ZiL-131
1:35, scratchbuilt
Pintér György - Múzeumi krimik
Sokáig nem éreztem elég erőt magamban ahhoz, hogy egy teljesen saját építésű jármű elkészítésébe fogjak, valami miatt az idei nyári szabadságom azonban megfelelő alkalomnak tűnt erre. A ZiL-131-es tehergépkocsit a magyar hadsereg igen nagy számban használja, gyári makettváltozata viszont még a kanyarban sincsen, így ezt kezdtem el építeni. Nem volt sétagalopp- következzen a leírás.
Mint minden építést, ezt is az anyaggyűjtéssel kezdtem. Először is beszereztem az ICM 1/72-es makettjét, tulajdonképpen ennek felnagyításaként képzeltem el a saját makettemet. Ehhez jöttek hozzá a netről letöltött anyagok, valamint a saját megfigyelések: ZiL-131-est Zsámbékon és Kecelen is találni, az elmúlt hónapokban mindkét múzeumot felkerestem, telt a memóriakártya szépen. Ami az építési koncepciót illeti, nem törekedtem ezer százalékos makettre. A kevésbé látható részeken csak a mérethűségre figyeltem, hogy ne tartson tíz évig az építés, a részleteket a jól látható részekre tartogattam.
Mivel a ZiL-131-es rengetegféle felépítménnyel áll szolgálatban, ezek között is döntenem kellett. Először dobozos kivitelt akartam építeni, amilyen az ICM készletében is van, de erről az információk hiánya miatt lemondtam: a dobozban látható változatról nem találtam képet magyar színekben, a többiről meg nem találtam olyan forrásanyagokat, amik minden irányból mutatják- a konténer teteje még a legtutibb fotósorozatokban is fehér folt marad, mivel se múzeumokban, se haditechnikai bemutatókon nem szeretik az eszközökre felmászó embereket. Így maradtam az SA-2-es rakéta vontatójárművénél, erről magam is sok fotót készítettem.
Az építést az alvázzal kezdtem. Itt még lehetett tervek alapján haladni, megtervezni, kivágni az alkatrészeket, és összeragasztani őket. Először a két főtartó készült el, másfeles sztirollapból. Ezt követték az alváz összekötő elemei, vékonyabb sztirolból. Óvatosan (óvatosan! Ha ez görbe, akkor oda az egész makett) összeállítottam az alvázkeretet. A motor imitációjával folytattam. Ez az ICM-makett ,,motorjának” felnagyítása, szintén sztirolból, az olajteknőt milliputból kialakítva. A motor után a sebességváltó következett, szintén sztirolból és puttyból. Mikor ezek be voltak ragasztva, következhetett a futómű. A laprugókat vékony sztirolból egyenként összeragasztva készítettem, az összefogatásaikat vékony dróttal imitáltam. Az alvázhoz való rögzítés sztirolból készült, húzott szálból szalámizott szegecsfejekkel, puttyval kipótolva, ahol kell.
A tengelyeken sokat kellett egyszerűsítenem, az alapjuk fogpiszkáló és fültisztító pálcika, a differenciálművek sztirol és putty kombinációjával épültek fel. A különböző kardántengelyeket húzott szálból, fogpiszkálóból és fültisztító pálcikából ügyeskedtem össze. A csörlő sztirollapok és szívószál kombinációjával készült, a vontatókötél vastag cérna. A különféle tartályok kialakítása szívószálból történt, természetesen milliput segítségével. A kipufogódob szintén szívószál, a cső vastag drót. Az alsó rész ezzel kb meg is van- lássuk a kabint.
A kabin alapjaként először a sárvédők készültek el. Ezeket két millis sztirolból reszeltem ki (persze, ez már harckocsipáncél-kategória, de a lehajló lemezt jól imitálja), a merevítéseket vékony sztirolcsíkokkal imitáltam. Persze 3-3 darabból áll az egész, nem volt könnyű összepasszítani és összecsiszolni. Mikor ezek álltak, a jármű legkarakteresebb részével, a hűtőmaszkkal folytattam. Ez két rétegből épül fel, egy hátsó tömör lapra van felragasztva a megfelelően kilyuggatott tulajdonképpeni maszk. Persze a kilyuggatás elsőre nem lett tökéletes, sok tőmítés-csiszolás árán nyerte el végleges formáját. Később egyébként megtoldottam egy kis green stuffal, így az eredeti sztirolból nem sok látszik. A motortér oldalfalai szintén két rétegből vannak, egy vastagabb tartórétegből, és egy vékonyabból, amiből könnyen ki tudtam alakítani a panelosztásokat.
Kb eddig jutottam el a szabadság alatt, de a munka nem állt meg a dolgos hétköznapokon se, minden nap szakítottam időt arra, hogy haladjak a makettel. Először a lámpákat vágtam ki és helyeztem fel: maga a hengeres lámpatest szívószálból van, a belsejét green stuffal tömtem ki. Először ebből akartam kialakítani a lámpabúrákat is, de aztán úgy döntöttem, hogy azokat inkább megpróbálom a valóságnak jobban megfelelő, átlátszó anyagból kifaragni. Így aztán levágtam a megformázott lencséket, és bemartam a lámpatestet. Az új lencséket művízből öntöttem, gyurma forma felhasználásával. Közben persze minden lépés után több környi tömítést és csiszolást képzeljen ide a kedves olvasó. Később persze rájöttem, hogy a megmintázott példányon egy másik fajta fényszóró van, így az egészet megváltoztattam, az öntött lámpabúrák ötletét is elvetettem, végül tömör lett, festve.
