A tekintélyes méretű dobozt kiürítve kissé meglepődhetünk a méretarányhoz képest nem túl sok öntőkereten. Persze tekintve, hogy a gép nem jutott el a harci bevetésig, és a háború vége felé a németek igyekeztek minél egyszerűbb gépeket készíteni, ez nem is olyan furcsa. Az eredeti gép ráadásul faszerkezetű volt, hiszen a balsa-furnér De Havilland Mosquito inspirálta. A típus az egyik első volt, amin katapultülést alkalmaztak.
Amilyen kevés darabból áll a kit, annál szemet gyönyörködtetőbbek a részletek. A kabin részletessége jónak mondható, s szépek a motorok hűtőgyűrűi, valamint a radar antennái is. A futóaknákon spóroltak sajnos, ezen lenne mit feljavítani, ha találunk róla anyagot...
komolyabb méret-, vagy alakhibákat nem találtam a maketten. A felületeket mindenűtt hibátlan, vékony negatív panelvonalak tagolják.
A készletből egy kísérleti példány építhető meg, az ehhez adott matricák jó minőségűek (bár a Revell dobozaiban láttam már jobbat is).
Végezetül egy érdekes diorámaötlet: a fejlesztés során egy törzsdarabot vontattak egy tó felszíne alatt, hogy vizsgálják a törzset. Akadályt talán csak a háttéranyagok hiánya jelenthet.
Összességében a készlet amolyan "Happy modelling" érzést nyújthat, a mérsékelt ár pedig további jó pontot jelent a mai viszonyok között.
