-2 öntőkerettel kevesebb. Pár cimbora jelezte korábban a Miniart egyik nagy negatívumát (persze kinek mi), miszerint agyon van bontva benne minden.
Az építést az útmutató a motorblokkal kezdi. Mivel 1:35-ös méretű a készlet és kellően (túlzottan) bontott minden, egyszerűbb a feljavításokat is eszközölni. Megfelelő anyaggyűjtést követően úgy döntöttem, hogy a teljes blokk megkapja a vezetékezést, csövezést. Az értelmezhető referenciaképeknek hála minden cső és kábel megkapta a maga helyét a motor körül. A motort annyi alkatrészből kellett megépíteni, hogy önállóan erre (feljavításokkal együtt) egy fél hónap elment. A blokk elkészülése után jöhetett az alváz. Hagyományos létraalváz sok kereszttartóval és kismillió apró egyéb alkatrésszel. Aki szeret a részletekben elveszni, annak nagyon ajánlott a Miniart nyújtotta lehetőség, aki viszont haladósra szereti venni, annak gyorsan elmehet a kedve ettől a filozófiától. Ha már a blokk minden kábelezést megkapott, akkor nekikezdtem az autó többi részének feljavításához is. Fékek, lámpák, olajszűrő, üzemanyagszűrő, akksi. 35-ös méretű készlet és több méter drót került bele. Ennek legalább a fele a motortérben kapott helyet: trafó, gyújtáskábel, vezérlés, szűrők, generátor, önindító, lámpák.
Az első nehezebben kivitelezhető rész a fülke megépítése volt. A problémát a túl sok darab egyidejű pontos összeállítása okozta. A fülketető két része (külső és belső héj), a tűzfal, a fülke hátsó felének két része (külső és belső héj), valamint a padlólemez. Ehhez jön még hozzá a szélvédőkeret és a két ajtó. Ha ezeket belül is rendesen ki akarod festeni, akkor nem lehet mindent összeragasztani, anélkül viszont nehéz az illesztéseket szépen eldolgozni, mert csak egybe összerakva állna össze egésszé. Ehhez kellett volna még legalább egy polip a nyolc karajával együtt. A sok szárazpróba és sorrendkitalálás után arra jutottam, hogy két-három alkatrészt még össze bírok fogni a megfelelő helyen, viszont így csak pillanatragasztóval működhet a dolog. A fülke összeállt két résszé, így még festhető maradt, de már szerelhető.
Ezután jöhetett a plató és a daru. Ezek már egyszerűbb összeállításúak voltak lényegesen kevesebb nyűggel és rézzel. Végül az apróbb kiegészítők kerültek fel, valamint a kerekek. Elsőre rengetegnek tűnt a sok abroncsalkatrész és nincs is túl jó tapasztalatom a bontott alkatrészű kerekekkel, de ezek az öntőkeretmaradékok eltávolítása után három pici csiszolással, ragasztás nélkül is tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Nagyon nem volt mindegy, mert nyolckerekű jármű, de le a kalappal!
Jöhetett a festés.
Alapozás után a motorblokkal kezdtem a színre fújást. A dobozgrafika alapján a fülke kéket kapott, amihez egy eltérő színt akartam a blokknak. Sűrűn használják a narancsos pirosat, így azt kapta a fémszín helyett. A blokk koszolásával sokat elbíbelődtem a több réteg sötétítéssel, koszolással és részletfestéssel. A blokk koszolásához egy kedvelt terméket használtam, a Vallejo Engine Grime (73.815) személyében. Ez adja azt az állott poros koszos hatást a blokk alján (ellenben az üvegcse képén és a Vallejos bemutatókkal szemben). Ezt kenheted tégelyből is, én egy picit szoktam vízzel hígitani. Igazából ezt az engine grime cuccot arra vettem, hogy olajfoltokat fessek – hát a bemutatója kicsit megtévesztő volt, mert a valóságban ez nem is fekete. Közben olvastam egy tippet a motorolaj témára. Sima mezei fényes fekete festék (Vallejo 77.660), először vízzel felhígítva. Ez lesz a régebbi olajfolt, ami már elmászott a felületen, majd száradás után a higítatlan fényes fekete pedig a friss olaj. A fülke türkizkék (Vallejo 69.023) színnel lett fújva, majd ez lett fakítva tört fehérrel kevert árnyalatokkal. Lakkozás, majd jöhetett a matrica és az újabb lakkréteg.
