Tupoljev Tu-16K-26 Badger-G

1:72, Trumpeter No.TRU 01612

Pintér György - Múzeumi krimik A Szovjet Légierő első atomfegyver hordozására alkalmas, nagy hatótávolságú, sugárhajtású bombázója 1952-ben szállt fel. Két évvel később hadrendbe állt. Bombázóként az eredeti alkalmazó soha nem használta, csak egy háborúban, Afganisztánban. Helyette több, más célra kialakított változat repült a légierő és a haditengerészet erőiben. Érdekes módon a közvetlen szövetségesek, a Varsói Szerződés államainak nem jutott belőle. Kaptak viszont a "balhésabb" országok, mint Nasszer Egyiptoma, a Szaddam-féle Irak és az akkor éppen Szukarno vezette Indonézia.
Licensz alapján is kínaiak gyártották Hszian H-6 jelzéssel viszonylag kis szériában. Ez többszörös modernizálás után a mai napig rendszerben van.

Az egyiptomi gépeket még a 67-es izraeli csapás előtt bevetették a jemeni polgárháborúban. Itt sikeresen ráhozta a frászt a királypárti lázadókra.

Az ellenfelek annyira veszélyesnek tartották, hogy mind az 1967-es "Fókusz" hadműveletben, mind az első öbölháború idején az első légicsapások még felszállás előtt megsemmisítették az egyiptomi és az iraki Tu-16-okat. Más források szerint 1967-ben a 10-es század üzemeltette az iraki légierő „hosszú karját”: kilenc Tu-16 bombázót szállítottak a Szovjetunióból öt évvel korábban. A Habbaniya repülőtéren működő egység 1967. június 6-án kora reggel két bombázóját Izrael elleni támadásba küldte. Az egyik gép sikeresen megtámadta a Ramat David légitámaszpontot, és közben több épületet is eltalált. A másik Tupoljevet lelőtték. A veszteségeket pótolták. Egyiptom 32 Tu-16-ost kapott. Így az 1973-as jom-kippur háborúban több éles bevetést teljesítettek. Ezek során KSR rakétákkal, illetve szabadesésű bombákkal támadták az izraeli állásokat. Pár évvel később Líbia ellen vetették be őket. Két Tu-16-os veszett oda. Az egyik műszaki hiba miatt lezuhant, a másikat a saját légvédelem lőtte le. A harcok során egy Tupoljev lelőtt egy izraeli Mirage-t.

Az egyiptomi változaton KSR-2 rakétákat is elhelyeztek. Ennek tervezésében újra összeállt a világháborúvégi rakétameghajtású vadászépet létrehozó Bereznyak-Iszajev tervezőpáros. Összehoztak egy több, mint nyolc méter hosszú, négy és fél méter fesztávú cirkálórakétát. Ami repülőgépről indítva max. 220 km-es távolságra vitte a nagy robbanóerejű, 850 kilós töltetét hangsebesség körüli sebességgel. Alapvetően a US Navy repülőgéphordozói elleni harcra optimalizálták.

A típus kivette a részét az iraki-iráni háborúból is. A gépek több, hajók elleni támadást is végrehajtottak a szárazföldi célpontok elleni csapásokon túl. Itt szerepeltek éles bevetéseken a C-601 Silkworm ("Selyemhernyó") kínai rakétákkal felszerelt H-6-os gépek, amik a Tu-16 kínai variációi voltak.

A Szovjet Légierő színeiben repült az a Tu-16, amelyik 1970-ben a Földközi-tenger fölött ütközött egy F-4 Phantommal. A szovjetek a típust egyetlen háborúban vetették be. Az afgán hegyek között bombázták a mudzsahedek állásait. Az esetek többségében egy tucat 500 kg-os FAB bombát szórtak a lázadók állásaira. Végül a jól megerősített állások ellen a kilenctonnás bombákat vetették be. Ezek gyakorlatilag hegyomlásokat okoztak, maguk alá temetve a barlangokban, alagutakban rejtőzködő ellenállókat.

