Weimar T174
1:72, Balaton Modell
No.BM7274
Pintér György - Múzeumi krimik
Hazánk mezőgazdaságának szerkezetváltás előtti időszakában, amikor még nem hódítottak a teleszkópgémes rakodók, zömmel rászerelt, vontatott és önjáró forgógémes rakodógépekkel történt a rakodási feladatok megoldása. Ezek közül az egyik legelterjedtebb forgógémes típus a keletnémet Weimar T174 volt.
A Weimar forgó rakodógép iránti rajongásom gyermekkoromra vezethető vissza. Édesapám a szepetneki tsz-ben dolgozott. Sokszor jártam vele a nyári szünidőben, és ott találkoztam vele először.
Mivel a Balaton Modell kiadta a kis műgyanta készletet, kérdés sem volt, hogy megvásároljam. A mosonmagyaróvári makettversenyen nyomban be is szereztem.
A kis alkatrészek nagyon részletesek, és kidolgozottak, a maratott lapok tökéletesek. Nagy problémát nem tapasztaltam, gyorsan lehet haladni vele. Először az alvázat vettem kezelésbe, itt semmi probléma nem volt, pár vezetéket kell pótolni. A kerekek nagyon szépek, illeszkedésük jó.
A fülke kezelőszerveit maratásból kapjuk. Itt vigyázni kellett, mivel kis méretarány, lélegzetvisszafojtva ragasztottam a helyükre. A gém alkatrészt egyben kapjuk, így ami nagyobb kihívás volt, az a hidraulika csövek hajlítása, ragasztása. Ezeket 0,2 mm-es ónvezetékkel oldottam meg (Z63 terméke).
Az üvegfelületeket ollóval kivágva, faragasztóval rögzítettem.
A fém alkatrészeket lefújtam Metal primerrel (tapadás érdekében), majd követte a Mr Surface 1200-as alapozó. Hezitáltam, vajon melyik sárga lenne jó. Rápillantva a Rába-Steiger makettemre felcsillant a szemem, kicsit fakítva tökéletes is lenne. Választásom így a Gunze RLM 04-re esett, a nagyobb részeket fehérrel világosítva fakítottam.
Száradás után következett a mélyebb részek kiemelése. Befolyatáshoz Tamiya fekete és barna folyadékot használtam, amit lakkbenzinbe mártott fültisztító pálcával visszamostam (ügyelve, hogy a mélyedésekben maradjon).
Igyekeztem egy elhagyott, kicsit rozsdás, kopott, koszos gépet készíteni. Ezekhez általában én egy egyszerű megoldást alkalmazok. Fekete (Black A.MIG-3001) és vörös (Track Rust A.MIG-3008) pigmentport hívok segítségül. Vízbe mártom a tűecsetem és a pigmentport a megfelelő helyre pöttyintem, majd egy másik ecsettel elmosom függőlegesen. Lehetetlen a hibázás, mivel könnyen visszamosható.
A karcok szintén fekete pigmentporból készültek, kis gyakorlással szép eredményt érhetünk el. Ezután egy réteg matt lakk következett.
Műhelyemben tettem egy utat és megpillantottam egy kis falapot. Egyből arra gondoltam, hogy ez nem is lenne rossz!
Rögtön neki is láttam a földnek Acryl Light Earth Ground-dal (A.MIG-2102). Száradás után Model Color (70.872) Chocolate barnával lefestettem, majd világosbarnával szárazecseteltem. Mindezek után rápróbáltam a gépet, de olyan kopárnak tűnt. Kiegészítettem a Balaton Modell hordóival, így már elégedett voltam.
A Modell Scene fűcsomóit faragasztó pöttyeibe mártogatva ragasztottam a helyükre. A bokrok GMiniatures termékei megfelelő méretre vágva.
Porozáshoz a jól bevált Airfield Dust (A.MIG-3011) pigmentport használtam. A hordóból kifolyó olaj Fresh Engine Oil (A.MIG-1408). Végezetül pár falevéllel díszítettem (A.MIG-8402) faragasztóval rögzítve.
A névtábla saját készítés, merített papír széleit gyertyaláng felett égettem.
