Mikojan-Gurjevics MiG-29A Fulcrum
1:72, Trumpeter
Pintér György - Múzeumi krimik
Egyszer volt, hol nem volt, még az Úr 2018. esztendejében egy legény egyszeriben elhatározta, hogy egy élete, egy halála, ő bizony megépíti a Trumpeter MiG-29-es vadászrepülőjét 1/72-es méretarányban. Akkor még nem sejtette, hogy milyen fába vágta a fejszéjét és esze ágában sem volt, hogy majd hét esztendővel az elkészítése után kell honfitársai felé számadást vetnie munkájáról.
Üdvözlök mindenkit, Mekett felkérésére ezzel a leírással csatlakozom az Adventi Makettmesékhez.
Kezdeném a makett bemutatásával. A Trumpeter készlete viszonylag új volt, amikor megvettem, a korábban elérhető Revell, Italeri, stb. készletekhez képest hatalmas előrelépést jelentett szinte minden téren. Nagyjából egy időben jött ki vele a Zvezda készlete, ami nívóban hasonló a Trumpeteréhez, csak a két gyártó mást és mást rontott el. A Trumpeter a jelen 9.12-es változat esetében némi alaki hibát vétett, a kabin külső oldalfala a valóságban szinte függőleges kellene, hogy legyen, ez a maketten jobban dől, a gerinc keresztmetszete pedig közel kerek kellene legyen, ami inkább lekerekített háromszög formára sikeredett. Az öntvény egyébként emlékeim szerint kifejezetten jó volt, éles részletek, az építés során pedig többnyire jó, de legalábbis könnyen elmunkálható illesztések. Ami nekem nem tetszett, azok a nyitott kopoltyúk, ezek ugyanis csak üzem közben, bizonyos szituációkban nyílnak ki, általában csukva vannak, álló hajtóműnél pedig mindig.
Maga a dobozból megépíthető változat, a 9.12-es egy kifejezetten korai változat volt, exportra is ez került kétféle butítási mértékben, illetve szovjet agresszor alakulatokhoz is. Talán csak egy korábbi széria volt, még alsó, kiegészítő vezérsíkokkal.
Kapcsolódó cikk:
https://makettinfo.hu/MTZ-80-a-Balatontol
Amit fel lehet róni a készletnek, az a fegyverzet pontatlansága. A doboz rajza két pár R-73 rakétával ábrázolja (magyar színekben) a repülőt, de én úgy tudtam kisilabizálni, hogy a készletben egy pár R-73-hoz és egy pár R-60-hoz van indítósín.
Bár egész jó a készlet kidolgozottsága, én azért szerettem volna ezen javítani, és hogy haladósabb legyen a munka, beszereztem az Eduard 73541-es számú feljavítókészletét, részben színes maratásokkal. Ezzel felemásak a tapasztalataim. Ha jól emlékszem, akkor a külső feljavítók miatt vettem meg, zárt kabin mellé egy gyanta üléssel jó is lett volna a kabin, de ha már így alakult, akkor csak felhasználtam a kabinhoz készült színes maratásokat is. De ebben a színezésben olyan sok örömöm nem volt. A szürkéjük valahogy lilásra sikerült, az összes nyomat raszteres volt, az illeszkedés pedig nem a legjobb.
Ennyi bevezető után térjünk hát rá az építésre végre!
Ezúttal nem a kabinnal kezdtem, hanem a kopoltyú bezárásával. Az első 29-esemnél ezt vékony sztirollapok beragasztásával oldottam meg, ami nem sikerült valami jól, így ezúttal úgy döntöttem, hogy Epokittel feltöltöm, elcsiszolom, aztán visszakarcolom. Mit szépítsem? Rossz döntés volt. Nem kemény fába vágtam a fejszémet, hanem valamiért a fejsze lapjával sújtottam le. Az állandóan ismétlődő karcolás, kipattogzódás, félrecsúszás, javítás körforgásba estem bele saját hibámból. Persze, ha tudom, hogy el fogok esni, akkor előtte leülök gyorsan.
