1970 Plymouth AAR 'cuda

1:24, Revell No.2875

Pintér György - Múzeumi krimik Rövid történet

Sokan azt gondolják, hogy most a Barracuda történetével kellene indítanom ezt a kis bemutatót. Tévedtek! A 'cuda kizárólag a gyártósorokat, és a nevének utolsó négy betűjét örökölte a Barracudától. A név kicsit megtévesztő, de semmi köze az autónak a Barracudához. Még az autóval foglalkozó irodalom is gyakran - hibásan - Barracudának titulálja ezt a típust! (A Barracudákat szokták 'Cudának becézni, de a 'cudák nem Barracudák.)
A Barracuda egy „póniként” kezdte pályafutását, amely a Plymouth Valiant-ból származik. Két héttel jelent meg előbb a Ford Mustang-jánál (1964), de az eladási statisztikák bebizonyították, hogy a Plymouth rossz "lóra" tett.
A Chrysler az új évtizedet a palettájának radikális átformálásával indította: többek között megszüntette a Barracudát, melynek utódja a 'cuda lett, és egy új típust vezetett be; a Challenger-t. A 'cuda az 1970-es Dodge Challenger édestestvére, ugyanis a Challenger úgynevezett E-body-ját használták fel. Módosították az autó elejét és hátulját, a karosszérián sok apró változatást is eszközöltek, például az üzemanyag nyílást átrakták a másik oldalra, valamint a tető egy picit eltérő dizájnt kapott. A keményhangzású 'cuda, a teljesítményhajsza csúcspontján jelent meg, amikor elsősorban a lóerők számítottak. Szégyentelen módon, az "elborult agyú, utcai versenyzőket" célozta meg a Chrysler ezzel az új modellel. Ezt nem titkolták, amiket a korabeli TV-reklámok, plakátok is alátámasztják: "a jó öreg King Kongot rejtő legmérgesebb karosszéria!" - HEMI 440-6! A "gyors tranzitrendszer" - mottóval még egy lapáttal rá is tettek!
A debütáló évben, a 'cudát három kivitelben, a háromféle motorblokkot kilenc (!) motorváltozatban lehetett rendelni. A 'cuda volt a teljesítménymodell, a motorválaszték élén, pedig a kegyetlen 7000-es HEMI volt (425 LE)! A 7200 köbcentiméteres "hat dobozos" Magnum motor 385 lóerőt teljesített, és három darab, kéttorkú Holley karburátoron keresztül lélegzett - erre utal az elnevezése is. Az alapmotor a 6300 köbcentiméteres V8-as volt, amely 335 pacit produkált. Ezzel a három blokkal lehetett kapni 1970-ben a 'cudá-kat (6300, 7000, 7200). Jellemző az autóra, hogy akkora hangja volt, hogy a szívászajtompító nélküli légszűrő egységeket Kaliforniában betiltották! A 'cuda "tiszavirág" pályája hamar leáldozott: a törvényhozás és a meglehetősen súlyos biztosítási díjak gondoskodtak arról, hogy ez legyen a nagyblokkú 'cudák utolsó előtti éve. Ráadásul telibe találta az első olajvállság is; '971 után a legnagyobb választható motor az 5600 köbcentiméteres (341CI), V8-as volt. 1973-ra a Plymouth katalógusokban az autót egy fiatal házaspárral reklámozták, a mosolygós nő karjaiban egy csecsemővel. 1974-re az eladások alig érték el a 11000 darabot, ami 1975-re még jobban visszaesett. A történet végleg befejeződött.

AAR 'cuda

Mivel a doboz az AAR-t tartalmazza, ezért úgy gondolom, illik pár szót írnom erről verzióról is.

1970-ben az SCCA (Sport Car Club of America) által megrendezett "Road Course" típusú (nem ovál) versenyekre felkészített gyári versenyautók utcai verziója kapta az "AAR" jelzést (All American Racers). Ezeken a versenyeken 'cudák és 'stangok vettek részt.

