Messerschmitt Bf-109 F-4
1:48, Eduard
No.82114 (2016)
Pintér György - Múzeumi krimik
Szóval az úgy volt, hogy mindig is szerettem volna egy saját magyartarka Friedrich Messert. Talán azóta, amióta az egyik Aeromagazinban mellékeltek róla egy óriásposztert, ami sokáig ki volt téve otthon a falra. Sokáig nézegettem, hogy melyik készletet lenne jó megcsinálni és végül az Eduard készlete mellett döntöttem. Miután beszereztem, megvettem hozzá az SBS matricakészletét, ami tartalmazza a magyartarka Friedrichet. De volt egy nagy baj ezzel a matricakészlettel, ugyanis az íven található többi gép is nagyon csábítóan nézett ki, így eldöntöttem, hogy mindenképp megcsinálom azokat is. Nem volt nehéz döntés, már csak azért is mert ez a kedvenc változatom a 109-ek közül.
Úgy gondoltam, Heppes Aladár gépével kezdeném a sort, mivel ez tűnt a legegyszerűbb festésűnek. Neki is kezdtem az építésnek. Az Eduard készletei mindig vegyes érzelmeket ébresztenek bennem. Gyönyörű felületűek, általában könnyen építhetőek, de a puha műanyag nekem valahogy sosem jött be és ez egy kicsit elvesz az élményből számomra. Ez leginkább akkor bosszantó, amikor az ember már tucadjára ugrik neki, hogy eltüntessen egy láthatatlan illesztési vonalat. Na de végül is a gép összeállt, és készen állt a festésre.
A festést, mint mindig, most is egy alapos mosással kezdtem. Ezt követte az MRP szürke alapozó, majd a panelvonalak, szegecsek előárnyékolása feketével. Amikor ezzel elkészültem, nekiestem a tényleges festésnek. A terv az volt, hogy a világosabb színektől haladok a sötétebbek felé. Szóval az RLM76-tal kezdtem, majd jött az RLM75 és végül a 74. A szürke színeket maszkoltam először, majd egy minimális átszóródást imitáltam. Azért láttam szükségesnek a maszkolást, mert így könnyebb volt az egyenes vonalakat tartani. Azért nem használtam gyurmaragasztó/festősablon párost, mivel azzal voltak korábban negatív tapasztalataim és nem akartam most is kockáztatni. Mindegyik színhez az MRP termékét használtam, méghozzá először. Sok jót hallottam már erről a márkáról, de sosem gondoltam volna, hogy egy festék lehet ennyire egyszerű és nagyszerű.
Na de vissza a festéshez; mikor megvoltam a 3 alapszínnel, jött a sárga. Újfent meglepett az MRP, mivel minden előfestés és előszín nélkül tökéletesen fedett. Ismét egy hatalmas piros pont. Utolsó lépésként jöhetett az eredeti felségjelek eltüntetésére szolgáló RLM 75 fújása. Ezt egy csöppet sötétítettem, ezzel is érzékeltetve az alap festék fakulásának hatását. Záró lépésként jöhetett a trikolór festése, amihez sajnos nem emlékszem, pontosan milyen színeket használtam, csak arra, hogy Vallejo volt és RAL kódosok voltak. Záró lépésként jöhetett a fényes lakk a matricázás előtt.
A matricák könnyen mentek föl, én egy kicsit vastagnak éreztem ugyan, ez leginkább akkor érződött, amikor nem akartak a finomabb részletekbe beülni, de a forró víz és a Micro SET/SOL sokat segített. A matricázás végezte után jöhetett a végső félfényes lakk, valamint a koszolás. Ehhez leginkább olajfestéket és pigmenteket használtam. A korom elkészítéséhet nagyon híg szürkét fújtam több árnyalatban.
Végső lépésként jött az apróbb részek festése, mint futómű és légcsavar. Mikor már majdnem kész lettem, jött az ötlet, hogy megmutassam itt és kaptam néhány észrevételt és hasznos infót. Ezeknek a nagyját javítottam és jöhetett a végszerelés. ( Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki segített )
Szerettem volna egy alapra helyezni, ehhez beszereztem a Modelscene készlet fűlapját és arra helyeztem a repülőt. Kicsit üresnek hatott, így raktam mellé pár tököt és üres abroncsot.
Meg kell vallanom, sokáig kerültem a Messer témát, mert nem mertem belevágni a sok vélemény-ellenvélemény miatt, hogy mi-hogy volt pontosan, de végül nem bánom, hogy belevágtam. Minden hibája ellenére büszke vagyok rá és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még készítek még párat.
A képek mostanában készültek, ezért is hiányzik a pitot-cső. Sajnos még nem tudtam pótolni, de rajta van a listán.
Köszönöm, ha elolvastad a cikkem!
