Pintér György - Múzeumi krimik
A National Geographic szerzőpárosa, Irving és Electa Johnson világ körüli hajóúton vett részt az 1940-es évek végén, élményeikről rendszeresen beszámoltak a magazin hasábjain. Az akkori Holland Kelet-India (a mai Indonézia) egy kis szigetére érkezve váratlan látvány fogadta őket. Így számoltak be erről később, a magazin 1951 márciusi számában:
„Biak szigetén, egy újabb háborús támaszponton légi túrát tettünk egy repülőgép temető fölött. Vagy ezer négymotoros bombázót helyeztek el itt. A levegőből úgy tűnt, tökéletes állapotban vannak, de buldózerrel derékba törték őket, hogy elejét vegyék jogtalan használatuknak. (…) Olcsóbb volt eltemetni őket egy szeméttelepen, mint hazaszállítani.
A bombázók többsége 60 vagy annál is több bevetést teljesített. Bátor gépszemélyzetek festettek az oldalukra bevetéseket jelző bombákat, és hivalkodó lányokat. (…)
Sioux City Sue, Eight Ball, Oklahoma Rose, és
Who Dat? – a gépek neve bepillantást enged bátor személyzetük szellemébe. Bombák felfestett sorai mutatják eredményeiket. Volt köztük egy, ami 136 bevetést teljesített.”
Biak szigetén járva a csendes-óceáni hadszíntér legnagyobb repülőgép-temetőjébe botlott bele a Johnson házaspár. A sziget a második világháború előtt Holland Kelet-India részeként holland gyarmat volt, majd a háború kitörése után a japánok elfoglalták, és fontos repülőgép-támaszpontot alakítottak ki rajta. 1944 augusztusára amerikai és ausztrál kézbe került, majd egészen a háború végéig a szövetségesek egyik jelentős csendes-óceáni repülőtér-komplexuma üzemelt itt. A háború után az amerikaiak a szigetet visszaszolgáltatták a hollandoknak, a kivonuló amerikai csapatok pedig felesleges gépek százainak hátrahagyásával a hadszíntér legnagyobb repülőgép-temetőjét hozták itt létre.
A második világháború alatt az amerikai hadiipar repülőgépek tízezreit ontotta a frontra. A háború végeztével azonban ezek a légcsavaros gépek hirtelen feleslegessé, a jetkorszak hajnalán pedig elavulttá váltak. Hatalmas tömegüket nem csak hadrendben tartani lett volna gazdaságtalan, de még a frontról hazaszállítani sem mindig érte meg őket. A gépek többsége azért mégis hazakerült a frontokról, de otthon is csak terhet jelentettek az Egyesült Államok hadseregének. Egy részüket később eladták a szövetéges országok légierőinek, de akár magánszemélyeknek is. Utóbbira a legismertebb példa a mozifilmes pilóta, Paul Mantz nevéhez köthető, aki 475 veterán bombázót és vadászgépet vásárolt össze magának mindössze 55 000 dollárért – ahogy később viccesen mondogatta, egy ideig övé volt a világ hetedik legnagyobb légiereje…
Persze az értékesítés csak a gépfelesleg töredékére jelentett megoldást. A hazahozott és elavult gépek többsége egyből az olvasztóba került. A szükség esetén még használhatónak ítélt, kevésbé elavultakat az Egyesült Államok nagy géplerakataiban megőrizték még pár évig, ám ezzel is csak elodázták elkerülhetetlen sorsukat, hamarosan rájuk is a beolvasztás vált. Voltak olyanok típusok is, amelyek másodlagos feladatkörökben egy ideig még hadrendben maradhattak, mint a már új jelölést kapott F-51 Mustang, az F4U Corsair, vagy a háború után ugyancsak új típusjelölést kapott B-26 Invader. A háború végi gépfeleslegnek azt a részét pedig, ami túl messze volt a gazdaságos hazaszállításhoz, egyszerűen otthagyták, ahol voltak. A csendes-óceáni hadszíntér gépeinek jelentős része járt így. Biak, Dobodura, Nadzab, Clark Field, Morotai – csak néhány név a hadszíntér világháborús repterei közül, amelyek a háború végeztével roncstemetővé váltak. Az itt hagyott gépek sorsa végül ugyanaz lett, mint hazaszállított társaiké: a helyiek szétszedték, és nyersanyagnak beolvasztották őket.
A Biak-szigeti roncstemető egyik legtöbbet fényképezett gépe, a „Photo Queen!”, egy F-7A fotó-felderítő Liberator
A gép korábban a „Flying Dumbos” (6th PRG, 20th CMS) állományába tartozott.
(Hugo Wilmar felvétele)
A legnagyobb és legismertebb volt közülük Biak szigetének géptemetője. Leggyakrabban a B-24 Liberatorokat szokták emlegetni vele kapcsolatban, az itt hagyott négymotorosok számát a különböző források (valószínűleg erősen túlozva) ezer körülire teszik, de sok más kisebb egy-és kétmotoros típusnak is végső nyughelyét jelentette a sziget. Ha az összes gépet együtt nézzük, a felvételek alapján több százra rúghatott a számuk, de az ezret valószínűleg nem érte el. A géptemetőt ábrázoló fényképeket (a kor gyarmati viszonyai miatt) főleg hollandok készítették. Ezek a felvételek gyakran különböző helyszín-megjelölésekkel keringenek az interneten. Főleg Dobodura és Morotai géptemetőivel szokták összekeverni a Biak-szigetit. Azonban kellő számú forrást és felvételt átnézve könnyedén ki lehet szűrni, mely képek származnak valóban Biak szigetéről. A cikkben csak olyan felvételek szerepelnek, amik bizonyíthatóan itt is készültek.