Az AAR lényegében teljesítménycsomag a teljesítménycsomagban. Főbb jellemzői és eltérések a "mezei" és az AAR példányok között:
A motor 340 köbincses V8, Six-Pack-al. Egyedi, verseny jellegű, két kipufogó, a hátsó kerekek elé kivezetve.
A motorháztető üvegszálból készült, ami mindig fekete volt, az első sárhányó tetejét, és az ajtók legfelső szélét is erre a színre fényezték. Elől és hátul is speciális spoiler-eket kapott. Főleg az első érdekes, ami az autó elejének két szélén található és "szemöldöknek" szokás csúfolni. A hátsó nagyon hasonló az azonos modellévből származó Dodge Challenger T/A-nál használthoz. Az autó egyedi oldalcsíkokat (dekorokat) kapott, amely szaggatottan fut végig az autó két oldalán, és az AAR emblémában végződik. Ezeket "AAR stripe"-nak nevezik.
Az AAR 'cuda prototípusa/első példánya (pilot car) február 3-án készült el. Ezek után következtek a tesztelések, és felkészülés a sorozatgyártás elindítására. Valamennyi 1970 márciusában és áprilisban készült el. Összesen 2724 készült, ebből 1120 darab a négy fokozatú, kézi kapcsolású váltóval, a fennmaradó 1614 darab a három sebességes automata volt. A legkeresettebb, és legértékesebb 'cudák az AAR 'cudák.

A makett

A készlet nem újdonság a Revell (USA) palettáján, már régebben is találkozhattunk vele, régi dobozában. A különbség valóban csak a doboz. A réginek egy, azóta ismerté vált kép volt a doboztető dísze. Na de ne ijedjünk meg, a makett még nincs szavazó korban! A készlet viszonylag kevés darabból áll, ennek főleg az az oka, hogy kizárólag az AAR változat építhető meg, tehát nincs választási lehetőségünk. Ennek megfelelően egy könnyen építhető, jól kidolgozott makettel állunk szemben.
A kocsiszekrény alak- és mérethű. Az elemek találkozási pontjait vékony, vésett vonalak jelölik. Az alvázra csak a merevítők, és a tank van ráöntve. A kipufogókat külön kapjuk.
A 15 darabból álló motor elég részletgazdag. Természetesen itt sem érdemes elfeledkezni a kábelezésről!
Az utasteret a "teknő-rendszer" szerint kell építenünk. Ez az építést jelentősen felgyorsítja, egyszerűbbé teszi, viszont a festést kevésbé.
Az átlátszó ("clear") alkatrészek karcmentesek, amely bizonyítja, hogy sok-sok év után a cég felismerte a gondos csomagolásból származtatható előnyöket. A szélvédők vastagságát, ha átszámítjuk, kiderül, hogy túl vastagok, viszont az összeépített autón ez nem lesz feltűnő.
A gumik mintázata, kidolgozása kielégítő. A rajta lévő kevés sorját nagy figyelemmel tüntessük el!

A matrica az átlagosnál (autóknál) nagyobb, mindent megtalálunk rajta, amire az építés során szükség lesz: külső dekorok – „AAR stripe” -, feliratok, műszerfal, stb. A motortérbe is kapunk ragasztani valót! Sőt, még a motorháztetőre is a gyorszárakat, amit erősen ajánlott lecserélni maratott kiegészítőre. Nagyon sokat dob az összképen!

Az építési- és festési útmutató részletes, a kitnek megfelelő, tanulmányozása során semmilyen kérdés nem merült fel bennem.

Summa-summarum: A készlet nem a legújabb a Revell kínálatában, de megállja a helyét az újdonságok mellett is. A konkurens AMT készlete fel sem tudja venni a versenyt a szóban forgó készlettel, mivel az a "snapfast" kivitel. (viszont a "sima", nem az AAR verzió)
A készletet nem csak azoknak ajánlom, akik már unják a Challenger-t!