A fülke építését az utastér padlólemezével folytattam. Erről nem nagyon van mit beszélni, kivágtam 2mm-es sztirolból, kialakítottam a kardántengelyek helyét, és óvatosan az alvázhoz ragasztottam. Kivágtam az ülés alapját is, erre a párnázat milliputból készült el. Szintén abból van a sebességváltól alapzata is. Maguk a sebességváltók drótból készültek,a gombjuk gs. Pedálok készítésével nem fárasztottam magam, semmi nem fog belőlük látszani. Közben folytattam a fülke oldalfalát, az A oszlop alatti rész is elkészült. Erre már el tudtam készíteni a műszerfalat- milliputból, néhol, ahol szükséges, green stuff és húzott szálból vágott korongok segítségével. (Egy drót kapaszkodó is van jobb oldalon.) A számlapot nyomtatóval csináltam. Az ajtókat 2 mm-es sztirolból reszeltem ki, szintúgy a fülke hátoldalát. Utóbbi bemélyített mintázattal is rendelkezik, úgyhogy lyukasztani is kellett- kivágtam a közepét, egy vékonyabb sztirollapra elkészítettem a mélyebben fekvő rész mintázatát, és hátulról beleragasztottam. Az ajtókra elkészítettem a kilincset és az ablak tekerőkarját sztirolból és húzott szálból. Ezután egyesítettem a hátfalat és az ajtókat, elkészítettem a szélvédő előtti lemezdarabot, majd összeállítottam a fülke alját, és kifestettem a belsejét.
Itt jött a nagy bazmeg, ugyanis kiderült, hogy a fülke majd fél centivel keskenyebb a kelleténél. Sírtam. Majd levágtam az ajtókat, a sárvádők külső részét, és ledaráltam a (kész, festett) műszerfalat. A motortér oldalait 2 mm-es sztirollal megvastagítottam, és egy küszöböt építettem a padlólemezre, amivel kijebb kerültek az ajtók. A hátfalat is megtorldottam, formáztam egy új műszerfalat, majd újra összeragasztottam az egészet. A sárvédőt is felügyeskedtem. Itt megint vagy 3 nap tömítés és csiszolás jött, majd végre ott álltam, ahol másfél hete is: lehetett festeni a fülke belsejét. Ez meg is történt, Gunze Olive Drabbal (GW Badab Black-kel mostam be, az alapszín citromsárgával világosított változatával világosítottam). A kisebb vackok feketék lettek, lakkozva, hogy műanyagszerűen csillogjanak.
Neki lehetett ugrani az ablakoknak és a tetőnek. Először a hátfal felső része készült el, 0,75mm-es sztirolból. Az ajtók felső részét ugyanígy csináltam, majd összeragasztottam a már felhelyezett hátfallal. A szélvédő az egyik legnagyobb mumusom, először egy kartonból készült sablont csináltam neki, amivel megfelelően belőhettem a méretét (az üveget nem nagyon lehet toldani, ugye). Karton sablonokat egyébként sokat használtam a fülke építésénél, ezeket az íves formákat sajnos csak így lehet pontosra kialakítani. A szélvédőhöz egy milis sztirolból vágtam ki magát a keretet. Persze jó szar lett, több helyen is eltört, stb, de a jól megállapított méreteknek köszönhetően alapvetően egész könnyen bement a helyére. A töréseket és a hiányzó darabokat ezután green stuffal javítgattam, és kis green stuff-hurkácskákból a szigetelő gumit is elkezdtem megformázni. Persze ez több felvonásban készült (greenstuff-száradásravárás-csiszolás-anyázás-greenstuff-száradás stb). A szélvédő közepén húzódó csíkot menet közben kellett átalakítanom, de jobb is, így legalább egyszerűbb lett az egésznek a felépítése.
A motorháztető alapjául egy 2 mm-es sztirollapdarab szolgált, a domborodó részt milliputból formáztam meg. Persze ezen is sokat kellett alakítani, az oldalába (egy méretre alakított sztirollapdarabbal) belemintázott szellőzőnyílásokat például az első próbálkozásból egy-az-egyben kivágtam, és teljesen újraformáztam. A közepén végigfutó merevítőbordát sztirolból vágtam ki, a ZiL-embléma gs-ből készült. A tetővel folytattam: egyszerűen összeraktam sztirolból, és a kívánt formájúra reszeltem (persze ez csak leírva hangzik ilyen egyszerűnek...) Az oldalán körbefutó esővízelvezető imitálására egy sztirolcsíkot hajlítottam körbe rajta sziszifuszi munkával, a bordázat szintén sztirolból van, ecsetes ragasztóval ,,összeolvasztva”.
A fülke ezzel nagyjából készen volt, határozottan kezdett zilformát ölteni a jármű. Megcsináltam a lökhárítót, egy darab sztirollemezből lett megkarcolva és a helyére hajlítva. A fellépőlemezek sztirolra rádolgozott alufóliából készültek (amibe belenyomkodtam a csúszásgátló mintázatot). Így készültek a fülke lépcsői is (persze további sztiroldarabokkal kipótolva, ahol az szükséges). Ezután hátrafelé indultam el. Sztirol és rézlemez kombinálásával nekikezdtem a pótkeréktartó építésének. A szélvédő után talán ez volt a legnehezebb rész, elég girbegurba, és sok elemből is áll. Nem is lett tökéletes, nem áll benne jól meg a pótkerék, de pótkerék nélkül azért talán nem annyira rossz.
