Pintér György - Múzeumi krimik
Engedjétek meg, hogy bemutassam legújabb elkészült agymenésemet.
Mindig nagy csodálattal tekintettem a palackba épített hajókra. Gyerekként el nem bírtam képzelni, hogy az üveg viszonylag kicsi száján keresztül hogy épül meg egy hajó. Persze kerestem a trükköt, mondván biztos le volt vágva az üveg talpa, vagy ilyesmi. Idővel megtudtam, hogy mi a trükk, de ez a csodálatot nem kisebbítette. Aztán ez pangott bennem, anélkül, hogy tudtam volna róla. Majd egy reggelen belém vágott az érzés, hogy repülőt kellene építeni üvegbe. De akkor már úgy gondoltam, hogy egy mai repülőgép disszonáns képet adna, ha bekerülne egy üveg palackba. Így a régi dolgok közt kezdtem el keresgélni. Ha így, akkor legyen igazán régi. Amikor ez elkezdődött, akkor még 2013-at írtunk. Hát ott volt a Wright Flyer repülésének 110. évfordulója. Micsoda jó apropó!
Magáról a repülőgépről és a Wright fivérekről nem szeretnék írni. Munkásságukat és annak hatását a mindennapjainkra sokan, sok helyen taglalták már. Ezzel nem tudnám felvenni a versenyt és a sorokat sem szeretném szaporítani.
Az építést két szálon lehetett vinni, mivel egyszer el kellett készíteni makett darabjait, amit blokkonként be lehet majd emelni az üvegbe, illetve a második vonalon el kellett készíteni az üvegbe az alapot.
Kezdjük talán ezzel.
Először egy 0,75 literes borosüvegben gondolkoztam. Beszerezve a repülő rajzait, és kiválasztva egy még élhető méretarányt (a palack nyakának belső átmérőjét figyelembe véve) be kellett látni, hogy a fesztáv 49mm (!!) lesz, így az el fog veszni az üvegben. Nem ragoznám, hogy mennyi idő volt, mire a megfelelő méretű üveget megtaláltam. A mezőgazdasági boltok és kreatív hobby boltok tömkelegét talpalva végig, végül a palackaruhaz.hu portálon találtam egy 200ml-es csatos, gömb alakú üveget. Sajnos a kis mérete és a gyártás sajátosságai miatt van torzítása az üvegnek, és nem mindenhol egyforma mértékű. Ez a kész makett fotózását eléggé megnehezítette. Ezért elnézéseteket is kérem előre.
Az alap esetünkben gipszből készült, amit pasztelkrétából készített porral anyagában színeztem. Az alap elkészítése amennyire egyszerűnek látszik, annyira macerás. A beöntés külön célszerszámot igényelt. A cukrászok habzsákjához hasonló dolgot kellett megcsinálnom, ami egy csőben végződik. A gipsz mintegy 10 perc alatt megszilárdul, de az öntvény kiszáradása 1,5 hónap után még mindig kérdéses.... (ezekről szeretnék később részletesebben írni. Még kéz alatt van egy másik palackba építésem, utána már gondolom lesz annyi rutinom, hogy tudok segítő cikket írni azoknak, akik elindulnának ebbe az irányba...)
Az alapot a barna több árnyalatával szárazecseteltem, hogy ne legyen annyira homogén a felszín, illetve egy kis zöld pamacsolással némi növényzetet imitáltam. A diorámákhoz használható műfű nem jó, mert ebben a méretarányban olyan hatása van, mintha derékig érő susnyás lenne.
Az alappal együtt el lehetett készíteni az indítósínt a talpaival együtt, amit pillatanragasztóval raktam össze és epoxygyantával rögzítettem az alaphoz.
A makett elkészítése a szárnypróbálgatással kezdődött. Alapanyagként pauszpapírt és az intarziákhoz használt falemezeket használtam. Ezek pár tizedmm vastagok, viszonylag könnyen vághatók pengével, de az erezetük néha megvezeti azt.
