Zil-131
1:35, Revell, Panzer Shop
Pintér György - Múzeumi krimik
Nem gondoltam, hogy erről a makettről cikket írok, de úgy érzem, hogy meg kell osztanom élményeimet, már csak az okulás miatt is.
Újabb (ritka) szerrel bővült a tűzoltógépjármű gyűjteményem!
Régóta szemeztem a cseh Panzer Shop átépítő készletével, amellyel ZIL 131-es AC-40–es felépítményű tűzoltó-gépjárműfecskendőt lehet létrehozni.
Az alapjárművet a Revell készlete adta, melyhez beszereztem az ukrán Costumfactory maratását, amiből alig tudtam valamit felhasználni. Úgy látszik náluk más kialakítású 131-t használnak.
A Panzer Shop készlete közel 60 gyanta alkatrészből és kb 1 m-nyi 0,8 mm-es kemény huzalból és egy maratás lapból áll. Az információkat CD-n adják, mely az egyes alkatrészek, valamint az összerakás fázisainak jórészt életlen fotóit (ezek sok információt nem tartalmaztak), a kész, festetlen jármű fényképeit tartalmazza. A CD-n – szerencsére - valós járművekről készült fotók (86 db.) is helyet kaptak, ezek sokat segítettek és ötleteket adtak.
A dobozon feltüntették, hogy tapasztalt makettezőknek ajánlják a készletet. Indokolt volt a felírat! Szerintem még a 18-as karikát is fel kellett volna rakni, főleg a makettező környezetének védelme érdekében, mert építés közben nem csak szalonképes szavak és kifejezések csokrai hagyták el a számat. Ezek elsősorban a gyanta és az öntés minőségének volt „köszönhető”. A sok légzárvány, a kisebb-nagyobb lyukak, az öntés széleinek csorbulása, töredezettsége rengeteg tömítést, pótlást, csiszolást igényelt. Nem segítette a munkát a gyanta világos, csont színe sem. Nehezen barátkozott össze a Revell vezetőfülke a gyanta legénységi térrel (magassági és falvastagsági eltérések voltak).
A „legélvezetesebb” rész a korlátok (legénységi tér és a felépítmény tetejének két oldalán) elkészítése volt. A korlátok rögzítő elemeit természetesen nem adják, így a falvastagság miatt 1,3 mm hosszúra vágott, kívánt méretre zsugorított zsugorcső darabokkal oldottam meg, a 90 fokban csatlakozó darabot gél pillanatragasztóval rögzítettem a nulla kiterjedésű ragasztási felületen, ahogy a 11. képen látszik,és közben halkan elmormoltam egy imát, minden alkalommal (összesen 11-szer).
A jármű vezető fülkéjének tetején vízágyú van felszerelve. Vízellátását a szivattyúról kapja, melynek csővezetéke nagyrészt a felépítményen, kívül fut. A felépítmény és a vezetőfülke közötti magasság különbséget és a két rész olykor eltérő mozgásirányából és a vibrációból adódóan keletkező feszültséget (elmésen) egy flexibilis, szívótömlő-darab beiktatásával hidalták át. A vízágyút a vezetőfülke búvó-nyílásán kiemelkedve kezelik. A kezelőszervek a nyílás bal oldalán találhatók. Ennek elemei, a pneumatikus csővezeték rendszer a készlethez kapott referencia fotók alapján készült el. Ezekhez a készlet nem tartalmaz anyagot.
A hab a tortán, a felépítmény tetején lévő szívótömlő tartók és a létratartók rögzítőinek elhelyezése volt. A készlethez kapott maratás-lemez keménysége, ridegsége miatt nem tudtam – elfogadható minőségben - a megfelelő átmérőre hajlítani. A dolgot csak bonyolította, hogy a maketten ezek a lemezdarabkák nem ölelik át a szívótömlő-tartó hengereket, hanem csak a mellette lévő hengerig tartanak, de olyannak kell tűnnie a maketten, mintha körbefutna, mint az eredetin. A létratartót pedig utólag kellett szintezni. Ezért lágyabb, 0,1 mm-es vörösréz lemezből készültek el hevederek, hozzá forrasztva a tartószerkezethez csatlakozó csavarorsó-imitációk, ahogy 11. képen látszik.
