Troll szakács
1:12, Big Child Creatives
Pintér György - Múzeumi krimik
Gondolom, sokunknak ismerős így az ünnepek környékén a konyhában és vonzáskörzetében tapasztalható diliház. Így együtt tudunk érezni Ugg-gal, a trollal, mikor az ünnepi csirkepaprikás fő hozzávalóját keresi...
A figura a Big Child Creatives "Black Sailors" sorozatából való. Az öntés tökéletes, az öntőcsonkok eltávolításán kívül más előkészítést nem is igényel. A karakter szerintem zseniális, a mozdulat jól eltalált. Van benne poénos sztori is. A faragás pedig hibátlan.
Képeket nem készítettem a munkafázisokról, de kárpótlásul leírom az általam használt festési módszert, hátha valaki hasznát látja. Művészolajfestékkel festek alapvetően. A készletem túlnyomó része Pannoncolor, de van VanDyck és Abteilung is. Az olaj egyetlen hátránya a lassú száradás (minimum 48 óra két réteg közt), de nem sietek sehova. Viszont könnyebb vele a finom színátmeneteket elérni. Akrilokat csak kis felületekre használok és fémszínekhez.
De mielőtt nekiugranánk, hagy okoskodjak egy kicsit.
Készítettem egy hevenyészett rajzot, hogy egyértelműbb legyen a következő pár mondat. Az alapfelületet feketével jelöltem, (figuránk egy kis része kinagyítva, függőleges metszetben). Figurafestésnél alapesetben a felülről függőlegesen beeső fényt használjuk (sárga). Az így megvilágított részen képződik fény, amit meg kell festeni (világoskék). A "gyűrődésen" kifelé haladva, a ránc éle felé egyre több fény éri a felületet, egyre világosabb lesz. Az élén a legvilágosabb, ez az élfény. A megvilágítással ellentétes oldalon értelemszerűen árnyék képződik (sötétkék). Ez az önárnyék, ahogy befelé haladunk, a "ránc" alja felé, úgy sötétedik.
Ahogy a rajzomon is látszik, a bemosás/szárazecsetelés módszerével a fény és árnyék teljesen rossz helyre kerül. És a technika jellegéből adódóan az árnyalati eltéréseket se lehet vele igazán megvalósítani. Következésképpen semmilyen méretarányban nem alkalmas figurán a reális fény/árnyék megjelenítésére!
Bemosást én csak színmodulálásra használok, szárazecsetet pedig lényegében sehova.
Kezdésnek mindig megtervezem a műveleti sorrendet. Mit mikor célszerű festeni? Mit mikor érdemes ragasztani? Nem akarok aggatni magamnak, főleg egy olyan bonyolult formájú figurán, mint ez. Előre csak a jobb karra a kézfejet ragasztottam fel, minden más darabokban maradt.
Elsőként a szájüreg belsejét festettem (piros matt Humbrol alapozás után) Kadmium Középvörös, Kadmium Sötétvörös, Mély Krómsárga keverékéből. Pontos arányokkal nem szolgálhatok, mindig érzésre keverem a színeket. A nyelv világosabb rózsaszínes lett. Árnyékhoz Égetett Sziennát adtam hozzá, fényhez Titánfehéret. Fehérek lettek a fogak is, száradás után Citadel Seraphim Sepia bemosóval imitáltam a lepedéket. Amint ez kész volt, összeragasztottam az alsó állkapcsot a fejjel, és az egész mehetett a torzóra.
A bőr elkészítése volt a legnagyobb falat. A krémszínű résszel kezdtem (has, torok, könyök, tenyér). Itt kicsit megállnék. Általában Humbrollal alapozok, a tervezett szín egy világosabb árnyalatával. Az olajfesték kioszlatása közben elvékonyodó réteg alól előtűnhet az alapozó. Így könnyebben elfedhető, mintha mondjuk szürke lenne. Testszín, Titánfehér és Sárgaokker keveréke volt az alaptónus. Ha szükséges, 1-2% higítást használok a jobb terülés miatt. Ezt csak kitapasztalni lehet, nincs szentírás. Én Tikkurilla 1500 lakkbenzint használok, ez lényegében White Spirit. Ez szagtalan és nem túl agresszív. De jó a normál lakkbenzin, szintetikus higító, terpenol, terpentin, vagy az olajfesték higító is (de ez utóbbitól még lassabban és fényesre szárad). Egy nagy méretű, hosszú, lágy szőrű ecsettel hordom fel a festéket a felületre, majd papíron kihúzom belőle a festéket és tovább "simogatom" vele a felületet. Ezzel kioszlatom szép simára a festékréteget és visszaszedem a felesleges festéket, így vékonyítom is. A papíron rendszeresen kihúzom az ecsetben meggyűlt festéket. Ha rendben lévőnek találom jöhet a fény/árnyék. Az árnyékszínt Égetett Szienna és Égetett Umbra keveréke adta. Bőrre (még ha nem is emberi bőr) ezt az enyhén vörösesbarna árnyalatot használom, mert meleg, eleven tónust ad. Egy vékony (általában 00) ecsettel a legmélyebb árnyék helyén húzok egy vékony csíkot, vagy kis pontot. Fogok egy SZÁRAZ rövid, puha szőrű lapos ecsetet és a felülethez alig hozzáérve "kihúzom" az árnyékszínt a világosabb árnyék irányába, a megfelelő formára alakítva. Már kész is egy finom átmenet! Ezt minden árnyékos felületnél megismétlem. Az oszlatóecsetet szintén gyakran kihúzom papíron, hogy ne szedjen magába sok festéket.