Mikor ezzel megvoltam, a hátsó részen található szerszámosládák jöttek. Ezeket készíteni igazi felüdülés volt, semmi ív, semmi bonyolult forma, csak téglatestek téglalap alakú műanyaglapkákból. A mintázatot vékony sztirolból vágtam ki, a zárak green stuffból lettek megformázva.
A benzintartályok. Na, ez megint nehezebb ügy volt. A felezővonal alakját kivágtam sztiriolból, erre alakítottam ki magát a tartályt, alsó és felső részt, milliputból. Persze sokat kellett reszelni, hogy jó legyen. A beöntők szívószálból és green stuffból készültek, a tartó rézlemez, gyakorlatilag egy megfelelő alakra hajlított lap, szerencsére a valóságban sincs túl bonyolult formája.
A hátsó sárvédő az elsőhöz hasonlóan készült, ugyanolyan anyagokból, ugyanolyan technikával, leszámítva a hátsó kerékív belső oldalát, azt rézlemezből vágtam ki, és hajlítottam a helyére. A ,,plató” egy sima sztirollemez, erre készült utolsó nagy nekirugaszkodásként a vontatóberendezés. Erről a részről sajnos nem voltak igazán jó fényképeim (nehéz alálátni még egy kiállított járművön is), de a temérdek fotóból azért idővel összelegóztam, mi hol van. Itt már mindent bevetettem, rezet, sztirolt, tömítőpasztát, drótot, de így is sokáig tartott a minden irányba hajló szerkezetet megfelelően, ,,rétegesen” felépíteni. A vontatóberendezés mögötti ferde vasak elkészítése ezek után már gyerekjáték volt.
Ezután már tényleg csak apróságok voltak hátra. Az első ütközőn lévő horgocskákat sztirolból reszeltem ki, a vontatókötél kampója drót, húzott szál és sztirollap kombinációjából jött létre. A keresőfényszórót green stuffból alakítottam ki, a tartóját rézből hajlítottam, a vezetéke nagyon vékony drót. Ennek elkészítésében egyébként az ICM Ural makettje volt segítségemre, ahogy láttam, a két járműre ugyanolyan keresőfényszórókat szereltek. A tükrök lapját green stuffból préseltem, majd reszeltem körbe, a tartója fél millis acéldrót. Ez általában le szokott törni a makettekről, úgyhogy belefúrtam fél centire:P Érdekes, hogy a tükörtartók két oldalon nem szimmetrikusak. A fülke oldalának kapaszkodói rézből vannak, a tűzoltópalack tartója szintúgy. Magát a palackot öntőkeretdarabból reszeltem ki, a részleteket rézből és sztirolból építettem rá. A tölcsér egy húzott szál tövéből van, a cső drótból. Kisebb részletekhez egyébként itt is és a tükröknél is green stuffot használtam. A kis lámpácskák húzott szálból és green stuffból készültek, és még a tető szellőzőajtajait is meg kellett csinálnom- ujjgyakorlat sztirolból. Az ablaktörlők sztirolból vannak, először túl vastagra sikerültek, a makettre egy módosított változat került fel (ez se tökéletes).
Elhagyva a fülkét a kannatartók következtek. Ezeket rézből hajlítottam meg, és egy kis sztirollal merevítettem. Nem közvetlenül vannak a középső sárvédőlemezre ragasztva, hanem deszka van alattuk, ezért abszolút anyaghű módon egy-egy balsafadarabot tettem alájuk. A hátsó lámpák tartója egy kis rézcsík, maguk a lámpák sztirolból vannak kireszelve, a rendszámtáblavilágítással együtt. Ha valaki ZiL-építésre adná a fejét, az az első és a hátsó lámpákra figyeljen oda nagyon, a magyar vontatókon is többféle volt. A vonóhorog rögzítése sztirol, maga a horog azonban egy MT-LB-ről származik (Sznar-10 lesz belőle, azon meg nincs vonóhorog). A sárfogó gumik elöl papírból, hátul rézlemezből vannak (a hátsón van egy-egy macskaszem is).
A fényszórók védőrácsának külön bekezdést szenteltem, ez ugyanis életem első saját tervezésű maratása. Inkscape programmal rajzoltam, meg az svg-képet, ebből készíttettem aztán egy maratást. Szépen sikerült, egy kis rézcsíkkal összedolgozva látványos védőrács lett belőle.
A kerekek csak simán egy Uralról származnak, ugyanolyan kerekek voltak a két járművön, és az ICM-makett kerekének átmérője is jó. A mintázat talán nem volt ugyanolyan, de ezt már elhanyagolható különbségnek tudtam be. Az egyik pótkerék szintén az Uralról van,a másik a Trumpeter SA-2-es utánfutójának egyik kereke, ez így szemre elég kicsinek tűnik, de mindegy, ez van.
Nagy fellélegzés, jöhetett a festés. Alap orosz színséma, alul fekete, felül zöld. Először feketére fújtam le az egészet (a fényszórórácsokat és a vontatóberendezést külön) a GW alapozójával, majd szürke szárazecseteléssel emeltem ki a feketén hagyni szándékozott részek részleteit. A zöld részeket Tamiya XF-67 Nato Green-re ecseteltem le, majd száradás után művészolajjal futtattam be a réseket, és emeltem ki a részleteket. Miután ez is megszáradt, a túlzásba vitt részeken visszaszárazecseteltem a zölddel, végül a zöld és egy kis sárga keverékével finoman highlightoltam. Kicsit fényes lett, de ez nem baj; a képeken sajnos még fényesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Néhány helyre kopásokat és rozsdafolyásokat festettem (finoman, hisz ez a jármű nem a sztálingrádi csata veteránja), majd áttértem a részletekre. A fényszórókat szürke, fehér és fényes lakk kombinációjával próbáltam fényszórószerűvé tenni, a hátsó lámpákhoz a sárga, illetve piros alapra a Tamiya átlátszó festékei kerültek.
