Vacsora Otto Carius-szal
1:1, _
Pintér György - Múzeumi krimik
Sziasztok!
Nem csalás, nem ámítás, valóban együtt vacsoráztam a híres tigris ásszal! Május 27-én ünnepelte 89. életévét ennek kapcsán hosszas egyeztetés után végre összejött a kb. 1éve tervezgetett utazás és találkozó. Mivel elég messze lakik, így egy egy hetes nyaralásba zsúfoltam be ezt a programot is. Első állomás Prága volt, ahol a sok látnivaló mellett megnéztük a Cseh hadsereg múzeumát. Innen mentünk tovább Munsterbe, ahol megnéztük a híres Deutsches Panzermuseum -ot, ahol rengeteg minden van. Engem kizárólag a II. Világháború érdekel, így a múzeum nagyobb részét kitevő világháburú utáni részeken nagyjából csak átszaladtam. A híresebb világháborús harcjárművek közül a múzeum rendelkezik egy nagyon ritka példánnyal egy Sturmtiger-el is. A múzeum után mentünk tovább a Tigris ászhoz. Délután 4 órára volt megbeszélve a találkozó, viszont még véletlenül sem akartam elkésni így már délután 2 órakor a kis faluban voltam. A háborút követően Otto ugyanis patikusnak állt és megnyitotta a Tigris patikát, amit stílusosan a Tiger harckocsi után nevezett el. A patika gyakorlatilag a hatalmas családi háza aljában helyezkedik el és mint utóbb kiderül az egyik kb. 30éve nála dolgozó hölgy (Petra) gondoskodik már a 89 éves Ottóról. Jövetelünk hamar feltünt a kis faluban így Petra is azonnal kiszúrta az idegen autót a patika előtt. A rács ugyan le volt eresztve, de azonnal intett, hogy menjek oda. Odamentem és mondtam, hogy mi járatban vagyok, mire Petra mondta, hogy Otto még alszik, de ugye 4-re volt megbeszélve. Mondtam, hogy persze nincsen semmi gond, csupán nem akartam elkésni, erre mondta, hogy jöjjek vissza egy óra múlva. Elmentünk addig sétálni, meg volt a sarkon egy fagyizó és ott beszélgettünk. Egy óra múlva visszamentünk, de pont jöttek a patikába többen is, így kivártam a kocsiba türelmesen, hogy \"tiszta legyen a levegő\". Közben Otto is lejött és kiállt az ajtóba. Szépen köszöntem, nyújtotta a kezét előbb a barátnőmnek, majd nekem. Bottal jár, mert az egyik térde fáj neki, viszont korához képest nagyon jó egészségnek örvend. Beinvitált minket a dolgozószobájába, ami egy kis tankos szentély. A világ minden tájáról küldenek neki leveleket, maketteket és mindenféle apróságot, a dolgozószobája tele van fényképekkel és különböző méretarányú makettekkel. Kicsit nehezen indult a beszélgetés, de hamar belelendültem. Születésnapja alkalmából 2 bor különlegességet vittem neki, aminek örült. Petra nagy segítségemre volt, ugyanis egy szót nem tudok németül így Petra fordított angolról németr és vissza. Hamarosan előkerült a tölgyfalombokkal ékesített lovagkereszt is, melyet egy üres kávés dobozban tart. Megmutatta a sérülést is a nyakán, ugyanis egy szovjet katona egyszer egy pisztollyal átlőtte hátulról a nyakát, a vére még mindig látszódik a lovagkereszt hátsó rögzítőszalagján. Sokat mesélt a páncélosokról, a nagy csatákról. A mai napig mindenre tisztán emlékszik. Beszereztem még az utazás előtt az általa írt könyvet, melyet dedikált nekem, a könyvben lévő képeket nézegetve név szerint el tudta mondani melyik képen kik vannak. Minden nap 8 órát dolgozik, tavaly leszokott a dohányzásról miután elég beteg volt. Mire föleszméltem már lassan 3órája voltunk ott, így mondtam, hogy nem akarom tovább zavarni és lassan mennénk, de még ajánljon egy normális éttermet, mert eddig még nem ettem Németországban semmi jót. Petra el is kezdett telefonálni, de úgy nézett ki semmi sincs már a környéken nyitva. Ekkor jött a nagy ajánlat, hogy akkor vacsorázzunk ott. Mondaniom sem kell, hogy gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatot, elvégre nem terem minden bokor alatt egy ilyen lehetőség, hogy egy Tigris parancsnokkal vacsorázhasson együtt az ember. Petra halat sütött valami zöldséges körettel és krumplival. A vacsoránál tovább beszélgettünk, Ottónak nagyon jó humorérzéke van és egyetlen pillanatot sem hagyna ki, hogy Petrán ne ugrassa valami poénnal. Mivel látta, hogy nagyon szerényen szedtem a vacsorából így szedett még nekem. Vacsora után elbúcsúztunk, jó egészséget kívántam neki és eljöttünk. Hazafele jövet München közelében még meglátogattam Joachim Peiper sírját is.
Hihetetlen nagy élmény volt az egész kirándulás, örülök, hogy megoszthattam veletek is. Csatolok néhány fényképet is a kirándulásról.