A másik módszer nagyobb felületeknél, hogy az árnyék legbelső csíkja után, közvetlen mellé újabb csíkokat húzok "kifelé", az ecsetre nem véve plusz festéket. Így a felületről az ecset által visszaszedett festék keveredik az ecsetben az alapszínnel. Így színe minden csíkkal közelebb kerül az alapszínhez. Ha az árnyék kész, félreteszem fél-egy órát szikkadni. Ezután ugyanezzel a technikával megfestem a fényeket is, az élfénytől "befelé" haladva. Jelen esetben az alapszínhez Testszínt és Titánfehéret adtam. Mikor kész, jöhet minimum két nap pihi, hogy kellően átszáradjon. De ez csak az első réteg! Hasonlóan kevert fény- és árnyékszínekkel a szükséges helyeken tovább lehet finomítani a részleteket. Ekkor már keményebb szőrű oszlatóecsetet használok, hogy az új réteget szét bírjam "maszatolni". Ezek a vékony, filterszerű rétegek már egy nap alatt megszáradnak általában, és addig ismételhető, amíg szükséges. Én jellemzően 3-4 rétegből építek fel egy felületet. Így leírva lehet, hogy macerásnak tűnik, de kis gyakorlással rá lehet érezni.
Ezt a zöld követte, ugyanezzel a technikával. Matt Krómoxid Zöld, Permanent Világoszöld, Világos Cinóberzöld, Kadmium Világossárga és Sötét Ultramarinkék keveréke volt az alap. Ehhez jött árnyéknak Égetett Szienna és Umbra. Fényhez Testszínt és Titánfehéret adtam hozzá. Arra kell különösen figyelni, hogy a bőr két színének tónusai egyformák legyenek. Ne legyen a zöldön például sötétebb az árnyék, mint a mellkas színén. Lezárásként a bőr mindkét színéhez több új árnyalatot kevertem és vékony ecsettel (5/0) apró vonalkákkal megtörtem a felület homogenitását. Ezzel egy durva, kemény bőrfelület hatását keltve a szemlélőben.
Elkészítettem az apróbb részleteket. Az ajkát több piros és rózsaszínes árnyalattal tettem durvává. A szakáll és a haj fakó vörösét többször átfestettem, mire elértem az elképzelt látványt. A szem részleteivel sokat nem foglalkoztam, sok úgyse látszik belőle. Az orr pirosát több vékony filterréteggel értem el, olajfestékkel. A körmök koszosságát bemosásokkal, a fülek belső részének textúráját szintén "vonalkázós" technikával értem el. Csak ezután ragasztottam a helyére a készre festett jobb kart - gondoltam, már nem fog aggatni. A fejfedőként funkcionáló serpenyő nyelét a Scale75 akril "Wood and Leather Paint Set" segítségével festettem. A fém része Green Stuff World "Metal Color, Steel & Silver" szettel készült, Vallejo rozsda effekt bemosókkal kezelve. Persze a jobb kézfejtől alig bírtam a helyére sakkozni a serpenyőt a feje tetején.
