Ok. Köszönöm
Üdv : Zoli

Szia,

HLJ-től van, itthon nem igazán kapható még.
z

Szia Zoli !
Azt szeretném kérdezni,hogy a FineMolds Phantom-ot hol szerezted be? Hol lehet kapni ?
Köszi:Kezo

Köszi szépen, íme a megérdemelt piros pont! Írd be az ellenőrződbe!:)

A megjegyzésed egy korábbi történetből ered.A Novo makettekről már csak azért sem,mert azokat a SzU -bol kaptuk.
A hetvenes évek elején a Trial nagy mennyiségű Airfix makettet kapott,valami bartel kapcsán,evvel kapcsolatban hangzott el a (népszabadságban) az illető makettező úr" oda írogatott, az atombombát karácsonyra című írás.Aztán el is tüntek a makettek a boltokból,később egyéb helyeken felbukkantak emelt áron...
P

Nagyon szép összeállítás, bár sem a gép, sem a méretarány (már) nem hoz lázba. Viszont szeretném kiegészíteni, hogy a FROG/NOVO is gyártott angol Phantomokat 1/72-es méretarányban, rövid ideig a 80-as évek elején métg itthon is lehetett kapni, de aztán egy ismert makettező panaszkodott, hogy Vietnámban használt gépek makettjeit árulják itthon, A szépséghiba a dologban, hogy az angol gépek ott nem voltak jelen...
Üdv
Muzzy

Szia,

Én is köszönöm a részletes ismertetést!
A makettek kétség kívül mind nagyon úgy néznek ki, mint a Phantom, viszont tényleg elég komoly hibáik vannak alak és méret területén is. Állítólag a Monogram és az új Airfix a legpontosabb, és nagyon remélem, hogy a FineMolds is, mert annyira jónak tűnik, hogy minden más részemről felesleges.

A FineMolds készletek nagy előnye, hogy gyakorlatilag nem kell rajta tömíteni és maszkolni a bontása miatt, minden része a panelvonalak mentén osztott, a törzsvég fémszínű részei is színenként külön darabok. Ezenkívül a részletessége is olyan, hogy feljavítók nélkül is bőven profi makett építhető belőle. Többször szóba került már köztünk, hogy vajon meddig fog elmenni a gyártó a különböző verziók kiadásával, bízzunk benne, hogy a teljes palettát lefedik majd.

Számomra az Academy pattintós készletei következnek a FineMolds után, még ha vannak is apróbb alakhibái. A Revell makettek a törzs mellső része és a beömlők miatt szerintem sokkal rosszabbak, és a koreai kit felülete is jobban sikerült. Az egyetlen hibája az egyrészes kabintető, valamint a pattintós kivitelből fakadó vaskos illesztőcsapok a futóaknákban.

A Hasegawa a 80-as években tényleg csúcs volt és sokáig az is maradt, de a túlzott bontás, a matricás kabin és a egyszerűnek tűnő felületi kialakítás ma már nem teszik vonzóvá. További problémát jelent nekem a Hasegawa makettek kemény anyaga. Már gyerekkoromban sem szerettem, mert szálkásan törtek, nehéz volt dolgozni velük. Nemrég épp egy Phantom készítés volt tervben, de letettem róla, mert a fődarabok már a keretről történő leválasztáskor, vagy a belső oldalukon történő csiszoláskor elrepedtek... Legfeljebb donorként fogom felhasználni az elemeiket, ha esetleg a FineMolds nem adná ki a nekem fontos változatokat.
z

Szia Sanyi!
Mellékelem a pontos FS kódokat. Az Én problémámat anno tetézte, hogy a festékátszámító egy Tamiya színt javasolt.
Tehát F-4S Ferris:
FS 35164 (Gunze H56)
FS 35237 (Gunze H337)
FS 36375 (Gunze H308)
FS 36307 ez sajna nem volt Gunzéból és a Tamiya XF-12 hozta a táblázat ami egy zöldes árnyalat.
Szerencsére azóta több gyártónál is megjelent ez a szín és könnyen beszerezhető.
Érdemes figyelni az építendő gép gyári számát, mert a folttérkép hasonló volt, de cserélgették a színeket!

Attila!
Látom készültél, csillagos ötös, ülj le kérlek! :) Ez igen, nagyon frankó cikk, köszönjük szépen! Azt szeretném kérdezni, hogy említetted a Ferris séma hibáját. Meg tudnád írni - vagy linket küldeni - a korrekt színeket? Akkor kapnál egy plusz piros pontot a naplóba a 5x mellé. :)

F-4 Phantom II.