Nem csalás, nem ámítás, valóban együtt vacsoráztam a híres tigris ásszal! Május 27-én ünnepelte 89. életévét ennek kapcsán hosszas egyeztetés után végre összejött a kb. 1éve tervezgetett utazás és találkozó. Mivel elég messze lakik, így egy egy hetes nyaralásba zsúfoltam be ezt a programot is. Első állomás Prága volt, ahol a sok látnivaló mellett megnéztük a Cseh hadsereg múzeumát. Innen mentünk tovább Munsterbe, ahol megnéztük a híres Deutsches Panzermuseum -ot, ahol rengeteg minden van. Engem kizárólag a II. Világháború érdekel, így a múzeum nagyobb részét kitevő világháburú utáni részeken nagyjából csak átszaladtam. A híresebb világháborús harcjárművek közül a múzeum rendelkezik egy nagyon ritka példánnyal egy Sturmtiger-el is. A múzeum után mentünk tovább a Tigris ászhoz. Délután 4 órára volt megbeszélve a találkozó, viszont még véletlenül sem akartam elkésni így már délután 2 órakor a kis faluban voltam. A háborút követően Otto ugyanis patikusnak állt és megnyitotta a Tigris patikát, amit stílusosan a Tiger harckocsi után nevezett el. A patika gyakorlatilag a hatalmas családi háza aljában helyezkedik el és mint utóbb kiderül az egyik kb. 30éve nála dolgozó hölgy (Petra) gondoskodik már a 89 éves Ottóról. Jövetelünk hamar feltünt a kis faluban így Petra is azonnal kiszúrta az idegen autót a patika előtt. A rács ugyan le volt eresztve, de azonnal intett, hogy menjek oda. Odamentem és mondtam, hogy mi járatban vagyok, mire Petra mondta, hogy Otto még alszik, de ugye 4-re volt megbeszélve. Mondtam, hogy persze nincsen semmi gond, csupán nem akartam elkésni, erre mondta, hogy jöjjek vissza egy óra múlva. Elmentünk addig sétálni, meg volt a sarkon egy fagyizó és ott beszélgettünk. Egy óra múlva visszamentünk, de pont jöttek a patikába többen is, így kivártam a kocsiba türelmesen, hogy \"tiszta legyen a levegő\". Közben Otto is lejött és kiállt az ajtóba. Szépen köszöntem, nyújtotta a kezét előbb a barátnőmnek, majd nekem. Bottal jár, mert az egyik térde fáj neki, viszont korához képest nagyon jó egészségnek örvend. Beinvitált minket a dolgozószobájába, ami egy kis tankos szentély. A világ minden tájáról küldenek neki leveleket, maketteket és mindenféle apróságot, a dolgozószobája tele van fényképekkel és különböző méretarányú makettekkel. Kicsit nehezen indult a beszélgetés, de hamar belelendültem. Születésnapja alkalmából 2 bor különlegességet vittem neki, aminek örült. Petra nagy segítségemre volt, ugyanis egy szót nem tudok németül így Petra fordított angolról németr és vissza. Hamarosan előkerült a tölgyfalombokkal ékesített lovagkereszt is, melyet egy üres kávés dobozban tart. Megmutatta a sérülést is a nyakán, ugyanis egy szovjet katona egyszer egy pisztollyal átlőtte hátulról a nyakát, a vére még mindig látszódik a lovagkereszt hátsó rögzítőszalagján. Sokat mesélt a páncélosokról, a nagy csatákról. A mai napig mindenre tisztán emlékszik. Beszereztem még az utazás előtt az általa írt könyvet, melyet dedikált nekem, a könyvben lévő képeket nézegetve név szerint el tudta mondani melyik képen kik vannak. Minden nap 8 órát dolgozik, tavaly leszokott a dohányzásról miután elég beteg volt. Mire föleszméltem már lassan 3órája voltunk ott, így mondtam, hogy nem akarom tovább zavarni és lassan mennénk, de még ajánljon egy normális éttermet, mert eddig még nem ettem Németországban semmi jót. Petra el is kezdett telefonálni, de úgy nézett ki semmi sincs már a környéken nyitva. Ekkor jött a nagy ajánlat, hogy akkor vacsorázzunk ott. Mondaniom sem kell, hogy gondolkodás nélkül elfogadtam az ajánlatot, elvégre nem terem minden bokor alatt egy ilyen lehetőség, hogy egy Tigris parancsnokkal vacsorázhasson együtt az ember. Petra halat sütött valami zöldséges körettel és krumplival. A vacsoránál tovább beszélgettünk, Ottónak nagyon jó humorérzéke van és egyetlen pillanatot sem hagyna ki, hogy Petrán ne ugrassa valami poénnal. Mivel látta, hogy nagyon szerényen szedtem a vacsorából így szedett még nekem. Vacsora után elbúcsúztunk, jó egészséget kívántam neki és eljöttünk. Hazafele jövet München közelében még meglátogattam Joachim Peiper sírját is.
Hihetetlen nagy élmény volt az egész kirándulás, örülök, hogy megoszthattam veletek is. Csatolok néhány fényképet is a kirándulásról.
|
|
Cseh hadsereg múzeuma
|
|
|
Német páncélosmúzeum
|
|
|
A7V
|
|
|
pz 38(t)
|
|
|
pz III
|
|
|
pz IV
|
|
|
Panther
|
|
|
Jagdpanther
|
|
|
Sturmtiger
|
|
|
Tiger VIB (Királytigris)
|
|
|
Jochen
|
2011.07.05.
Utolsó módosítás: 2012.06.16.
Utolsó módosítás: 2012.06.16.