Többen, több időpontban is fotózták az itt hagyott repülőgépeket, de magasan kiemelkednek közülük a holland Hugo Wilmar fényképei, aki 1948 tavaszán járt a szigeten. Képeinek minőségén, tudatos megkomponáltságukon jól látszik, hogy hivatásos fényképész volt a készítőjük.
Wilmar szisztematikusan készítette képeit. A szigeten négy olyan helyszínt lehet beazonosítani, ahol repülőgépek lettek elhelyezve, ezek közül Wilmar hármat fotózott a levegőből. Az első helyszín főleg a kétmotoros gépeké, azonban elvétve néhány egymotoros is előfordul közöttük. P-38 Lightning, C-47 Skytrain, A-20 Havoc, B-25 Mitchell típusok alkotják a gépek zömét, de köztük P-61 Black Widow-k, P-47 Thunderbolt-ok és P-51 Mustang-ok is megfigyelhetőek (a lista nem teljes).
Az egy- és kétmotoros gépek temetője, Hugo Wilmar három helyszínéből az első
Kétszáznál jóval több gép számolható össze a felvételen, pedig nem is látszik rajta a teljes helyszín.
(Hugo Wilmar felvétele)
Az első helyszínről Wilmar legalább négy légi felvételt készített különböző szögekből. A következő fotó például az előzőhöz képest szemből készült.
Ugyanaz a helyszín a másik irányból fotózva
A háború vége óta eltelt közel három év alatt felnőtt növényzet helyenként már elborítja a repülőgépeket.
(Hugo Wilmar felvétele)
Wilmar a helyszíneken később közeli, földi fotókat is készített. Sajnos az első helyszín földi felvételei közül tőle mindössze egyetlen kép ismert.
Biak szigetén végezte a 312th BG, a „Roarin’ Twenties” A-20 Havoc gépállománya is. A következő képen szereplő középső gép beazonosítható: a 105 bevetést repült „Ready Teddy” az, a 388th BS egyik A-20G Havoc-ja. Az előtérben látható egységtársa is veterán volt, 99 bevetést teljesített.
Szemben a "Ready Teddy", egy 105 bevetéses veterán A-20G Havoc, a 312th BG jellegzetes koponyás festésű orrával
(Hugo Wilmar felvétele)
A második, egyben a fotósok körében legnépszerűbb helyszín a szigeten a „Liberator-temető”. Hugo Wilmar légi felvételén 100-nál több B-24 Liberator számolható meg, és kakukktojásként a jobb alsó sarok környékén egy B-17 Flying Fortress is észrevehető. A helyszínről készült más képek alapján tudni lehet, hogy a Liberator-lerakat szélén néhány C-47 Skytrain-t is elhelyeztek. Erről a helyszínről írtak és tettek közzé saját légi felvételt a National Geographic szerzői is. Ahogy cikkükben említették, több gépen valóban látszik, hogy derékba törték őket, azonban közel sem mindegyiken. Így felmerül a kérdés, valóban szándékosan tették-e, vagy csak a mozgatás során sérültek?
A "Liberator-temető", Wilmar második helyszíne
A levegőből szemlélve úgy tűnik, a négymotorosok jobb állapotban vannak az előző helyszín egy- és kétmotoros gépeinél. Azonban a közeli képek felfedik, hogy ez csak a látszat.
(Hugo Wilmar felvétele)
A földön készült fényképeken látszik, hogy viszonylag sok köztük az F-7, a fotó-felderítő Liberator. Az első közeli képen is egy ilyen látható, a „Hangover Haven II”, eredetileg B-24J-1, átépítve F-7A fotófelderítőnek, ami a 6th PRG, 20th CMS („Flying Dumbos”) szolgálatában állt egykor. A háttérben a másik Liberator vezérsíkján a 90th BG, a „Jolly Rogers” jellegzetes jelvénye látható a koponyával és alatta a keresztbe tett bombákkal.
„Hangover Haven II”, egy fotó-felderítő F-7A Liberator a 6th PRG, 20th CMS („Flying Dumbos”) állományából
A részeg elefántot ábrázoló nose art még jól látszik, a gép neve azonban már csak alig olvasható.
(Hugo Wilmar felvétele)
A következő képen egy B-24J-175 látható, a „Hell’s Belle”, ami a 494th BG („Kelley’s Kobras”), 864th BS kötelékében repült egykor.
"Hell's Belle", egy B-24J-175 Liberator a 494th BG („Kelley's Kobras”), 864th BS kötelékéből
Ezen a gépen nem csak a gépszemélyzet nevét, de származási helyüket is feljegyezték. Míg a nevek már alig, a feketével festett város- és államnevek még jól kivehetőek: Wichita, Kansas és Port Arthur, Texas.
(Hugo Wilmar felvétele)
Az előtérben a 90th BG, a „Jolly Rogers” cápaszájas gépének szárnya és vezérsíkja látható (az orr festése egy másik fotó alapján tudható). A háttérben álló Liberator nose art-ja vagy neve sajnos nem vehető ki, de a más képeken látható farokjelzések alapján a 307th BG („Long Rangers”) kötelékébe tartozhatott.
A kép középpontjában Wilmar kísérője látható abban a Willys Jeep-ben, amivel körbevitték a fényképészt a helyszínek földi bejárásakor
Az amerikaiak nem csak repülőgépeket, de földi járműveket is nagy számban hagytak hátra a szigeten, talán a dzsip is innen származik. Az autó hátuljában egy nagy "BIAK" feliratú láda is megfigyelhető.