Létezik egy nagy darabszámban gyártott típus, mely rendhagyónak mondható több szempontból is:
- első igazi többfeladatú repülőgép, mely komolyabb szerkezeti különbségek nélkül hordozókon és szárazföldről üzemelve is hosszútávon megállta a helyét (kimondottan vadásznak készült, de továbbfejleszthetősége megalapozta jövőjét)
- elődeihez semmilyen szempontból nem hasonlít, de közvetlen felmenője az F3H Demon stílusjegyeit hordozza magán. Legtöbb szerkezeti megoldása sajátos és szokatlan, egyáltalán nem nevezhető esztétikusnak - vagy urambocsá szépnek. Mégis összességében egy karakteres, semmivel össze nem téveszthető alkotás a néhai McDonnel-től.
Keresztségben az F4H-1 Phantom II. nevet kapta, de pályafutása hajnalán - a jelzések egységesítését követően- F-4B-ként egyszerűbben követhető családfának lett az alapkonstrukciója. Pilótái és technikusai legtöbbször „smoke tail” (kb. füstös farkú) vagy egyszerűen csak „Rhino” (orrszarvú) néven emlegetik – mindkettő találó utóbbi még „bájos” is.
Tisztelt érdeklődők és kedves olvasók!
Szeretném felvázolni Nektek kedvenc repülőgép típusom sztirolba öntött másait 1:72-es méretarányban. Szempontjaim továbbra is a makettek összbenyomása, látható szerkezeti elemeinek hasonlósága az eredeti géphez, felületeik pontossága stb.
Érdeklődésem középpontjában az amerikai gyártmányok állnak, ezért az export és licencváltozatokhoz nem igazán tudok mélyebben hozzászólni. A legfőbb különbségeket megemlítem - amiket eddig sikerült felismerni háttéranyagok gyűjtése során. A készletekhez csomagolt függesztményhalmazok bemutatását meghagynám a „mi van a dobozban” vagy az „új makettet vennék” rovat számára, viszont a pilonokat és tartályokat kivesézem. Igyekszem az építések során eddig felismert pontatlanságokat kiemelni –és ahol lehet, leírni milyen módon orvosoltam a „hibát”.
Az irományhoz igyekszem képeket is csatolni, hogy szemléletesebb legyen és a végén egyben szeretném feltüntetni a „méreteket”. Véleményezni nem fogom a számokat, mert nincs egyértelmű pontos adatom az eredeti „para-méterekről”.
A felsorolást az általam legszerényebbnek ítélttel kezdeném - amit úgy is fordíthatnék, hogy „vértizzadva” sem lehet korrekt Phantomot építeni belőle, de hasonlót igen!

Hasegawa F-4E/EJ (pozitívos „ős”készlet)
Nagyon egyszerű kidolgozású készlet pozitív panelvonalakkal. Aknái, futóművei, kabinja gyengusz, pilonjai nagyon vékonyak-szinte 2dimenziósak. Kabintetejének alakja elfogadható és egy darabból áll – illeszkedéséről nem tudok beszámolni, mert félbehagyottként kaptam.
Összképileg alakra jónak mondható, az orr-része kifejezetten „hasonlít”, de radarkúpja sántít. Szárnyai réselés nélküliek, ezért csak korai E és Japán változathoz pontos. Nagyon jó alakú a törzs alatti póttartálya!

Italeri(talán Testors) F-4G(E/F):
Pozitív panelvonalas készlet és a Bílek dobozaiban is felbukkant. A típusjelzésében az „F” kódot titulálhatjuk „fikciónak” is, mert a Német változat egyszerű stabilizátorait nem tartalmazzák a keretek. Vadmenyét és késői E építhető belőle a szériáknak megfelelő réselt orrsegédszárnyakkal. Alakra Phantomos, futói, aknái, és kabinja elnagyolt, ellenben a pilóta műszerfala tűrhető. Főfutói multifunkcionálisak (egyik változatéra sem hasonlít) - jó nagy furattal a felnin. Kabintetejének minden eleme közepesen illeszkedik, de nagyon széles! Maga a kabintető keret is és főleg a hátsó nyíló rész. Fegyverzet felfüggesztői (stilizáltak). A típusválasztékot kiegészítették egy komplett kerettel, amely a szárnyak mellett a rövid orra jellemző alkatrészeket és tengerészetnél használatos pilonokat tartalmazza és F-4S típusjellel illetik. Orrszekciójának alakja kevésbé sikerült, mint a G/E esetében. Ferris sémája és hozzá a VF-301 matricája használható, csak ne higgyetek a festési útmutatóban feltüntetett színeknek!

Fujimi: Az első gyártó, mely törekedett kiadni a teljes típuscsaládot. Ahol lehetett betétezéssel oldották meg a fröccsöntő szerszámok eltéréseit, de komplett szárnyakból 6! félét készítettek. Törzs felekből legalább 4 különbözővel találkoztam. Ezt kihasználva fel is sorolnám a flottát: B,C,D,RF-4B, RF-4C, korai és késői E,(EJ),F,G,J,K,M,N,S és a modernizált angliusok. Fődarabok szerint pedig:
- rövidorrú törzsfelek B/C/D/J/S-hez
- felderítő törzsfelek nyitottan is megépíthető világító töltet szóró berendezéssel RF..B/C/E
- hosszú orrú ágyús törzsfelek E/EJ (W.W G-is)
- Angol változatok - az eltérő hajtóművek miatti kövérebb törzsfelei K/M
- és még egy Angol törzsfél: eltérő a hajtóműházon oldalt felnyíló ajtó (és ez a szett ad gumiból készült abroncsokat)FG.1/FGR.2
Szárny-vonalon pedig következő a helyzet:
- vékony főfutós kerekekhez a vadászoké B/N
- ballonosabb kerekekhez lenyíló orrsegéd szárnyas változat C/D/J/korai E és EJ
- Angol változatokhoz kiadott, hajtóművek miatt domborúbb törzs-alsórésszel K/M
- szintén Angol változatokhoz kiadott ugyan ilyen szárny, de lenyitható csűrőkkel és kiengedhető féklapokkal FG.1/FGR.2
- réselt orrsegéd szárnnyal felszerelt hordfelület E/F/S
- (egyetlen gyártó eddig, aki külön szárnyakat adott ki!) felderítő változatokhoz RF..B/C/E/EJ
Ennek az a jelentősége, hogy nem kell bajlódni a törzsbe süllyesztett rakéták helyének eltüntetésével. Más gyártók egyszerűen egy oda szerkesztett betéttel próbálják ezt megoldani, melyek tökéletes becsiszolása tömítése okozhat több-kevesebb bosszúságot.
Mint látható típusváltozatokból igazi multiverzum építhető. Jól sakkoznak az alkatrészekkel és a végeredmények stílusjegyek szempontjából jók, de a kisebb részletekre nem fordítottak ilyen hangsúlyt! Az antennák választéka szegényes, pilonjai már típus specifikusak, de hasonlóan soványak, mint az Italeri vagy korai Hasegawa. Pozitívumként adja a szárnyak alatti külsőket is! (általában ide csak a póttartályokkal egybeöntöttek jutnak) Ami viszont nagyon hiányzik az a szárazföldi változatok főfutó kereke. Szerepel a palettán a vékony B/N és a ballonosabb is, de csak J/K/M/S felnivel! A C/D/E/EJ/F/G változatok jellegzetesen bordázott kerékaggyal ellátott felnije nincs a gyártónak. Nagyon egyszerűen, de megoldották a sima és réselt stabilizátort is. Kabinok műszerfalai matricás megoldásúak, oldalpanelek – szintén.
Összességében az elkészült makettek alakra jók, a rövidorrúak kifejezetten formásak és az Angol változatok igazi unikumok.
Panelvonalai szép vékonyak, viszont elég sok hiányzik. A GSF-k mögötti törzsalsó rész átlapolt lemezelése nincs megjelenítve, és a stabilizátorok után alakra kicsit szögletesre sikerült.
Jól megjelenítik viszont az Angol változatok különbségeit - viszont a hajtóműház tetejének púpossága szerintem hiányzik-:
- picit szélesebb beömlő
- kevésbé „kólásüveg”törzs és szélesebb hajtóműház
- hajtóműtér nyitható szellőztető ajtaja
- duplán kirugóztatható orrfutó szár

