A makett egy régóta polcon heverő készlet, amit egy fórumon keresztüli vásárlásnak hála szereztem be. Amíg nem találtam ki rá valami ötletet, úgy voltam vele, hogy elfér a többi doboz között. A posztapokaliptikus, illetve a zombis téma már kifújt nálam, így arra nem akartam elpazarolni a kis buszt, inkább vártam a megfelelő ihletre.
Később egy jóízű beszélgetés során merült fel az ötlet, amire be lehetne váltani a kis Samba buszt. Egy mozgó büfé és kávézó adta az ötletet. Pontosabban ez egy Macha busz lesz. (A macha egy zöld tea leveléből készült őrölt por, amit forró vízzel, vagy hideg tejjel készítenek el egy kávét helyettesítő itallá.) Mivel elejétől kezdve az volt a koncepció, hogy ajándékba fog készülni, ezért az öröm makettezés profi építés vonalon ez inkább az öröm makettezés felé billent el. Legyen szép, de nem kell szőrszálhasogatóan részletes munkát csinálni, mert zsűrízésre nem fog sor kerülni, és a polcra feltéve egy szobában jól fog mutatni így is.
Az építés
Mivel a készlet adott volt, ezért az elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy a belteret ki kell üríteni. Nem kellenek ülések, karfák, semmi. Ellenben kell bele egy csomó új kiegészítő: munkapultok, tárolók, kávéfőzők…
Az építést a motorral és a padlólemezzel kezdtem. Igaz VW-VW, de a Tamiya bogár motorjához képest ez azért eléggé elnagyolt kivitelezés. Mivel zárt motorterű lesz, ezért csak beleraktam, de semmi extra munka nem került bele. A butácska motorblokk után a futómű került a helyére, ami szintén nem egy különleges darabja a készletnek. Egyetlen pozitív része, hogy méretes csapokkal készült, így a többszöri ki-be rakás sem fog neki ártani az építés/festési fázisok során.
Ahhoz képest, hogy az előző makettem is egy Revell volt, egy Trabant 601-es, ez a VW busz egy nagyságrenddel butább készlet, mind kidolgozás, mind szerelhetőség szempontjából. A Trabant a Revell skáláján mérve 4-es szintű készlet 2022-es kiadásban (eredetileg 2009), míg a T1-es busz 2008-as kiadású és a későbbi újra dobozolásokon már 5-ös szintűnek skálázott. Ennek ellenére nálam a Trabi nyert!
Mások építéséből ötletet merítve kinyitottam az autó egyik oldalát. A tetőt nem akartam felnyílóra megcsinálni, mivel a ponyva tető miatt ez a valóságban sem lett volna kivitelezhető szerkezetileg. A beltérbe faragtam egy munka pultot balsa fából, a lenyíló ablaksor szintén fa pultot kapott. A beltér eszközeinek nagy részét 3D nyomtatóval csináltam. Kapott egy hűtőt, egy mosogatót, kávéfőzőket és poharakat. Ezek kis csiszolgatás után kézzel lettek akril festékekkel kifestve. Hogy látványosabb legyen a belső a padlót is bedeszkáztam kávés kavaró pálcákból, amit higított akrilokkal szépen meg lehet festeni.
A felépítmény részegységeinek összeállításakor volt a legtöbb gond. Sok elem, sok illesztés, sok vetemedés. Próbáltam helyrehozni az illesztő csapok kisebbre vágásával, de volt, ahol mm-ek hiányoztak. Végső állapotát akkor kapta meg, amikor a tetőlemez rákerült és összefogta az egész bódét. Ezt mindenképpen pillanatragasztóval kellett megoldani, mert a hagyományos ragasztóknak a feszítés ellenállt volna.
Festés
Az alapozás és a színfújás is Vallejo festékekkel történt. Az alapozás után jött a későbbi dekoros részeknél a zöld szín fújása. Ezekre maszkoló szalagból vágott sablonokból raktam fel egy egyszerű mintát, csupán a színek megtörése miatt. Utána fújtam a sötét szürkét, majd a maszkolások következtével újra a zöld színt. A szürke az keverés nélküli German panzer grey (73.603), míg a zöld az 2-3 zöldből lett kikeverve a zöld tea por színére asszociálva (Lime Green 70.827 & Green Ink 72.089).
A fa padlónál azt a trükköt szoktam alkalmazni, hogy a felületet előre benedvesítem egy pumpálós spriccelős flakon segítségével, amibe víz és alkohol keveréke van. A víz előnedvesít, az alkohol pedig csökkenti a felületi feszültségét a festéknek, így sokkal jobban terül, kevésbé fog fedni, így koszoláshoz, antikoláshoz ez jó megoldás. Ez a megoldás egyébként a festett műanyag felületen is szépen működik.
A vezetőfülke festés és antikolás volt a beltér bonyolultabb része. Nyilván nem kellett nagyon koszosra, mert nem roncs járművet akartam, de nem is patika állapot volt a cél. A műszerfal panel liner bemosót kapott, míg a többi felület higított akrilt. Az ülés textilfestésbe vittem annyi bonyolultságot, hogy csíkosra festettem, nem homogénre. Kapott némi vizes koszolást a bódé külső alja is, valamint pár helyen festék lepattogzódást a szivacsos technikával valamint rozsda foltok (Burnt Umber 71.040) készítés volt az utolsó simítás, amit a felnikre is elkészítettem.
Az utolsó részlet az üvegezés beragasztása volt. Először a keretek élét megfestettem fekete alkoholos filccel, majd a helyére illesztve lehetett ragasztani. Mivel volt rendes légtér, így nem volt rizikó abban, hogy beködöli a ragasztás az átlátszó részeket, ahogy egy repülőgép kabin tetőnél előfordulhat.
Összességében egy kezdőbarát makettnek gondolom a T1-est, mert kellőképpen nagy makett az 1:24-es méretarány miatt. Nem agyon bontott és nem túl részletes, viszont, ha van benne 1-2 karosszéria elem, ami el van vetemedve, az viszont egy kezdő makettezőnek elég sok bosszúságot tud okozni. Lehet, hogy az ilyen készletek miatt van általánosságban rossz megítélése a Revell márkának. Ellen példának pedig ott az 1:24-es Trabant, ami sokkal pontosabb, részletesebb és igényesebb készlet ennél.