Még egy pár pont volt, ahol érdemben be kellett avatkozni. Ez a hajtómű gondolák illeszkedése - a külön alkatrészként adott elülső elemek elálltak a törzs alsó része által kijelölt síkjuktól. A galéria elején van róla kép, a hozzánk közelebb eső gondola már síkban, a háttérben lévő (bal) még eláll, úgy 1 mm-t. No, ezt a lépcsőt úgy tüntettem el, hogy a ragasztási felületet csiszoltam meg, a talpát, ha úgy tetszik. Ez legalább gyorsan és szépen megvolt. Kicsit dolgozni kellett az Eduard kabin oldalfalaival is, nem volt tragédia, de örültem volna, ha kihagyhatom. Utána a sárkány szépen összement, éppen csak hogy foglalkozni kellett az illesztésekkel, a függőleges vezérsíkok illesztéseit leszámítva, itt azért még volt egy kis munka, de szerencsére semmi eget rengető.
Nagyjából ez volt az az idő, amikor már el kellett kezdenem gondolkodni a függesztményeken. Festés terén már az elején az orosz gép mellett döntöttem, mert egy magyar MiG-29-em már volt. Ahogy a fellelhető igen kevés képet nézegettem a (valamikor) Domna Légibázison települő 120. GvIAP (Gárda-vadászezred) állományába tartozó vasmadárról, feltűnt pár apró pontatlanság a matrica színeinek tekintetében, és az is, hogy kiválasztott MiG-nek bizony 4 oldalszáma volt: kettő a beömlőknél, kettő pedig a függőleges vezérsíkok belső oldalain. A gép állapota pedig elhanyagolt, vagy már roncs volt.
Úgy döntöttem aztán, hogy nem akarom túlbonyolítani a fegyverzetet, de nem is akartam csupaszon hagyni. A legtöbb makettem egész jól meg van pakolva fegyverrel, így most csavartam a dolgon, gyakorló rakétákat raktam fel, illetve a középső póttartályt. Tehát két inert R-27, két inert R-60 és egy PTB-1500.
A póttartállyal már korábban elkezdtem foglalkozni. Van a testén egy áttörés, egy csatorna, ezt pótoltam. Ha jól emlékszem, akkor az indító hajtómű gázelvezetését oldották meg így, de ha mégsem, akkor hozzászólásban javítsatok ki nyugodtan. A tartály síkjából kiálló illesztési vonalakat pedig úgy oldottam meg, hogy negatívan kimaszkoltam, és vékonyan megfújtam Surfacerrel. A rakéták indítósínjeivel kicsit gondban voltam, úgy találtam, hogy az R-60-akhoz nem volt, csak egy pár, az R-73-ak sínjeit indokolatlannak tartottam felrakni, kellett tehát egy másik pár. Némi keresgélés után úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás lemásolni a meglévő darabokat. Egy nagyobb kupakra felragasztottam az egyik darabot, körbekentem szaniter szilikonnal, a formaleválasztó használatától azt hiszem, eltekintettem, majd vártam. Kikeményedés után meleg vízben átmelegített Epkittet szívtam fel fecskendőbe, aztán megpróbáltam beadagolni ebbe a sziló zsebbe. Hááát... 2 nap után lebontottam a még kissé hajlékony öntvényről a formát, majd az egész folyamatot megismételtem. Elég pepecs munka volt, de úgy emlékszem, hogy a másik lehetőség meg két pár Eduard indító lett volna, a a makett árának a feléért. Friss diplomásként spórolni kellett.
Mire a fenti másolgatós mutatvánnyal megvoltam, addigra az egész sárkányt összeépítettem, csak a kopoltyúkkal kellett még egy kicsit szobrászkodni. A korábbi Trumpeter makettemmel, a SzU-30-al ellentétben most nem másztam bele a futómű aknákba, csak az utángyártott rézmaratásokat raktam fel, a kerekeket viszont kicsit meglapítottam.
Egyszer csak eljött az a pont, amikor azon kaptam magam, hogy alapozni kellene a makettet. Ezen talán kicsit meg is lepődtem.