(Hugo Wilmar felvétele)
A 380th BG („The Flying Circus”), 530th BS egyik veterán B-24J-1 Liberatora, a 124 bevetést repült „Dottie’s Double” (a neve a másik oldalon volt felfestve). A bombán lovagló Tapsi Hapsi az 530th BS századjelvénye volt.
„Dottie’s Double”, egy 124 bevetéses B-24J-1 Liberator a 380th BG („The Flying Circus”), 530th BS kötelékéből
A bevetések számát jelölő bombák mögött érdekes soronkénti összegzés látható. A pilótafülke alatti két japán zászló a gép két légi győzelmére utalhat. Eredetileg rejtőszíneket viselt, ezek eltávolításának áldozatul esett a másik oldalra felfestett nose art is. Később már csak a gép nevét festették vissza.
(Hugo Wilmar felvétele)
„Over Exposed”, egy újabb F-7A felderítő Liberator, ezúttal a 311th PW, 4th PRS állományából. A századjelvényt Wilmar esztétikai okokból gondosan lehagyta a képről, pedig közvetlenül a képmező bal oldala mellett lenne látható.
Szűk kivágású felvétel, ami csak a nose art-ot és a felderítő bevetések számát (25) mutatja a 311th PW, 4th PRS F-7A fotó-felderítő Liberatorából
(Hugo Wilmar felvétele)
Sem légcsavar, sem gumiabroncs az egész telepen sehol, egyetlen gépen sem látható, így könnyen elejét tudták venni a repülőgépek illetéktelen használatának. A háttérben a „Ready Teddy” nose art-ja vehető ki, a 380th BG („The Flying Circus”), 529th BS B-24J-50 Liberatoráé.
A dzsip mögött a „Ready Teddy” nevű B-24J-50 Liberator látható a 380th BG („The Flying Circus”), 529th BS állományából
A nose art-on látható teddy mackó vállán bombát, kezében géppuskát cipel. A "Ready Teddy" gyakori gépnévnek számított, számos gép viselte. A biaki telepen például a korábban már látott A-20G Havoc-ot is így hívták.
(Hugo Wilmar felvétele)
A Wilmar által felkeresett harmadik helyszín a „roncstelep”. Talán olyan gépeket helyeztek ide, amiket már eleve használhatatlannak ítéltek. A felvételeken főleg Liberatorok darabjai láthatóak itt, de köztük más géptípusok elemei is felismerhetőek. Van itt szinte minden, ami a telepen csak előfordul: B-17 Flying Fortress, B-25 Mitchell, C-47 Skytrain, P-38 Lightning, P-47 Thunderbolt, stb.
Wilmar harmadik helyszíne a szigeten a "roncstelep"
A háttérben balra, a repülőtéri létesítményeken túl felsejlik az előző helyszín, a Liberator-temető (bár itt alig látszik, de más légi felvételek alapján biztosan tudható, hogy ott van).
(Hugo Wilmar felvétele)
A harmadik helyszín közeli képein egészen megdöbbentő a káosz. Az első fotón egy B-25 Mitchell látható, ráborítva egy B-24 Liberatorra.
A közeli fotókon jól látszik, hogy ez a helyszín már nem géplerakat, pusztán szeméttelep
Dioráma-témának ugyanakkor izgalmas lehet.
(Hugo Wilmar felvétele)
Hugo Wilmar fotóanyagának utolsó darabján égetés után visszamaradt salak, gaz felverte Liberator-darabok, olajoshordók összevisszasága látszik mindenhol.
Hosszanti irányban készült áttekintő kép a roncstelepről
Az előtérben jobbra a 307th BG ("Long Rangers") LR feliratos jelvénye látható egy Liberator vezérsíkján. Messze hátul középen, közvetlenül a fák alatt egy nagy méretű pin-up girl-ös nose art-tal díszített Liberator törzse látható, már farokrész és szárnyak nélkül.
(Hugo Wilmar felvétele)
Biak géptemetőjéről a következő egybefüggő képanyag az amerikai légierő egy magas rangú tisztjéhez, Clements McMullen vezérőrnagy nevéhez köthető. Ő 1945 végén vagy 1946 elején járt itt, a háború után tehát nem sokkal, és bő két évvel Wilmar előtt. Felvételein ez látszik is, a gépek még jobb állapotúak, és kevesebb is van belőlük összezsúfolva. McMullent főleg a nose art-ok érdekelték, 33 fotót készített róluk a szigeten járva. Ezekből következik most egy válogatás.
Az első képen a Wilmar fotójáról már ismerős „Hell’s Belle” látható, de a környékét még nem veri fel a gaz, és a futóművek is tartanak, nem ült hasra a gép.
McMullen felvételein szembetűnően jobbak a körülmények, növényzet a legtöbb gép környékén például még egyáltalán nem látható
A "Hell's Belle" ebből a szempontból kivétel, itt már látszik némi fű, de még messze vagyunk a Wilmar képeire jellemző állapotoktól.
(Clements McMullen felvétele)
A következő a „Queen of Hearts”, a 494th BG („Kelley’s Kobras”), 866th BS B-24J-175 Liberatora. A kép szélén látszik a 868th BS („Snooper Squadron”) egyik teljesen feketére festett gépének vezérsíkja. Ezek alacsony magasságból történő éjszakai bombázásra átalakított, radarral felszerelt Liberatorok voltak, hivatalos jelzésük SB-24.
„Queen of Hearts”, egy B-24J-175 Liberator a 494th BG („Kelley’s Kobras”), 866th BS állományából
Nem csak a légcsavarokat, de a gumiabroncsokat is jól láthatóan már a legelején eltávolították a repülőgépekről.