1981-ben egy Tu-16-os a levegőben ütközött egy An-24-es polgári géppel, 37 ember halálát okozva. Az ütközés során odaveszett a Tu-16 teljes legénysége és az An-24RV teljes személyzete, valamint egy híján az összes utas. Az egyedüli túlélő Larisza Szavickaja 5220 méteres esést élt túl.

Az Öbölháború során három H-6-os semmisült meg.

Nos, makettként az építése csaknem megegyezik a másik épített Tu-16-tal. A különbség az orr-rész. Ebben a makettben egy üvegezett kupolában végződik. Ennek kimaszkolásához a Montex gyárt maszkolófóliát. Így mindenesetre könnyebb lesz elkészíteni ezt az amúgy eléggé kényes alkatrészegyüttest.

A másik alapvető eltérés a festés. Amíg a K-10 variáció – ami csak szovjet színekben repült – nem "viselt mást", mint a nyers fémszínt, addig ennél a 26-os verziónál van választék rendesen. Persze lehet a szovjet, de akár kínai, indonéz, a terepszínű, alapvetően sivatagi környezethez alakított iraki és a hasonló egyiptomi változat. Mindkettőre felszerelhető a készlettel kapott cirkálórakéta-makett.
A matricakészlet ennek megfelelő. Tehát a szovjet jelzések mellett a hagyományos kínai, a kis láthatóságú kínai, iraki és egyiptomi jelzéssort és hozzá illő számsorokat kapunk. Itt ellentétben az előző Tu-16-ommal, megfordították a kiválósági jelzést.
Kinyitva a szép méretű dobozt, tizenkét szürke öntőkeret néz szembe vele, plusz egy átlátszó alkatrészeket tartalmazó. Nagyon nem lepődtem meg, hiszen egy ilyen típus más változatát már megépítettem. Az alkatrészek okosan csoportosítottak. Külön kereteken van vannak a bombák és a bombakamra falazata, a kétféle rakétafegyverzet. Az átlátszó alkatrészek valóban átlátszóak. Lesz maszkolni való rendesen! Dehát, ettől szép a feladat.
A munkát a kabinbelső kialakításával kezdtem. A belső részek, padló, ülések kifestésére kapott színek „tájékoztató jellegűek”. Alapvetően fekete szín dominálna, vörösesbarna műből ülésekkel. Ehhez képest a beszerzett kabinbelső zöld, az ülések, amik alakra sem stimmelnek, tetőtől talpig feketék. Jobb utánanézni!
Időközben megérkezett a MONTEX maszkoló fólia készlete. Az átlátszó felületek külső oldalára illő maszkoláshoz elegendő a kapott anyag. Hogy belül kimaszkolom-e, azt majd meglátjuk. Elég mély az orrkúp és nehéz hozzáférni. Átlátszó felület, így nem szeretném hosszában elvágni.
Nekifogtam a maszkolásnak. A megrendelt fóliakészlet méretei nem mindenhol stimmelnek, de összességében használható darabokat tartalmaz. Az üveges orrkúp bal oldali legalsó részre szánt, de ott nem létező ablakra való maszkoló folt a jobb oldali ablakra kellene, így azon alakítani kell.
Közben összeraktam a két, a szárnyak alatti pilonokról indítható rakétát – valószínűleg potyára, hiszen az ehhez a készlethez kapott rakéták a C-601-es kínai „Selyemhernyók” és nem az egyiptomi gépekhez rendszeresített KSR-2-k. A gond az, hogy a két rakéta sem méretében, sem alakjában nem hasonlít egymásra, ahogy ez a képen látható. A bal oldalt látható a kapott, kínai „Selyemhernyó”, a mellette lévő, termetesebb a KSR-2. Szóval a különbségek nem aprók. A korábban összerakott Tu-16-oshoz kapott KSR-2 jó volna, de az a készlet csak egy darabot tartalmazott. Jól nézünk ki! Két választásom van: vagy megépítem a „Borz”-ot küldő felfüggesztések nélkül, vagy megpróbálok valahonnan beszerezni a hiányzó rakétát. Eszembe jutott a harmadik is: 3d-ben kinyomtattatni. Meglátjuk. (De annak az ára...) Egy makettező kollégának, aki már korábban kisegített egy üveges orrkúppal a Tu-95V-nél, jelezte, hogy van neki egy ilyen rakétája és megválna tőle.