A szárnyat szerkezetével együtt szerettem volna megépíteni. Ez jól hangzik ugyan, de itt már gondot okoz a lemez szerkezete. A szárny 0,6mm vastag lenne, de a bordák ragasztási felülete annyira kicsi, hogy a kész szerkezet nem állékony. Próbálkoztam azzal is, hogy a főtartó fából, a bordák cérnából készüljenek, és úgy kapja meg a pauszburkolatot. Ez a módszer viszont sok pillanatragasztót vesz fel, ami a száradás után buborékos és kráteres lesz. A megoldás az lett, hogy egy pausz hátoldalára kirajzoltam színes ceruzával a szerkezetet. Itt minden borda után hegyezni kell a ceruzát. Majd ez alá lett beragasztva további két réteg pausz, pillanatragasztóval. Így jó lett a vastagság és szép tiszták a felületek. A széleket száradás után le lehet kerekíteni. Az elöl lévő dupla szárny is így készült, de ott csak két-két réteg pausz van. A kormányok kerete fa és egy réteg pausz van ráragasztva. Az alapkeret és a szárnyak távtartói is az intarziás falemezekből készültek. 1mm-nél vékonyabb léceket szeleteltem belőle, amit csiszolópapírral még el kellett vékonyítani. A ragasztáshoz pillanatragasztót használtam, végig. A huzalozással megpróbálkoztam egy demón, de ahhoz már tényleg nincs normális ragasztási felület. A motor radírból és huzalok szigeteléseiből készült. A légcsavar tengelye 0,5-ös rotringhegy, annak tartója 0,3-as rotringhegy. A légcsavarokat profilra be tudtam még csiszolni.
A diorámához két emberre van szükség. Egyik a szárnyon fekszik és irányítja a gépet, a másik eleinte a szárny mellett fut és tartja azt, ameddig a repülő stabil nem lesz. Az emberek 7mm magasak. Süthető gyurmából (Kreatív Hobby bolt, Stadler FIMO gyurma) készültek. A gyurma eredetileg fehér volt, de a sütés során elkezdett üvegesedni. Utána is könnyen vágható, nem törik. Takaréklángom pár perc alatt megsülnek. Az első generációnál betartottam a hőfokot,sütési időt, amit a csomagolás írt. Az eredmény egy elszenesedett testvérpár lett. Esetünkben nagyon kis mennyiségű gyurma kell, az gyorsan sül. Az embereket lefestettem, és a helyükre kerültek.
A makett két darabban ment be az üvegbe. Az alsó és felső szárny a motorral és az emberrel kompletten,illetve a maradék. Ehhez vettem egy 30cm-es orvosi (anatómiai) csipeszt, ami jó szolgálatott tett.
Hát ennyi a rövid története az első üvegbe építésemnek. A fotók nem a legjobb minőségűek, de remélem látszik a lényeg.
Köszönöm hogy idáig elolvastátok. Ha észrevételetek van, azt színesen veszem. Van egy másik üvegbe építős projektem, ott lehet fel is tudom használni az ötleteket és az észrevételeket.
Köszönöm szépen!
Ui.: Az alapnak beöntött gipsz jelentem, az öntést követő 3.hónapban még mindig ad ki magából párát. Amikor a cikket feltöltöttem, és lefotóztam a kész üveget, akkor már úgy nézett ki, hogy beállt a rendszer. de pár nap után bepárásodott az üveg és a Flyer fa elemei láthatóan megszívták magukat párával. A pauszpapírból készült szárnyról nem is beszélve.
Páramentesítésen gondolkodva egy megoldás működött már csak, tekintve, hogy benne van a makett az üvegben. Cipőboltból szereztem két maréknyi páramenetsítő szilikát párnát, amit a cipős dobozokba szoktak tenni. (az üvegben most 6db van bent, de előrelátó voltam, mert lehet, hogy még egy ideig ki lesz "párnázva" az üveg.) Azóta nem párásodik be az üveg, bár tény, hogy a párnák el is takarják a repülőt. Remélem ez a folyamat gyorsan véget ér, és páramentes lesz az üvegem...
Ui2:
Az elmúlt hetek komoly fejleményt hoztak. A makett beragasztása után egy héttel újra bepárásodott az üveg. Pedig azt megelőzően már egy jó ideje nem volt ilyen jelenség. A beragasztáshoz pillanatragasztót és epoxyt használtam, így az nem adhatott párát ki magából. A cipősdobozokból ismert páramentesítő párnácskákkal kibéleltem az üveget és hagytam egy hétig. A párnácskák érezhetően nedves szottyok voltak, amikor kiszedtem. Ezt megismételtem egy héttel később; biztos ami biztos. Majd nyugalom. Eltelt 2-3 hét; gyönyörködés. Majd a napkban azt vettem észre, hogy vatta szerű penész nőtte be a szárny alja és a gipsz közötti 3-4mm magas rést, a szánydúcokon elindult a vatta, és egy kicsit foltosak, valamint a szárny végei elkezdtek felfelé kunkorodni. Szóval majd 4 hónappal a gipsz beöntése itán még mindig nedves az alap. Most megint kipárnaáztam, hátha segít valamit.
KÉRLEK BENNETEKET, AKINEK VAN ÖTLETE, BÁRMI, SEGÍTSETEK, HOGY HOGY LEHETNE MEGOLDANI A PROBLÉMÁT.
Én már a ceresit páramenetsítő rendszeren is gondolkoztam, de annak a működését nem tudom úgy miniatürizálni, hogy egy 15mm átmérőjű nyíláson me lehessen tenni.
Köszi előre is!