Minden változat fúvócsöve közepesen kidolgozott, de belsejük sima. A Spey-é túl egyszerű!
Számomra bosszantó módon a főfutó aknák megoldása érthetetlen! Vízszintesen bontották őket oly módon, hogy a szárny felső részében is van aknarész. Ha ezek jól passzolnának, akkor sem lenne egyszerű az építés, de ez sajnos nem így van! Ha az aknákat illesztjük pontosra, akkor a szárny be és kilépő éle nem passzol. Ha kívülről pozícionálunk jól, akkor az aknabelsőkben lesz nehezen korrigálható eltérés. (ez a kialakítás valami gyártói „fétis” lehet, mert hasonló problémával küzd a Skyhawkjukat építeni –próbáló- felhasználó is!)
Egységesen érvényes negatívum a kabintető hátsó szegmensének túlzott szélessége. Az Angol változatoktól már egyben felrakható átlátszó alkatrészt is mellékelnek, de alakja ennek is hasonló.
Pozitívum, hogy a felderítőkhöz elkészítették az áramvonalasabb kameraablakokat is, viszont ez nincs benne minden RF készletben.
Összességében az előbb említett gyártók készleteihez képes fényévekre van. Már a ’80-as években olyan csemegével kényeztettek minket, matrica vonalon, mint F-4B Jolly Rogers -2féle! és a mindössze 12 darabban átépített hajófedélzeti F-4G – egy dobozon belül.
(a „G” nem a későbbi vadmenyét, hanem az automata fedélzetre leszállító rendszerrel 1963-ban felszerelt sima „B”)
Megfelelő kerék szett és GSF hozzáadásával tetszetős gépek építhetőek a Fujimi dobozokból – igaz okozhatnak némi kihívást. Az Angol vonal pedig - kora ellenére- még mindig megfontolandó! (érdemes belenézni az Italeri dobozokba)

Academy J Nem akarom ismételni magam az előző irományom kapcsán, de megint azt mondanám a nagy kettősség! Az első hírek kapcsán nagy vágyakozással tekintettem a beígért készlet felé. Kíváncsiságom újabb lendületet vett, amikor biztossá vált, hogy rövidorrú készletet fog kiadni a gyártó. Kicsit sem szomorodtam el az elsőnek megjelent 48-as készletük szemrevételezésekor. Felülete igazi szegecsszámlálóknak készült és példa értékű! Az alakja már más kérdés….
No de vissza az egy igaz méretarányhoz!
Sajnos az imént leírt negatív dolgok átkerültek a kisebb méretarányba is, megspékelve a snap-fit rendszerű megoldásokkal. Ezeket lehet szeretni és nem szeretni……
Szóval a felülete „panelvonalilag és szegecsileg” az eddigi legjobb és legpontosabb! Igazi csemege nagyon szépen kivitelezve. Pici kavarodás csak az oldalra nyíló hajtóműtér burkolat osztásánál van.(valószínűleg a Soyuyo rajzait követték…..tévesen) Összképileg is Phantomos ameddig egyedül van a polcon. Első zavaró dolog az orrkúp alakja és az említett alkatrész viszonya a kabin körüli törzsszekcióhoz. A kúp szerintem hegyesebb a kelleténél – nincs meg az a szép domborodó kövérkés íve - és ha elölről-oldalról és picit felülről szemléljük a kész makettet, akkor valahogy nincs meg az a lágy íves átmenet a kúp és a szögletesebb törzs között. (Az orrfutó akna vonalánál ahol a Sparrow-ok „fészke” kezdődik.) A másik Nekem nem tetsző dolog a szárnyak mögötti törzshátsó rész, közvetlenül a GSF-ek csatlakozásánál. Véleményem szerint a kémények átmérője kisebb a kelleténél, és ehhez húzták össze az említett területet. Ez is oldalsó-felső perspektívából figyelhető meg. Mért számadatot nem tudok jelenleg prezentálni, mert az említett dolgok miatt nem szereztem be a készletet. (Szemrevételezés céljából pihent egy nálam és hosszasan gyönyörködtem a felületében.)

