Westland Wessex Hu-5
1:72, Italeri
No.082
Pintér György - Múzeumi krimik
A Wessex rövid története az Italeri útmutató alapján
A Wessex az angol továbbfejlesztése, az amerikai H-34-nek(No.066). A Royal Navy-nek fejlesztették ki az 50-es évek legvégén, hogy létrehozzanak egy modern tengeralattjáró elhárító helikoptert. A legerősebb és legfontosabb fejlesztés a régi dugattyús motor lecserélése gázturbinássá. Ez a helikopter használatát még biztonságossabbá tette. A következő években szálltó és más tipusú változatait építették meg. Az összes összetűzés során bevetették : Malajziában, Adenben, Falkland szigeteken és Észak Írországban. Néhány tucat Wessex még napjainkban is szolgálatban áll a RAF logisztikai feladataihoz, amelyeket még mindig kitűnően meg lehet oldani velük.
Technikai adatok:
Hossz: 14,47 m
Rotor átmérő: 17,07 m
Magasság:4,39 m
Legnagyobb sebesség: 212 km/h
Hatótávolság: 769 km
A makett
A kit az Italeri újabb kitjei közé tartozik. A műanyag középszürke(sötétebb a többinél), de már negatív panelozása van.
Elsó lépésként ementálivá kell fúrni a két oldalt, ugyanis az általunk létrehozott lyukakba(10!) később valamilyen alkatrész illeszkedni fog. Ha a farigcsálással készen vagyunk, jöhet a pilótafülke A székek 3 alkatrészből állnak. Ezáltal oldaról és elölről jól néznek, de hátulról és alulról érdemes lefedni a tátongó hiányokat. Ha csukott ajtóval szándékozunk elékszíteni, ez nem szükségszerű, de érdemes. Ha székekkel megvagyunk jön a fülke többi része: a szokásos padló és a botkormányok. Majd össze kell eszkábálni a szállító részt, ahol a katonák csücsülnek. Ez az Italeri hagyományai híven történik: padló, két fal és összesen két üléssor, mindegyik két-két alkatrészből.
Ha készen vagyunk a belsővel, mielőtt összeraknánk a törzsfeleket, a belső oldalakon ki kell pótolnunk a kidobótüskék helyeit, ami a bordák miatt kissé kényes. Jöhetnek az ablakok, majd végre összekerül a két törzsfél. A rajz szerint már ekkor be kellene rakni a farokrotort, de én nem így cselekedtem a későbbi festés miatt. Össze kell még állítanunk az orrészt, ami 4 fő alkatrészből áll, ebbe jönnek majd a fúvókák. A ragasztás előtt feltétlenül érdemes összeilleszteni a részeket, mert én nem tudtam volna jobban összeragasztani enélkül, ugyanis egy-két helyen le kellett faragni belőlük a jobb illeszkedés végett. A műszerfalat is az orrba kell berakni, de ezt is ki kell próbálni a szélvédő későbbi illeszkedése miatt.
Ezután jött a szokásos tömítgetés csiszolgatás, felületkezelés. A szélvédő beragasztása előtt ki kell festeni a tetején lévő műszereket, erről az útmutató teljesen elfeledkezik. Én is csak az utolsó pillanatban vettem észre. Mindezek után, ha a rajzot követtem volna, felkerült volna a létező összes apró alkatrész, aminek eredményeként nem lehetett volna lefesteni rendesen a makettet. Így én csak az olyan alkatrészeket raktam fel, ami nem akadályozott a festésben.
Én a megszokott angol festésű változatot választottam, ami sötétzöld, középszürke, és fekete színekből áll. A festés után jött a szokásos fényes lakk, majd matrica és végül újabb réteg de már matt lakk. Miután kivártam a lakk száradási idejét (1 nap), nekiláttam a koszolásnak, hiszen az a sok törékeny apró alkatrésszel nagyon veszélyes üzem lett volna.
Festés után fölkerültek a kifestett apróbb alkatrészek, a futómű, és a rotorok. Majd következett az angol rádióantenna, mely a helikopter két oldalán a hátsó futóműtől a raktér ajtajáig húzódik. A huzalok mindkét oldalon 2 egymással párhuzamos vonalban húzódnak, így összesen 4 antannahuzalt kell elkészítenünk. Én erre a célra fekete harisnyaszálat alkalmaztam, melynek nagyon vékony, és ami fontos: rugalmas szálai vannak. A 4 antenna kifeszítése közel másfél óráig tartott, de megérte. Miután ezzel készen lettem, következhettek az apróbb koszolások.