Heppes Aladár a V0+39 mellett
Úgy gondoltam, Heppes Aladár gépével kezdeném a sort, mivel ez tűnt a legegyszerűbb festésűnek. Neki is kezdtem az építésnek. Az Eduard készletei mindig vegyes érzelmeket ébresztenek bennem. Gyönyörű felületűek, általában könnyen építhetőek, de a puha műanyag nekem valahogy sosem jött be és ez egy kicsit elvesz az élményből számomra. Ez leginkább akkor bosszantó, amikor az ember már tucadjára ugrik neki, hogy eltüntessen egy láthatatlan illesztési vonalat. Na de végül is a gép összeállt, és készen állt a festésre.
A festést, mint mindig, most is egy alapos mosással kezdtem. Ezt követte az MRP szürke alapozó, majd a panelvonalak, szegecsek előárnyékolása feketével. Amikor ezzel elkészültem, nekiestem a tényleges festésnek. A terv az volt, hogy a világosabb színektől haladok a sötétebbek felé. Szóval az RLM76-tal kezdtem, majd jött az RLM75 és végül a 74. A szürke színeket maszkoltam először, majd egy minimális átszóródást imitáltam. Azért láttam szükségesnek a maszkolást, mert így könnyebb volt az egyenes vonalakat tartani. Azért nem használtam gyurmaragasztó/festősablon párost, mivel azzal voltak korábban negatív tapasztalataim és nem akartam most is kockáztatni. Mindegyik színhez az MRP termékét használtam, méghozzá először. Sok jót hallottam már erről a márkáról, de sosem gondoltam volna, hogy egy festék lehet ennyire egyszerű és nagyszerű.
Na de vissza a festéshez; mikor megvoltam a 3 alapszínnel, jött a sárga. Újfent meglepett az MRP, mivel minden előfestés és előszín nélkül tökéletesen fedett. Ismét egy hatalmas piros pont. Utolsó lépésként jöhetett az eredeti felségjelek eltüntetésére szolgáló RLM 75 fújása. Ezt egy csöppet sötétítettem, ezzel is érzékeltetve az alap festék fakulásának hatását. Záró lépésként jöhetett a trikolór festése, amihez sajnos nem emlékszem, pontosan milyen színeket használtam, csak arra, hogy Vallejo volt és RAL kódosok voltak. Záró lépésként jöhetett a fényes lakk a matricázás előtt.
A matricák könnyen mentek föl, én egy kicsit vastagnak éreztem ugyan, ez leginkább akkor érződött, amikor nem akartak a finomabb részletekbe beülni, de a forró víz és a Micro SET/SOL sokat segített. A matricázás végezte után jöhetett a végső félfényes lakk, valamint a koszolás. Ehhez leginkább olajfestéket és pigmenteket használtam. A korom elkészítéséhet nagyon híg szürkét fújtam több árnyalatban.
Végső lépésként jött az apróbb részek festése, mint futómű és légcsavar. Mikor már majdnem kész lettem, jött az ötlet, hogy megmutassam itt és kaptam néhány észrevételt és hasznos infót. Ezeknek a nagyját javítottam és jöhetett a végszerelés. ( Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki segített )
Szerettem volna egy alapra helyezni, ehhez beszereztem a Modelscene készlet fűlapját és arra helyeztem a repülőt. Kicsit üresnek hatott, így raktam mellé pár tököt és üres abroncsot.
Az antenna megjelenítésére Uschi elasztikus szálat használtam
A szigeteléseket faragasztóval imitáltam, majd fehérre festettem.
Meg kell vallanom, sokáig kerültem a Messer témát, mert nem mertem belevágni a sok vélemény-ellenvélemény miatt, hogy mi-hogy volt pontosan, de végül nem bánom, hogy belevágtam. Minden hibája ellenére büszke vagyok rá és biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben még készítek még párat.
A képek mostanában készültek, ezért is hiányzik a pitot-cső. Sajnos még nem tudtam pótolni, de rajta van a listán.
Köszönöm, ha elolvastad a cikkem!
|
|
Próbáltam pár enyhe karcot megjeleníteni
|
|
|
A panelvonalak és a szegecsek befolyatását visszafogottan végeztem el, nem akartam egy "pókhálós" gépet látni
|
|
|
Az antenna megjelenítésére Uschi elasztikus szálat használtam
|
|
|
A függőleges vezérsíkon a trikolór pirosát először túl nagyra festettem, ezt később javítottam
|
|
|
A légcsavarokon is megjelenítettem némi olajfolyást
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az elképzelés szerint a gépet egy ukrán reptéren képzeltem el, tavasszal, ezért a hűtőzsalukat is majdnem csukott állapotban jelenítettem meg
|
|
|
Heppes Aladár a V0+39 mellett
|
2025.11.20.