Következő lépésben a kopások, lepattogzások, egyéb üzemeltetési nyomok és újabb lakkozás. Itt próbáltam ki először az olajfesték használatát, egy Abteilung Burnt Umbert. Már értem, miért szeretik ezt ennyire a különböző vedöring fázisok használatához. Szintén itt próbáltam ki először a panel liner/pin wash enamel terméket, eddig mindig saját higítású akrilból oldottam meg, ami így utólag nagyobb macerának tűnik. Ezen termékek kipróbálásának előfeltétele egy normális lakk, amire a Vallejo nem igazán volt számomra alkalmas. Barátok tanácsára cseréltem le Mr.Color GX100 fényes lakkra a köztes rétegzáró lakkot.
Végül befejezésre került a hátsó traktus, plató, szerszámosláda, daru. A fényszórókat, lámpákat most is a temus krómfilccel és körmös UV-gyantával oldottam meg, majd clear festékkel színeztem.
Az elképzelés egy mutatós, de nem túl bonyolult alap elkészítése volt, ami a kis szervizautót autentikus helyzetben tudja ábrázolni. Ötletgyűjtés után úgy döntöttem, hogy nem készítek épületrészletet, csupán egy udvart és egy kerítésrészletet. Az alap XPS lapból és saját készítésű földből van, erről részletesebben írok a seprűs Zil-130-as és az erdész Zil-131-es cikkben. A kerítést kávés pálcikákból és alufóliából készített hullámlemezzel oldottam meg, amit a készlet öntőkereteiből készített kerítésvázra ragasztottam fel. A festés után nyomtattam pár reklámposztert különböző műhelytémában, amit vizes faragasztóval kentem le, így tartós, festhető és meg van óvva a sérülésektől. A fémimitáció miatt a széleit rozsdásítani kellett, majd mehetett fel a kerítésre.
Mivel egy műhely udvara a cél, elengedhetetlen egy általános műhelyrumli. Netről vadászott autóalkatrészeket 3D-nyomtatóval készítettem, amiket a szintén nyomtatott raklapokra raktam rá. V8-as blokk, hengerfejek, kipufogók, leömlők. Ami régebbi alkatrész, azokba ragasztottam némi mohának látszó szöszt. A frissebben bontott alkatrészek, mint például a blokk és a hengerfej pedig olajos, felületet kaptak (Vallejo 73.814). A blokkba tettem pár tőcsavart is, így talán élethűbb a szerelés utáni állapot. A platóra ragasztottam még egy nyitott szerszámosládát pár kéziszerszámmal, hogy tényleg a munka látszatát éreztesse.
A végső lépés egy névtábla 3D-rajzolása és -nyomtatása volt, amit festés után felraktam a kompozíció keretére. Az utóbbi időben ebbe annyi turpisságot vezettem be, hogy a névtábla hátuljába kis gombmágneseket ragasztok, aminek a párja a keretbe van beragasztva. Ha a jármű nincs az alapra ragasztva, akkor az alapot a jármű és a névtábla cseréje után fel tudom használni egy másik jármű bemutatására is, amolyan univerzális alaplapként, mondjuk egy kiállításon.
Összességében egy jó készlet volt, technikailag könnyen építhető, amiben a fülke okozott némi nehézséget. 1:35-ös méretarányban rengeteg terméket kínál a Miniart mind civil, mind katonai témájú járművekben. Amit mindenképpen érdemes mérlegelni, hogy a túlságosan sok darabba bontott készlethez kitart-e a türelem? Példaképp emelném ki mondjuk a levegőszűrő házat, ami négy darabból áll, pedig egy 10 mm-es alkatrész és gond nélkül lehetett volna egy darabból fröccsöntött változat is – ahogy bármelyik másik gyártó csinálná. Biztos jól mutat egy doboz promózásakor, hogy több, mint 100 alkatrészből áll, de jó lenne, ha észszerűbben lenne bontva az alkatrészkészlet ott, ahol ennek értelme, létjogosultsága is lenne – minden másra ott a Makettező.
