Lavocskin La-7
1:72, KP
No.6 (1973)
Pintér György - Múzeumi krimik
Megfogott egy történet a Szovjet Légierő egy vadászpilótájáról, Alekszej Vasziljevics Aleljuhinról, akinek elég volt valamit megemlítenie és másnap reggelre teljesült. A történetet a https://rafhart.manifo.com/la7-172-eduard oldalon találtam, közreadom:
Egy meglehetősen érdekes történet következett ezzel a La-7-essel. 1945 áprilisában – ahogy mesélte – egy este a szerelőjével iszogattak. Aleljuhinnal a háború utáni életről beszélgettek és arról, hogy milyen jó lenne emlékművet készíteni a La-7-esnek: pirosra festeni és egy talapzatra emelni.
Másnap reggel az ezredet készültségbe helyezték. Aleljuhin menet közben öltözve a gépéhez rohant. Képzeljük el a csodálkozását, amikor látta, hogy az egész repülőgépe az orrától a farokrészig – vakítóan vörös! Alekszej Vasziljevics – ahogy visszaemlékszik – a pisztolyához kapott "hálából", de végül nem volt ideje szerelője humorérzékét díjazni – más dolga volt. Eddig a történet.
No ezt a "mozgó emlékművet" szerettem volna a polcomon látni.
Amúgy a fenti fiatalember 25 éves korára 32 igazolt légigyőzelem és többszörös sebesülések után a Szovjetunió Kétszeres Hőse és két Lenin-rend tulajdonosa volt. Végigharcolva a háborút I-16, LaGG-3, Jak-1 és P-39N "nyergében", majd 1944-től a fehér 14-es számú Lavocskin La-7-tel repült. Az egyik repülőgépgyár munkásai összegyűjtött pénzéből "személyre szóló" repülőgépet kapott. A háborút követően maradt a légierőnél és szolgálata végén tábornokként ment nyugdíjba.
A makettet Ali, zalaegerszegi makettépítő kollégám adta át egy havas napon. Hiányos darab volt, így nem volt meg a komplett kabintető, az egyik vízszintes vezérsík és a motorburkolat orrgyűrűje. Ezt a hiányt a kolléga előre jelezte, így készülhettem a pótlására. Maga a makett a KP 1973-ban kiadott készlete volt. Nem egy bonyolult darab, az akkori színvonalnak megfelelt. A pilótafülke hiányosságait a beleültetett pilóta-jellegű figurával takarták ki. Hogy aztán ezt, mint korábban más makettek esetében, berendezem-e az majd még kiderül.
Kezdésként takarítás következett. Sorja, megfolyás volt rendesen, de ez csöppet sem meglepő, a korai KP makettek esetében szinte alapelvárás. Közben folyt a pótlások rendezése. A legutóbb épített La-11 készletben maradt egy La-9 orrgyűrű. Persze át kell alakítani, hiszen nem teljesen ugyanolyan, gondolok itt a turbo beömlőjére, illetve a kettővel több géppuska-torkolatra. A kabintetőt a Falcon cég 24-es, a szovjet második világháborús repülőgépek számára készített húzott kabintető készletéből választottam ki. A hiányzó vezérsíkot egy roncs maradványaiból szeretném kialakítani. Vagy nem. Ugyanis mielőtt nekifogtam volna egy jobb sorsra érdemes roncs alkatrészt méretre vágni, majd formázni, belenéztem a maradékos dobozomba. Itt a második cucc, ami a kezembe akadt, egy ősrégen készült, azóta rommá lett La-7 makett vezérsíkja. Az, hogy ez fehér, a kapott makett műanyagja meg szürke, valójában nem érdekes. Így minden együtt van az építéshez.
A szárnyak felső paneljei – KP-s betegség – nem illeszkednek rendesen a törzshöz. Miután erre számítottam, eleve egy adag tömítővel lekentem az illeszkedő felületet és így raktam a helyére az alkatrészt. Bejött a dolog.
