A Holland Királyi Haditengerészet 1913-ban négy kis vízkiszorítású rombolót rendelt a parti vizeken való szolgálatra. A hajókat a német Stettiner Maschinenbau AG Vulcan hajógyárból rendelték meg. Az új hajók a korábbi V25 hajóosztály kicsinyített változatai voltak, kisebb vízkiszorítással, fegyverzettel, hatótávval és sebeséggel.
Az első világháború kitörésekor a németek lefoglalták a hajókat és besorozták a Kaiserliche Marine-be V105, V106, V107 és V108 jelzéssel. Az én makettem a V108. A háború nagy részét a Balti-tengeren töltötték, kisebb akciókban vettek részt, 1916-tól a megmaradt egységek kiképzőhajóként szolgáltak tovább.
A háború után a hajókat szétosztották a győztesek között, a V105-öt Brazília, a V106-ot Anglia, a V108-at Lengyelország kapta és végül a V105 is Lengyelországba került. A V107 még a háborúban aknára futott. A Lengyel Haditengerészetnél a V105-öt Mazur-ra, a V108-at Kaszub-ra keresztelték. A Mazur 1939. szeptember elsején süllyedt el német Stuka-támadás következtében. A Kaszub 1925-ben kazánrobbanás miatt süllyedt el.
A makett építése
Mindig is érdekeltek a papirhajó makettek. A V108 a Digital Navy (DN) terméke, egyszerűen le lehet tölteni, van 1/200 és 1/250 méretarányban is. Az enyém az 1/200. Az alkatrészek bontása egyszerű, jól építhető a hajótest és a felépítmény.
Pár évvel ezelőtt egy békéscsabai makettversenyen volt szerencsém látni Bánki-Horváth Róbert papír SMS Szent István csatahajóját (GPM 1/200). Később felvettem vele a kapcsolatot és elmagyarázta, hogyan kell szépen a hajótestet megépíteni papírból. Ekkor határoztam el, hogy a DN V108 pont jó lesz kísérleti alanynak, főleg, hogy ekkor már a készülő SMS Árpád is készülőben volt és ki kellet találnom a "lezúduló víz" effektet.
Először felragasztottam egy vastagabb kartonra a bordákat és a fedélzeteket. Száradás után kivágtam a bordákat és a főbb alkatrészeket. Összeállítottam a hajótest bordázatát és próba után összeragasztottam. A bordák közét lábazati szigetelőanyaggal töltöttem ki és formára csiszoltam, így kezdett kialakulni a hajótest formája. Elkészült a felépítmény háza és a kormányállás, valamint a kémények. Felragasztottam a fenéklemezeket és a vízvonal feletti darabokat, ezek után ahol kellett, tömítettem. Száradás után Gunze felületi alapozóval párszor átfújtam a testet. (Szeretem a papírmakett hajókat, főleg a témákat, de a színekkel nem vagyok kibékülve, ezért festem őket.)
Felkerültek a testablakok vízvetői, a fedélzetre felrajzoltam a nyílások, lövegek, egyéb alkatrészek helyét. Elkészítettem a torpedóvetőcsöveket Evergreen csőből és rézdrótokból, a gépház felülvilágítóit, a fedélzeti nyílásokat műanyagdarabokból. Elkészültek a szellőzők és a kormányszerkezet rácsozata. Ekkor tört be a makettezős életembe a 3D tervezés és nyomtatás. Mivel közben már az SMS Bodrog is épült, amihez rengeteg 3D alkatrészt terveztem, a V108-nál is elkezdtek megjelenni, például az orrdaru, lövegek, csörlő, mentőgyűrűk, reflektor, stb. A testre a feljelölt helyekre felragasztottam a nyílásokat és apróbb dolgokat. A kéményeket, torpedóvetőket, lövegeket, horgonyokat, stb. szintén alapoztam.
A festéshez Tamiya és Gunze festékeket használtam, a koszoláshoz az AK Naval Weathering cuccait. A fellelhető infók szerint a V108 1916-tól szürke volt, a kéményen fehér gyűrűvel. Az eredeti nyomtatott papíron a hajótest szürke volt, a fedélzet barna. Nálam a hajótest Dark Sea Grey, a fedélzet Dark Grey, a vízvonal alatti rész pedig kikevert „hajóalj piros” lett.
A festés után maszkolószalaggal három vízszintes csíkot húztam, majd felettük a hajótestnél világosabb szürke olajfestékkel. Ezt a szalagok eltávolítása után eldolgoztam, valamint pár függőleges csíkot is felfestettem, halványítottam. Így kialakult a lemezelés imitálása (ez bevált az Árpádon is). A vízvonal alatti részt sötétvörös enamel festékkel sűrűn befestettem és pár perc után elkezdtem visszamosni, igy elég jó használt kinézete lett a résznek. A fedélzet lemezelését kopásokkal és pici sötétszürke sarkokkal jelenítettem meg. A hajótestre, a felépítményre és a kéményekre felkerült a mindenféle kosz, rozsdacsík és a korom.
Végül felragasztottam a különböző alkatrészeket a helyükre. Felkerült a korlát, amit a távol-keletről viszonylag olcsón szereztem be. A kötélzetnél pedig kipróbáltam a húzott fémszálat (szintén kínai cucc).
Időközben jött az ötlet, hogy viharos tengerre tegyem a makettet, mint ahogy sok képen láthatók német torpedónaszádok.
Lábazati anyagból kialakítottam az alapot, kivágtam a hullámokat és öngyújtó felett kicsit még alakítottam rajtuk. Kivágtam a hajótest helyét és a felületre papírcafatokat ragasztottam faragasztóval, két rétegben. (Jobb lett volna újságpapírból.) A felületet lefújam zöldeskékkel, a hullámvölgyeket sötétebbre fújtam. A következő réteg áttetsző fényes kék. Kész lett a „kék” víz. Beragasztottam a hajót a helyére, az esetleges réseket betömítettem faragasztóval és száradás után korrigáltam a víz festését. A későbbiekben AK hab effektel kialakítottam a víz fodrozódásait, a hullámok taraját, a csavarvizet. Akrilgéllel orvosi vattát ragasztottam oda, ahol a víz lezúdul a hajótestről. Száradás után a vattákat ékszergyantával kentem át, így létrejött a „víz”. A test közepén és végén a vattákat csak lakkal fújam át, mintha csapódó/fröcskölő víz lenne.
A hajóra csak pár embert helyeztem el a kormányállásba, amik szintén papírból vannak, faragasztóval felhízlalva és száradás után festve.
A lobogó a PeddingtonHaus terméke alufóliára ragasztva faragasztóval, így könnyebb volt hajlítani.
A makett három éven keresztül épült, kísérleti jelleggel, igaz közben két másik hajó is elkészült, amihez felhasználtam a V108-cal szerzett tapasztalatokat.