Az ablakokkal folytattam. Átlátszó műanyaglapot használtam, sok próbálgatással sikerült a helyére szabnom a szélvédőket, úgy emlékszem, ez önmagában elvitt egy estét. Az oldalsó és a hátsó ablakok már könnyebben mentek, előbbiekhez még elefántfülablak-keretet is készítenem kellett (sztirolból). PVA ragasztót használtam, ez átlátszóra szárad. Mikor stabilan álltak az üvegek, felragasztottam az ablaktörlőket (aztán leszedtem, átalakítottam, aztán megint felragasztottam...). A rendszámokat nyomtatóval készítettem. Felkerültek a rácsok és a kerekek.
Egy volt hátra már csak, a porozás. Ezt Wargammers termékekkel csináltam, először saras masszával kentem sarat a kerékjáratokba, meg az alvázon pár helyre, aztán meg sima pigmentekkel (sár- és földszín különböző arányú keverékével) poroltam. Ahol sok lett, ott kicsit visszaszedtem egy nagy, száraz ecsettel. A vontatóberendezésre olajos dzsuvát csináltam lakk és fekete festék keverékéből.
Két figura is készült a járműhöz egyébként, kábé az építéssel párhuzamosan. Egy közlegény, az anyósülésen pedig és egy őrmester. A fejük alapjául szolgáló műgyanta fejeket már jóval az építés előtt elkészítettem (Alanger kozákok green stuffból készült sapkával), ahogy a testüket,a bakancsukat, és a kezüket is. Ezeket a részegységeket sok green stuffal egyesítettem (mondanom sem kell, hogy a járműbe való illeszkedés maximális szem előtt tartásával), az őrmesternek új arcot faragtam, kaptak pisztolyokat, valamin –,,szakértőkkel” való egyeztetés után- az őrmester egy antantszíjat. Lefújtram őket a GW fehér alapozójával, aztán indulhatott a festés. Az arcokkal és kezekkel kezdtem, hússzínre festve őket. A ruha zöld lett, a csizmák barnák. Az arcot, a kezeket és az egyenruhát ezután művészolajjal festettem ki, a kisebb részekhez akrilt használtam. A térkép nyomtatóval készült, a festés végén elfoglalták a helyüket a járműben.
...Hát, nem csak leírni volt sok, végül kb 700 alkatrész, és 9 hónapon át tartó építés eredményeképpen lett kész. Tanultam is az építésből nagyon sokat, rézlemezzel nem dolgoztam még eddig, és a fotómaratás készítése is újdonság volt. Meg persze maga az egész saját építés menete (a teherautóval egyébként bele is húztam jól, mert ezen minden van, ami nehézzé teszi az építést: a fülke felületét lehet simára csiszolni, és semmilyen részletet nem takarnak ki szép, nagy páncéllemezek). Persze már rebesgetik, hogy a miniman kiadja, de hát aki farag, az ráfarag, ahogy a mondás is tartja. Mindesetetre most, mikor ezeket írom, még senkinek nincs ZiL-131-ese 1/35-ben:)
Azért a nagy örömben vannak olyan dolgok bőséggel a maketten, amikkel nem vagyok elégedett.
-pár alkatrész kicsit elnagyolt: ez tudatosan van így, egy kész ZiL-t akartam, nem egy soha el nem készülő álomprojektet.
-a lámpákat valódi, átlátszó anyagból kellene csinálni. Ehhez van is anyagom (AMT autómodellek öntőkeretei), de ez is a sietésnek esett áldozatul. Részben átalakítani nem akartam, az nem néz ki jól, ha a lámpák egy része átlátszó, a többi tömör.
-a kabin hátulja kicsit ferde: szerencsére eltakarja a pótkeréktartó
-a kipufogó másik oldalon van: ez abból adódik, hogy eredetileg dobozosnak készült, azokon tényleg így van, mint a maketten, de a két és fél mm vastag, nagy nehezen formára hajlított acéldrótot nem akartam lerángatni már.
-a csörlő kicsit fenn és túl hátul van: az ICM-maketten így van, és ez a rész még a képek elkészülte előtt lett megcsinálva.
Lesz tehát mire figyelni a következő makettnél is- mert persze lesz következő.
Mint minden építést, ezt is az anyaggyűjtéssel kezdtem. Először is beszereztem az ICM 1/72-es makettjét, tulajdonképpen ennek felnagyításaként képzeltem el a saját makettemet. Ehhez jöttek hozzá a netről letöltött anyagok, valamint a saját megfigyelések: ZiL-131-est Zsámbékon és Kecelen is találni, az elmúlt hónapokban mindkét múzeumot felkerestem, telt a memóriakártya szépen. Ami az építési koncepciót illeti, nem törekedtem ezer százalékos makettre. A kevésbé látható részeken csak a mérethűségre figyeltem, hogy ne tartson tíz évig az építés, a részleteket a jól látható részekre tartogattam.