ESCI (Italeri)
Rövidorrú változatok alakja jónak mondható, a plusz alkatrészekkel kiegészített E/F orr szekciója már kevésbé. A C/D/J-k radarkúpja a legformásabb és egy darab külön álló alkatrész. Létezik felderítő változat is, de ehhez semmilyen formában nem volt szerencsém.
Alapváltozat a vastag kerekes buta szárny, de a gyártó mellékel az E/F-ekhez külön réselést imitáló alkatrészeket, amikkel egy soha nem látott szárnykonstrukciót hozhatunk létre….
Szintén mellékelik a bal szárnyra szerelhető TISEO berendezést is.
Felülete lehelet vékony vésett vonalakkal tarkított, melyek többsége megfelel a valóságnak.
Szerencsére „szegecselést” nem raktak melléjük. Komolyabb - igény szerinti - karcolást a törzs és a beömlők találkozásánál lehet elkövetni. Kabinja matricás, aknaajtói nagyon egyszerűek, pilonjai szintén vékonykák. Főfutó aknái szintén vízszintesen osztottak, de pontosabban illeszkednek, mint a Fujimi és nagyon jó a mélységük. Ha USAF verziót építünk belőle, akkor illik eltömíteni a hordozófedélzeti üzem nélkülözhetetlen alkatrészét. (A katapulthoz csatlakozó sodronyok fogadására kialakított horgok mélyedését.)
Szembetűnő gond a hátsó kabintető-törzs találkozásánál tapasztalható. Eleve rettentően szélesek az alkatrészek –amik egyébként jól illeszkednek - és ráadásul semmiféle összehúzás nyoma nem dereng. Ebből kifolyólag a hátsó dekli „üvegezett” része majdnem másfélszer olyan széles, mint kellene.

Airfix British Phantom:
Nem volt szerencsém kézbe venni, csak egyetlen alkalommal sikerült megnéznem összeépített állapotában. Hogy megosztó legyek csak két dolog: nagyon tetszett a hajtóműházak púpos teteje – igazi hatást kelt. Élethű a kabintető jellegzetes formája és tetszetős az orr-rész is. A panelvonalaknak nevezett árkok kevésbé fogtak meg. (érthetetlen, hogy pl. az ESCI vagy Fujimi miért nem tudott ilyet a ’80-as években?,:)

Monogram (Revell) F-4J: Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy a szempontjaim alapján felállított sorrendben mit keres egy pozitív panelvonalas „ős” készlet ezen a helyen?
Válaszom: rettentő alakhű és - szerintem méret is- panelvonalak pontossága szempontjából etalon! (igazi pozitívum a szó mindkét értelmében) Kabinjának, aknáinak részletessége és minősége némely gyanta feljavítóéval konkurál. Üléshevederek csatjai fröccsöntve, szép műszerfal, bámulatos főfutó felni, és gyönyörű aknaajtó belsők! A szívócsatorna alján lévő határréteg elszívást segítő zsaluk és egyéb rácsozatok az eddigi legszebbek. (igaz az említett zsaluk a beömlők tetején már nem ilyen szépek – valószínűleg beáldozták az alkatrészbontás oltárán. Az orrfutó akna ajtajának osztása kicsit sántít, de ez elhanyagolható, vagy könnyen orvosolható. Főfutó aknáinak mélysége valósághoz nagyon közeli, aknaajtóinak osztási síkja viszont pontatlan. Az eddigi legpontosabb alakú korai póttartályt adják a törzs alá! A beömlő keresztmetszet szabályozója viszont elég durván kivitelezett.
Az első készlet volt időrendben - ha csak résnyire is - ahol nyitva jelenítették meg a törzs alján lévő szellőztető és pompázs zsalukat. Pilonjai bámulatosan kidolgozottak és kellően vaskosak. A trapéz alakú adapter közbeiktatásával egybe vannak öntve a TER-el, de a rögzítő-támasztó „szárnyaikat” sajnos ráöntötték a szárny alsó felére. Formabontók örömüket lelhetik a leengedhető fékszárnyban és nyitható féklapokban. Kabintetejének alakja nagyon jó (az eddig említettek közül a legjobb) szépen kivehető a hátsó rész összehúzása, ami jellegzetes ívet kölcsönöz csukott állapot esetén. Pici negatívum, hogy szerintem a kabintető keretek alsó szöge pontatlan. Hátul még rendben van, de előre fele haladva nagyon meredeken leejt, ezáltal a pilóta deklijének már túl nagy a nem átlátszó része. Ez nyitott állapotban megjelenítve nehezen korrigálható, csukva könnyedén átkarcolható. Egydarabos és nyitható alkatrészeket is kapunk. Itt hívnám fel a figyelmet egy - valószínűleg a Revell - anyagválasztási problémájára: A Monogram készletekben minden átlátszó alkatrész szép és mérethelyes. A Revell dobozokban megjelenő alkatrészek viszont picit kisebbek és az egydarabos tető eleje teljesen torz! (van lehetőségem több készletbe is belenézni és mindegyiknél jelen volt a hiba). A szürke kereteken lévő nagyobb alkatrészek is mérhetően kisebbek! Érdekes probléma ugyanazon szerszámból!
Összegezve: nagyon szép és pontos formájú Phantom, ha valaki nem idegenkedik a kiálló vonalaktól annak jó választás. Saját példányaim átkarcolására még nem szántam rá magam, de addig is jól szolgának más gyártók készleteinek optikai „tuningolásánál”.(sokkal könnyebb a felületéről átmérni a vonalak helyét, mint egy rajz vetületi képéről a makett íveihez igazítani)

