Ural 375

1:72, Omega-K

Pintér György - Múzeumi krimik Mindig is a kedvenceim közé tartozott ez az orosz teherautó. Még a néphadseregben szolgálva volt alkalmam személyesen is megismerkedni vele. Amikor makettezni kezdtem, egyértelmű volt számomra, hogy előbb vagy utóbb meg is építem valamelyik változatát. Bár maga a jármű elég széles körben használt, sokáig csak az ICM 1/35-ös makettjéből lehetett kiindulni. Aztán a neten sikerült rábukkannom a ZV Models készletére, épp akkor, mikor magam is a kisebb méretarány felé fordultam. Az általuk gyártott három változat közül először a parancsnoki verziót választottam, tudva, hogy ha jó tapasztalataim lesznek vele, akkor a többire is sort kerítek majd.

Végül az Omega-K dobozában sikerült is beszereznem, és a dobozt kibontva nem csalódtam. Zöld színű műanyagból fröccsöntve két kereten kapjuk az alkatrészeket, két fekete kereten a kerekeket, két átlátszó kereten pedig az ablakok üvegeit és az első fényszórókat. Külön alkatrészként kapjuk a felépítmény dobozát és a fülkét. Kapunk még egy a méretarányhoz képest viszonylag nagy matricaívet, ez a többi változat jelzéseit is tartalmazza, de nagy figyelmet nem szenteltem neki, mert magyar gépet akartam építeni. Az összeállítási útmutató egy A4-es lap, egyik oldalán a festési rajzokkal, meg a keretek rajzával, a másikon az építés rajzaival. Nagyon becsüljük meg, mert a gyártó csak ezen a lapon számozta az alkatrészeket, a kereteken már nem, így az azonosítás a mi dolgunk lesz. Az alkatrészek kellően részletesek, csak minimális sorját találtam rajtuk, néhány helyen beszívódást. Ez utóbbiak közül a legkellemetlenebbek a laprugók oldalán levők, ennek javítására nem is vállalkoztam, de a kész maketten a sarazás miatt egyáltalán nem is látszanak. Van néhány öntési hiba a fülkén és a dobozon is. A fülkén a zsanéroknál, az oldalsó szellőzőknél, meg a lámpáknál. Ez utóbbiak nem zavartak, mert elhatároztam, hogy átlátszó anyagból készítem el őket. A felépítményen a felső ablakok szegélye csúszott el, ez viszont majd' fél centit. Szóval kevés, viszonylag könnyen javítható hibával ellátott készletet tartottam a kezemben, az építés kellemes időtöltésnek tűnt, s ez a véleményem később sem változott meg. A legtöbb makettemet dobozból építem, házilag javítgatva, ez a makett sem lett kivétel.

A munkát az alváz építésével kezdtem. A motornak és sebességváltónak csak az alját kapjuk, ezen az alkatrészen először el kellett tüntetnem egy komolyabb beszívódást, majd lefestettem alumínium színűre. Összeállítottam az első és hátsó felfüggesztést, ezek és a meghajtó tengelyek gun metal színt kaptak, majd rozsdaszínnel befuttattam őket kezdetnek. Az alváz többi részét feketére festettem, de előtte néhány kiegészítést is meg kellett tennem. A legfontosabb a kormányzott kerekek mozgató mechanizmusa, melyet a gyártó teljesen elfelejtett elkészíteni. Rézdrót és némi műanyag segítségével pótoltam, a tengelyeket meghajlítva apró kitérést adtam az első kerekeknek, ehhez állítottam be a rudazatot. A lökhárító alsó részére drótból elkészítettem egy fellépőt, és egy védőrácsot, amely az elől levő kipufogót hivatott védeni. Később ez elvesztette a funkcióját, mivel ezt a kipufogót eltörtem, és a hosszas javítgatás helyett úgy döntöttem, hogy a készletben található másik, hátra vezetőt teszem fel. Az ilyennel szerelt változatról találtam képeket, de ott hiányzott a védőrács, én viszont sajnáltam a kifestett, sarazott alkatrészt eltávolítani, így maradt a helyén. Az alváz hátuljára elkészítettem műanyagból meg rézdrótból a hátsó lámpák dobozát, majd ezeket bekábeleztem. Az ilyen munkákhoz az 1/72-es figurakészletek öntőkeretéből húzott szálakat használok, ezek kellően rugalmasak maradnak, és egész vékonyra húzhatók.