Az alap
Az alap egy 15x10 cm-es fekete képkeretbe került, mely a nagyobb bevásárlóáruházakban kb. 4-500 Ft-os árban kapható. Ennek vannak előnyei: Jobb a semminél, olcsó, és szétszedhető, tehát ha valamilyen okból nem lenne egy másik maketthez alapunk, Kiszedhetjük belőle a régit, és helyébe tehetjük az újat. Ideiglenes megoldásnak el sem lehet képzelni ennél jobbat.
A képkeretbe kivágtam egy megfelelő méretű sztirol lapot(1 mm vastagságban). Majd 0.5 mm-es sztirolból kivagdostam szikével a "betonlapokat". Ezt fölragasztatottam a teljes méretű alapra, úgy, hogy a lapok közt legyen egy alig érzékelhető távolság. A betonplacc mellett lévő apró kis földrészletet a sulifix-homok párosból nyertem. Miután összeállt az alap, jöhetett annak festése. A betonplacc értelemszerűen különböző szürkékkel lett lefújva, melyek színei a belseje felé közeledve világosodik. Száradás után a gondosan meghagyott hézagokat befolyattam sötétszürke festékkel, szurkot imitálva. majd nagyon halványan, ennek vonala mentén, ködöltem egy kicsit az említett színnel. A földrészletet homok-barna keverékkel festettem le de ezt már ecsettel. Száradása után pedig zöldekkel némi füvet próbáltam utánozni. A betonrészleten imitáltam néhány olajfolyást, majd behelyeztem a képkeretbe.
Rákerült a helikopter, majd hosszas keresés után kezembe került az Airfix egyik 1/72-es kutyája mely valószínűleg egy labradort akar megmintázni. Felraktam a kutyát is az alapra, hogy ne legyen olyan kihalt az alap.
Így a makettem egész kellemes benyomást nyújt, amit a versenyeken a zsűrik különböző modón értékeltek is.
A kit egész kellemes benyomást tett rám, hiszen nincsenek nagy illeszkedési problémák, bár a tüskék nyomai kellemetlenek. Mindent összevetve megéri az árát, szép makett készíthető belőle.
Végezetül álljon itt néhány kép:
A Wessex az angol továbbfejlesztése, az amerikai H-34-nek(No.066). A Royal Navy-nek fejlesztették ki az 50-es évek legvégén, hogy létrehozzanak egy modern tengeralattjáró elhárító helikoptert. A legerősebb és legfontosabb fejlesztés a régi dugattyús motor lecserélése gázturbinássá. Ez a helikopter használatát még biztonságossabbá tette. A következő években szálltó és más tipusú változatait építették meg. Az összes összetűzés során bevetették : Malajziában, Adenben, Falkland szigeteken és Észak Írországban. Néhány tucat Wessex még napjainkban is szolgálatban áll a RAF logisztikai feladataihoz, amelyeket még mindig kitűnően meg lehet oldani velük.
Technikai adatok:
Hossz: 14,47 m
Rotor átmérő: 17,07 m
Magasság:4,39 m
Legnagyobb sebesség: 212 km/h
Hatótávolság: 769 km
A makett
A kit az Italeri újabb kitjei közé tartozik. A műanyag középszürke(sötétebb a többinél), de már negatív panelozása van.
Elsó lépésként ementálivá kell fúrni a két oldalt, ugyanis az általunk létrehozott lyukakba(10!) később valamilyen alkatrész illeszkedni fog. Ha a farigcsálással készen vagyunk, jöhet a pilótafülke A székek 3 alkatrészből állnak. Ezáltal oldaról és elölről jól néznek, de hátulról és alulról érdemes lefedni a tátongó hiányokat. Ha csukott ajtóval szándékozunk elékszíteni, ez nem szükségszerű, de érdemes. Ha székekkel megvagyunk jön a fülke többi része: a szokásos padló és a botkormányok. Majd össze kell eszkábálni a szállító részt, ahol a katonák csücsülnek. Ez az Italeri hagyományai híven történik: padló, két fal és összesen két üléssor, mindegyik két-két alkatrészből.