Hasegawa (negatív panelvonalas bontottabb készlet)
Alaposan szétszabdalt törzzsel próbálták kivitelezni a típusváltozatok „tárházát”. Ebből a szempontból alulmaradt a Fujimivel szemben az Angol változat hiányában. Ez a bontottság picit árnyalja az építés örömét. A rövid orrúak kivételével picit fönt hordják az orrszekciójukat - különösen a felderítők. Ez elsőre a kabintető túlzott kiemelkedése miatt szembeötlő (a törzs tetejéhez képest –csukott állapotban.) Másodszorra pedig: oldalnézetben feltűnő, hogy a beömlő teteje és a hátsó kabintető keret alsó vonala között túl nagy a távolság.
A törzs és a szárnyak alakja kifejezetten jó, de a szárnyak túlságosan vékonyak! (ezen probléma javításán még agyalok, de a terv körvonalazódik) A rövidorrú változatok radarburkolata szép formájú, de túlzottan lógatja. (vagy pontatlan az Academy-nél már tárgyalt orrfutó akna- rakétabölcső körüli terület)
Felületét vésett panelvonalak jellemzik, némi ritkás szegecseléssel tarkítva. Elhelyezkedésük pontosnak mondható. Szépen kivitelezett a törzshátsó rész átlapolt lemezelése, jók a rácsozatok is, de a határréteg elszívás zsalui nem fordulnak be eléggé a törzs irányába.
Kabinja, aknaajtói közepesen kidolgozottak, főfutó aknái elég sekélyek - főleg a vékony szárnyú B/N-nél. Két féle szárnnyal fedik le a kínálatot, ahol a vastagabb futóhoz való a korai tengerészeti vonalat képviseli. Szerencsére a horgok helye külön alkatrész, egy sima betéttel USAF-osítható. Ezen esetben le kell faragni a futóaknák melletti és szívócsatornák alatti DECM antennákat. Az alsó „fődarabon” nincs kialakítva a hajtóműház szellőztetés ajtaja nyitott állapotban és középvonalban teljesen sima – a korai tartálynak megfelelően. (Erre a helyre később egy domború panel került, ami a modernebb - F-15 stílusú- tartály függesztését tette lehetővé. Az ily módon átalakított gépekre is lehetett függeszteni a korai tartályt, de ezen esetben kissé módosult a tartály pilonja.) Szárnyvégek külön alkatrészek, és a réselt is szerepel külön kereten. Minden készletben benne van az ezekhez tartozó 3-3darab alkatrész, amivel a szárnytő réselését is meg lehet oldani – igaz ezen esetben pontatlanná válnak az említett terület panelvonalai. A törzs a felderítőknek is készült, nyitható töltetkivetőkkel. A hajtóműház tetejéről hiányzik a RAT turbina jellegzetes ajtaja, illetve a tengerészeti vonal szecskaszóróinak ajtaja. A gerinc tetején USAF utántöltő nyílás körvonalai kezdenek „elsekélyesedni” a megszokott szerszámbontás miatt. Szépen kidolgozottak a stabilizátorok, különösen tetszetős a réseléssel ellátott. Pilonjai kellemesen testesek, közepesen kidolgozottak, rögzítő-támasztó szárnyai külön alkatrészek. A NAVY-s változat adapter nélküli sima aljú. (Sparrow-hoz) Az USAF típusúhoz külön kapunk szecskaszóró kazettákat mindkét oldalra. Nagyon egyszerű kialakításban mellékelik az eltérő fegyvernemek rakétaindító sínjeit is a pilonok oldalára. Póttartályainak alakja és kidolgozottsága közepes, a régi stílusú centrál alakja erősen sántít. Egyetlen gyártó eddig, aki mindhárom féle főfutót mellékeli nagyon szép minőségben és korrekt méretekben. A vékony kerekek egy alkatrészből állnak a ballonosabbak eltérő felnijei betétezettek. Futószárai szintén jók, aknaajtók belső felülete picit szegényes, viszont osztásuk jó. Bőséges választékuk minden készletben benne van. Pontosan kitérnek az orrfutó aknaajtóban található leszálló és bevezető fényekre (B/J/N/S és C/D/RF..C/E), egyedül a tengerészgyalogosok felderítőjének nincs külön. (ez olyan minta C/D változatúé, csak az egyik szögletes világító test helyét a bevezető fények háromszínű kerek lámpasora foglalja el)
Beömlője pontos formájú és a szívócsatornába még nyomásmérőket is kapunk. Fúvócsövei gyengén kidolgozottak, belsejük teljesen sima.
A rövid orrú változatok törzs – orr szekciója tengerészeti vonalat képviseli. Jobboldalon beépített légi utántöltés csatlakozója panelvonal képében van megjelenítve, viszont az ezt megvilágító piros fényforrást csak matricaként mellékelik.
A felderítők említett alkatrésze USAF-os – nincs töltőnyílás megjelenítve.
A nem felderítő vonal tárgyalt szekcióját ismét megbontották, így született meg az ágyús és a radargyilkos változatok eltérő orra, ami csak az ágyútér borításában tér el – legalább is alakra. Előbbihez korai rövidebb és csapottabb gépágyúcső-burkolat is jár. A „G” külön keretén található az egyedi antennaház a függőleges tetejére illetve a kisebb antennák a gerincre. Kabinteteje szerintem picit dundi (belugás) felfelé, de a szélessége az eddigiekhez képest elfogadható. A RIO/WSO-é még mindig szélesebb a kelleténél. A felderítő átlátszó keretei plusz pontot kapnak, mert minden RF-ben benne van a két féle stílusú kameraablak borítás!
Dicséretes, hogy antennákból igazi gyöngyszem a készlet, és ráadásul minden dobozban benne van. Kapunk négy féle ECM-ekkel ellátott alkatrészt a svanc tetejére –ami gyakorlatilag öt, mert az egyiken (USAF) cserélhető az antenna vége. (A Japán Kai speciális antennája a hozzá tartozó ECM-el felvértezett buta szárnyvéggel, külön kereteken van.) Sokféle késantenna, TACAN, UHF és a létraszerű LORAN Towell Rack Antenna - navigációt pontosító – eszköz is megtalálható. A szívócsatornákra passzoló rövidebb (J/S) és a hosszabb (N) gépekre való ECM házakkal egyetemben. Olyan speciális dolog is szerepel a palettán, mint például a szárnytőbe alulról helyet foglaló szögletes „dobozok”. Az egyik oldalin elöl, a másik oldalin hátul volt egy kisméretű szögletes ablak és tudomásom szerint a csapásmérő bevetéseket kiértékelő kamerák lapultak bennük. (zömében az „E” változatokon alkalmazták) Kitértek a fékernyő ház fedelén található besugárzás érzékelőkre is, melyből van vak (levakolt) és a Japánoknak aszimmetrikus hosszú antennával felszerelt is. Felderítőkhöz külön alkatrész az orra kerülő parányi szemölcsantenna.
Összefoglalva: korát figyelembe véve mindenképpen ajánlható készlet, részleteiben sokkal pontosabb, mint a Fujimi és ha van elég háttérinfónk, akkor kis rádolgozással gyakorlatilag minden nem Angol változat (itt a „kövér” Spey hajtóművesre gondolok, nem pedig a furcsa módon megvásárolt J-k re) összevariálható belőlük. És bármit építünk belőle, még legalább két gép pontosításához elegendő alkatrészünk marad. (Phantom-hoz! nem félreértendő!)