A kipufogó végét felfúrtam, a furatot tűreszelővel kúposra reszeltem. Vékony fémlemezből elkészítettem a felfogató bilincseket, majd az egészet rozsdaszínre festettem. Száradás után aluszínnel szárazecseteltem.
Ezután összeragasztottam a kerekeket. Ezek nagyon szépek, bár a futófelület nem felel meg a valóságnak. Sokáig törtem a fejem, hogyan lehetne javítani rajtuk, de aztán feladtam. Kicsit megcsiszoltam a felületüket, aztán felragasztottam a felniket. Ezek fekete színűek lettek, mint az alváz, a gumik sötétszürkék. Az így előkészített egységeket félretettem egy időre.

A felépítménnyel folytattam. Úgy tűnt, ezzel lesz kevesebb gondom. Az ablakok kereteit lecsiszoltam, majd beragasztottam az üvegeket. Húzott szálból elkészítettem az új kereteket, ezeket feketére festve ragasztottam a helyükre. Mivel az apró ablakokon nem lehet belátni, ráadásul koszolni szándékoztam azokat is, így a belső rész festésével nem foglalkoztam. Beragasztottam az alaplapot, aztán felszereltem az apróbb alkatrészeket. A B8-nak jelzett alkatrészt kicseréltem egy kis csövecskére, ez ugyanis a gázolajos fűtőberendezés kéménye. A csövecske ún. érvéghüvely darabja, ezt a villanyszerelők használják a sodrott vezetékekhez. A tetőre elkészítettem a málházást segítő rácsokat, ez a dobozgrafikán is szerepel, rendkívül látványos. Az antennát szétvágtam darabokra. A tetejét, a középső rögzítő bilincset és a kiengedő szerkezetet tartottam csak meg. Az új rudat művirág szára szolgáltatta. Vastagságának megfelelően felfúrtam a rögzítő bilincset, és nagyon óvatosan a mozgató szerkentyűt is, úgy, hogy annak csak a rögzítői maradtak meg. Az alsó tartóbakba és az antenna tetejébe kisebb furat került, a virágszár belső drótjának átmérője szerint. Az egész szerkezetet összeszerelve felragasztottam a helyére. Ez nem volt egyszerű, az útmutató nem egészen egyértelmű, érdemes többször szárazon összepróbálni az alvázzal is, nehogy később útban legyen.

A pótkeréktartót és a sárvédő leffentyűket csak a festés után raktam a helyére. Ez utóbbit az útmutató rajzaival ellentétben meg kell hajlítanunk, különben nem férnek el a kerekektől, de ez a valóságban is így van. Miután így elkészültem, eszembe jutott, hogy a bejárati ajtók nagyon magasan vannak. A valódi járműveken hátul egy lehajtható fémlépcső szokott lenni. Kerestem erről képeket, aztán ezek alapján vékony lemezből összeragasztottam, és felszereltem az ajtó elé. Eredetileg mozgathatóra csináltam, de festés közben felhajtottam, hogy az aljához is hozzá férjek. Hagytam így megszáradni, a festék pedig olyan keményen rögzítette, hogy végleg ebben a helyzetben maradt. Ha már a létráknál tartottam, úgy gondoltam, a jármű oldalára szerelve is jól mutatna egy. Fogtam egy mérőszalagot, kerestem egy közönséges létrát, és lemértem a szélességét, meg a fokok közötti távolságot. Ezt átszámítottam, aztán rézdrótból leszabtam a darabokat, a vágási felületeket pedig síkba reszeltem. Az összeállításhoz készítettem egy egyszerű sablont. Felrajzoltam a létrát egy fadarab sima felületére, aztán egy tompább rajztűvel vonalzó mellett áthúztam a vonalakat, ügyelve, hogy a rajztű ne karcolja a felületet, csak mélyedést nyomjon bele. Ebben aztán szépen megült a drót, csak arra kellett vigyáznom, hogy ragasztás közben ne ragadjon bele. Húzott szálból két csonka kúpot reszeltem, ezek kerültek a létra végére a gumitalpakat imitálva, aztán műanyagból és tejfölös pohár tetejének anyagából elkészítettem négy bilincset is a felfogatáshoz. Az egész a makett alapszínét kapta alumíniummal koptatva, a talpak pedig feketét.

