North American P-51B Mustang
1:48, Eduard
Pintér György - Múzeumi krimik
Szerintem ez az a repülő, amit mindenki ismer - még az is, aki mondjuk modern páncélosokat épít. A 2024-es Mosonshow-n már lehetett kapni az Eduard akkor újdonságként megjelent új szerszámos P-51B dupla készletét, de szerencsére emellett volt pár doboz valami limitált példányszámú "light" kiadásból is, ami igazából teljes értékű profipack doboz, de csak kétféle festéssel. Mivel amúgyis az inváziós csíkokkal dekorált kékorrú példányt néztem ki, pont kapóra jött a kedvező árú makett. Elég sokat vártam a készlettől, lévén új szerszámos, de sajnos a minősége eléggé csalódást okozott. Az öntvények szélén teljesen eltűnő, sok esetben dupla szegecssorok, panelvonalak később rengeteg fejtörést okoztak, mivel a már meglévőket kellett folytatni, így aztán jó sokat gyakorolhattam a karcolás-rádlizás-tömítés köröket.
Maga az összeállítás nem volt nagy kunszt, bár az illeszkedés sem volt túl precíz, de szárazpróbákkal és odafigyeléssel építve nem okozott nagy bajokat. Kiegészítők közül azt használtam, ami a dobozban volt, illetve réz futószárakat és gyanta kerekeket.
A futóművek terén Eduardék még mindig nem könnyítik meg az ember dolgát, egy lötyögős, slendrián pozícionálást adó lyukba kell beleerőltetni a futószárakat szokás szerint. Itt (is) sokat lehetne tanulni a Tamiyától, teljesen hülyebiztos megoldásaik vannak, nem kell szenvedni a futóművek szögével. A szárnyba épített leszállófény is kritikán aluli, a belső felépítés megjelenítését teljesen hanyagolták, és az átlátszó alkatrész sem illeszkedik rendesen.
A natúr fém festése szinte rutinosan ment, hiszen ez már a második ilyen repülőm volt. :-D A csíkokkal természetesen szenvedtem egy kicsit, vagyis leginkább a maszkolással. A törzsön a felségjel körül van egy vékony sáv, amit nem festettek le, ennek megvalósításán agyaltam egy darabig, de végül nagy bátoran úgy döntöttem, hogy előbb matricázom a felségjelet, és egy kicsit nagyobb területű maszkkal eltakarom a fekete-fehér sávok maszkolása és fújása előtt. Pár rövid meditáció és miatyánk után nekiálltam, és szerencsére nem jött le és fel semmi a maszkolás visszaszedése során. Az építés és festés ennél több szót nem is érdemel, a szokásos óvatos weathering és pár réteg matt lakk (Mr. Hobby GX114) után kész is volt a madár, vagyis izé, ló.
Az alapot nem neki szántam, hanem egy szintén Edu P-40E-nek, de aztán kiderült, hogy a Mustang jobban mutat rajta. Mivel első ilyen munkám volt, benne volt a zabszem a sejhajomban, nehogy elrontsam. A figurák szép lassan jöttek össze, mind más gyártó terméke, de elég nehezen jutottam dűlőre az elkészítésükkel, darabos, elnagyolt mind, ami főleg az arcok esetén adja fel a leckét - legalábbis nekem. A sok nehézség ellenére azért nagyrészt elégedett vagyok a végeredménnyel, de sok dolgot nagyon máshogy csinálnék utólag.
Maga az összeállítás nem volt nagy kunszt, bár az illeszkedés sem volt túl precíz, de szárazpróbákkal és odafigyeléssel építve nem okozott nagy bajokat. Kiegészítők közül azt használtam, ami a dobozban volt, illetve réz futószárakat és gyanta kerekeket.
A futóművek terén Eduardék még mindig nem könnyítik meg az ember dolgát, egy lötyögős, slendrián pozícionálást adó lyukba kell beleerőltetni a futószárakat szokás szerint. Itt (is) sokat lehetne tanulni a Tamiyától, teljesen hülyebiztos megoldásaik vannak, nem kell szenvedni a futóművek szögével. A szárnyba épített leszállófény is kritikán aluli, a belső felépítés megjelenítését teljesen hanyagolták, és az átlátszó alkatrész sem illeszkedik rendesen.
A natúr fém festése szinte rutinosan ment, hiszen ez már a második ilyen repülőm volt. :-D A csíkokkal természetesen szenvedtem egy kicsit, vagyis leginkább a maszkolással. A törzsön a felségjel körül van egy vékony sáv, amit nem festettek le, ennek megvalósításán agyaltam egy darabig, de végül nagy bátoran úgy döntöttem, hogy előbb matricázom a felségjelet, és egy kicsit nagyobb területű maszkkal eltakarom a fekete-fehér sávok maszkolása és fújása előtt. Pár rövid meditáció és miatyánk után nekiálltam, és szerencsére nem jött le és fel semmi a maszkolás visszaszedése során. Az építés és festés ennél több szót nem is érdemel, a szokásos óvatos weathering és pár réteg matt lakk (Mr. Hobby GX114) után kész is volt a madár, vagyis izé, ló.
Az alapot nem neki szántam, hanem egy szintén Edu P-40E-nek, de aztán kiderült, hogy a Mustang jobban mutat rajta. Mivel első ilyen munkám volt, benne volt a zabszem a sejhajomban, nehogy elrontsam. A figurák szép lassan jöttek össze, mind más gyártó terméke, de elég nehezen jutottam dűlőre az elkészítésükkel, darabos, elnagyolt mind, ami főleg az arcok esetén adja fel a leckét - legalábbis nekem. A sok nehézség ellenére azért nagyrészt elégedett vagyok a végeredménnyel, de sok dolgot nagyon máshogy csinálnék utólag.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2025.08.26.