(Clements McMullen felvétele)
A következő gép a Biak-szigeti Liberatorok egyik legnagyobb veteránja, bevetéseinek száma 124 körüli (a kép minősége miatt van egy kis bizonytalanság). A gép egy B-24J-175, a 90th BG („Jolly Rogers”) 319th BS állományából, neve „The Bobby Anne of Texas”. Nose art-ja egy kisgyerek fotórealisztikus arcképe, valószínűleg a pilóta vagy a gépszemélyzet más tagjának gyermekéről.
„The Bobby Anne of Texas”, B-24J-175 Liberator a 494th BG („Kelley’s Kobras”), 866th BS egykori gépe
A háttérben, jobbra az orr mellett a 307th BG („Long Rangers”) egy gépének vezérsíkja látszik.
(Clements McMullen felvétele)
Ismét egy ismerős következik, a „Photo Queen!”. Úgy tűnik, a fotó-felderítő Liberatok átlagban kevesebb bevetést teljesítettek bombázó társaiknál, ez a gép is mindössze 14 bevetésen volt túl a nyugdíjazásáig.
A "Photo Queen!" a háború után nem sokkal
Jól látszik, hogy a többitől elütő színű, világosabb lemezek lettek beépítve a kabin mögé, talán egy sérülést követően. Ez azonban régen történhetett, mert a nose art részben már erre került ráfestésre, és a világos színű lemez az összes korábbi, még a szolgálat idején készült fényképen is látható.
(Clements McMullen felvétele)
A nagyméretű nose art-ok szép példája a „Last Horizon”, a Golden Gate híd látképével. Egy B-24J-185 Liberatort díszített, ami egykor a 43rd BG („Ken’s Men”) 64th BS kötelékében repült.
A honvágy művészi megjelenítése a "Last Horizon" nevű B-24J-185 Liberatoron (43rd BG „Ken’s Men", 64th BS)
(Clements McMullen felvétele)
A veterán Liberatorok sorába tartozik a „The Sultan’s Daughter” is, amire a 100. bevetése után a személyzete még büszkén felfestette a „100 Missions” feliratot is. Nyugdíjazása előtt a 380th BG („The Flying Circus”), 531st BS B-24J-50 Liberatora volt, és összesen 102 bevetést teljesített.
A Biak-szigeti roncstemető 100 bevetés feletti veteránjainak sorába tartozik a „The Sultan’s Daughter” is (380th BG „The Flying Circus”, 531st BS)
(Clements McMullen felvétele)
„Dream Gal”, a 380th BG („The Flying Circus”), 529th BS B-24J-185 Liberatora. A háttérben egy C-47 Skytrain törzse látszik, a jellegzetes leválasztott szárnyakkal. Ez a kép valószínűleg a negyedik helyszínen készült (lásd később).
„Dream Gal” (380th BG „The Flying Circus”, 529th BS)
(Clements McMullen felvétele)
Ismét egy 100 fölötti bevetésszámmal büszkélkedő gép, a „Pennsy City Kitty”, egy B-24L-5 a 307th BG („Long Rangers”) 370 BS állományából. Az összesen 101 bevetés ikonjai fölé győzelmi jelzésként hat hajó és egy repülő sziluettje is felfestésre került. A gép egyike a roncstelep kevés számú olyan Liberatorának, ami nem a „J” változathoz tartozott (az F-7A fotófelderítők is a „J” változatból lettek átalakítva). Az „L” egy könnyített Liberator-verzió volt a pilóták által túl súlyosnak ítélt „J” után.
A „Pennsy City Kitty” nevű B-24L-5 a 307th BG („Long Rangers”) 370 BS állományából
A kép jobb szélén, a fekete pajzsban a gép teljes földi kiszolgáló személyzetének nevei is felfestésre kerültek.
(Clements McMullen felvétele)
Egy újabb ismerős Wilmar fotóiról, a „Ready Teddy”. Több korai képen is látható, hogy letakarták a gépeket. Ez arra utalhat, hogy eleinte még nem volt biztos a gépek sorsa, talán abban bíztak, hogy nem végleg kerültek ide, és próbálták épen tartani, védeni őket a külső hatásokkal szemben.
"Ready Teddy", B-24J-50 Liberator a 380th BG („The Flying Circus”), 529th BS egykori állományából
(Clements McMullen felvétele)
„Juarez Whistle”, egy B-24D1-65 Liberator a 380th BG („The Flying Circus”), 530th BS állományából. A gép egyik érdekessége, hogy még mindig az eredeti Olive Drab – Neutral Gray rejtőszíneket viseli, pedig a háború végén ennél az egységnél is eltávolították a festéket az eredetileg rejtőszínre festett gépekről (lásd például a századtárs „Dottie’s Double”-t Wilmar felvételei között, ami eredetileg szintén rejtőszíneket viselt). A rejtély megoldása az lehet, hogy ez a gép már korán roncstelepre kerülhetett, miután 1944 februárjában leszállás közben összetört, és leírták az egységénél.
A gép másik érdekessége, hogy egyike azon kevés bombázóknak, amelyek nem védekező, hanem támadó félként arattak légi győzelmet. 1943. augusztus 21-én a Boni öböl felett pillantott meg a gép személyzete egy japán hadijeleket viselő L2D szállítógépet, amit aztán a felső toronylövész végigsorozott, lángra gyújtva azt. A lángcsóvát húzva zuhanó gépről felvétel is készült. Érdekesség, hogy ennek ellenére a japán gép végül le tudott szállni, bár a pilóta meghalt (és később a gép egyik sebesült utasa is).
A "Juarez Whistle" egy, a telepen ritkának számító korai B-24D1-65 Liberator, ami a 380th BG („The Flying Circus”), 530th BS gépe volt
Még 1944 elején leselejtezték, ezért is nem távolították el róla az eredeti rejtőszíneket.
