ZiL-135 9T29 "Béka"/Luna rakétaszállító

ZiL-135 9T29

1:72, Armada Hobby No.72024

Pintér György - Múzeumi krimik Gyermekkorom háborús filmjeinek jellemzője volt, hogy „nem töltöttek, csak lőttek”. Lekaszabolták az aktuális ellent, ahogy kellett. Persze, logikusan ez nem így volt. A harcba lépő erők számára létszükséglet az utánpótlás.
Nos, ha az évek folyamán megépítettem két példányban a „Luna” föld-föld rakétaindító rendszert. Most, hosszú várakozás után egy cseh forgalmazó jelezte, hogy jópár hónapja megrendelt, a harcoló indítókat kiszolgáló szállítójármű makettjét beszerezték és küldik.

A hordozó jármű, a Zil-135 csakúgy, mint az indító jármű, így képes volt hegyen-völgyön követni azt. A különbség a felépítmény. Itt az egyetlen indítósín és annak kiszolgáló berendezései helyett maximum három Luna rakéta van felpakolva egy erre kitalált állványzatra.

Nos, a cseh forgalmazótól megérkezett a csomag, miután magyarországi boltokban nem elérhető és a különféle csere-bere oldalakon sem volt eladó..
Kíváncsi voltam, a korábban tapasztaltakhoz képes van-e pozitív változás. Hááát... van! Az indítórendszer makettjéhez képest nem is kevés! Például: minden kerék ép! (Nem volt ez mindig így!) Első ránézésre megvan minden, ami az összeállítási rajzon szerepel. Sőt, a hátsó kerékhez a kettő helyett három sárvédődobot kaptam. (Mondjuk jobban örültem volna, ha a Csepel „vippon”-jához kapom az abból hiányzó első tengelyt.) A várakozásoknak megfelelően két középső tengely kerekei fölé való sárvédőn anyaghiány van. Már-már luxus, hogy a kapott három rakétából, így első ránézésre csak egy van elgördülve. (Forróvízzel javítható.) Ugyanezt tudom elmondani a két alvázelem feléről is. Maguk az alkatrészek még öntöttek, nem 3D-sek. Sorja, akad, de ez nem gond. Három fémmaratott lapocskát tartalmaz még a doboz.
A gyártó komoly teret enged a saját kreativitásnak is. A szállító rész kereteit ránk bízza.

Diribek és darabok

A munkát a kerekek rendbetételével kezdtem. Nem voltak annyira botrányosak, mint a korábbi készlet hasonló alkatrészei. Az öntési csonkok mellett csak néhány apróbb lyukat hagytak a gyantába szorult buborékok. Így nem volt szükség arra, hogy kipótoljam az anyaghiányokat. Szóval, átmentem gumijavítóba, apró lyukakat azért csak betapasztottam. Összeraktam az alvázat. A kerékagyakat lefestettem, majd maszkoltam. Utána jöhetett az abroncsok feketítése. A kerekek némi csiszolás után szépen illeszkedtek a helyükre. Ráadásul az elosztásuk is megfelelő, a forgásirányokat tekintve. Színeztem a két motorblokkot, majd a helyükre ragasztottam őket. (Ugyebár, van neki kettő is.) Aztán jöhetnek a kardántengelyek, a kabin és a hordozó felépítmény. A vezetőfülke esetében okos sorrendet kellett követnem. Így először kívül lefújtam az egészet. Elkészítettem a belső teret, ami nem volt túlrészletezve. Gondot jelentett, hogy a belső egyenetlenségek miatt, amikhez elég nehéz hozzáférni, az a padszerű vezetőülés nem is akart a helyére csúszni. Végül némi „erőszak” árán sikerült behelyeznem. Ezt megelőzően be kellett üvegeznem az öt ablakot. Átlátszó fóliadarabot kerestem, mert a készlet efféle cifraságokat (csakúgy ahogy matricát sem) nem tartalmazott. Ezek beragasztására faragasztót használtam, elkerülendő a beködölést.
Következett a „plató”, azaz a rakétákat hordozó rész. Itt az alapprobléma az, hogy a plató alapját képező műgyanta lap vetemedett. Így ezt még ki kell forróvízeznem. A válaszfalként szolgáló rudazatrendszer alkatrészei óvatosságot igényelnek, mert a viszonylag vékony elemek hajlamosak a törésre.

A rakomány lecsúszását gátló alkatrészhez egy féltenyérnyi fémmaratott darabot kaptam. Ebből kell kihajtogatnom ezt a „lábzsákot”. A többi alkatrész elhelyezkedéséhez gyenge az útmutató. Lehet találgatni! Én megpróbáltam. Lévén, hogy az eredetit hideg fejű műszakiak találták ki három rakéta hordozására, így logikusan adták magukat a megoldások. Végül csak összeállt a dolog.

Neki kell állnom a rakétáknak is. Itt a kiegyengetett itt-ott tömített törzshöz (a háromból végül kettőt kellett forróvízbe áztatnom) nem csak a négy szárny (stabilizátor? kormánylap?) fémmaratása kapcsolódik, hanem két-két – kicsit, fél, kenyeres kosár jellegű, szintén fém, fékezőlap is.

Együtt

Lassan összeállt az alkatrészekből megépíthető szint. Ami kérdéses, a takaró ponyva kereteinek elkészítése saját erőből valamiféle drótokból. A legvégére hagytam a visszapillantó tükröket.
Az egész jármű zöld lett. Az alvázat feketére fújtam. A rakétákat fehérre festettem és diribdarab matricákból elláttam pár csíkkal, felirattal.
Találtam olyan, vékony drótot, amiből esetleg ki tudom alakítani a ponyvatartó kereteket. Elkészítettem, de nem tetszik. Messze van a tökéletestől. Lehet, hogy valamikor készül jobb?