Kapott hát egy réteg Gunze Surfacert, aztán kezdődhetett az előárnyékolás és előfakítás. Először szürkével berácsoztam a makettet, aztán a fakuláshoz megágyazandó sárgával, kevés pirossal és kékkel szabad kézzel megfújtam a panelek belsejét. Egy kicsit a hason is variáltam, hogy ott se legyen se egyszínű, se egyhangú rácsminta az egész. Közben a maradék apróságok is haladtak, smaragd zöld tárcsa és fekete a kerekek gumijára, fekete alapozás után az itthon talált fém (Gunze) festékekkel megfújtam a hajtóműveket úgy szemre, stb. Ez a része annyira simán ment, hogy nincs is mit részletezni rajta. Leszámítva, hogy elfelejtettem koszolni a kerék agyakat, de most már így maradnak.
Az antennákat és a sztatikus kisütőket is felraktam már az alapozáshoz, a festés és az építés során pedig időnként egyiket, másikat letörtem -véletlenül.
Ha pedig már ennyit beszéltem a festésről, akkor térjünk is rá a festés dandárjára. A dielektrikus panelek egy egészen sötét szürkét kaptak (amit találtam a fiókban), a gépágyú lemeze talán stainless steelt, az alap szürke pedig Gunze C308. Ez egy igazán hálás szín, nagyon sok repülőn el lehet sütni valahol. A zöld pedig a Modell Master 2-es sorozatából való 2134 Fulcrum Gray/Green volt. Ez ugyan az a tégely, amivel úgy 10 évvel korábban a másik 29-em festettem. Mindhárom színnel ügyeltem ara, hogy vékony rétegekkel dolgozzak, nehogy eltüntessem az elő-időjárásolást. Aztán jöhetett a gerincen lévő dielektrikus panel és az orron lévő csillogásgátló fekete sáv is. Enélkül nem is lenne igaz 29-es.
A képeken sokáig nem szerepelnek, de a makett többi részével egyszerre festettem a vízszintes vezérsíkokat is. A referencia képek tanulmányozása közben látta, hogy több Migen futómű akna ajtaján utólagos lemezelések vannak, úgyhogy egy téglalapot én is odafújtam, előtte meg kapott egy kis extra szegecselést is.
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy fényes lakkozás következett, majd a matricázás. Az ember általában a szebb matricát keresi, éles határvonalakat, élénk színekkel. Na, most nem. Úgy válogattam össze a két ívről, hogy mindenből a halványabb, fakóbb kerüljön fel. A függőlegesen lévőzászlós csillaghoz vágni is kellett, de nem annyit, amennyit a belül lévő oldalszámokhoz kellett. Mondjuk azóta sem értem, hogy kinek és miért lehetett ilyen khmm... meglehetősen szokatlan ötlete? Egyébként egy kis matricalágyító szépen elrendezte az összes dekorációt. A matricázás után én viszont maradtam a jól bevált dolgoknál, egy újabb réteg fényes lakk következett, hogy megvédjem a jelzéseket a továbbiaktól. Ezek a továbbiak voltak egy-egy enyhe átködölés a matricák többségén az álca színeivel. Tényleg enyhén, szinte csak ijesztgettem a festékkel a matricákat. Izgalmas volt. ez után jött egy sötétszürkés, sötétbarnás alap bemosás, átmosás, ami érdekes módon nem ült meg mindenhol, néhol pedig szétszaladt a felületen. Lehet, hogy túl sok volt már a lakk. Annyira nem is baj, nem is akartam hogy homogén legyen a koszolás. A biztonság kedvéért a hajtómű gondolák is kaptak pár koszcsíkot, aztán jöhetett egy félfényes, lezáró lakkréteg és a végszerelés. Kabin nyitva, a jellegzetes tömítő csík felfestve, vezérsíkok enyhén kitérítve. Életem eddig legjobban sikerült Fulcrumja.
Üdvözlök mindenkit, Mekett felkérésére ezzel a leírással csatlakozom az Adventi Makettmesékhez.