(Clements McMullen felvétele)
Az előző gép egységtársa, a „Flak Fled Flapper”, egy B-24J-160 a 380th BG („The Flying Circus”), 528th BS kötelékéből.
„Flak Fled Flapper” (380th BG „The Flying Circus”, 528th BS)
(Clements McMullen felvétele)
A nagy veterán gépek sorában a következő a „Pretty Baby”, a 90th BG („Jolly Rogers”) 319th BS állományából. A felfestések alapján 125 bevetést teljesített, éppen eggyel előzve meg századtársát, a korábban látott „The Bobby Anne of Texas”-t. Ez a B-24J-120 is rejtőszíneket viselt eredetileg, amit később eltávolítottak. Ezt követően a nose art-ot megpróbálták az eredetihez leginkább hasonló módon helyreállítani.
A 125 bevetéses „Pretty Baby”, egy B-24J-120 Liberator, ami egykor a 90th BG („Jolly Rogers”) 319th BS-ban repült
A nose art arcrészén jókora lyuk látszik. Több gépen is megfigyelhetőek hasonló sérülések, jellemzően a pin-up girl témájú nose art-okon, így elképzelhető, hogy szándékosan okozták ezeket.
(Clements McMullen felvétele)
„Tail Wind”, az 5th BG („Bomber Barons”) 72nd BS B-24J-165 Liberatora.
„Tail Wind” (5th BG „Bomber Barons”, 72nd BS)
A "Tail Wind" is a népszerű gépnevek sorába tartozott, csak Liberatorok esetében 11 ilyen nevű gép ismert. Általában (ahogy a képen látható gépnél is) olyan nose art tartozott hozzá, amelyiken a repülő légcsavarszele felkapja egy nő ruháját.
(Clements McMullen felvétele)
A „Tail Wind” századtársa és típustestvére volt az 55 bevetéses „Streamliner”.
A "Streamliner" (5th BG „Bomber Barons”, 72nd BS) nose art-ja két kedvelt stílust ötvöz: részben pin-up girl, részben képregényes témájú
(Clements McMullen felvétele)
A géptemető érdekes nose art-jai közé tartozik a „Bourbon Boxcar” is, ami egy F-7A fotófelderítő Liberatort díszített (6th PRG, 20th CMS - „Flying Dumbos”)
A kevésbé szokványos, kreatívabb nose art-ok egyik példája egy F-7A fotó-felderítő Liberatort díszít, a "Bourbon Boxcar"-t (6th PRG, 20th CMS - „Flying Dumbos”)
A képen egy szárnyas vasúti teherkocsi látható, aminek nyitott ajtaján keresztül egy gépfegyver üvegeket lő (a név alapján valószínűleg bourbon-ös üvegeket). A gépről még aktív korában több színes felvétel is készült.
(Clements McMullen felvétele)
Bár a legtöbb felvételt McMullen vezérőrnagy is a Liberatorokról készítette, azért fényképezte az első helyszín kisebb kétmotoros repülőit is. Egyike ezeknek egy ismeretlen nevű (vagy névtelen), „Cowgirl” témájú nose arttal díszített B-25C/D is, ami 138 bevetésével a telep egyik legnagyobb veteránja. A nose art jobb alsó sarkát átfestették, lehetséges, hogy korábban ide volt felfestve a gép neve. Bizonytalan (és rövid) felirat nyomai látszanak a jobb felső sarok felett is.
B-25C/D Mitchell, "Cowgirl" témájú, a jobb alsó sarkán részben átfestett nose art-tal
A kép jobb szélén jól látszanak a leválasztott támadó géppuskák felerősítési pontjai. A háttérben látható Willys Jeep talán ugyanaz, amivel két évvel később Wilmart is körbevitték a telepen. Még hátrébb A-20 Havoc-okat lehet felismerni.
(Clements McMullen felvétele)
A 312th BG („Roarin’ Twenties”) A-20G Havoc-jairól több felvétel is készült. Az elsőn újra egy ismerős tűnik fel, a „Ready Teddy”. A gép a háború végére már a harmadik nevét viselte (és a nose art-ot is többször átfestették az idők során), miután előző két pilótája „Miss Pam”, illletve „Miss Priss” névre keresztelte (mindketten saját lányuk után nevezték el).
"Ready Teddy" (korábban "Miss Pam", illetve "Miss Priss") a 312th BG „Roarin’ Twenties”, 388th BS veterán A-20G Havoc-ja
A 105 bombázó bevetés ikonjai mögé hat repülő kacsát is felfestettek, ezek elterelő bevetéseket jelölnek. Ezeket is beleszámítva összesen 111 bevetést tudhat a gép maga mögött.
(Clements McMullen felvétele)
Századtársa (312th BG, 388 BS), a „Ridin’ High” szintén új nevet és nose art-ot kapott (eredetileg „Baby Blitz II”-nek hívták). Az ismert fotók alapján ez a gép tűnik a sziget legtöbb bevetéssel rendelkező veteránjának a maga kereken 150 bevetésével.
Az ismert képek alapján a sziget legnagyobb veteránja ez a kereken 150 bevetéses A-20G Havoc, a "Ridin' High" (korábban "Baby Blitz II")
A "Ridin' High" a 312th BG ("Roarin' Twenties"), 388th BS gépe volt.
(Clements McMullen felvétele)
Ugyancsak a „Roarin’ Twenties” gépe volt a 67 bevetéses „Eager Lady”. A hátterében egy Waco CG-4A vitorlázó szállító repülőgép látható.
