Convair B-36H/RB-36F Peacemaker
1:72, Revell
No.4632
Pintér György - Múzeumi krimik
A Convair B-36 egyike azon típusoknak, amelyeket a háború derekán kezdtek el tervezni, de csak jóval utána szálltak fel először. A 40-es éveknek megfelelően mindennek nagyobbnak és erősebbnek kellett lennie, mint az elődtípusokon. Ezt annyira jól teljesítették, hogy a B-36 ma is a világ legnagyobb katonai gépe, ami a legnagyobb terhet szállította a legnagyobb legénységgel (mármint bombázógépen). Szokatlan megoldásokban és különleges teljesítményekben nem szűkölködött. Hat tolólégcsavarja, és a később felszerelt négy segédhajtómű közel 700 km/h sebességet és 40 t bombaterhet eredményezett. A szárnyakba rejtett csillagmotorok azonban nem sok babért teremnek a makettezőknek.
A 180 t-s óriás kezdetben egykerekes futókat kapott, amelyek átmérője 3 m volt, talajnyomásuk pedig akkora volt, hogy amerikában mindössze három reptérről üzemelhettek volna. Ezen kívántak segíteni hernyótalpas, majd négykerekes futózsámolyokkal. A gyakorlatban ez utóbbi vált be, a maketthez is ezt kapjuk. A különlegességeket kedvelők megépíthetik valamelyik prototípust is, mivel a futószárakat a hernyótalpas változatról vették át.
A túlsúlyos szerkezetet háromszor is fogyókúrára fogták, a Featherweight I-II-III programok során minden mozdíthatót kiépítettek a gépekből.
A szokatlan méretekből adódó konstrukciós gyengeségek és a csillagászati fenntartási költségek, valamint néhány korrupciós botrány miatt a típust 1960 előtt kivonták a SAC (Strategic Air Command - Bombázó Parancsnokság) kötelékéből. Addig azonban a nukleáris bombázóflotta gerincét alkotta. Harci körülmények között sosem került bevetésre, mindannyiunk és talán a személyzetek szerencséjére is.
B-36-osok számos kísérletben is részt vettek. Például RF-84-eseket helyeztek a szárnyvégekre, a bombakamra alá, vagy atomreaktor alkalmazhatóságát vizsgálták. Ezek mind-mind csemegét szolgálhatnak nem túl nehéz átalakításokkal.
Aki ismeri a makett előtörténetét, azt nem lepi meg, amit a dobozban talál. Ez ugyanis valójában egy 25 éves Monogram kit feltámasztása annak minden bájával. Persze nem ilyen egyszerű a történet, ugyanis a világ máig legnagyobb katonai gépének kicsinyített mása is tekintélyes méretekkel bír. A nagy méret persze rányomta bélyegét a részletekre. Azonban sok helyütt a Monogram is megcsillantotta hozzáértését! Lássuk, hol kerekedett felül az elnagyolás és hol mentek rá a finomságokra!
A hat öntőkeretet párosával, az átlátszó alkatrészeket külön zacskózták be. A két törzsfél persze átlósan sem fér rendesen a dobozba. +1 centi jó lett volna, mert félő, hogy megsérül, vagy vetemedik a törzs.
Az útmutató részletes és áttekinthető, de nem mindig világos, mit hogy akarnak a tudtunkra adni...
Helyenként leheletvékony sorjával kell bajlódni, ami bizonyára az öreg szerszámoknak tudható be.
Ami először szembetűnik, hogy a 70 cm-es törzs és a majdnem egyméteres fesztávolságú szárnyak felületét teljesen elborítják a hajszálvékony, egyenletes és egyenes panelvonalak. Ezekkel legfeljebb csiszolásnál lehet gond, amire valószínűleg bőven lesz szükség egy ekkora makettnél... Átkarcolni reménytelen egy ekkora és ilyen szépen panelezett gépet, úgyhogy vigyázzunk rájuk! Az orr oldalán található kör alakú ajtó vonalai kissé mélyre sikerültek, ezt viszont jó móka lesz elkeskenyíteni...
