Pintér György - Múzeumi krimik
Mivel nagyon sok dioráma alapeleme az út, laikusként utánanéztem néhány dolognak. Hátha segítség annak aki még sohasem készített utat. Várnám a megjegyzések közé az út készítési módjait (gipsz, aszfalt, kavics stb.) legyen összegyűjtve ez is.
Eme rögtönzött úttant nyugodtan ki lehet egészíteni.
A római útépítést (1. kép) a merész vonalvezetés és az alapos kivitel jellemezte. Az utak évezredes fennmaradásukat a mély alapozásnak köszönhetik. Az alapozás legalább 1 méter mély, de legalább a fagyhatárig ért le. A terméskő alap (statumen) 30 cm vastagságú lapos kővekből álló réteg volt. Erre jött az ökölnyi kövekből készült ruderato, ami 25 cm vastagságú. Felette kisebb kavicsokból álló nucleus (25 cm) helyezkedett el. Valamennyi réteget mészhabarcsba tették. A legfelső réteg homokos kavics vagy ritkán terméskő (20 cm). A kötőanyagul haszált mész (calx) után nevezték el a franciák a kövezett utat (via calciata) chaussée-nak (sosszé). Az építkezéshez mindig a helyben található anyagokat használták fel. Például a Savárián átvezető utat sághegyi bazaltkővel burkolták.
Makadám, (2. kép) hengerelt zúzottkő útburkolat. Nevét Mac Adam, (1756-1836) skót mérnöktől kapta. "Makadám.-útburkolatot jól tömörített földalapra helyezik, kőszén-szerkezettel; az élükkel felfelé rakott nagy alapköveket zúzottkövekkel kiékelik, erre zúzalékot hengerelnek; hengerlés közben vízzel locsolják, hogy egyrészt a szemcsék közötti súrlódást csökkentsék, másrészt az iszapolást, (kötést) bemossák a szemcsék közötti üregekbe. Hézagmentes felület nyerése céljából aszfaltos, (bitumenes) felületi kezelésű vagy cementtel töltik ki.
A macskakő (3. kép) utak, terek kövezésére használt, szögletesre faragott, domború felületű, általában bazalt. A második világháborúig elterjedt szabadtéri burkolási módszer volt a macskakövek szoros, adott mintázatú lerakása (4. kép). Az 5. képen kiskockakő burkolat látható, melynek mintázata úgynevezett "kétsoros átkötés". Ennek egy blokkját a 6. képen látjuk. Mind az említettek, mind a hullámvonalban (koszinusz görbére emlékeztető körív illesztések) mintázata a kiskockakő szabálytalan mérete és alakja miatt ésszerű kőfektetési mód: a különböző méretű kövek így csaknem maradéktalanul felhasználhatóak. A nagykockát is szokás volt ívesen lerakni (7. kép).
Míg a kiskő és kiskockakő szabálytalansága miatt (méretük 10-12 cm-es él a látható felületen) erre a módszerre szükség volt, addig a "bányanedves" állapotban pontosabban hasított és megmunkált nagykockakő burkolatot (18 cm x 18 cm) egyenes vonalban, általában az úttengellyel 45 fokos szöget (8. kép) bezárva fektették az ágyazatba. Ekkor viszont szükség volt a széleken püspöksüveg kőre, kötőszögkőre, esetleg háromszögkőre, valamint kötőkőre (27 cm x 18 cm) az úttengelyben is. Volt hogy a padkára 90 fokban fektették a köveket, de kötésben (mint a téglafalat szokás) (9. kép). A kövek kötésben rakása mindig kevésbé bomló felületet jelent, mint a hálós, sakktáblaszerű fektetés (10. kép).
A 11., 12., 13. képeken vegyes burkolatok és kapcsolódásuk látható.
A 14. és 15. kép a 45 fokos kockakő variációit mutatja. A 16. képen a 90 fokos kötésbeni elhelyezés látszik, hoszabb és rövidebb kövekkel. A 17. képen a macskakő kirakásának szisztémája látható.
Eme rögtönzött úttant nyugodtan ki lehet egészíteni.
