Ez a támadógép a hidegháború elején született, vadász testvére az F-8. Eredetileg a haditengerészet számára fejlesztették ki. Előrelépés volt az elődjeihez képest, olyannyira, hogy még a kilencvenes évek elején is szolgálatban állt, amíg ki nem váltotta az F-16.
A makett az Italeri átlagos makettjeihez tartozik, nagyjából annyit ér, mint az ára. Sorja, apró beszívódás elvétve található, ám az illesztésekkel meggyűlt a bajom.
Mint szinte mindig, az összetákolást a kabinnal kezdtem. Eléggé jelképesre sikeredett, de így is, úgy is csukott kabintetővel építettem volna, így csak egy gyanta ülést kapott, új botkormányt, és házi készítésű célzókészüléket. Az ülés festése egyébként nagyon élvezetes volt, és ez is kapott egy kis feljavítást rézből. Az orrfutóaknával együtt beragasztottam az egyik törzsfélbe, majd kapott egy adag ólmot is. Több szárazpróbát is elvégeztem a törzzsel, de a helyzet nem változott sajna. Mit lehet ilyenkor tenni? Összeragasztottam pillanatragasztóval, és csipeszekkel összefogattam.
Mikor megszáradt a ragasztó, a helyére rögzítettem a két szárnyat és a két vízszintes vezérsíkot is. A szárnyak is KP-san illeszkedtek, öröm volt nézni. A beömlőnyíláshoz előre felraktam még két alkatrészt sűrű pillanatragasztóval, hogy egyben tömítsen is, úgyis van mit. Tamiya putty-al átvakoltam az illesztéseket, száradás után csiszoltam, újravakoltam, újracsiszoltam még párszor, közben a fékszárnyak, csűrőlapok réseit pengével bevágtam és jó pár alkatrészt felszenvedtem a helyére.
Egyébként alulemezből elkészítettem a póttartályok szárnyait és a futóaknák ajtajait. Jó volt csinálni, éreztem, hogy igazából MAKETTEZEM. A kezeim közt születnek az egyes elemek is. Készítettem továbbá új fúvókát és néhány bordát is pótoltam a farokban. Utóbbiak elég idegőrlőek voltak. Hogy ne csak folyton csiszolgassam a felületet, időnként panelvonalakat is karcoltam. Leírni ugyan gyors és egyszerű, igazából nem volt az. Hab a tortán, hogy a kabinnál is volt hiba, a hátfal nem stimmelt és ez persze később vettem észre. Ezt kijavítani igen istentelen volt. Építés közben az egyik vezérsíkot egyszer-kétszer letörtem.
Az építés elején eldöntöttem, hogy egy Ohio államban fészkelő gépet festek majd, ami meglehetősen kétszínű egy szerkezet, lévén, hogy kétféle szürkével kívánták álcázni. Azt is előre elhatároztam, hogy függesztményeket alig fog kapni, csak két kanna lesz rajta. Az öntőkeretről leszedtem a pilonokat, átcsiszoltam mindet. A póttartályokat először megszabadítottam a műanyag szárnyaiktól, majd a helyére tettem a lemezeket. Aztán egybegyógyítottam a tartályok két felét. Természetesen ezek sem illeszkedtek rendesen. Vakoltam, csiszoltam, majd felragasztottam a tartóikra. Most is van egyengetni való, csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból.
A kabintetőkre 0,4-es maszkolószalaggal megcsináltam a keretét, Future lakkba mártottam, majd száradás után ecsettel megfestettem a belső részét. Természetesen nem illeszkedik rendesen ez a két alkatrész sem. Nem volt más választásom, csak a takarás, tömítés, csiszolás műveletsor ismétlése. Az orrkúp-üveg találkozásnál egy milliméteres lépcső volt. Csak úgy, grátisz. Ezért felfújtam a szélvédő elejére a zöld réteget.
A futóaknák jelzésszerűek, szerencsére futószárak vannak, bár azok sem a legjobbak, sőt az orrfutó hiányos.
2009-06-02
Röviden annyi, hogy borzalmasabb a készlet, mint gondoltam.
Hosszabban kifejtve ez azt takarja hogy tényleg nincs egy alkatrész sem, ami megfelelően illeszkedne, vagy öntésnél ne csúszott volna el.
Mostanában leginkább a felülettel szenvedek, időnként nekiugrom a futóknak is, azok is "csodásak".
2009-06-10
Fúrás-faragás.
Készül az orrfutó szára, valamint a testet újra átfújtam surfacerrel, két csiszolás közt.
2009-06-20
Majdnem késznek mondható az orrfutó szára, csak a lámpák hiányoznak, illetve egy normális tengely a kerekeknek.
Néhány panelvonal szorul még javításra pótlásra, már nagyon unom.
2009-09-10
Végéhez közeledik ez a tragédia.
Lakk hiányzik a matricák fölé.
Röviden összefoglalva, amit lehet, azt el is rontottam rajta. Rosszul karcoltam vissza a panelvonalakat, először helytelen színnel festettem, azt is gyenge kivitelben, majd jó színekkel, csak lekopott a széleken, majd ráfröccsent egy adag fehér, felszedte a maszkolás a futóakna fehérjét, és így tovább...
Az álca színei megegyeznek az F-16 felső színeivel, FS36118, 26270, humbrolban elbeszélve 125, 126. Ezeket világosítottam festés előtt egy kicsit.
2009-10-6
Az Aradi Vértanúk napján késznek nyilvánítom makettemet.
Ez elmúlt egy hónapban történt:
Sikeresen lefestettem, felmatricáztam a gépet, apróbb alkatrészeket tetem a helyükre. A matricák alá-fölé került egy-egy réteg future, fújva, vízzel 1:1ben hígítva. Nagyon híg barnával átmostam a gépet, hagytam kicsit száradni, majd H-100al (98%white spirit) nedvesített ecsettel visszamosta a koszolást. Hogy megadjam a módját, vettem akril Gunze lakkot. Betyárosan meg is adtam a módját, berepedezett a lakk, mert túl vastagon fújtam fel. Gyorsan el is jutottam az idegösszeomlás szélére. Szabó Ákos tanácsára lecsiszoltam a rontott lakkréteget.
Idegőrlő és szomorú munka volt ez. Közben a felfüggesztők felét, meg néhány futóakna ajtót is letörtem, csak a teljesség kedvéért.
A függőleges vezérsík matricáinál csiszolás után megjelent valami fényes-fehéres jelenség, a matricák körül. Valaki adott egy tanácsot, utólag kiderült nagyon jó tanácsot, hogy fényes lakk eltünteti. Eltüntette.
Újramocskoltam, újralakoztam, és ami eddig lemaradt, letört, azt a helyére ragasztottam.