Az igazi érdekesség ezúttal a háttérben, az "Eager Lady" mögött látható
Ritka madár a szigeten a Waco CG-4A katonai vitorlázó, a képeken ép állapotában ez az egy példánya bukkan csak fel, illetve a roncstelepen lehet még látni szétszedett példányait. A háború alatt széles körben használták, 13 főnyi gyalogságot vagy kisebb járműveket (például dzsipet) tudott szállítani. Jellemzően C-47 Skytrain-ekkel vontatták őket.
(Clements McMullen felvétele)
McMullen a C-47 Skytrain-ekről is készített néhány fotót. Ahogy a különböző időpontban készült képekből látható, a Skytrain-eket (a Havoc-okkal és Lightning-okkal együtt) az elsők között helyezték el a roncstelepen. További jellegzetességük, hogy csak a géptörzsek kerültek ide, a szárnyakat minden esetben leválasztották. A Skytrain-ek konkrét egységhez való tartozását nehezebb kideríteni, jóval kevesebb információ érhető el róluk, mint felfegyverzett társaikról. Némelyik gépen a 322d TCW jelzése látható, legalább a gépek egy része tehát ehhez az alakulathoz tartozott. A következő képen látható Skytrain-t „Miss Carriage/Hot Pants” névre keresztelték.
A C-47 Skytrain-eknek nem csak a szárnyait, de az ajtajait is minden esetben leválasztották, mielőtt a telepre kerültek volna
A kép hátterében a P-61 Black Widow-k egyike látszik.
(Clements McMullen felvétele)
Újabb Skytrain-ek. Az előtérben a „Keep It Under Your Hat”.
"Keep It Under Your Hat"
A gép hiányzó ablakait letakarták, így a telepen való elhelyezése idején még ezt a gépet is védeni akarták a környezeti hatásoktól.
(Clements McMullen felvétele)
A Lightning-ok sajnos nem nagyon érdekelték McMullent. Egyetlen egynek a nose art-ját fotózta csak, innen tudhatjuk, hogy a háború egyik legszebb, legérdekesebb állatfejes nose art-ját viselő korai P-38F/G Lightning, az „Eager Beaver” is a Biak-szigeti roncstemetőben végezte. Sajnos ebből a szép és érdekes nose art-ból a képen nagyon kevés látszik.
Ennek a korai P-38F/G Lightning-nak az orra nagyon igényesen kidolgozott ragadozó állatot, talán egy fekete párducot formáz
Sajnos ebből a szögből nézve ez a festés csak alig vehető ki.
(Clements McMullen felvétele)
McMullen képeiből összeállított válogatás utolsó darabjaként egy hangulatkép következik. Egy P-38 Lightning hátulnézetben, előtte egy A-20 Havoc vezérsíkja, ami szokatlan módon egy Liberator-alakulat, a 90th BG („Jolly Rogers”) jelzését viseli, és előtte még egy B-25 Mitchell vezérsíkja is látszik keresztben - a kép jól visszaadja a géptemető kaotikus viszonyait.
A 90th BG („Jolly Rogers”) koponyás jelvényével ellátott A-20 Havoc vezérsík baljósan emelkedik a géptemető többi repülőgépe fölé
(Clements McMullen felvétele)
McMullen-höz hasonló magas rangú tiszt volt a holland E. T. Kengen vezérőrnagy, aki a háború utáni években a Holland Királyi Kelet-Indiai Hadsereg légierejének parancsnoki posztját töltötte be. Bár igazolhatóan többször megfordult Biak szigetén, mégis mindössze egyetlen felvétele ismert a géptemetőről 1946 augusztusából. Ezen Wilmar harmadik helyszíne, a roncstelep egy részlete ismerhető fel. Az előtérben látható vezérsík a dobókockás századjelzéssel és a piros-fehér csíkos oldalkormánnyal a 43rd BG („Ken’s Men”) 65th BS gépeit jelezte.
A roncstelep összevisszasága
A képen a B-24 Liberatorok alkatrészei előtt Waco CG-4A katonai vitorlázógépek darabjai láthatóak.
(E. T. Kengen felvétele)
A géptemetőt fényképező hollandok sorába tartozik egy Haasjes nevű fotós is (keresztneve nem ismert). Sajnos kevés, viszont jó minőségű képet készített 1947 novemberében. Az elsőn a McMullen képei között már látott, ismeretlen nevű, „Cowgirl” témájú nose art-ot viselő B-25C/D látható, a géptemető egyik legnagyobb veteránja. A 17-es számot már a roncstelepen festették rá, az ugyanitt készült korábbi fotón még nem volt látható.
138 bevetéses B-25C/D Mitchell, "Cowgirl" témájú nose art-tal
Az idő előrehaladtával a roncstelep gazdái (valószínűleg a későbbi feldolgozást megkönnyítendő) számokkal látták el a repülőgépeket. Érdekes módon a számok rendszerint a nose art-ra ráfestve tűnnek fel.
(Haasjes felvétele)
A következőn szűk kivágásban egy C-47 Skytrain nose art-ja és neve látható: „Li’l Abner”, a korszak népszerű képregényfigurája után.
Ez a C-47 Skytrain nose art-ját és nevét a korszak népszerű képregényhőse, "Li'l Abner" után kapta
(Haasjes felvétele)
Haasjes talán csak az első helyszínen járt, kevés számú felvétele legalábbis mind ide köthető. Az utolsón is C-47 Skytrain-ek látszanak: a McMullen-től már ismert „Miss Carriage/Hot Pants”, illetve a „Nomi”, ami a 322d TCW jelzését viseli.