Revell F-4F / RF-4E
A felsorolásra került készletekből a Revell épült meg eddig Nálam a legnagyobb példányszámban(5), igaz többségük jelentősen átépítve. Viszonylag könnyen beszerezhető volt megjelenése idején a távol-keleti társaihoz képest. Tetszetős felületével favoritnak tűnt az ágyús és felderítő vonalon is. Dobozbontásokat vizslatva, vagy a kereteket nézegetve szinte fejben össze is rakta az ember. Külön öröm volt látni a finom panelvonalakat, szép aknákat és lapított kerekeket. Műszerfalainak kialakítása mai napig a legjobb! Építés kezdetén szinte magától összeállt, legtöbb fődarabja szárazon is egyben maradt. Futószárai, aknaajtóinak belső felülete szintén részletesen kidolgozott.
Mivel először a kamerás változat jelent meg a törzsön megtalálható a világító tölteteket kivető berendezés. Szerencsére csukott állapotban és az ajtók zsanérjai nagyon finoman kivitelezettek. Ezeket a törzsfeleket örökölte a vadász változat is, csak az eltérő orr-rész és kiegészítői, valamint a réselt szárvégek kerültek egy másik keretre. Átépítés szempontjából ez nagyon előnyös, mert ha megtoldjuk egy réselt stabilizátorral az „F” készletet, akkor pontos korai szárnyú „E”-t és természetesen a későbbi „E” típusok is megépíthetők belőle. Ugyanilyen kiegészítéssel a teljes RF-4E családot is ki tudjuk hozni a „kukkoló” változat dobozából, de sajna csak egyféle kameraablak borítás van hozzá. És ha már – csak részben is – megemlítettem az átlátszó kereteket át is térnék az építés örömeire. Gyakorlatilag minden simán megy, amíg el nem érkezünk a kabintetőkig. Ekkor először meglepődünk, majd Én személy szerint megdöbbentem, hogy ilyen lehetséges….
Az említett alkatrészek mérete nagyon nem jó, pedig a formájuk elég jó! A nyíló részek hossza sokkal rövidebb a kelleténél. Összességében 1,5 – 2 milliméter hiányzik, és a szélességük is jelentősen kisebb. Gyakorlatilag csukva elkészíthetetlen! Sajnos a nagy eltérés miatt „elcsalni” sem lehet a frontüveg esetleges hátrébb helyezésével. Egy megoldás kínálkozik: nyitott kabinok. (megpróbáltam a birtokomban lévő készletek említett alkatrészeivel helyettesíteni, de a Revell orrszekciója a legkeskenyebb – kb. 2mm mínusz - mindközül, ezáltal a kabintetők túl szélesek.) Egyetlen kecsegtető megoldás kínálkozik a probléma orvoslására, mégpedig házon belül. Az ex Monogram Revell F-4J egydarabos vagy akár az osztott kabintetejét adaptálni a hosszúorrú törzsére. Hosszra szinte tökéletes, csak a már említett túlzottan „vastag” kabintető keretből kell csiszolni – főleg a pilótáénál. Szélességre megfelelő lesz. A projekt szárazpróbáig jutott, de véleményem szerint kivitelezhető. Ezzel a megoldással egy másik nehézség is megoldódik, ugyanis az eredeti frontüveg nagyon lapos és lehetetlen a műszerfal tetejére célzókészüléket tenni - HUD-ot pedig reménytelen.
Ha ezt a „békát” lenyeltük akkor komolyabb probléma nélkül össze is áll a készlet. Végeredmény tekintetében elégedettek lehetünk, ha összességében nézzük. Azután amikor elkészül a következő belőle és egyre több a háttéranyagunk akkor jönnek a „megvilágosodások” - nevezhetjük problémának is.
Ha van egy bármely más gyártótól származó Phantom a közelében, akkor rögtön feltűnik a szívócsatornák orvosolhatatlan hibája. Szemből nézve hatalmasak, oldalról nézve – is - túl szögletesek. Nincs meg az a lágy lefele ívelődő felső részük. Ehhez képest a többi már apróságnak tűnik, felismerésük már csak az eredeti gépről készült fotók alapján lehetséges.
Ezek a következőek:
A svanc tetejének vonala pontatlan. Előre felé leejt, holott ez majdnem vízszintes. Szerencsére külön alkatrész, ék alakú sztirol betoldásával orvosolható. (vagy Hasegawa alkatrésszel, ha ECM antenna is kell rá. (A Revell csak az antenna nélküli pozíciólámpával ellátott elemet biztosítja számunkra.)
A főfutó aknaajtók osztása nem jó! Ha megnézzük az elkészült gépet, akkor a futószárra rögzített ajtódarab alsó éle hátrafelé erősen emelkedik. Az eredeti aknaajtó éle a talajjal szinte párhuzamos! Nehezen orvosolható hiba. Szerencsére az egész aknaajtó egy alkatrész és a felhasználónak kell szétszabdalni, ha földön álló gépet épít. Én nem a javallott helyen fűrészeltem el az ajtókat, hanem igyekeztem az eredetinek megfelelően. Az így megosztott alkatrészek belső felén kipótoltam a könnyítések helyét és a gyanta másolatok már így készültek a következő készletek számára. Számomra furcsa –és mivel nem szeretek fegyverzetet rakni a makettekre bosszantó is- a törzsbe süllyesztett rakéták szárnyait befogadó nyílás. Ha ez olyan keskeny lenne, mint az eredeti akkor szuper ötlet! De ilyen ormótlanul kivitelezve ………. Szinte kötelezően „felajánlják”: pakold tele fegyverzettel, mert ha nem akkor kínlódsz az eltömítésükkel nem is keveset!
Nehezen észrevehető pontatlanság a futóaknák vonalában lévő pilonok rossz helye. Szerencsére könnyen javítható feltéve, ha nem fúrtuk ki az illesztőcsapok helyét előre.
Valami zavar támadhatott az alkatrész pozícionálása közben, mert a lenyíló orsegédszárnyban van egy speciális panel, amit jó helyre tettek.(Ez a panel összefüggésben van a pilonnal, ugyanis a pilon belelóg az említett mozgó alkatrészbe. Ezen a panelen van egy kivágás, ezáltal a fegyvertartó nem akadályozza a felhajtóerőt befolyásoló szerkezet működését. Nem mellesleg itt vannak átvezetve a szükséges kábelek a pilonba) Lényeg: a pilont úgy helyes pozícionálni, hogy az említett panelre essen és ekkor a főfutó aknában található vaskos gerenda vonalában lesz.
Fékszárny és csűrő egy vonalban kezdődik a szárny tetején, pedig a valóságban a fékszárny hátrébb van.
Sajnos a szárny belépő élének nyilazási szöge a felhajtható szárnyvégig túlságosan nagy, utána viszont rendben van.
Réselt orrsegédszárrnyal építjük, akkor az összeállítási útmutató felcseréli a 3-3darab mozgató mechanikát! (Érdemes odafigyelni rá 101, 102, 103 a bal oldali szárny alá kell a 104, 105, 106 pedig a jobb alá! Ezen esetben nagyon jól illeszkednek az alkatrészek és szemből belenézve a szárnyba mindegyik függőlegesen áll.)
Összességében és arányaiban az ágyús változatokból ennek a „legPhantomosabb” benyomású az orrszekciója, oldalnézetből is tetszetős az egész.
Eddig ezek a hiányosságok tűntek fel nekem, de biztosan van még belőlük, csak ezek mindig valami más dolog kapcsán tudatosulnak. (Engedjetek meg egy példát erre: Hosszú évek óta parkolnak egymás mellett a vitrinben a Hase és Revell masinák. Soha nem tűnt fel a függőleges vezérsíkok jelentős eltérése! A Revell RF-4E készletéhez házilag készítettem matricát, hogy MARINES kukkoló lehessen belőle. A függőlegesen van egy betűkód, aminek dőlése az oldalkormányhoz igazodik. Ez annak rendje és módja szerint felkerült a gépre és jó is lett. Miután kiagyaltam, hogy csak kellene egy vékony abroncsos RF-4B-t-is összeollózni Hasegawából a tartaléknak nyomtatott betűkódot ráillesztettem a Japán termék svancára és csodák csodájára nagyon nem passzol! A Revell oldalkormányának első dőlésszöge nem jó! -az összes többi készlet említett része passzol egymáshoz és a rajzokhoz is)