Kezdeném a makett bemutatásával. A Trumpeter készlete viszonylag új volt, amikor megvettem, a korábban elérhető Revell, Italeri, stb. készletekhez képest hatalmas előrelépést jelentett szinte minden téren. Nagyjából egy időben jött ki vele a Zvezda készlete, ami nívóban hasonló a Trumpeteréhez, csak a két gyártó mást és mást rontott el. A Trumpeter a jelen 9.12-es változat esetében némi alaki hibát vétett, a kabin külső oldalfala a valóságban szinte függőleges kellene, hogy legyen, ez a maketten jobban dől, a gerinc keresztmetszete pedig közel kerek kellene legyen, ami inkább lekerekített háromszög formára sikeredett. Az öntvény egyébként emlékeim szerint kifejezetten jó volt, éles részletek, az építés során pedig többnyire jó, de legalábbis könnyen elmunkálható illesztések. Ami nekem nem tetszett, azok a nyitott kopoltyúk, ezek ugyanis csak üzem közben, bizonyos szituációkban nyílnak ki, általában csukva vannak, álló hajtóműnél pedig mindig.
A kabin kész, a kopoltyúk még nem.
Maga a dobozból megépíthető változat, a 9.12-es egy kifejezetten korai változat volt, exportra is ez került kétféle butítási mértékben, illetve szovjet agresszor alakulatokhoz is. Talán csak egy korábbi széria volt, még alsó, kiegészítő vezérsíkokkal.
Kapcsolódó cikk:
https://makettinfo.hu/MTZ-80-a-Balatontol
Amit fel lehet róni a készletnek, az a fegyverzet pontatlansága. A doboz rajza két pár R-73 rakétával ábrázolja (magyar színekben) a repülőt, de én úgy tudtam kisilabizálni, hogy a készletben egy pár R-73-hoz és egy pár R-60-hoz van indítósín.
Bár egész jó a készlet kidolgozottsága, én azért szerettem volna ezen javítani, és hogy haladósabb legyen a munka, beszereztem az Eduard 73541-es számú feljavítókészletét, részben színes maratásokkal. Ezzel felemásak a tapasztalataim. Ha jól emlékszem, akkor a külső feljavítók miatt vettem meg, zárt kabin mellé egy gyanta üléssel jó is lett volna a kabin, de ha már így alakult, akkor csak felhasználtam a kabinhoz készült színes maratásokat is. De ebben a színezésben olyan sok örömöm nem volt. A szürkéjük valahogy lilásra sikerült, az összes nyomat raszteres volt, az illeszkedés pedig nem a legjobb.
Ennyi bevezető után térjünk hát rá az építésre végre!
Ezúttal nem a kabinnal kezdtem, hanem a kopoltyú bezárásával. Az első 29-esemnél ezt vékony sztirollapok beragasztásával oldottam meg, ami nem sikerült valami jól, így ezúttal úgy döntöttem, hogy Epokittel feltöltöm, elcsiszolom, aztán visszakarcolom. Mit szépítsem? Rossz döntés volt. Nem kemény fába vágtam a fejszémet, hanem valamiért a fejsze lapjával sújtottam le. Az állandóan ismétlődő karcolás, kipattogzódás, félrecsúszás, javítás körforgásba estem bele saját hibámból. Persze, ha tudom, hogy el fogok esni, akkor előtte leülök gyorsan.
Még egy pár pont volt, ahol érdemben be kellett avatkozni. Ez a hajtómű gondolák illeszkedése - a külön alkatrészként adott elülső elemek elálltak a törzs alsó része által kijelölt síkjuktól. A galéria elején van róla kép, a hozzánk közelebb eső gondola már síkban, a háttérben lévő (bal) még eláll, úgy 1 mm-t. No, ezt a lépcsőt úgy tüntettem el, hogy a ragasztási felületet csiszoltam meg, a talpát, ha úgy tetszik. Ez legalább gyorsan és szépen megvolt. Kicsit dolgozni kellett az Eduard kabin oldalfalaival is, nem volt tragédia, de örültem volna, ha kihagyhatom. Utána a sárkány szépen összement, éppen csak hogy foglalkozni kellett az illesztésekkel, a függőleges vezérsíkok illesztéseit leszámítva, itt azért még volt egy kis munka, de szerencsére semmi eget rengető.
Nagyjából ez volt az az idő, amikor már el kellett kezdenem gondolkodni a függesztményeken. Festés terén már az elején az orosz gép mellett döntöttem, mert egy magyar MiG-29-em már volt. Ahogy a fellelhető igen kevés képet nézegettem a (valamikor) Domna Légibázison települő 120. GvIAP (Gárda-vadászezred) állományába tartozó vasmadárról, feltűnt pár apró pontatlanság a matrica színeinek tekintetében, és az is, hogy kiválasztott MiG-nek bizony 4 oldalszáma volt: kettő a beömlőknél, kettő pedig a függőleges vezérsíkok belső oldalain. A gép állapota pedig elhanyagolt, vagy már roncs volt.