Sokat gondolkodtam, hogy a kötényt milyenre fessem. Legyen rikító kockás, mint egy abrosz? Vagy valami poén feliratot fessek rá (például: Kiss The Cook)? De végül egy egyszerű fehér színt választottam, piros szegéllyel. Ez olyan nagymamás és persze jó használt lett. Titánfehérhez adtam egy kis meleg szürkét és sárgaokkert. Az árnyékhoz az alapszínhez még adtam egy kis vasoxidfeketét, fényhez titánfehéret. Vérrel írt figurafestő törvény, hogy tarka színekhez nem szabad fény/árnyék keveréséhez fehéret és feketét használni, mert megtöri a szín telítettségét. Ez igaz is, de én gyakran figyelmen kívül hagyom. Ha régi, kopottas, megfakult ruhát akarunk megjeleníteni, ez pont kapóra jön. Visszatérve a kötényre. Mikor a fehér kész volt, pirosakból és kis fehérből megkevertem a szegély színét és a fentebb ismertetett módon azt is megfestettem, árnyékoltam. Végül Citadel Seraphim Sepia és Agrax Earthshade bemosókkal beszáradt koszfoltokat festettem rá.
A két bőr csuklószorítót és az övet szintén a Scale75 "Wood and Leather" készletével festettem. Minden színárnyalat után az előbb írt Citadel bemosókkal átmosva hoztam létre a cserzett bőr jellegzetes textúráját. Végül sárgaokker olajfestékkel kopásokkal fejeztem be. Az övcsatot különböző Vallejo bronz és arany színekkel festettem meg, fekete árnyékokkal. Citadel Biel-tan Green bemosóval oxidálódást imitáltam. Ezután ragasztottam a helyére a kötényt és a vele egybeöntött bal csuklószorítót, és ráragasztottam a készre festett bal kézfejet.
A bal kézben tartott bárdot szintén a Green Stuff World "Steel & Silver" készlet segítségével festettem. A bárd brutális formáját a durván megfestett élével még hangsúlyosabbá tettem. Vallejo rozsda effekt bemosókkal alaposan megdolgoztam, hogy tovább erősítsem a hatást. A villát eredetileg a vállába szúrva álmodta meg a figura faragója, de nekem nem tetszett. De mivel fel akartam használni, kifúrtam, fogtam egy darab cérnát és pillanatragasztóval tartást adtam neki. Ezzel a nyakába kötöttem, hogy mindig kéznél legyen. Így, ferdén rögzítve még több dinamikát ad a mozdulatának.
Már csak a történet másik főszereplője, az idióta gülüszemű csirke volt hátra. Különböző barna tónusokkal és törtfehérrel készült. Érdekes kihívás a tollak jellegzetes textúráját megjeleníteni. Egy darabig elvoltam vele 5/0-s ecsettel... Ezután a szemek, lábak és a csőr megfestése már zsebre tett kézzel is ment.
Ahogy a művelt német mondja: Bon appetit! :)
A figura a Big Child Creatives "Black Sailors" sorozatából való. Az öntés tökéletes, az öntőcsonkok eltávolításán kívül más előkészítést nem is igényel. A karakter szerintem zseniális, a mozdulat jól eltalált. Van benne poénos sztori is. A faragás pedig hibátlan.
Képeket nem készítettem a munkafázisokról, de kárpótlásul leírom az általam használt festési módszert, hátha valaki hasznát látja. Művészolajfestékkel festek alapvetően. A készletem túlnyomó része Pannoncolor, de van VanDyck és Abteilung is. Az olaj egyetlen hátránya a lassú száradás (minimum 48 óra két réteg közt), de nem sietek sehova. Viszont könnyebb vele a finom színátmeneteket elérni. Akrilokat csak kis felületekre használok és fémszínekhez.
De mielőtt nekiugranánk, hagy okoskodjak egy kicsit.
Egy kis fénytan
Készítettem egy hevenyészett rajzot, hogy egyértelműbb legyen a következő pár mondat. Az alapfelületet feketével jelöltem, (figuránk egy kis része kinagyítva, függőleges metszetben). Figurafestésnél alapesetben a felülről függőlegesen beeső fényt használjuk (sárga). Az így megvilágított részen képződik fény, amit meg kell festeni (világoskék). A "gyűrődésen" kifelé haladva, a ránc éle felé egyre több fény éri a felületet, egyre világosabb lesz. Az élén a legvilágosabb, ez az élfény. A megvilágítással ellentétes oldalon értelemszerűen árnyék képződik (sötétkék). Ez az önárnyék, ahogy befelé haladunk, a "ránc" alja felé, úgy sötétedik.
Fény-árnyék képződés
Ahogy a rajzomon is látszik, a bemosás/szárazecsetelés módszerével a fény és árnyék teljesen rossz helyre kerül. És a technika jellegéből adódóan az árnyalati eltéréseket se lehet vele igazán megvalósítani. Következésképpen semmilyen méretarányban nem alkalmas figurán a reális fény/árnyék megjelenítésére!
Bemosást én csak színmodulálásra használok, szárazecsetet pedig lényegében sehova.
És most kezdjünk bele!