Ezután következhetett a fülke. A külsején el kellett tüntetnem néhány öntési hibát meg sorját. Néhány panelvonalat is érdemes megigazítani. A belső első ránézésre is elég puritán, egy kormány, ülések, leegyszerűsített műszerfal, meg egy kar a sok közül, mondjuk a sebváltó. Viszont az ablakokon keresztül kevés látszik az egészből, így sokat nem foglalkoztam vele. Összeraktam az útmutató szerint, aztán kifestettem, a belső alapszíne Humbrol 86 lett, az ülések bőrbarna színűek (Hu 63). Beragasztottam az üvegeket. Az oldalablakoknál ehhez ki kellett vágnom az oszlopot, mert nem fért bele az átlátszó alkatrész vájatába. Ezt később húzott szálból pótoltam. A fülkét egyesítettem a padlólemezzel, majd következhetett a külső elkészítése.

A kerekek fölötti alkatrészekkel (A46, 47) megszenvedtem, sokat kellett faragni, csiszolni, mire a helyére passzoltak. A sok próbálgatás közben aztán sikerült benyomnom az egyik első szélvédőt. Igyekeztem minimális ragasztót használni az üveg alkatrészekhez, ez ezúttal nem vált be. Mivel kihúzni nem tudtam, egészen benyomtam, hogy beessen, aztán csipesszel kipecáztam. Félretettem egyelőre, és folytattam tovább. Felkerültek a fellépők, drótból kapaszkodót készítettem az ajtók mögé. A kereső fényszórót felfúrtam, majd ragasztás után húzott szálból kábelt is kapott. Az első lámpák elé drótból készült védőrács. Az apró színes lámpák bütykeit lefaragtam, majd a helyükre furatokat készítettem. Mire minden a helyére került, sikerült egy kivételével a többi ablakot is benyomnom, sőt az egyikkel a kormányt is letörnöm. Itt kissé elment a kedvem tőle, de hosszabb idegnyugtató szünet után folytattam az ablakok visszaszerelésével. Persze ez most már nem volt egyszerű. Belülről egy fültisztító pálcika segítségével ragasztottam vissza az ablakokat. A bal oldali szélvédőt hagytam utoljára, ennek a felső peremét lefaragtam, és az alsót beillesztve a helyére billentettem. Nagyjából a harmadik próbálkozásra sikerült is.