Úgy döntöttem aztán, hogy nem akarom túlbonyolítani a fegyverzetet, de nem is akartam csupaszon hagyni. A legtöbb makettem egész jól meg van pakolva fegyverrel, így most csavartam a dolgon, gyakorló rakétákat raktam fel, illetve a középső póttartályt. Tehát két inert R-27, két inert R-60 és egy PTB-1500.
A póttartállyal már korábban elkezdtem foglalkozni. Van a testén egy áttörés, egy csatorna, ezt pótoltam. Ha jól emlékszem, akkor az indító hajtómű gázelvezetését oldották meg így, de ha mégsem, akkor hozzászólásban javítsatok ki nyugodtan. A tartály síkjából kiálló illesztési vonalakat pedig úgy oldottam meg, hogy negatívan kimaszkoltam, és vékonyan megfújtam Surfacerrel. A rakéták indítósínjeivel kicsit gondban voltam, úgy találtam, hogy az R-60-akhoz nem volt, csak egy pár, az R-73-ak sínjeit indokolatlannak tartottam felrakni, kellett tehát egy másik pár. Némi keresgélés után úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás lemásolni a meglévő darabokat. Egy nagyobb kupakra felragasztottam az egyik darabot, körbekentem szaniter szilikonnal, a formaleválasztó használatától azt hiszem, eltekintettem, majd vártam. Kikeményedés után meleg vízben átmelegített Epkittet szívtam fel fecskendőbe, aztán megpróbáltam beadagolni ebbe a sziló zsebbe. Hááát... 2 nap után lebontottam a még kissé hajlékony öntvényről a formát, majd az egész folyamatot megismételtem. Elég pepecs munka volt, de úgy emlékszem, hogy a másik lehetőség meg két pár Eduard indító lett volna, a a makett árának a feléért. Friss diplomásként spórolni kellett.
Mire a fenti másolgatós mutatvánnyal megvoltam, addigra az egész sárkányt összeépítettem, csak a kopoltyúkkal kellett még egy kicsit szobrászkodni. A korábbi Trumpeter makettemmel, a SzU-30-al ellentétben most nem másztam bele a futómű aknákba, csak az utángyártott rézmaratásokat raktam fel, a kerekeket viszont kicsit meglapítottam.
Egyszer csak eljött az a pont, amikor azon kaptam magam, hogy alapozni kellene a makettet. Ezen talán kicsit meg is lepődtem.
Kapott hát egy réteg Gunze Surfacert, aztán kezdődhetett az előárnyékolás és előfakítás. Először szürkével berácsoztam a makettet, aztán a fakuláshoz megágyazandó sárgával, kevés pirossal és kékkel szabad kézzel megfújtam a panelek belsejét. Egy kicsit a hason is variáltam, hogy ott se legyen se egyszínű, se egyhangú rácsminta az egész. Közben a maradék apróságok is haladtak, smaragd zöld tárcsa és fekete a kerekek gumijára, fekete alapozás után az itthon talált fém (Gunze) festékekkel megfújtam a hajtóműveket úgy szemre, stb. Ez a része annyira simán ment, hogy nincs is mit részletezni rajta. Leszámítva, hogy elfelejtettem koszolni a kerék agyakat, de most már így maradnak.
Az antennákat és a sztatikus kisütőket is felraktam már az alapozáshoz, a festés és az építés során pedig időnként egyiket, másikat letörtem -véletlenül.
Ha pedig már ennyit beszéltem a festésről, akkor térjünk is rá a festés dandárjára. A dielektrikus panelek egy egészen sötét szürkét kaptak (amit találtam a fiókban), a gépágyú lemeze talán stainless steelt, az alap szürke pedig Gunze C308. Ez egy igazán hálás szín, nagyon sok repülőn el lehet sütni valahol. A zöld pedig a Modell Master 2-es sorozatából való 2134 Fulcrum Gray/Green volt. Ez ugyan az a tégely, amivel úgy 10 évvel korábban a másik 29-em festettem. Mindhárom színnel ügyeltem ara, hogy vékony rétegekkel dolgozzak, nehogy eltüntessem az elő-időjárásolást. Aztán jöhetett a gerincen lévő dielektrikus panel és az orron lévő csillogásgátló fekete sáv is. Enélkül nem is lenne igaz 29-es.