A külső felületeken számos olyan mélyedés, kiemelkedés található, amelyeket nem szoktak kidolgozni, vagy éppen csak sejtetni engednek a gyártók. Itt azonban remekül hatnak az összképre.
A személyzet négy tagját két-két egyforma figura alkotja, amik elég jól kidologzottak.
A pilótafülkét és az orr-részt hatalmas üvegkupolák borítják. Ezek gyönyörű tiszták, vékonyak és egyenletesek, tehát nem torzítanak. Sajnos alájuk nem túl sok berendezést adott a gyártó. A falak látványosan tele vannak zsúfolva, de a székeket, a plafonokat és némelyik műszerfalat részletesebbé tehetjük házilag is. Kérdés, ebből mennyi fog majd látszani az ablakmerevítők között?
A futóaknák belseje szép, ha van róluk anyag, könnyen látványosabbá tehetők.
A felnik szenzációsak, a csavarok mélyedései és a különféle alakzatok tisztán kivehetők. A bizalomgerjesztő vastagságú futószárakon hatlapfejű csavarokat találunk!
Az orrba némi súlyt kell helyezni, de nekem félelmeim vannak, hogy a futók hogy fogják elviselni a szörnyet. Mivel ekkora vitrin nem is létezik, valószínűleg a plafonon fog függeni a drága.
A felek összeillesztése után a kilépőélek elég vastagok, ezek elvékonyításán érdemes elgondolkozni. Persze részemről csak a belső oldalak, az illesztési felület csiszolása jöhet szóba, a panelvonalakat kímélendő.
A kis híján egy méter fesztávolságú szárnyakat egy dobozszerű masszív főtartó viseli.
A tetemes mennyiségű világítóbombát kötegelve adják. A bombatérbe helyezve nem látszik nagyon, hogy a farokrészüket egy tömbként alakították ki. Mazochisták és bogarasok kidolgozhatják ezeket házilag is. Bár én valószínűleg ki sem nyitom a bombakamrát, mivel kevés anyag található róla, a mellékelt rácsszerkezet és a falak bordázása pedig szerintem kevés bele.
Jobban érdekelnének a három ponton kialakított tolóajtók, amelyek alatt a kiengedhető lőtornyok kaptak helyet, párosával. Sajnos ezekről még annyi infó sincs.
A lövészek célzóberendezései kis plexibúrák alatt vannak, a maketten ezek elég jól néznek ki.
A motorokból csak a rettentő méretű légcsavarok és a kipufogók látszanak. Ez utóbbiakat egybeöntötték a motorgondolákkal, így érdemes kicsit kifaragni őket. Minimum felfúrni a csövet.
A sugárhajtóművek beömlőit egy redőnykoszorú zárta le, amikor azok nem üzemeltek éppen. Ezen a koszorún még lehetne cizellálni egy kicsit, főleg ha valaki "földön állva" akarja megépíteni a makettet.
A legjobb a végére marad persze. Egy-két adag fémfesték el fog menni a felületekre. A gépen sok magnéziumot használtak fel súlytakarékosság miatt, ami némileg sárgás színt kölcsönzött a panelek egy részének. Másik részük alumíniumból és acélból készült, úgyhogy valószínűleg maszkolni is kell a munkafolyamat során.
A matricák jónak tűnnek, szokásos Revell-minőség, de a polírozott fémfelületen biztos lehetetlen nem észrevenni a több négyzetcentiméteres átlátszó részeket. Ennek következtében valószínűleg a farokjelzések egy részét is rögtönözni kell majd. Ugyanígy mellőzni fogom a húszcentis fekete csíkokat, amelyek inkább szakadnak, minthogy a helyükre menjenek. Ez a sors vár még jópár fekete matricára.