És végezetül szeretném megemlíteni a FineMolds E készletét is, azzal a kitétellel, hogy csak a kereteit nézegetem hosszasan és hasonlítom a fotókhoz –még nem építettem össze.
Szemet gyönyörködtető részletezettség jellemzi felületileg. Az eddigi legpontosabb megjelenítésű szárnyalsó-részt alkották meg panelvonalilag és a szerelőnyílások csavarjai szempontjából is. Bámulatosak a rakétabölcsőkben található rögzítő horgok kialakítása is. Gyönyörűek a pilonok és az ötletes szerszámbontásnak köszönhetően a rakétaindító sínek is. Nagyon szépek a rácsozatok a beömlők tetején és alján.
Az egyetlen gyártó eddig, aki kitért az eltérő hosszúságú gázsebesség fokozókból származó hajtóműház végi különbségekre. Figyeltek a hasonlóan különböző frontüvegre is - ezekből a rövidorrúaké külön keretre kerül. Szépek az aknaajtók és nagyon jó a főfutó akna bontása.
Nagyon részletes a stabilizátorok kidolgozása és a korai változatú rövidebb ágyúcső burkolat is (még a csőtorkolat is helyesen, aszimmetrikusan elfordulva bele van fröccsöntve!)
Nagyon szépek a szárny alatti póttartályok, ellenben - véleményem szerint- a törzs alatti alakja nem az igazi (vagy létezett ilyen is, csak nincs infóm róla)
Pazar a szárnyvégi navigációs lámpák kialakítása és az orrsegéd szárny zsanérja a szárny alján. A pilonok oldalán található nyitható panelek hasonló szerkezete a valaha általam látott legapróbb és legfinomabb kivitelezésű.
Némi negatívum, hogy a kerekek elég szerény kidolgozásúak és ez igaz az antennákra is. Nem kapunk hőmérséklet mérőt sem és a svanc tetejére kerülő ECM is stilizált. A törzs bontható paneljeinek csavarjaiból kb. minden negyedik van megjelenítve.
A törzs felső alkatrészének egyik panelvonala (a szárnykilépő éle után kicsivel, ahol oldalra nyitható a hajtóműtér borítása) nem találkozik a szárny alsó felén folytatódó vonallal. Utóbbi alkatrészen van pontosan megjelenítve, ehhez illene majd korrigálni a felsőt.
A közelmúltban bemutatott képek alapján a rövidorrú sor is ugyanezt a törzsfelső-részt kapta, ami kicsit elszomorító. Bíztam benne, hogy az új készleteken megjelenítik az egységesen használt RAT turbina ajtaját, de ez sajna elmaradt………………….
Valamint ebből kifolyólag a tengerészeti változat(ok) hajtóműház tetejére épített szecskaszórói is hiányoznak.
Minden esetre nagyon ígéretes készlet, megérdemelte a típus végre 72-ben!
Kíváncsian várom az első találkozást élőben egy összeépített példánnyal.