A kis gyöngyszem elkészültével örömmel nézegettem, milyen jók is voltak azok a 80-as évek!
A Weimar forgó rakodógép iránti rajongásom gyermekkoromra vezethető vissza. Édesapám a szepetneki tsz-ben dolgozott. Sokszor jártam vele a nyári szünidőben, és ott találkoztam vele először.
Mivel a Balaton Modell kiadta a kis műgyanta készletet, kérdés sem volt, hogy megvásároljam. A mosonmagyaróvári makettversenyen nyomban be is szereztem.
Építés
A kis alkatrészek nagyon részletesek, és kidolgozottak, a maratott lapok tökéletesek. Nagy problémát nem tapasztaltam, gyorsan lehet haladni vele. Először az alvázat vettem kezelésbe, itt semmi probléma nem volt, pár vezetéket kell pótolni. A kerekek nagyon szépek, illeszkedésük jó.
A fülke kezelőszerveit maratásból kapjuk. Itt vigyázni kellett, mivel kis méretarány, lélegzetvisszafojtva ragasztottam a helyükre. A gém alkatrészt egyben kapjuk, így ami nagyobb kihívás volt, az a hidraulika csövek hajlítása, ragasztása. Ezeket 0,2 mm-es ónvezetékkel oldottam meg (Z63 terméke).
Az üvegfelületeket ollóval kivágva, faragasztóval rögzítettem.
Festés
A fém alkatrészeket lefújtam Metal primerrel (tapadás érdekében), majd követte a Mr Surface 1200-as alapozó. Hezitáltam, vajon melyik sárga lenne jó. Rápillantva a Rába-Steiger makettemre felcsillant a szemem, kicsit fakítva tökéletes is lenne. Választásom így a Gunze RLM 04-re esett, a nagyobb részeket fehérrel világosítva fakítottam.
Száradás után következett a mélyebb részek kiemelése. Befolyatáshoz Tamiya fekete és barna folyadékot használtam, amit lakkbenzinbe mártott fültisztító pálcával visszamostam (ügyelve, hogy a mélyedésekben maradjon).
Igyekeztem egy elhagyott, kicsit rozsdás, kopott, koszos gépet készíteni. Ezekhez általában én egy egyszerű megoldást alkalmazok. Fekete (Black A.MIG-3001) és vörös (Track Rust A.MIG-3008) pigmentport hívok segítségül. Vízbe mártom a tűecsetem és a pigmentport a megfelelő helyre pöttyintem, majd egy másik ecsettel elmosom függőlegesen. Lehetetlen a hibázás, mivel könnyen visszamosható.
A karcok szintén fekete pigmentporból készültek, kis gyakorlással szép eredményt érhetünk el. Ezután egy réteg matt lakk következett.
Alap
Műhelyemben tettem egy utat és megpillantottam egy kis falapot. Egyből arra gondoltam, hogy ez nem is lenne rossz!
Rögtön neki is láttam a földnek Acryl Light Earth Ground-dal (A.MIG-2102). Száradás után Model Color (70.872) Chocolate barnával lefestettem, majd világosbarnával szárazecseteltem. Mindezek után rápróbáltam a gépet, de olyan kopárnak tűnt. Kiegészítettem a Balaton Modell hordóival, így már elégedett voltam.
A Modell Scene fűcsomóit faragasztó pöttyeibe mártogatva ragasztottam a helyükre. A bokrok GMiniatures termékei megfelelő méretre vágva.
Porozáshoz a jól bevált Airfield Dust (A.MIG-3011) pigmentport használtam. A hordóból kifolyó olaj Fresh Engine Oil (A.MIG-1408). Végezetül pár falevéllel díszítettem (A.MIG-8402) faragasztóval rögzítve.
A névtábla saját készítés, merített papír széleit gyertyaláng felett égettem.
A kis gyöngyszem elkészültével örömmel nézegettem, milyen jók is voltak azok a 80-as évek!
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Weimar T174
|
|
|
Egy leharcolt, de még működő Weimar, tipikus vidéki csendélet
|
2024.02.11.