A 180 t-s óriás kezdetben egykerekes futókat kapott, amelyek átmérője 3 m volt, talajnyomásuk pedig akkora volt, hogy amerikában mindössze három reptérről üzemelhettek volna. Ezen kívántak segíteni hernyótalpas, majd négykerekes futózsámolyokkal. A gyakorlatban ez utóbbi vált be, a maketthez is ezt kapjuk. A különlegességeket kedvelők megépíthetik valamelyik prototípust is, mivel a futószárakat a hernyótalpas változatról vették át.
A túlsúlyos szerkezetet háromszor is fogyókúrára fogták, a Featherweight I-II-III programok során minden mozdíthatót kiépítettek a gépekből.
A szokatlan méretekből adódó konstrukciós gyengeségek és a csillagászati fenntartási költségek, valamint néhány korrupciós botrány miatt a típust 1960 előtt kivonták a SAC (Strategic Air Command - Bombázó Parancsnokság) kötelékéből. Addig azonban a nukleáris bombázóflotta gerincét alkotta. Harci körülmények között sosem került bevetésre, mindannyiunk és talán a személyzetek szerencséjére is.
B-36-osok számos kísérletben is részt vettek. Például RF-84-eseket helyeztek a szárnyvégekre, a bombakamra alá, vagy atomreaktor alkalmazhatóságát vizsgálták. Ezek mind-mind csemegét szolgálhatnak nem túl nehéz átalakításokkal.
Aki ismeri a makett előtörténetét, azt nem lepi meg, amit a dobozban talál. Ez ugyanis valójában egy 25 éves Monogram kit feltámasztása annak minden bájával. Persze nem ilyen egyszerű a történet, ugyanis a világ máig legnagyobb katonai gépének kicsinyített mása is tekintélyes méretekkel bír. A nagy méret persze rányomta bélyegét a részletekre. Azonban sok helyütt a Monogram is megcsillantotta hozzáértését! Lássuk, hol kerekedett felül az elnagyolás és hol mentek rá a finomságokra!
A hat öntőkeretet párosával, az átlátszó alkatrészeket külön zacskózták be. A két törzsfél persze átlósan sem fér rendesen a dobozba. +1 centi jó lett volna, mert félő, hogy megsérül, vagy vetemedik a törzs.
Az útmutató részletes és áttekinthető, de nem mindig világos, mit hogy akarnak a tudtunkra adni...
Helyenként leheletvékony sorjával kell bajlódni, ami bizonyára az öreg szerszámoknak tudható be.
Ami először szembetűnik, hogy a 70 cm-es törzs és a majdnem egyméteres fesztávolságú szárnyak felületét teljesen elborítják a hajszálvékony, egyenletes és egyenes panelvonalak. Ezekkel legfeljebb csiszolásnál lehet gond, amire valószínűleg bőven lesz szükség egy ekkora makettnél... Átkarcolni reménytelen egy ekkora és ilyen szépen panelezett gépet, úgyhogy vigyázzunk rájuk! Az orr oldalán található kör alakú ajtó vonalai kissé mélyre sikerültek, ezt viszont jó móka lesz elkeskenyíteni...
A külső felületeken számos olyan mélyedés, kiemelkedés található, amelyeket nem szoktak kidolgozni, vagy éppen csak sejtetni engednek a gyártók. Itt azonban remekül hatnak az összképre.
A személyzet négy tagját két-két egyforma figura alkotja, amik elég jól kidologzottak.
A pilótafülkét és az orr-részt hatalmas üvegkupolák borítják. Ezek gyönyörű tiszták, vékonyak és egyenletesek, tehát nem torzítanak. Sajnos alájuk nem túl sok berendezést adott a gyártó. A falak látványosan tele vannak zsúfolva, de a székeket, a plafonokat és némelyik műszerfalat részletesebbé tehetjük házilag is. Kérdés, ebből mennyi fog majd látszani az ablakmerevítők között?
A futóaknák belseje szép, ha van róluk anyag, könnyen látványosabbá tehetők.
A felnik szenzációsak, a csavarok mélyedései és a különféle alakzatok tisztán kivehetők. A bizalomgerjesztő vastagságú futószárakon hatlapfejű csavarokat találunk!