Ezután következhetett végre a festés. Az alapszínt a Humbrol 86 és 26 színeiből kevertem, ezt aztán fehérrel világosítottam. Néhány napos száradás után folytattam - ezt mindig érdemes kivárni, mert a többi művelethez sok hígítót kell használni, így a teljesen meg nem száradt festék könnyen leválhat a felületről. Először erősen hígított 86-ossal átmostam többször is a felületeket, aztán szárazecseteltem. A motorház hűtőnyílásait, az ajtók körvonalait sötétszürkével futtattam be, a motorház belsejét pedig kifestettem feketére, mert később látszani fog, hogy üres. Újabb száradás után az egészet többféle barna színnel átmostam, koszoltam. Humbrol 29 festékből és hintőporból sarat kevertem, ezt egy rossz ecsettel, meg fogpiszkálóval felkentem az alsó felületekre, aztán egy másik, durvább ecsetet hígítóba mártva szépen eloszlattam. Hasonló módon koszoltam az alvázat és a kerekeket is. Ilyenkor mindig várjuk meg, amíg a hígító elpárolog, mert csak akkor látjuk meg igazán, mi olyat sikerült még összekoszolni, amit nem szándékoztunk. Ez még egy félóráig könnyen javítható, később már nehezebb. Újabb száradás után a felépítményre aluszínnel kopásokat imitáltam, a fülke fellépőjére, sárhányójára meg enyhe rozsdát vittem fel.

Következhetett a végszerelés. Az alvázra felszereltem a kerekeket, helyére került a kipufogó, majd drótból és húzott szálból csöveket imitáltam az üzemanyagtartályhoz, a levegőtartályhoz, meg a kerekekhez. A művelet közben megint baleset ért, sikerült leejtenem az alvázat. Szerencsére kevés dolog szabadult el, de a baloldali vonóhorgot nem találtam többé. Újat faragni nem volt kedvem, ezért a helyét fémszínnel és rozsdával befestettem, mintha sérülés érte volna. A javítások után felragasztottam a felépítményt. A helyére került az előre kifestett, koptatott hűtő, majd a fülke is.

Már csak néhány apróság volt hátra. Matt lakkal bekentem az ablakokat, a szélvédőt, de előtte kimaszkoltam az ablaktörlő által tisztított részt. Az ablaktörlő húzott szálból készült, felhelyeztem még mielőtt a lakk megszáradt volna, így csak a tövénél kellett ragasztani, az ablakon a lakk rögzítette. Később vettem észre, hogy sikerült egy apró bakit is beépíteni vele. Az útmutató rajza szerint tettem fel egymással párhuzamosan, pedig az igazin ezek szembe törölnek. Az első fényszórók üvegét sem ragasztottam, hanem a belső felüket ezüstre festettem, kissé sűrűbb festéket használva, majd a helyére nyomtam. Így rögzítettem a keresőlámpa üvegét is, ezt öntőkeretből készítettem. Egy valamikori autómakett lámpáit tartalmazó keret darabjaiból készültek a hátsó lámpák, a narancsszínűek pedig egy megfelelő színű Tik-Tak cukorkás doboz anyagából. Ez utóbbival elég nehéz dolgozni, mert rideg, és szilánkosan törik, de jobbat nem találtam. A darabokat tűreszelővel, finom csiszolópapírral méretre alakítottam, majd egy finomabb textildarabbal felpolíroztam. A visszapillantó tükröket ezüsttel, majd fényes lakkal festettem le.

Utolsóként a rendszámok készültek el, ezzel magyarítottam a járművet, más jelzések egyébként is csak különleges alkalmakkor kerültek fel rájuk. Megfelelő méretű betűket kerestem, ezt egy régi katalógusban meg is találtam. Szikével kivágtam a megfelelő csoportokat, kétoldalú ragasztóval felrögzítettem a lökhárítóra, hátul pedig egy megfelelő méretű lemezre, amit előtte feketére festettem. A rendszámok négy sarkára fekete húzott szálból szegecseket ragasztottam, majd az egészet lakkal lefestettem.

Ezzel el is készültem. Mindenkinek ajánlom ezt a készletet, mert egy szép, tekintélyes méretű makettet helyezhet a polcára. Az alábbi címen megtalálható az eredeti ZV Models készlet: www.ontheway.us/reviews/ZVModels/Ural-375Shelterprev.htm. Referenciaként a WWP füzetét ajánlom, nagyon sok változatról található benne kép, de az interneten is sok a jó forrás.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani Fürst Sándor kollégámnak a képek elkészítésében nyújtott segítségéért.