Sok fejtörést okozott a hevederek rögzítése. A munkát a festett, lakkozott hengereken kellett elvégezni és nem szerettem volna a felületet ragasztóval összemaszatolni.
A gépjármű kapott még egy helyszín megvilágító fényszórót, a meglévőn felül, melynek szára injekciós tűkből, a felfogatása rézlemezből készült. Természetesen gondoskodtam mindkét külső lámpa elektromos csatlakozásáról is. Ugyancsak külön kellett elkészíteni a az ajtók kilincseit is.
A referencia fotók alapján a szivattyútér és a legénységi rész fém részei kékes színt kaptak. A legénységi rész némely része fa, rétegelt lemezzel van borítva, igyekeztem ennek színét is visszaadni. Érdekesség, hogy az eredeti jármű készítése során nem törekszenek az egységes megjelenésre: a vezetőfülke-rész maradt hadi színben, míg a legénységi rész kékben és bézses árnyalatban pompázik. A hazai tűzoltó szereket ismerő szemnek igen érdekes látvány!
A szivattyú rengeteg maratást tartalmaz (szelepkerekek, merőórák, állítókarok). Nagy kár, hogy ezekből szinte semmi sem látszik a szivattyútér-ajtón betekintve.
A festés során nagyon sok alkatrészt kellett külön festeni. Alclad alapozókat, Tamiya és Revell festékeket használtam, Gunze és Revell lakkokkal. Többféle ragasztót használtam: gél pillanatragasztót, két komponensű epoxit, Revell csőröset és Clearfix-et.
A matricákat magam készítettem referencia fotók alapján. A jármű végső megjelenésében a krasznodar-i tűzoltóság 4. fecskendőjének felel meg, melyet elsősorban külterületi és erdőtüzek oltásához használtak.
Tűzoltás-technikai adatai:
- személyzet 6 fő,
- szállított vízmennyiség: 2400 liter,
- szállított habképző-anyag: 150 liter,
- szivattyú teljesítmény: 1800 liter/perc.
Összességében nem volt egyszerű az építés, sokszor el kellett engednem a fantáziám, de élveztem, és megkönnyebbültem, amikor végre, készen a polcra tettem. Csak türelmeseknek tudom ajánlani!
Újabb (ritka) szerrel bővült a tűzoltógépjármű gyűjteményem!
Régóta szemeztem a cseh Panzer Shop átépítő készletével, amellyel ZIL 131-es AC-40–es felépítményű tűzoltó-gépjárműfecskendőt lehet létrehozni.
Az alapjárművet a Revell készlete adta, melyhez beszereztem az ukrán Costumfactory maratását, amiből alig tudtam valamit felhasználni. Úgy látszik náluk más kialakítású 131-t használnak.
A Panzer Shop készlete közel 60 gyanta alkatrészből és kb 1 m-nyi 0,8 mm-es kemény huzalból és egy maratás lapból áll. Az információkat CD-n adják, mely az egyes alkatrészek, valamint az összerakás fázisainak jórészt életlen fotóit (ezek sok információt nem tartalmaztak), a kész, festetlen jármű fényképeit tartalmazza. A CD-n – szerencsére - valós járművekről készült fotók (86 db.) is helyet kaptak, ezek sokat segítettek és ötleteket adtak.
A dobozon feltüntették, hogy tapasztalt makettezőknek ajánlják a készletet. Indokolt volt a felírat! Szerintem még a 18-as karikát is fel kellett volna rakni, főleg a makettező környezetének védelme érdekében, mert építés közben nem csak szalonképes szavak és kifejezések csokrai hagyták el a számat. Ezek elsősorban a gyanta és az öntés minőségének volt „köszönhető”. A sok légzárvány, a kisebb-nagyobb lyukak, az öntés széleinek csorbulása, töredezettsége rengeteg tömítést, pótlást, csiszolást igényelt. Nem segítette a munkát a gyanta világos, csont színe sem. Nehezen barátkozott össze a Revell vezetőfülke a gyanta legénységi térrel (magassági és falvastagsági eltérések voltak).
A „legélvezetesebb” rész a korlátok (legénységi tér és a felépítmény tetejének két oldalán) elkészítése volt. A korlátok rögzítő elemeit természetesen nem adják, így a falvastagság miatt 1,3 mm hosszúra vágott, kívánt méretre zsugorított zsugorcső darabokkal oldottam meg, a 90 fokban csatlakozó darabot gél pillanatragasztóval rögzítettem a nulla kiterjedésű ragasztási felületen, ahogy a 11. képen látszik,és közben halkan elmormoltam egy imát, minden alkalommal (összesen 11-szer).