Kezdésnek mindig megtervezem a műveleti sorrendet. Mit mikor célszerű festeni? Mit mikor érdemes ragasztani? Nem akarok aggatni magamnak, főleg egy olyan bonyolult formájú figurán, mint ez. Előre csak a jobb karra a kézfejet ragasztottam fel, minden más darabokban maradt.
Elsőként a szájüreg belsejét festettem (piros matt Humbrol alapozás után) Kadmium Középvörös, Kadmium Sötétvörös, Mély Krómsárga keverékéből. Pontos arányokkal nem szolgálhatok, mindig érzésre keverem a színeket. A nyelv világosabb rózsaszínes lett. Árnyékhoz Égetett Sziennát adtam hozzá, fényhez Titánfehéret. Fehérek lettek a fogak is, száradás után Citadel Seraphim Sepia bemosóval imitáltam a lepedéket. Amint ez kész volt, összeragasztottam az alsó állkapcsot a fejjel, és az egész mehetett a torzóra.
A bőr elkészítése volt a legnagyobb falat. A krémszínű résszel kezdtem (has, torok, könyök, tenyér). Itt kicsit megállnék. Általában Humbrollal alapozok, a tervezett szín egy világosabb árnyalatával. Az olajfesték kioszlatása közben elvékonyodó réteg alól előtűnhet az alapozó. Így könnyebben elfedhető, mintha mondjuk szürke lenne. Testszín, Titánfehér és Sárgaokker keveréke volt az alaptónus. Ha szükséges, 1-2% higítást használok a jobb terülés miatt. Ezt csak kitapasztalni lehet, nincs szentírás. Én Tikkurilla 1500 lakkbenzint használok, ez lényegében White Spirit. Ez szagtalan és nem túl agresszív. De jó a normál lakkbenzin, szintetikus higító, terpenol, terpentin, vagy az olajfesték higító is (de ez utóbbitól még lassabban és fényesre szárad). Egy nagy méretű, hosszú, lágy szőrű ecsettel hordom fel a festéket a felületre, majd papíron kihúzom belőle a festéket és tovább "simogatom" vele a felületet. Ezzel kioszlatom szép simára a festékréteget és visszaszedem a felesleges festéket, így vékonyítom is. A papíron rendszeresen kihúzom az ecsetben meggyűlt festéket. Ha rendben lévőnek találom jöhet a fény/árnyék. Az árnyékszínt Égetett Szienna és Égetett Umbra keveréke adta. Bőrre (még ha nem is emberi bőr) ezt az enyhén vörösesbarna árnyalatot használom, mert meleg, eleven tónust ad. Egy vékony (általában 00) ecsettel a legmélyebb árnyék helyén húzok egy vékony csíkot, vagy kis pontot. Fogok egy SZÁRAZ rövid, puha szőrű lapos ecsetet és a felülethez alig hozzáérve "kihúzom" az árnyékszínt a világosabb árnyék irányába, a megfelelő formára alakítva. Már kész is egy finom átmenet! Ezt minden árnyékos felületnél megismétlem. Az oszlatóecsetet szintén gyakran kihúzom papíron, hogy ne szedjen magába sok festéket.
A másik módszer nagyobb felületeknél, hogy az árnyék legbelső csíkja után, közvetlen mellé újabb csíkokat húzok "kifelé", az ecsetre nem véve plusz festéket. Így a felületről az ecset által visszaszedett festék keveredik az ecsetben az alapszínnel. Így színe minden csíkkal közelebb kerül az alapszínhez. Ha az árnyék kész, félreteszem fél-egy órát szikkadni. Ezután ugyanezzel a technikával megfestem a fényeket is, az élfénytől "befelé" haladva. Jelen esetben az alapszínhez Testszínt és Titánfehéret adtam. Mikor kész, jöhet minimum két nap pihi, hogy kellően átszáradjon. De ez csak az első réteg! Hasonlóan kevert fény- és árnyékszínekkel a szükséges helyeken tovább lehet finomítani a részleteket. Ekkor már keményebb szőrű oszlatóecsetet használok, hogy az új réteget szét bírjam "maszatolni". Ezek a vékony, filterszerű rétegek már egy nap alatt megszáradnak általában, és addig ismételhető, amíg szükséges. Én jellemzően 3-4 rétegből építek fel egy felületet. Így leírva lehet, hogy macerásnak tűnik, de kis gyakorlással rá lehet érezni.