A bal oldali C-47 Skytrain-en is látványos a női témájú nose art-ok csonkítása
Az erről a gépről a telepen korábban készült fotón is sérült már a nose art, de ott még közel sem ennyire.
(Haasjes felvétele)
A holland fotósok sorában a következő egy Hartwigsen nevű (keresztnév ezúttal sem ismert), ő 1948 októberében járt a szigeten. Több érdekes felvételt is készített, azonban sajnos a film sérült, így kevés maradt használható közülük. Az ismert képek alapján csak a második helyszínt, a Liberator-temetőt fotózta.
Az első felvételt szemből készítette a Liberatorokról. Az ekkorra már bő három éve itt álló gépek állapota szemmel láthatóan sokat romlott McMullen-nek a háború után nem sokkal készített felvételeihez képest.
A kép bal szélén Hartwigsen egyik kísérője a „Glo Girl” nevű B-24L-15 mellett áll (5th BG „Bomber Barons”, 72nd BS)
(Hartwigsen felvétele)
A 90th BG („Jolly Rogers”) két Liberatora oldalnézetben. A növényzet helyenként szinte már eltakarja a gépeket.
A Liberator-temető széle
A B-24-esek mögött egy B-17 Flying Fortress függőleges vezérsíkja és két C-47 Skytrain törzse is látszik.
(Hartwigsen felvétele)
Az előtérben Hartwigsen egyik kísérője kapaszkodott fel egy Liberator felső géppuska-tornyához. A háttérben a 22nd BG („Red Raiders”) egy B-24J-160 Liberatora látható. Nem csak a légcsavarokat és kerékabroncsokat, de a fegyvereket is eltávolították a gépekről.
Az előző kettőhöz hasonlóan Hartwigsen ezt a képet is egy Liberator szárnyára felkapaszkodva készítette
(Hartwigsen felvétele)
A Hartwigsen-válogatás utolsó képén egy B-24J-120 Liberator, a 380th BG („The Flying Circus”), 528th BS egy látványos nose art-ot viselő veteránja látható, a 88 bevetést megélt „Fire Power”. A háttérben álló másik Liberator orrán a CRTC, a Combat Replacement and Training Center jelzését viseli, egy olyan egységét, amely a légiszemélyzetek pótlásáért és kiképzéséért volt felelős.
A "Fire Power" eredeti neve "Roberta and Son" volt
Ennek a feliratnak a helyére került fel később a jelenlegi név és nose art. A gép bal oldalán az 528th BS századjelvénye volt felfestve.
(Hartwigsen felvétele)
Végül egy újabb holland katonai fényképész, Cees Taillie képeiből következik egy rövid válogatás. Az itt bemutatott fotósok közül ő járt legkésőbb, 1949 májusában a szigeten. Ekkor még bőven volt gép a roncstelepen, de közben nagy erőkkel zajlott már a feldolgozásuk is. Taillie meglehetősen sok felvételt készített, ezek nagy érdeme, hogy általuk tudunk a legpontosabb képet alkotni arról, mi lett a sorsa az itt hagyott repülőgépeknek.
Taillie fotói közül az elsőn egy B-24J-175 látható, az „Armed Venus” a 494th BG („Kelley’s Kobras”), 867th BS kötelékéből. Közvetlenül a gép orra mellett egy másik Liberator faroklövészének tornya látható.
Ezt a B-24J-175-öt "Armed Venus" névre keresztelték (494th BG „Kelley’s Kobras”, 867th BS)
Az itt töltött közel négy év alatt azonban a felirat annyira lekopott, hogy már csak az utolsó "s" betű látható jól.
(Cees Taillie felvétele)
Liberatorok hátulnézetből. Wilmar második helyszíne, a Liberator-temető részlete ismerhető fel a képen.
Egy B-24 Liberator faroklövészének tornya
Az eltelt időt az is jelzi, hogy egyre kevesebb ép üvegfelületet lehet látni a gépeken.
(Cees Taillie felvétele)
A „Photo Queen!” harmadszorra. Ezúttal egy betű-szám felirat is megjelenik rajta, ami a korábbi képekről még hiányzott: V-0173. Más gépeken is feltűnnek hasonló kódok, érdekes módon jellemzően a nose art-ra festve. Valószínűleg leltárba vették a roncsokat, és mindegyik kapott egy egyedi azonosító számot. A „V” betű talán a holland „repülőgép” (vliegtuig) szó rövidítése lehet.
A "Photo Queen!" utolsó ismert felvétele
Látványos nose art-ját kilyuggatták, nyilvántartó számmal felülfestették, így várja elkerülhetetlen sorsát az olvasztóban.
(Cees Taillie felvétele)
A következő képen egy új, Wilmar felvételein korábban nem látott negyedik helyszín tűnik fel, egy nagy üres tér szélén több sornyi igen rossz állapotú repülőgéppel. Taillie több felvételt is készített róla. Ezek alapján biztosan lehet tudni, hogy közvetlenül a Liberator-temető mellett található, a kép bal szélén látszanak is a Liberatorok dupla vezérsíkjai. Az érdekes módon hordósorral elkerített területen több géptípus látható vegyesen: a jellegzetes szárny nélküli C-47 Skytrain törzsek, a B-24 Liberator és B-25 Mitchell bombázók, A-20 Havoc-ok, stb.
A negyedik helyszín széle
A háttérben bal oldalt a növényzet mögött látszanak a Liberator-temető jellegzetes dupla vezérsíkjai.
(Cees Taillie felvétele)
Egy közeli felvétel a negyedik helyszín repülőgépeiről. Az előtérben a V-0362 számot viselő gép egy B-25 Mitchell, a háttérben jobbra két oldalkormány nélküli C-47 Skytrain géptörzs látszik.