Mivel a ZiL-131-es rengetegféle felépítménnyel áll szolgálatban, ezek között is döntenem kellett. Először dobozos kivitelt akartam építeni, amilyen az ICM készletében is van, de erről az információk hiánya miatt lemondtam: a dobozban látható változatról nem találtam képet magyar színekben, a többiről meg nem találtam olyan forrásanyagokat, amik minden irányból mutatják- a konténer teteje még a legtutibb fotósorozatokban is fehér folt marad, mivel se múzeumokban, se haditechnikai bemutatókon nem szeretik az eszközökre felmászó embereket. Így maradtam az SA-2-es rakéta vontatójárművénél, erről magam is sok fotót készítettem.
Az építést az alvázzal kezdtem. Itt még lehetett tervek alapján haladni, megtervezni, kivágni az alkatrészeket, és összeragasztani őket. Először a két főtartó készült el, másfeles sztirollapból. Ezt követték az alváz összekötő elemei, vékonyabb sztirolból. Óvatosan (óvatosan! Ha ez görbe, akkor oda az egész makett) összeállítottam az alvázkeretet. A motor imitációjával folytattam. Ez az ICM-makett ,,motorjának” felnagyítása, szintén sztirolból, az olajteknőt milliputból kialakítva. A motor után a sebességváltó következett, szintén sztirolból és puttyból. Mikor ezek be voltak ragasztva, következhetett a futómű. A laprugókat vékony sztirolból egyenként összeragasztva készítettem, az összefogatásaikat vékony dróttal imitáltam. Az alvázhoz való rögzítés sztirolból készült, húzott szálból szalámizott szegecsfejekkel, puttyval kipótolva, ahol kell.
A tengelyeken sokat kellett egyszerűsítenem, az alapjuk fogpiszkáló és fültisztító pálcika, a differenciálművek sztirol és putty kombinációjával épültek fel. A különböző kardántengelyeket húzott szálból, fogpiszkálóból és fültisztító pálcikából ügyeskedtem össze. A csörlő sztirollapok és szívószál kombinációjával készült, a vontatókötél vastag cérna. A különféle tartályok kialakítása szívószálból történt, természetesen milliput segítségével. A kipufogódob szintén szívószál, a cső vastag drót. Az alsó rész ezzel kb meg is van- lássuk a kabint.
A kabin alapjaként először a sárvédők készültek el. Ezeket két millis sztirolból reszeltem ki (persze, ez már harckocsipáncél-kategória, de a lehajló lemezt jól imitálja), a merevítéseket vékony sztirolcsíkokkal imitáltam. Persze 3-3 darabból áll az egész, nem volt könnyű összepasszítani és összecsiszolni. Mikor ezek álltak, a jármű legkarakteresebb részével, a hűtőmaszkkal folytattam. Ez két rétegből épül fel, egy hátsó tömör lapra van felragasztva a megfelelően kilyuggatott tulajdonképpeni maszk. Persze a kilyuggatás elsőre nem lett tökéletes, sok tőmítés-csiszolás árán nyerte el végleges formáját. Később egyébként megtoldottam egy kis green stuffal, így az eredeti sztirolból nem sok látszik. A motortér oldalfalai szintén két rétegből vannak, egy vastagabb tartórétegből, és egy vékonyabból, amiből könnyen ki tudtam alakítani a panelosztásokat.
Kb eddig jutottam el a szabadság alatt, de a munka nem állt meg a dolgos hétköznapokon se, minden nap szakítottam időt arra, hogy haladjak a makettel. Először a lámpákat vágtam ki és helyeztem fel: maga a hengeres lámpatest szívószálból van, a belsejét green stuffal tömtem ki. Először ebből akartam kialakítani a lámpabúrákat is, de aztán úgy döntöttem, hogy azokat inkább megpróbálom a valóságnak jobban megfelelő, átlátszó anyagból kifaragni. Így aztán levágtam a megformázott lencséket, és bemartam a lámpatestet. Az új lencséket művízből öntöttem, gyurma forma felhasználásával. Közben persze minden lépés után több környi tömítést és csiszolást képzeljen ide a kedves olvasó. Később persze rájöttem, hogy a megmintázott példányon egy másik fajta fényszóró van, így az egészet megváltoztattam, az öntött lámpabúrák ötletét is elvetettem, végül tömör lett, festve.
A fülke építését az utastér padlólemezével folytattam. Erről nem nagyon van mit beszélni, kivágtam 2mm-es sztirolból, kialakítottam a kardántengelyek helyét, és óvatosan az alvázhoz ragasztottam. Kivágtam az ülés alapját is, erre a párnázat milliputból készült el. Szintén abból van a sebességváltól alapzata is. Maguk a sebességváltók drótból készültek,a gombjuk gs. Pedálok készítésével nem fárasztottam magam, semmi nem fog belőlük látszani. Közben folytattam a fülke oldalfalát, az A oszlop alatti rész is elkészült. Erre már el tudtam készíteni a műszerfalat- milliputból, néhol, ahol szükséges, green stuff és húzott szálból vágott korongok segítségével. (Egy drót kapaszkodó is van jobb oldalon.) A számlapot nyomtatóval csináltam. Az ajtókat 2 mm-es sztirolból reszeltem ki, szintúgy a fülke hátoldalát. Utóbbi bemélyített mintázattal is rendelkezik, úgyhogy lyukasztani is kellett- kivágtam a közepét, egy vékonyabb sztirollapra elkészítettem a mélyebben fekvő rész mintázatát, és hátulról beleragasztottam. Az ajtókra elkészítettem a kilincset és az ablak tekerőkarját sztirolból és húzott szálból. Ezután egyesítettem a hátfalat és az ajtókat, elkészítettem a szélvédő előtti lemezdarabot, majd összeállítottam a fülke alját, és kifestettem a belsejét.