Ezt a zöld követte, ugyanezzel a technikával. Matt Krómoxid Zöld, Permanent Világoszöld, Világos Cinóberzöld, Kadmium Világossárga és Sötét Ultramarinkék keveréke volt az alap. Ehhez jött árnyéknak Égetett Szienna és Umbra. Fényhez Testszínt és Titánfehéret adtam hozzá. Arra kell különösen figyelni, hogy a bőr két színének tónusai egyformák legyenek. Ne legyen a zöldön például sötétebb az árnyék, mint a mellkas színén. Lezárásként a bőr mindkét színéhez több új árnyalatot kevertem és vékony ecsettel (5/0) apró vonalkákkal megtörtem a felület homogenitását. Ezzel egy durva, kemény bőrfelület hatását keltve a szemlélőben.
Elkészítettem az apróbb részleteket. Az ajkát több piros és rózsaszínes árnyalattal tettem durvává. A szakáll és a haj fakó vörösét többször átfestettem, mire elértem az elképzelt látványt. A szem részleteivel sokat nem foglalkoztam, sok úgyse látszik belőle. Az orr pirosát több vékony filterréteggel értem el, olajfestékkel. A körmök koszosságát bemosásokkal, a fülek belső részének textúráját szintén "vonalkázós" technikával értem el. Csak ezután ragasztottam a helyére a készre festett jobb kart - gondoltam, már nem fog aggatni. A fejfedőként funkcionáló serpenyő nyelét a Scale75 akril "Wood and Leather Paint Set" segítségével festettem. A fém része Green Stuff World "Metal Color, Steel & Silver" szettel készült, Vallejo rozsda effekt bemosókkal kezelve. Persze a jobb kézfejtől alig bírtam a helyére sakkozni a serpenyőt a feje tetején.
Sokat gondolkodtam, hogy a kötényt milyenre fessem. Legyen rikító kockás, mint egy abrosz? Vagy valami poén feliratot fessek rá (például: Kiss The Cook)? De végül egy egyszerű fehér színt választottam, piros szegéllyel. Ez olyan nagymamás és persze jó használt lett. Titánfehérhez adtam egy kis meleg szürkét és sárgaokkert. Az árnyékhoz az alapszínhez még adtam egy kis vasoxidfeketét, fényhez titánfehéret. Vérrel írt figurafestő törvény, hogy tarka színekhez nem szabad fény/árnyék keveréséhez fehéret és feketét használni, mert megtöri a szín telítettségét. Ez igaz is, de én gyakran figyelmen kívül hagyom. Ha régi, kopottas, megfakult ruhát akarunk megjeleníteni, ez pont kapóra jön. Visszatérve a kötényre. Mikor a fehér kész volt, pirosakból és kis fehérből megkevertem a szegély színét és a fentebb ismertetett módon azt is megfestettem, árnyékoltam. Végül Citadel Seraphim Sepia és Agrax Earthshade bemosókkal beszáradt koszfoltokat festettem rá.
A két bőr csuklószorítót és az övet szintén a Scale75 "Wood and Leather" készletével festettem. Minden színárnyalat után az előbb írt Citadel bemosókkal átmosva hoztam létre a cserzett bőr jellegzetes textúráját. Végül sárgaokker olajfestékkel kopásokkal fejeztem be. Az övcsatot különböző Vallejo bronz és arany színekkel festettem meg, fekete árnyékokkal. Citadel Biel-tan Green bemosóval oxidálódást imitáltam. Ezután ragasztottam a helyére a kötényt és a vele egybeöntött bal csuklószorítót, és ráragasztottam a készre festett bal kézfejet.
A bal kézben tartott bárdot szintén a Green Stuff World "Steel & Silver" készlet segítségével festettem. A bárd brutális formáját a durván megfestett élével még hangsúlyosabbá tettem. Vallejo rozsda effekt bemosókkal alaposan megdolgoztam, hogy tovább erősítsem a hatást. A villát eredetileg a vállába szúrva álmodta meg a figura faragója, de nekem nem tetszett. De mivel fel akartam használni, kifúrtam, fogtam egy darab cérnát és pillanatragasztóval tartást adtam neki. Ezzel a nyakába kötöttem, hogy mindig kéznél legyen. Így, ferdén rögzítve még több dinamikát ad a mozdulatának.
Már csak a történet másik főszereplője, az idióta gülüszemű csirke volt hátra. Különböző barna tónusokkal és törtfehérrel készült. Érdekes kihívás a tollak jellegzetes textúráját megjeleníteni. Egy darabig elvoltam vele 5/0-s ecsettel... Ezután a szemek, lábak és a csőr megfestése már zsebre tett kézzel is ment.
Ahogy a művelt német mondja: Bon appetit! :)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Fény-árnyék képződés
|
2025.11.14.
Utolsó módosítás: 2025.12.07.
Utolsó módosítás: 2025.12.07.