A római útépítést (1. kép) a merész vonalvezetés és az alapos kivitel jellemezte. Az utak évezredes fennmaradásukat a mély alapozásnak köszönhetik. Az alapozás legalább 1 méter mély, de legalább a fagyhatárig ért le. A terméskő alap (statumen) 30 cm vastagságú lapos kővekből álló réteg volt. Erre jött az ökölnyi kövekből készült ruderato, ami 25 cm vastagságú. Felette kisebb kavicsokból álló nucleus (25 cm) helyezkedett el. Valamennyi réteget mészhabarcsba tették. A legfelső réteg homokos kavics vagy ritkán terméskő (20 cm). A kötőanyagul haszált mész (calx) után nevezték el a franciák a kövezett utat (via calciata) chaussée-nak (sosszé). Az építkezéshez mindig a helyben található anyagokat használták fel. Például a Savárián átvezető utat sághegyi bazaltkővel burkolták.
Makadám, (2. kép) hengerelt zúzottkő útburkolat. Nevét Mac Adam, (1756-1836) skót mérnöktől kapta. "Makadám.-útburkolatot jól tömörített földalapra helyezik, kőszén-szerkezettel; az élükkel felfelé rakott nagy alapköveket zúzottkövekkel kiékelik, erre zúzalékot hengerelnek; hengerlés közben vízzel locsolják, hogy egyrészt a szemcsék közötti súrlódást csökkentsék, másrészt az iszapolást, (kötést) bemossák a szemcsék közötti üregekbe. Hézagmentes felület nyerése céljából aszfaltos, (bitumenes) felületi kezelésű vagy cementtel töltik ki.
A macskakő (3. kép) utak, terek kövezésére használt, szögletesre faragott, domború felületű, általában bazalt. A második világháborúig elterjedt szabadtéri burkolási módszer volt a macskakövek szoros, adott mintázatú lerakása (4. kép). Az 5. képen kiskockakő burkolat látható, melynek mintázata úgynevezett "kétsoros átkötés". Ennek egy blokkját a 6. képen látjuk. Mind az említettek, mind a hullámvonalban (koszinusz görbére emlékeztető körív illesztések) mintázata a kiskockakő szabálytalan mérete és alakja miatt ésszerű kőfektetési mód: a különböző méretű kövek így csaknem maradéktalanul felhasználhatóak. A nagykockát is szokás volt ívesen lerakni (7. kép).
Míg a kiskő és kiskockakő szabálytalansága miatt (méretük 10-12 cm-es él a látható felületen) erre a módszerre szükség volt, addig a "bányanedves" állapotban pontosabban hasított és megmunkált nagykockakő burkolatot (18 cm x 18 cm) egyenes vonalban, általában az úttengellyel 45 fokos szöget (8. kép) bezárva fektették az ágyazatba. Ekkor viszont szükség volt a széleken püspöksüveg kőre, kötőszögkőre, esetleg háromszögkőre, valamint kötőkőre (27 cm x 18 cm) az úttengelyben is. Volt hogy a padkára 90 fokban fektették a köveket, de kötésben (mint a téglafalat szokás) (9. kép). A kövek kötésben rakása mindig kevésbé bomló felületet jelent, mint a hálós, sakktáblaszerű fektetés (10. kép).
A 11., 12., 13. képeken vegyes burkolatok és kapcsolódásuk látható.
A 14. és 15. kép a 45 fokos kockakő variációit mutatja. A 16. képen a 90 fokos kötésbeni elhelyezés látszik, hoszabb és rövidebb kövekkel. A 17. képen a macskakő kirakásának szisztémája látható.
|
|
1_kep_ut_romai
|
|
|
2_kep_makadam
|
|
|
3_kep_macskako
|
|
|
4_kep_kiskocka_kotes
|
|
|
5 kép kiskocka szerkezete
|
|
|
6_kep_kockako_blokk_szamos
|
|
|
7_kep_nagykocka_ives
|
|
|
8_kep_45_fok
|
|
|
9_kep_ut_nagykocka_90_kotes
|
|
|
10_kep_bazalt_sakktabla
|
|
|
11_kep_kiskocka_jarda
|
|
|
12_kep__nagykocka_es_kicsi
|
|
|
13_kep_vegyes
|
|
|
kőminta0
|
|
|
kőminta01
|
|
|
kőminta1
|
|
|
kőminta2
|
2009.03.30.
Utolsó módosítás: 2009.04.06.
Utolsó módosítás: 2009.04.06.