A negyedik helyszín repülőgépei a képek alapján különösen rossz állapotban vannak
Balra egy B-25 Mitchell, jobbra két C-47 Skytrain.
(Cees Taillie felvétele)
Talán nem Taillie készítette a legjobb minőségű felvételeket, viszont utolérhetetlen érdeme volt, hogy őt minden érdekelte, és nagyon sokat fotózott. Példa erre a következő, az amerikaiaktól a reptéren maradt figyelemfelhívó tábla, ami a napi légi forgalmi értesítések fontosságát hangsúlyozza a repülőszemélyzetek számára.
A háború idejéből a bázison maradt figyelmeztető tábla
Ez a napi légiforgalmi értesítések (NOTAM: notice to airmen) nyomon követésének fontosságára hívta fel a repülőszemélyzetek figyelmét.
(Cees Taillie felvétele)
Nem csak repülőből, de üzemanyagos hordóból is rengeteg maradt a szigeten. Az AVGAS és a 100-as oktánszám felfestése felett legfelül mindegyiken a sziget neve olvasható: BIAK.
Repülőgép-üzemanyagos hordók sora
Minden hordó tetején ott olvasható a rendeltetési helyük megnevezése: BIAK.
(Cees Taillie felvétele)
A repülőgépeknél ritkábban fényképezték őket, de földi katonai járműveket is nagy számban hagytak hátra a szigeten az amerikaiak.
A repülőtéren nem csak légi, de földi járművek, munkagépek is nagy számban maradtak
(Cees Taillie felvétele)
Taillie képei betekintést engednek a repülőgépek elkerülhetetlen végső sorsának állomásaiba. A folyamatot egy konkrét Liberatoron, a 22nd BG "Red Raiders" egyik gépén követhetjük nyomon. Úgy tűnik, ekkorra már a roncsok gyors eltakarítása és a fém mihamarabbi kinyerése lehetett az egyetlen szempont. Ennek megfelelően a brutális rombolás képeit látni, aminek egyetlen célja, hogy minél kisebb, kezelhetőbb darabokra tépjék a gépeket.
A sorozat első képén drótkötelet rögzítenek az egyik külső motorgondolához.
Drótkötél rögzítése a szárny leválasztásához
(Cees Taillie felvétele)
Majd egy vontató segítségével leszakítják a szárnyat.
Munkában a vontató
A bontás alatt lévő Liberator a háttérben a 22nd BG "Red Raiders" jellegzetes nagy méretű századjelvényét viseli.
(Cees Taillie felvétele)
A következő képen látszanak a különválasztott szárnyak. A bontást végző munkások előkészülnek a pilótafülke leválasztására.
Zajlik a Liberatorok bontása
Az előtérben álló 75 mm-es japán Type 88 légvédelmi ágyú jelzi, hogy nem az amerikaiak voltak az egyetlenek, akik hadianyagot hagytak hátra a szigeten.
(Cees Taillie felvétele)
Itt már átvágták a pilótafülke mögötti szakaszt.
Már a pilótafülke is elválasztásra került a géptörzstől
(Cees Taillie felvétele)
A buldózer tolólapjával eltávolítják a levágott pilótafülkét.
"Lefejezett" Liberator
(Cees Taillie felvétele)
A következő képen a szétszaggatott törzsszakasz látszik.
A kibontott géptörzs
(Cees Taillie felvétele)
Pusztul a Liberator-temető. Az előtérben a 90th BG "Jolly Rogers" egy jellegzetes cápafejes festésű gépe látható leválasztott szárnyakkal, jobbra mellette a 22nd BG "Red Raiders" egy újabb, csúnyán szétszaggatott orrú Liberatora várja a sorsát.
Balra a 90th BG "Jolly Rogers", jobbra a 22nd BG "Red Raiders" egy-egy gépe a bontás különböző fázisaiban
(Cees Taillie felvétele)
Épül a szabadtéri olvasztókemence.
Olvasztókemence épül
(Cees Taillie felvétele)
Az eddig a gépektől külön tárolt légcsavarlapátok is beolvasztásra kerülnek.
Az olvasztásra előkerülnek a géptemetőben soha nem látott légcsavarlapátok is
(Cees Taillie felvétele)
Az utolsó képen a leválasztott motorok láthatóak. Úgy tűnik, ezeket értékesebbnek ítélték, egyelőre legalábbis nem kerülnek olvasztóba, külön helyen gyűjtik őket.
Különválasztott Liberator-motorok
(Cees Taillie felvétele)
Nincs pontos adat arra vonatkozóan, hogy mikorra végeztek a munkával, de valószínűleg nagyjából az '50-es évek elejére. Ami biztos, hogy az '50-es évek közepén a reptérről és környékéről készült légi fotókon már nyomát sem lehet látni az egykori repülőgép-temetőnek.
Rövidítések jegyzéke
BG: Bombardment Group (bombázó osztály)
BS: Bombardment Squadron (bombázó század)
CMS: Combat Mapping Squadron (harctéri térképező század)
PRG: Photographic Reconnaissance Group (fotófelderítő osztály)
PRS: Photographic Reconnaissance Squadron (fotófelderítő század)
PW: Photographic Wing (fényképező ezred)
TCW: Troop Carrier Wing (csapatszállító ezred)
Felhasznált források
National Geographic Magazin, 1951 márciusi szám
https://www.hugowilmar.nl
https://www.nationaalarchief.nl
https://usafflagranks.com/Major_General_Clements_McMullen.htm
https://collectie.wereldmuseum.nl
https://www.nationalww2museum.org/war/articles/chopping-block-fate-warplanes-after-wwii
http://www.b24bestweb.com
https://pacificwrecks.com