Az orrba némi súlyt kell helyezni, de nekem félelmeim vannak, hogy a futók hogy fogják elviselni a szörnyet. Mivel ekkora vitrin nem is létezik, valószínűleg a plafonon fog függeni a drága.
A felek összeillesztése után a kilépőélek elég vastagok, ezek elvékonyításán érdemes elgondolkozni. Persze részemről csak a belső oldalak, az illesztési felület csiszolása jöhet szóba, a panelvonalakat kímélendő.
A kis híján egy méter fesztávolságú szárnyakat egy dobozszerű masszív főtartó viseli.
A tetemes mennyiségű világítóbombát kötegelve adják. A bombatérbe helyezve nem látszik nagyon, hogy a farokrészüket egy tömbként alakították ki. Mazochisták és bogarasok kidolgozhatják ezeket házilag is. Bár én valószínűleg ki sem nyitom a bombakamrát, mivel kevés anyag található róla, a mellékelt rácsszerkezet és a falak bordázása pedig szerintem kevés bele.
Jobban érdekelnének a három ponton kialakított tolóajtók, amelyek alatt a kiengedhető lőtornyok kaptak helyet, párosával. Sajnos ezekről még annyi infó sincs.
A lövészek célzóberendezései kis plexibúrák alatt vannak, a maketten ezek elég jól néznek ki.
A motorokból csak a rettentő méretű légcsavarok és a kipufogók látszanak. Ez utóbbiakat egybeöntötték a motorgondolákkal, így érdemes kicsit kifaragni őket. Minimum felfúrni a csövet.
A sugárhajtóművek beömlőit egy redőnykoszorú zárta le, amikor azok nem üzemeltek éppen. Ezen a koszorún még lehetne cizellálni egy kicsit, főleg ha valaki "földön állva" akarja megépíteni a makettet.
A legjobb a végére marad persze. Egy-két adag fémfesték el fog menni a felületekre. A gépen sok magnéziumot használtak fel súlytakarékosság miatt, ami némileg sárgás színt kölcsönzött a panelek egy részének. Másik részük alumíniumból és acélból készült, úgyhogy valószínűleg maszkolni is kell a munkafolyamat során.
A matricák jónak tűnnek, szokásos Revell-minőség, de a polírozott fémfelületen biztos lehetetlen nem észrevenni a több négyzetcentiméteres átlátszó részeket. Ennek következtében valószínűleg a farokjelzések egy részét is rögtönözni kell majd. Ugyanígy mellőzni fogom a húszcentis fekete csíkokat, amelyek inkább szakadnak, minthogy a helyükre menjenek. Ez a sors vár még jópár fekete matricára.
|
| A dobozfedélrajz |
|
| Revell B-36 (1 |
|
| Revell B-36 (2 |
|
| Revell B-36 (3 |
|
| Revell B-36 (4 |
|
| Revell B-36 (5 |
|
| Revell B-36 (6 |
|
| Revell B-36 (7 |
|
| Revell B-36 (8 |
|
| Revell B-36 (9 |
|
| Revell B-36 (10 |
|
| Revell B-36 (11 |
|
| Revell B-36 (12 |
|
| Revell B-36 (13 |
|
| Revell B-36 (14 |
|
| Revell B-36 (15 |
|
| Revell B-36 (16 |
|
| Revell B-36 (17 |
|
| Revell B-36 (18 |
|
| Revell B-36 (19 |
|
| Az oldalsó lövész… |
|
| B-36 géppár őrjá… |
|
| B-36 Peacemaker és… |
|
| A B-36 végleges fő… |
|
| F-84 csatlakozási k… |
|
| A B-36 kísérleti… |
|
| Az XB-36 eredeti… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| Összeállítási ú… |
|
| A Revell által mell… |
|
| Az eredeti Monogram… |
|
| Az Extratech kiegé… |
2002.11.20.
Utolsó módosítás: 2008.04.05.
Utolsó módosítás: 2008.04.05.