Egy meglehetősen érdekes történet következett ezzel a La-7-essel. 1945 áprilisában – ahogy mesélte – egy este a szerelőjével iszogattak. Aleljuhinnal a háború utáni életről beszélgettek és arról, hogy milyen jó lenne emlékművet készíteni a La-7-esnek: pirosra festeni és egy talapzatra emelni.
Másnap reggel az ezredet készültségbe helyezték. Aleljuhin menet közben öltözve a gépéhez rohant. Képzeljük el a csodálkozását, amikor látta, hogy az egész repülőgépe az orrától a farokrészig – vakítóan vörös! Alekszej Vasziljevics – ahogy visszaemlékszik – a pisztolyához kapott "hálából", de végül nem volt ideje szerelője humorérzékét díjazni – más dolga volt. Eddig a történet.
Valami ilyesmi volt
No ezt a "mozgó emlékművet" szerettem volna a polcomon látni.
Amúgy a fenti fiatalember 25 éves korára 32 igazolt légigyőzelem és többszörös sebesülések után a Szovjetunió Kétszeres Hőse és két Lenin-rend tulajdonosa volt. Végigharcolva a háborút I-16, LaGG-3, Jak-1 és P-39N "nyergében", majd 1944-től a fehér 14-es számú Lavocskin La-7-tel repült. Az egyik repülőgépgyár munkásai összegyűjtött pénzéből "személyre szóló" repülőgépet kapott. A háborút követően maradt a légierőnél és szolgálata végén tábornokként ment nyugdíjba.
A makettet Ali, zalaegerszegi makettépítő kollégám adta át egy havas napon. Hiányos darab volt, így nem volt meg a komplett kabintető, az egyik vízszintes vezérsík és a motorburkolat orrgyűrűje. Ezt a hiányt a kolléga előre jelezte, így készülhettem a pótlására. Maga a makett a KP 1973-ban kiadott készlete volt. Nem egy bonyolult darab, az akkori színvonalnak megfelelt. A pilótafülke hiányosságait a beleültetett pilóta-jellegű figurával takarták ki. Hogy aztán ezt, mint korábban más makettek esetében, berendezem-e az majd még kiderül.
Kezdésként takarítás következett. Sorja, megfolyás volt rendesen, de ez csöppet sem meglepő, a korai KP makettek esetében szinte alapelvárás. Közben folyt a pótlások rendezése. A legutóbb épített La-11 készletben maradt egy La-9 orrgyűrű. Persze át kell alakítani, hiszen nem teljesen ugyanolyan, gondolok itt a turbo beömlőjére, illetve a kettővel több géppuska-torkolatra. A kabintetőt a Falcon cég 24-es, a szovjet második világháborús repülőgépek számára készített húzott kabintető készletéből választottam ki. A hiányzó vezérsíkot egy roncs maradványaiból szeretném kialakítani. Vagy nem. Ugyanis mielőtt nekifogtam volna egy jobb sorsra érdemes roncs alkatrészt méretre vágni, majd formázni, belenéztem a maradékos dobozomba. Itt a második cucc, ami a kezembe akadt, egy ősrégen készült, azóta rommá lett La-7 makett vezérsíkja. Az, hogy ez fehér, a kapott makett műanyagja meg szürke, valójában nem érdekes. Így minden együtt van az építéshez.
A szárnyak felső paneljei – KP-s betegség – nem illeszkednek rendesen a törzshöz. Miután erre számítottam, eleve egy adag tömítővel lekentem az illeszkedő felületet és így raktam a helyére az alkatrészt. Bejött a dolog.
A "piroska"
|
|
A "piroska"
|
|
|
Alekszej Vasziljevics Aleljuhin
|
|
|
Valami ilyesmi volt
|
|
|
A kipótolt farokrész
|
|
|
A szokásos KP-betegség, a gyenge illeszkedés
|
|
|
A pótolt orr-rész
|
|
|
Hanyatt
|
|
|
|
|
|
Zárólakk előtt
|
|
|
|
2026.01.15.
Utolsó módosítás: 2026.02.03.
Utolsó módosítás: 2026.02.03.