Ha készen vagyunk a belsővel, mielőtt összeraknánk a törzsfeleket, a belső oldalakon ki kell pótolnunk a kidobótüskék helyeit, ami a bordák miatt kissé kényes. Jöhetnek az ablakok, majd végre összekerül a két törzsfél. A rajz szerint már ekkor be kellene rakni a farokrotort, de én nem így cselekedtem a későbbi festés miatt. Össze kell még állítanunk az orrészt, ami 4 fő alkatrészből áll, ebbe jönnek majd a fúvókák. A ragasztás előtt feltétlenül érdemes összeilleszteni a részeket, mert én nem tudtam volna jobban összeragasztani enélkül, ugyanis egy-két helyen le kellett faragni belőlük a jobb illeszkedés végett. A műszerfalat is az orrba kell berakni, de ezt is ki kell próbálni a szélvédő későbbi illeszkedése miatt.
Ezután jött a szokásos tömítgetés csiszolgatás, felületkezelés. A szélvédő beragasztása előtt ki kell festeni a tetején lévő műszereket, erről az útmutató teljesen elfeledkezik. Én is csak az utolsó pillanatban vettem észre. Mindezek után, ha a rajzot követtem volna, felkerült volna a létező összes apró alkatrész, aminek eredményeként nem lehetett volna lefesteni rendesen a makettet. Így én csak az olyan alkatrészeket raktam fel, ami nem akadályozott a festésben.
Én a megszokott angol festésű változatot választottam, ami sötétzöld, középszürke, és fekete színekből áll. A festés után jött a szokásos fényes lakk, majd matrica és végül újabb réteg de már matt lakk. Miután kivártam a lakk száradási idejét (1 nap), nekiláttam a koszolásnak, hiszen az a sok törékeny apró alkatrésszel nagyon veszélyes üzem lett volna.
Festés után fölkerültek a kifestett apróbb alkatrészek, a futómű, és a rotorok. Majd következett az angol rádióantenna, mely a helikopter két oldalán a hátsó futóműtől a raktér ajtajáig húzódik. A huzalok mindkét oldalon 2 egymással párhuzamos vonalban húzódnak, így összesen 4 antannahuzalt kell elkészítenünk. Én erre a célra fekete harisnyaszálat alkalmaztam, melynek nagyon vékony, és ami fontos: rugalmas szálai vannak. A 4 antenna kifeszítése közel másfél óráig tartott, de megérte. Miután ezzel készen lettem, következhettek az apróbb koszolások.
Az alap
Az alap egy 15x10 cm-es fekete képkeretbe került, mely a nagyobb bevásárlóáruházakban kb. 4-500 Ft-os árban kapható. Ennek vannak előnyei: Jobb a semminél, olcsó, és szétszedhető, tehát ha valamilyen okból nem lenne egy másik maketthez alapunk, Kiszedhetjük belőle a régit, és helyébe tehetjük az újat. Ideiglenes megoldásnak el sem lehet képzelni ennél jobbat.
A képkeretbe kivágtam egy megfelelő méretű sztirol lapot(1 mm vastagságban). Majd 0.5 mm-es sztirolból kivagdostam szikével a "betonlapokat". Ezt fölragasztatottam a teljes méretű alapra, úgy, hogy a lapok közt legyen egy alig érzékelhető távolság. A betonplacc mellett lévő apró kis földrészletet a sulifix-homok párosból nyertem. Miután összeállt az alap, jöhetett annak festése. A betonplacc értelemszerűen különböző szürkékkel lett lefújva, melyek színei a belseje felé közeledve világosodik. Száradás után a gondosan meghagyott hézagokat befolyattam sötétszürke festékkel, szurkot imitálva. majd nagyon halványan, ennek vonala mentén, ködöltem egy kicsit az említett színnel. A földrészletet homok-barna keverékkel festettem le de ezt már ecsettel. Száradása után pedig zöldekkel némi füvet próbáltam utánozni. A betonrészleten imitáltam néhány olajfolyást, majd behelyeztem a képkeretbe.
Rákerült a helikopter, majd hosszas keresés után kezembe került az Airfix egyik 1/72-es kutyája mely valószínűleg egy labradort akar megmintázni. Felraktam a kutyát is az alapra, hogy ne legyen olyan kihalt az alap.
Így a makettem egész kellemes benyomást nyújt, amit a versenyeken a zsűrik különböző modón értékeltek is.
A kit egész kellemes benyomást tett rám, hiszen nincsenek nagy illeszkedési problémák, bár a tüskék nyomai kellemetlenek. Mindent összevetve megéri az árát, szép makett készíthető belőle.
Végezetül álljon itt néhány kép:
|
|
A kész makett.
|
|
|
A kész makett.
|
|
|
A kész makett.
|
2003.02.27.
Utolsó módosítás: 2007.12.03.
Utolsó módosítás: 2007.12.03.