Itt jött a nagy bazmeg, ugyanis kiderült, hogy a fülke majd fél centivel keskenyebb a kelleténél. Sírtam. Majd levágtam az ajtókat, a sárvádők külső részét, és ledaráltam a (kész, festett) műszerfalat. A motortér oldalait 2 mm-es sztirollal megvastagítottam, és egy küszöböt építettem a padlólemezre, amivel kijebb kerültek az ajtók. A hátfalat is megtorldottam, formáztam egy új műszerfalat, majd újra összeragasztottam az egészet. A sárvédőt is felügyeskedtem. Itt megint vagy 3 nap tömítés és csiszolás jött, majd végre ott álltam, ahol másfél hete is: lehetett festeni a fülke belsejét. Ez meg is történt, Gunze Olive Drabbal (GW Badab Black-kel mostam be, az alapszín citromsárgával világosított változatával világosítottam). A kisebb vackok feketék lettek, lakkozva, hogy műanyagszerűen csillogjanak.
Neki lehetett ugrani az ablakoknak és a tetőnek. Először a hátfal felső része készült el, 0,75mm-es sztirolból. Az ajtók felső részét ugyanígy csináltam, majd összeragasztottam a már felhelyezett hátfallal. A szélvédő az egyik legnagyobb mumusom, először egy kartonból készült sablont csináltam neki, amivel megfelelően belőhettem a méretét (az üveget nem nagyon lehet toldani, ugye). Karton sablonokat egyébként sokat használtam a fülke építésénél, ezeket az íves formákat sajnos csak így lehet pontosra kialakítani. A szélvédőhöz egy milis sztirolból vágtam ki magát a keretet. Persze jó szar lett, több helyen is eltört, stb, de a jól megállapított méreteknek köszönhetően alapvetően egész könnyen bement a helyére. A töréseket és a hiányzó darabokat ezután green stuffal javítgattam, és kis green stuff-hurkácskákból a szigetelő gumit is elkezdtem megformázni. Persze ez több felvonásban készült (greenstuff-száradásravárás-csiszolás-anyázás-greenstuff-száradás stb). A szélvédő közepén húzódó csíkot menet közben kellett átalakítanom, de jobb is, így legalább egyszerűbb lett az egésznek a felépítése.
A motorháztető alapjául egy 2 mm-es sztirollapdarab szolgált, a domborodó részt milliputból formáztam meg. Persze ezen is sokat kellett alakítani, az oldalába (egy méretre alakított sztirollapdarabbal) belemintázott szellőzőnyílásokat például az első próbálkozásból egy-az-egyben kivágtam, és teljesen újraformáztam. A közepén végigfutó merevítőbordát sztirolból vágtam ki, a ZiL-embléma gs-ből készült. A tetővel folytattam: egyszerűen összeraktam sztirolból, és a kívánt formájúra reszeltem (persze ez csak leírva hangzik ilyen egyszerűnek...) Az oldalán körbefutó esővízelvezető imitálására egy sztirolcsíkot hajlítottam körbe rajta sziszifuszi munkával, a bordázat szintén sztirolból van, ecsetes ragasztóval ,,összeolvasztva”.
A fülke ezzel nagyjából készen volt, határozottan kezdett zilformát ölteni a jármű. Megcsináltam a lökhárítót, egy darab sztirollemezből lett megkarcolva és a helyére hajlítva. A fellépőlemezek sztirolra rádolgozott alufóliából készültek (amibe belenyomkodtam a csúszásgátló mintázatot). Így készültek a fülke lépcsői is (persze további sztiroldarabokkal kipótolva, ahol az szükséges). Ezután hátrafelé indultam el. Sztirol és rézlemez kombinálásával nekikezdtem a pótkeréktartó építésének. A szélvédő után talán ez volt a legnehezebb rész, elég girbegurba, és sok elemből is áll. Nem is lett tökéletes, nem áll benne jól meg a pótkerék, de pótkerék nélkül azért talán nem annyira rossz.
Mikor ezzel megvoltam, a hátsó részen található szerszámosládák jöttek. Ezeket készíteni igazi felüdülés volt, semmi ív, semmi bonyolult forma, csak téglatestek téglalap alakú műanyaglapkákból. A mintázatot vékony sztirolból vágtam ki, a zárak green stuffból lettek megformázva.
A benzintartályok. Na, ez megint nehezebb ügy volt. A felezővonal alakját kivágtam sztiriolból, erre alakítottam ki magát a tartályt, alsó és felső részt, milliputból. Persze sokat kellett reszelni, hogy jó legyen. A beöntők szívószálból és green stuffból készültek, a tartó rézlemez, gyakorlatilag egy megfelelő alakra hajlított lap, szerencsére a valóságban sincs túl bonyolult formája.
A hátsó sárvédő az elsőhöz hasonlóan készült, ugyanolyan anyagokból, ugyanolyan technikával, leszámítva a hátsó kerékív belső oldalát, azt rézlemezből vágtam ki, és hajlítottam a helyére. A ,,plató” egy sima sztirollemez, erre készült utolsó nagy nekirugaszkodásként a vontatóberendezés. Erről a részről sajnos nem voltak igazán jó fényképeim (nehéz alálátni még egy kiállított járművön is), de a temérdek fotóból azért idővel összelegóztam, mi hol van. Itt már mindent bevetettem, rezet, sztirolt, tömítőpasztát, drótot, de így is sokáig tartott a minden irányba hajló szerkezetet megfelelően, ,,rétegesen” felépíteni. A vontatóberendezés mögötti ferde vasak elkészítése ezek után már gyerekjáték volt.