Nos, a felfüggesztéssel lesznek gondok. A rakéta rendben van, de az eredeti maketten a törzs alól indítandóhoz van indítógerenda, a szárnyról startolóhoz nincs. Van viszont egy gyorsítótöltet, amit a fegyver a „hasán viselt”. Nos, esetünkben ennek a csatlakozóját kell megszüntetnem, kitöltve és nyom nélkül eltüntetve az itt lévő mélyedést és a rakéta felső részén kell létrehoznom valamilyen csatlakozó felületet. A terv már megvan, így megoldható a feladat. Eközben a helyére raktam a hátsó lőtornyot a faroklövész munkahelyével. Készülök a festésre, ami, figyelemmel az egyiptomiak 3+1 színű „sivatagi” kamójára, izgalmas kihívásnak tűnik.
A két rakéta felfüggesztésére más módot kerestem. A korábban elkészített, másik Tu-16-os készletben, miután azt külső fegyverfelfüggesztés nélkül készítettem el, megmaradt két gerenda a hozzájuk illő félkörcikk alakú keretekkel. Így azokat megfelelő csiszolgatás, a szárny alsó részén kifúrt lyukakban el tudtam helyezni. Ezekre jön majd a két légiindítású KSR-2 rakéta makettje. Ezt követően elbabráltam a főfutókkal, amikre hat kisebb-nagyobb alkatrészt kellet felragasztanom, plusz a 4-4 kerék. Ezeket, tanulva korábbi problémákból, majd a törzs és szárnyak festése után fogom fölrakni.
A rakétákra a számokat egy jugó gép számsorából raktam össze.
Elkezdtem a festést. Persze szórópisztollyal, hiszen a nagy felületekre ez kézenfekvőbb, mint az ecset. A felső részt telibe fújtam halványzölddel, a hasrész, meg az aknaajtók külső felületét halvány szürkével. Közben megérkezett a maszkoló gyurma, így nincs akadálya annak, hogy a teljes száradás után, kimaszkolva a zöld csíkokat, amik a jellegzetes, egyiptomi festésnél markánsan elválasztják a sivatagi sárga és a barna foltokat, elkezdjem a végleges színezést. Ekkora méretben még nem festettem. Na, majd most!
Közben végignéztem a kapott matricákat. Az egyiptomi felségjeleknél a három koncentrikus körből álló kokárda középső, fekete, köre el van csúszva. Találtam viszont egy másik készletben jobbat, amit talán fel tudnék használni. De a jelzésen két-két apró, zöld csillagocska jelzi, hogy a rövid életű Egyesült Arab Köztársaság felségjele. (Ez eredetileg 1958-ban alakult Egyiptom, Jemen és Szíria államszövetsége, ami kapásból felbomlott 1961-ben Szíria kilépésével. De Egyiptom még ezt a nevet és jelzést használta 1971-ig.) Így felhasználhatom.
Időközben megsuhintott a guta. A japán feliratokkal ékes maszkoló gyurma fellázadt. Ragaszkodott az elfoglalt pozícióihoz. Több helyen a festéket is fölszakította. Szóval, ebből a típusból még, ha fizetnek érte akkor sem! Végül milliméterenként, csipesszel csipegettem le le a maradványokat néhány óra alatt. Nem mondom, hogy nem voltam ideges. A forgalmazónak megírtam az élményeimet a Mr. Masking Clay maszkoló gyurmával.
Nos, nagy harc volt, de sikeres!
Helyére kerültek a matricák olyan variációban, ahogy az előzőekben leírtam. A két indítógerendára elhelyeztem a két levegő-föld rakétát.