A Miniart gondozásában 14 különböző készletben lehet hozzájutni, katonai (G7107-es kóddal) és civil (G506 kóddal) változatban is, ami a felhasználást illeti. Nekem az egyik civil vontató változat tetszett meg a dobozgrafika alapján, amin a különlegességét okozó dupla első kerekes verzió látható türkizkék színben (38061). Első Miniart készletem, ezért a dobozbontás is újdonság volt. A Miniart készletek árából az látszik, hogy nem alsó polcos kategóriának szánják a készleteiket. A doboz jó minőségű színes összeállítási füzetet tartalmaz, van benne egy szép nagy rézmaratás külön borítékba becsomagolva, fém lánc és drótkötél a csörlőkhöz. A festési útmutató alapján 4 színkombináció közül választhatunk, miközben megépítjük, amihez persze matricaív is jár. Az útmutató több lépésnél jelzi, ha valamit opcionálisan kívánunk építeni, hogy hol kell A, vagy B részletet módosítani. Ilyen például a zárt, vagy nyitott géptető, ajtó, szellőző. A készletben 20 szürke és 1 áttetsző öntőkeret van, szóval az alkatrészek száma a végtelennél csupán 1-2 öntőkerettel kevesebb. Pár cimbora jelezte korábban a Miniart egyik nagy negatívumát (persze kinek mi), miszerint agyon van bontva benne minden.
A motor
Az építést az útmutató a motorblokkal kezdi. Mivel 1:35-ös méretű a készlet és kellően (túlzottan) bontott minden, egyszerűbb a feljavításokat is eszközölni. Megfelelő anyaggyűjtést követően úgy döntöttem, hogy a teljes blokk megkapja a vezetékezést, csövezést. Az értelmezhető referenciaképeknek hála minden cső és kábel megkapta a maga helyét a motor körül. A motort annyi alkatrészből kellett megépíteni, hogy önállóan erre (feljavításokkal együtt) egy fél hónap elment. A blokk elkészülése után jöhetett az alváz. Hagyományos létraalváz sok kereszttartóval és kismillió apró egyéb alkatrésszel. Aki szeret a részletekben elveszni, annak nagyon ajánlott a Miniart nyújtotta lehetőség, aki viszont haladósra szereti venni, annak gyorsan elmehet a kedve ettől a filozófiától. Ha már a blokk minden kábelezést megkapott, akkor nekikezdtem az autó többi részének feljavításához is. Fékek, lámpák, olajszűrő, üzemanyagszűrő, akksi. 35-ös méretű készlet és több méter drót került bele. Ennek legalább a fele a motortérben kapott helyet: trafó, gyújtáskábel, vezérlés, szűrők, generátor, önindító, lámpák.
Az első nehezebben kivitelezhető rész a fülke megépítése volt. A problémát a túl sok darab egyidejű pontos összeállítása okozta. A fülketető két része (külső és belső héj), a tűzfal, a fülke hátsó felének két része (külső és belső héj), valamint a padlólemez. Ehhez jön még hozzá a szélvédőkeret és a két ajtó. Ha ezeket belül is rendesen ki akarod festeni, akkor nem lehet mindent összeragasztani, anélkül viszont nehéz az illesztéseket szépen eldolgozni, mert csak egybe összerakva állna össze egésszé. Ehhez kellett volna még legalább egy polip a nyolc karajával együtt. A sok szárazpróba és sorrendkitalálás után arra jutottam, hogy két-három alkatrészt még össze bírok fogni a megfelelő helyen, viszont így csak pillanatragasztóval működhet a dolog. A fülke összeállt két résszé, így még festhető maradt, de már szerelhető.
Ezután jöhetett a plató és a daru. Ezek már egyszerűbb összeállításúak voltak lényegesen kevesebb nyűggel és rézzel. Végül az apróbb kiegészítők kerültek fel, valamint a kerekek. Elsőre rengetegnek tűnt a sok abroncsalkatrész és nincs is túl jó tapasztalatom a bontott alkatrészű kerekekkel, de ezek az öntőkeretmaradékok eltávolítása után három pici csiszolással, ragasztás nélkül is tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Nagyon nem volt mindegy, mert nyolckerekű jármű, de le a kalappal!
Jöhetett a festés.
Alapozás után a motorblokkal kezdtem a színre fújást. A dobozgrafika alapján a fülke kéket kapott, amihez egy eltérő színt akartam a blokknak. Sűrűn használják a narancsos pirosat, így azt kapta a fémszín helyett. A blokk koszolásával sokat elbíbelődtem a több réteg sötétítéssel, koszolással és részletfestéssel. A blokk koszolásához egy kedvelt terméket használtam, a Vallejo Engine Grime (73.815) személyében. Ez adja azt az állott poros koszos hatást a blokk alján (ellenben az üvegcse képén és a Vallejos bemutatókkal szemben). Ezt kenheted tégelyből is, én egy picit szoktam vízzel hígitani. Igazából ezt az engine grime cuccot arra vettem, hogy olajfoltokat fessek – hát a bemutatója kicsit megtévesztő volt, mert a valóságban ez nem is fekete. Közben olvastam egy tippet a motorolaj témára. Sima mezei fényes fekete festék (Vallejo 77.660), először vízzel felhígítva. Ez lesz a régebbi olajfolt, ami már elmászott a felületen, majd száradás után a higítatlan fényes fekete pedig a friss olaj. A fülke türkizkék (Vallejo 69.023) színnel lett fújva, majd ez lett fakítva tört fehérrel kevert árnyalatokkal. Lakkozás, majd jöhetett a matrica és az újabb lakkréteg.