A jármű vezető fülkéjének tetején vízágyú van felszerelve. Vízellátását a szivattyúról kapja, melynek csővezetéke nagyrészt a felépítményen, kívül fut. A felépítmény és a vezetőfülke közötti magasság különbséget és a két rész olykor eltérő mozgásirányából és a vibrációból adódóan keletkező feszültséget (elmésen) egy flexibilis, szívótömlő-darab beiktatásával hidalták át. A vízágyút a vezetőfülke búvó-nyílásán kiemelkedve kezelik. A kezelőszervek a nyílás bal oldalán találhatók. Ennek elemei, a pneumatikus csővezeték rendszer a készlethez kapott referencia fotók alapján készült el. Ezekhez a készlet nem tartalmaz anyagot.
A hab a tortán, a felépítmény tetején lévő szívótömlő tartók és a létratartók rögzítőinek elhelyezése volt. A készlethez kapott maratás-lemez keménysége, ridegsége miatt nem tudtam – elfogadható minőségben - a megfelelő átmérőre hajlítani. A dolgot csak bonyolította, hogy a maketten ezek a lemezdarabkák nem ölelik át a szívótömlő-tartó hengereket, hanem csak a mellette lévő hengerig tartanak, de olyannak kell tűnnie a maketten, mintha körbefutna, mint az eredetin. A létratartót pedig utólag kellett szintezni. Ezért lágyabb, 0,1 mm-es vörösréz lemezből készültek el hevederek, hozzá forrasztva a tartószerkezethez csatlakozó csavarorsó-imitációk, ahogy 11. képen látszik.
Sok fejtörést okozott a hevederek rögzítése. A munkát a festett, lakkozott hengereken kellett elvégezni és nem szerettem volna a felületet ragasztóval összemaszatolni.
A gépjármű kapott még egy helyszín megvilágító fényszórót, a meglévőn felül, melynek szára injekciós tűkből, a felfogatása rézlemezből készült. Természetesen gondoskodtam mindkét külső lámpa elektromos csatlakozásáról is. Ugyancsak külön kellett elkészíteni a az ajtók kilincseit is.
A referencia fotók alapján a szivattyútér és a legénységi rész fém részei kékes színt kaptak. A legénységi rész némely része fa, rétegelt lemezzel van borítva, igyekeztem ennek színét is visszaadni. Érdekesség, hogy az eredeti jármű készítése során nem törekszenek az egységes megjelenésre: a vezetőfülke-rész maradt hadi színben, míg a legénységi rész kékben és bézses árnyalatban pompázik. A hazai tűzoltó szereket ismerő szemnek igen érdekes látvány!
A szivattyú rengeteg maratást tartalmaz (szelepkerekek, merőórák, állítókarok). Nagy kár, hogy ezekből szinte semmi sem látszik a szivattyútér-ajtón betekintve.
A festés során nagyon sok alkatrészt kellett külön festeni. Alclad alapozókat, Tamiya és Revell festékeket használtam, Gunze és Revell lakkokkal. Többféle ragasztót használtam: gél pillanatragasztót, két komponensű epoxit, Revell csőröset és Clearfix-et.
A matricákat magam készítettem referencia fotók alapján. A jármű végső megjelenésében a krasznodar-i tűzoltóság 4. fecskendőjének felel meg, melyet elsősorban külterületi és erdőtüzek oltásához használtak.
Tűzoltás-technikai adatai:
- személyzet 6 fő,
- szállított vízmennyiség: 2400 liter,
- szállított habképző-anyag: 150 liter,
- szivattyú teljesítmény: 1800 liter/perc.
Összességében nem volt egyszerű az építés, sokszor el kellett engednem a fantáziám, de élveztem, és megkönnyebbültem, amikor végre, készen a polcra tettem. Csak türelmeseknek tudom ajánlani!
|
|
1
|
|
|
2
|
|
|
3
|
|
|
4
|
|
|
5
|
|
|
6
|
|
|
7
|
|
|
8
|
|
|
9
|
|
|
10
|
|
|
11
|
2016.08.31.