Pintér György - Múzeumi krimik A múlt év november 14-én - bár a biztosító szisztematikusan 13-át ír - hazafelé menet, a Balogunyomi vasúti átjárótól északra eltalálta kocsimat egy helyi Volános buszról elszabadult buszkerék. A mázsás kerék és az azt követő ütközés alaposan átrajzolta a „Mi Autónk” alakját. Bár a kocsiban négyen ültünk, mindannyian saját lábunkon szálltunk ki. Ennyit a Suzuki üzembiztosságáról. Ez itt nem a reklám helye, csak tényközlés.

Nos, ettől az új szülinaptól kezdve terveztem, hogy megépítem összetört Ignisem makettjét. Talán hálából? Nem volna csoda.

Persze „kukamakett” lesz, hisz makettként Ignist nem gyárt még senki. A „kukamakettezést”, mint fogalmat a klubunk egyik tehetséges padavánja találta ki. Lényege, hogy makettet építeni olyan anyagokból, melyek nemhogy nem gyári alkatrészek, de gyakorlatilag hulladékanyagok felhasználásával makettet, diorámahátteret stb. létrehozni - ez a „kukamakettezés”. (Egyfajta újrahasznosítás.)

Gondos előkészületek után nekifogtam a megvalósításnak. Először jellegrajzokat szedtem össze, majd anyagokat, amelyekből ki lehet hozni valamit. Talán. Az egyik alapanyag, egy szivacslap megjárta a hadak útját, hiszen a baleset idején az immár roncs jármű kalaptartóján volt. A legnehezebb munkának a kerekek elkészítését gondoltam. Így ezzel kezdtem. Nos, ennek a karton-szivacs szendvicsnek köszönhetően egész felismerhetőek lettek.

Ezután elkezdtem a fenéklemez és a hátsó ülés, a kerékdobok összeállítását. A kerékdobok Strepsils tabletta fólia tokjából került a kerekek köré. Elkészítettem kartonból a két, viszonylag épen maradt hátsó ajtók külső és belső oldalát. A kettő közé jön majd az üvegezés. A belső oldalra jött még a kárpitozás,és ide kerül még a sajátos ajtózseb is. Nagyjából ennyi maradt épségben az Ignisből. Pillanatnyilag itt tartok.

Időközben kezd kialakulni a maradék belső tér is. Elkészültek az eldeformálódott első ajtók és az azokat tartó keret is. A hátsó ajtók "beüvegeződtek".

Valamilyen szinten be is kell rendeznem a roncsot. Számítógépen megrajzoltam a grafit-piros kárpitot és elkészítettem az üléseket. Időközben sikerült fekete metálfestéket szereznem. Szintén számítógépen hoztam létre a hátsó rendszámot. Az első az élet-csaták során valahol elveszett, vagy lelkes gyűjtő vette magához. Kialakítottam a csomagteret és a hátsó ajtót. Ez a rész könnyen ment, hisz a sértetlen darabok építése könnyebb.

Éppen két héttel az első kapavágás, akarom mondani az első munkafolyamat elkezdése után, azt hiszem, befejeztem. Elkészült a (z) (emlék) mű. Új tetőlemezt raktam fel. Összegyűrt kartonlapokból összejöttek a roncsolódott alkatrészek. Átlátszó iratfedélből kivágtam a bepókhálósodott szélvédőt. Előzőleg papír zsebkendőből kialakítottam a kiapadt légzsákokat. A vezetőoldali biztonsági öv kilógott a kocsiból. A kormánykerékkel gondban voltam. Papírból nem lett volna élethű, ezért egy inggombot áldoztam fel a szent célra. Erre ragasztottam a vezetőoldali légzsák maradványait.

Amikor minden a helyére került, a tető első szegélyére felragasztottam az antennát, amit balesetkori körülmények szerint felékesítettem egy piros és egy kék színű cérnaszállal. Aki még emlékszik, szolidaritás a Sláger, ill. a Danubius Rádióval.

Amikor késznek mutatkozott a makett, készítettem hozzá egy alapot. Csiszolópapírból aszfaltozott útfelületet, műfűből az útpadka csíkját alakítottam ki. Fekete festék és hígító keverékéből felfestettem a kifolyt hűtővíz foltját.

suz02

a hátsó kerekek

kerékdobok, és hátsó ülések

ajtók

suz2

suz1

suzuki2

suzuki3

suzuki4

suzuki5

suzuki6

suz01

suz0

2010.02.07.
Utolsó módosítás: 2010.04.01.

Értékeld a cikket! ?

A cikket csak bejelentkezett felhasználók értékelhetik. Bejelentkezés, regisztráció

Szólj hozzá! ?

Megjegyzést csak bejelentkezett felhasználók írhatnak. Bejelentkezés, regisztráció