Következő lépésben a kopások, lepattogzások, egyéb üzemeltetési nyomok és újabb lakkozás. Itt próbáltam ki először az olajfesték használatát, egy Abteilung Burnt Umbert. Már értem, miért szeretik ezt ennyire a különböző vedöring fázisok használatához. Szintén itt próbáltam ki először a panel liner/pin wash enamel terméket, eddig mindig saját higítású akrilból oldottam meg, ami így utólag nagyobb macerának tűnik. Ezen termékek kipróbálásának előfeltétele egy normális lakk, amire a Vallejo nem igazán volt számomra alkalmas. Barátok tanácsára cseréltem le Mr.Color GX100 fényes lakkra a köztes rétegzáró lakkot.
Végül befejezésre került a hátsó traktus, plató, szerszámosláda, daru. A fényszórókat, lámpákat most is a temus krómfilccel és körmös UV-gyantával oldottam meg, majd clear festékkel színeztem.
Az alap
Az elképzelés egy mutatós, de nem túl bonyolult alap elkészítése volt, ami a kis szervizautót autentikus helyzetben tudja ábrázolni. Ötletgyűjtés után úgy döntöttem, hogy nem készítek épületrészletet, csupán egy udvart és egy kerítésrészletet. Az alap XPS lapból és saját készítésű földből van, erről részletesebben írok a seprűs Zil-130-as és az erdész Zil-131-es cikkben. A kerítést kávés pálcikákból és alufóliából készített hullámlemezzel oldottam meg, amit a készlet öntőkereteiből készített kerítésvázra ragasztottam fel. A festés után nyomtattam pár reklámposztert különböző műhelytémában, amit vizes faragasztóval kentem le, így tartós, festhető és meg van óvva a sérülésektől. A fémimitáció miatt a széleit rozsdásítani kellett, majd mehetett fel a kerítésre.
Mivel egy műhely udvara a cél, elengedhetetlen egy általános műhelyrumli. Netről vadászott autóalkatrészeket 3D-nyomtatóval készítettem, amiket a szintén nyomtatott raklapokra raktam rá. V8-as blokk, hengerfejek, kipufogók, leömlők. Ami régebbi alkatrész, azokba ragasztottam némi mohának látszó szöszt. A frissebben bontott alkatrészek, mint például a blokk és a hengerfej pedig olajos, felületet kaptak (Vallejo 73.814). A blokkba tettem pár tőcsavart is, így talán élethűbb a szerelés utáni állapot. A platóra ragasztottam még egy nyitott szerszámosládát pár kéziszerszámmal, hogy tényleg a munka látszatát éreztesse.
A végső lépés egy névtábla 3D-rajzolása és -nyomtatása volt, amit festés után felraktam a kompozíció keretére. Az utóbbi időben ebbe annyi turpisságot vezettem be, hogy a névtábla hátuljába kis gombmágneseket ragasztok, aminek a párja a keretbe van beragasztva. Ha a jármű nincs az alapra ragasztva, akkor az alapot a jármű és a névtábla cseréje után fel tudom használni egy másik jármű bemutatására is, amolyan univerzális alaplapként, mondjuk egy kiállításon.
Chevrolet G506 US Tow Truck
1:35 Miniart 38061
1:35 Miniart 38061
Összességében egy jó készlet volt, technikailag könnyen építhető, amiben a fülke okozott némi nehézséget. 1:35-ös méretarányban rengeteg terméket kínál a Miniart mind civil, mind katonai témájú járművekben. Amit mindenképpen érdemes mérlegelni, hogy a túlságosan sok darabba bontott készlethez kitart-e a türelem? Példaképp emelném ki mondjuk a levegőszűrő házat, ami négy darabból áll, pedig egy 10 mm-es alkatrész és gond nélkül lehetett volna egy darabból fröccsöntött változat is – ahogy bármelyik másik gyártó csinálná. Biztos jól mutat egy doboz promózásakor, hogy több, mint 100 alkatrészből áll, de jó lenne, ha észszerűbben lenne bontva az alkatrészkészlet ott, ahol ennek értelme, létjogosultsága is lenne – minden másra ott a Makettező.
|
|
|
|
|
A motor
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.09.23.