A képeken sokáig nem szerepelnek, de a makett többi részével egyszerre festettem a vízszintes vezérsíkokat is. A referencia képek tanulmányozása közben látta, hogy több Migen futómű akna ajtaján utólagos lemezelések vannak, úgyhogy egy téglalapot én is odafújtam, előtte meg kapott egy kis extra szegecselést is.
Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy fényes lakkozás következett, majd a matricázás. Az ember általában a szebb matricát keresi, éles határvonalakat, élénk színekkel. Na, most nem. Úgy válogattam össze a két ívről, hogy mindenből a halványabb, fakóbb kerüljön fel. A függőlegesen lévőzászlós csillaghoz vágni is kellett, de nem annyit, amennyit a belül lévő oldalszámokhoz kellett. Mondjuk azóta sem értem, hogy kinek és miért lehetett ilyen khmm... meglehetősen szokatlan ötlete? Egyébként egy kis matricalágyító szépen elrendezte az összes dekorációt. A matricázás után én viszont maradtam a jól bevált dolgoknál, egy újabb réteg fényes lakk következett, hogy megvédjem a jelzéseket a továbbiaktól. Ezek a továbbiak voltak egy-egy enyhe átködölés a matricák többségén az álca színeivel. Tényleg enyhén, szinte csak ijesztgettem a festékkel a matricákat. Izgalmas volt. ez után jött egy sötétszürkés, sötétbarnás alap bemosás, átmosás, ami érdekes módon nem ült meg mindenhol, néhol pedig szétszaladt a felületen. Lehet, hogy túl sok volt már a lakk. Annyira nem is baj, nem is akartam hogy homogén legyen a koszolás. A biztonság kedvéért a hajtómű gondolák is kaptak pár koszcsíkot, aztán jöhetett egy félfényes, lezáró lakkréteg és a végszerelés. Kabin nyitva, a jellegzetes tömítő csík felfestve, vezérsíkok enyhén kitérítve. Életem eddig legjobban sikerült Fulcrumja.
|
|
|
|
|
Lássuk, miből élünk?
|
|
|
A lilás kabin
|
|
|
Még nem sejtettem, hogy ürgebőrbe varrt békaemberekkel fogok találkozni
|
|
|
|
|
|
Itt kell a lépcsőt látni!
|
|
|
A középső kanna, ilyen volt...
|
|
|
A középső kanna, megnyitva
|
|
|
Valami ilyesmi volt a kezdeti lépés
|
|
|
Becsatornázva
|
|
|
No, itt kellett egy kicsit győzködni.
|
|
|
No, itt kellett egy kicsit győzködni.
|
|
|
|
|
|
A kabin kész, a kopoltyúk még nem.
|
|
|
A kabin kész, a kopoltyúk még nem.
|
|
|
Egészen repülőformája van
|
|
|
|
|
|
Pántok, varratok, vagyakármik pótlása egy kis szórógittel
|
|
|
Pántok, varratok, vagyakármik pótlása egy kis szórógittel
|
|
|
Hogyan ne másoljunk alkatrészt?
|
|
|
Hogyan ne másoljunk alkatrészt?
|
|
|
Hogyan ne másoljunk alkatrészt?
|
|
|
Hogyan ne másoljunk alkatrészt?
|
|
|
A nagyon sokadik tömítés, csiszolás, karcolás, szegecselés után
|
|
|
A nagyon sokadik tömítés, csiszolás, karcolás, szegecselés után
|
|
|
Ellenőrző bemosás
|
|
|
Tojásfestés helyett
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Megfelelő árnyalatok keresése
|
|
|
Kellett némi Mr. Mark Setter is
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
Elkészült!
|
|
|
A kis MTZ
|
2025.11.14.
Utolsó módosítás: 2025.12.24.
Utolsó módosítás: 2025.12.24.