Ezután már tényleg csak apróságok voltak hátra. Az első ütközőn lévő horgocskákat sztirolból reszeltem ki, a vontatókötél kampója drót, húzott szál és sztirollap kombinációjából jött létre. A keresőfényszórót green stuffból alakítottam ki, a tartóját rézből hajlítottam, a vezetéke nagyon vékony drót. Ennek elkészítésében egyébként az ICM Ural makettje volt segítségemre, ahogy láttam, a két járműre ugyanolyan keresőfényszórókat szereltek. A tükrök lapját green stuffból préseltem, majd reszeltem körbe, a tartója fél millis acéldrót. Ez általában le szokott törni a makettekről, úgyhogy belefúrtam fél centire:P Érdekes, hogy a tükörtartók két oldalon nem szimmetrikusak. A fülke oldalának kapaszkodói rézből vannak, a tűzoltópalack tartója szintúgy. Magát a palackot öntőkeretdarabból reszeltem ki, a részleteket rézből és sztirolból építettem rá. A tölcsér egy húzott szál tövéből van, a cső drótból. Kisebb részletekhez egyébként itt is és a tükröknél is green stuffot használtam. A kis lámpácskák húzott szálból és green stuffból készültek, és még a tető szellőzőajtajait is meg kellett csinálnom- ujjgyakorlat sztirolból. Az ablaktörlők sztirolból vannak, először túl vastagra sikerültek, a makettre egy módosított változat került fel (ez se tökéletes).
Elhagyva a fülkét a kannatartók következtek. Ezeket rézből hajlítottam meg, és egy kis sztirollal merevítettem. Nem közvetlenül vannak a középső sárvédőlemezre ragasztva, hanem deszka van alattuk, ezért abszolút anyaghű módon egy-egy balsafadarabot tettem alájuk. A hátsó lámpák tartója egy kis rézcsík, maguk a lámpák sztirolból vannak kireszelve, a rendszámtáblavilágítással együtt. Ha valaki ZiL-építésre adná a fejét, az az első és a hátsó lámpákra figyeljen oda nagyon, a magyar vontatókon is többféle volt. A vonóhorog rögzítése sztirol, maga a horog azonban egy MT-LB-ről származik (Sznar-10 lesz belőle, azon meg nincs vonóhorog). A sárfogó gumik elöl papírból, hátul rézlemezből vannak (a hátsón van egy-egy macskaszem is).
A fényszórók védőrácsának külön bekezdést szenteltem, ez ugyanis életem első saját tervezésű maratása. Inkscape programmal rajzoltam, meg az svg-képet, ebből készíttettem aztán egy maratást. Szépen sikerült, egy kis rézcsíkkal összedolgozva látványos védőrács lett belőle.
A kerekek csak simán egy Uralról származnak, ugyanolyan kerekek voltak a két járművön, és az ICM-makett kerekének átmérője is jó. A mintázat talán nem volt ugyanolyan, de ezt már elhanyagolható különbségnek tudtam be. Az egyik pótkerék szintén az Uralról van,a másik a Trumpeter SA-2-es utánfutójának egyik kereke, ez így szemre elég kicsinek tűnik, de mindegy, ez van.
Nagy fellélegzés, jöhetett a festés. Alap orosz színséma, alul fekete, felül zöld. Először feketére fújtam le az egészet (a fényszórórácsokat és a vontatóberendezést külön) a GW alapozójával, majd szürke szárazecseteléssel emeltem ki a feketén hagyni szándékozott részek részleteit. A zöld részeket Tamiya XF-67 Nato Green-re ecseteltem le, majd száradás után művészolajjal futtattam be a réseket, és emeltem ki a részleteket. Miután ez is megszáradt, a túlzásba vitt részeken visszaszárazecseteltem a zölddel, végül a zöld és egy kis sárga keverékével finoman highlightoltam. Kicsit fényes lett, de ez nem baj; a képeken sajnos még fényesebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Néhány helyre kopásokat és rozsdafolyásokat festettem (finoman, hisz ez a jármű nem a sztálingrádi csata veteránja), majd áttértem a részletekre. A fényszórókat szürke, fehér és fényes lakk kombinációjával próbáltam fényszórószerűvé tenni, a hátsó lámpákhoz a sárga, illetve piros alapra a Tamiya átlátszó festékei kerültek.
Az ablakokkal folytattam. Átlátszó műanyaglapot használtam, sok próbálgatással sikerült a helyére szabnom a szélvédőket, úgy emlékszem, ez önmagában elvitt egy estét. Az oldalsó és a hátsó ablakok már könnyebben mentek, előbbiekhez még elefántfülablak-keretet is készítenem kellett (sztirolból). PVA ragasztót használtam, ez átlátszóra szárad. Mikor stabilan álltak az üvegek, felragasztottam az ablaktörlőket (aztán leszedtem, átalakítottam, aztán megint felragasztottam...). A rendszámokat nyomtatóval készítettem. Felkerültek a rácsok és a kerekek.
Egy volt hátra már csak, a porozás. Ezt Wargammers termékekkel csináltam, először saras masszával kentem sarat a kerékjáratokba, meg az alvázon pár helyre, aztán meg sima pigmentekkel (sár- és földszín különböző arányú keverékével) poroltam. Ahol sok lett, ott kicsit visszaszedtem egy nagy, száraz ecsettel. A vontatóberendezésre olajos dzsuvát csináltam lakk és fekete festék keverékéből.
Két figura is készült a járműhöz egyébként, kábé az építéssel párhuzamosan. Egy közlegény, az anyósülésen pedig és egy őrmester. A fejük alapjául szolgáló műgyanta fejeket már jóval az építés előtt elkészítettem (Alanger kozákok green stuffból készült sapkával), ahogy a testüket,a bakancsukat, és a kezüket is. Ezeket a részegységeket sok green stuffal egyesítettem (mondanom sem kell, hogy a járműbe való illeszkedés maximális szem előtt tartásával), az őrmesternek új arcot faragtam, kaptak pisztolyokat, valamin –,,szakértőkkel” való egyeztetés után- az őrmester egy antantszíjat. Lefújtram őket a GW fehér alapozójával, aztán indulhatott a festés. Az arcokkal és kezekkel kezdtem, hússzínre festve őket. A ruha zöld lett, a csizmák barnák. Az arcot, a kezeket és az egyenruhát ezután művészolajjal festettem ki, a kisebb részekhez akrilt használtam. A térkép nyomtatóval készült, a festés végén elfoglalták a helyüket a járműben.
...Hát, nem csak leírni volt sok, végül kb 700 alkatrész, és 9 hónapon át tartó építés eredményeképpen lett kész. Tanultam is az építésből nagyon sokat, rézlemezzel nem dolgoztam még eddig, és a fotómaratás készítése is újdonság volt. Meg persze maga az egész saját építés menete (a teherautóval egyébként bele is húztam jól, mert ezen minden van, ami nehézzé teszi az építést: a fülke felületét lehet simára csiszolni, és semmilyen részletet nem takarnak ki szép, nagy páncéllemezek). Persze már rebesgetik, hogy a miniman kiadja, de hát aki farag, az ráfarag, ahogy a mondás is tartja. Mindesetetre most, mikor ezeket írom, még senkinek nincs ZiL-131-ese 1/35-ben:)
Azért a nagy örömben vannak olyan dolgok bőséggel a maketten, amikkel nem vagyok elégedett.
-pár alkatrész kicsit elnagyolt: ez tudatosan van így, egy kész ZiL-t akartam, nem egy soha el nem készülő álomprojektet.
-a lámpákat valódi, átlátszó anyagból kellene csinálni. Ehhez van is anyagom (AMT autómodellek öntőkeretei), de ez is a sietésnek esett áldozatul. Részben átalakítani nem akartam, az nem néz ki jól, ha a lámpák egy része átlátszó, a többi tömör.
-a kabin hátulja kicsit ferde: szerencsére eltakarja a pótkeréktartó
-a kipufogó másik oldalon van: ez abból adódik, hogy eredetileg dobozosnak készült, azokon tényleg így van, mint a maketten, de a két és fél mm vastag, nagy nehezen formára hajlított acéldrótot nem akartam lerángatni már.
-a csörlő kicsit fenn és túl hátul van: az ICM-maketten így van, és ez a rész még a képek elkészülte előtt lett megcsinálva.
Lesz tehát mire figyelni a következő makettnél is- mert persze lesz következő.
|
|
ZiL-131 55
|
|
|
ZiL-131 1
|
|
|
ZiL-131 2
|
|
|
ZiL-131 3
|
|
|
ZiL-131 4
|
|
|
ZiL-131 5
|
|
|
ZiL-131 6
|
|
|
ZiL-131 7
|
|
|
ZiL-131 8
|
|
|
ZiL-131 9
|
|
|
ZiL-131 10
|
|
|
ZiL-131 11
|
|
|
ZiL-131 12
|
|
|
ZiL-131 13
|
|
|
ZiL-131 14
|
|
|
ZiL-131 15
|
|
|
ZiL-131 16
|
|
|
ZiL-131 17
|
|
|
ZiL-131 18
|
|
|
ZiL-131 19
|
|
|
ZiL-131 20
|
|
|
ZiL-131 21
|
|
|
ZiL-131 22
|
|
|
ZiL-131 23
|
|
|
ZiL-131 24
|
|
|
ZiL-131 25
|
|
|
ZiL-131 26
|
|
|
ZiL-131 27
|
|
|
ZiL-131 28
|
|
|
ZiL-131 31
|
|
|
ZiL-131 32
|
|
|
ZiL-131 33
|
|
|
ZiL-131 34
|
|
|
ZiL-131 35
|
|
|
ZiL-131 36
|
|
|
ZiL-131 37
|
|
|
ZiL-131 37
|
|
|
ZiL-131 38
|
|
|
ZiL-131 39
|
|
|
ZiL-131 40
|
|
|
ZiL-131 41
|
|
|
ZiL-131 42
|
|
|
ZiL-131 43
|
|
|
ZiL-131 44
|
|
|
ZiL-131 45
|
|
|
ZiL-131 46
|
|
|
ZiL-131 47
|
|
|
ZiL-131 48
|
|
|
ZiL-131 49
|
|
|
ZiL-131 50
|
|
|
ZiL-131 51
|
|
|
ZiL-131 52
|
|
|
ZiL-131 53
|
|
|
ZiL-131 54
|
|
|
ZiL-131 56
|
|
|
ZiL-131 57
|
|
|
ZiL-131 58
|
|
|
ZiL-131 59
|
|
|
ZiL-131 60
|
|
|
ZiL-131 61
|
|
|
ZiL-131 62
|
|
|
ZiL-131 63
|
|
|
ZiL-131 64
|
|
|
ZiL-131 65
|
|
|
ZiL-131 66
|
|
|
ZiL-131 67
|
|
|
ZiL-131 68
|
|
|
ZiL-131 69
|
|
|
ZiL-131 70
|
2011.04.14.