Szeretném ezúttal megragadni az alkalmat, hogy egy felvetett kérés is teljesüljön:
Többször meg lett említve itt a fórumon, hogy jó lenne egy külön topik a típusnak.
Engedelmetekkel szeretném megtenni ezt a lépést és főleg olyan –akár jelen cikkben is – felmerülő kérdést kitárgyalni benne, ami az építés(ek) során is felmerülhet, vagy csak szimplán érdekességként jó tudni róla. Bízva benne, hogy idővel ez egy „mini adatbázissá bővül”

F-4 Phantom II. ( infó, képek, érdekességek stb. ha Phantomot építenénk……… F4H-1 –től a QF-4S –ig, természetesen a kukkoló RF-eket is ide értve)

És végül a megemlített méretek:
Csak a fesztávolságokat tudom megmérni elfogadható tűréssel, mert tolómérőm képességének határa 210mm!
Igyekeztem megépült készleteken ezt megejteni kiküszöbölve a „száraz illesztésből” adódó pontatlanságokat. Legkönnyebb dolgom az ESCI és Fujimi készleteknél volt, mert ott eleve egyben van az egész szárny. (nem befolyásolja az építés során létrejövő esetleges különbség)
Tehát szárnytípus szerint csoportosítva:
Lenyíló orrsegéd-szárnyasok:
Revellből épített (RF-4B) 164,4mm
Revellből átalakított (F-4J) 165mm
ESCI (C/D/J/E) 160,6mm
Hasegawa pozitívos (E) 161,65mm
Hasegawa (RF-4C) 161,3mm
Fujimi (FG.1) 164,05mm
Monogram (F-4J) 163,35mm
(érdekességként ugyan ez Revell „műanyagból” 162,5mm!)

Réselt orrsegéd-szárnyasok:
Italeri (Testors) (F-4E/G) 163,1mm
Revell (F-4F) 161,3mm
Revellből átalakított (F-4S) 160,8mm

A Detail & Scale füzetekben megjelenő adatok eleve érdekesek, mert ugyan azt a méretet adják a sima és réselt fesztávú szárnyhoz is, amiből jelentősen kilóg a törővégen lévő ECM antenna. (Ha valakinek birtokában van megbízható számadat, ne tartsa magában!)
A méret: 38’ 04,9” ami számításaim szerint 11.706,86mm ez hetvenkettedesítve:162,595mm

Köszönöm a figyelmet és a türelmet is, mert elég hosszúra kerekedett a történet……………..
Jó makettezést kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel:
Kocziha Attila

Szia Zoli!
Köszönöm illetve - mindannyiunk nevében- köszönjük a bővítést!
Az ős Revell teljesen ismeretlen volt számomra...
A témához kapcsolódó képeket feltöltöttem az adatlapomhoz mentett másolathoz.
(azt tudtam utólag "szerkeszteni")
A Phantomos cikkben igyekszem ide felrakni majd a képeket, hogy ne kelljen keresgetni.
Üdv!
Attila

Szia,

Köszi szépen, akkor kivárom a teljes cikket.
Ha nem haragszol, akkor kiegészíteném az összefoglalót, mert a Hasegawa, Academy és Revell korábbi szerszámmal is gyártotta már a típus makettjeit, amik jelentősen eltérnek a jelenleg is gyártásban lévőktől.
Én fiatal koromban, a 90-es évek közepén az Academy és Revell kitjeit építettem meg, természetesen akkori tudatlanságom birtokában és internet hiányában egy-két nap alatt, viszont az első próbálkozások festékektől mentes időszaka után ezeknél már bőven bevetettem az ecsettel történő pingálási tapasztalataimat...

Academy
Ebből az akkoriban kapható, a Minicraft céggel közösen megjelentetett terméket sikerült beszereznem, aminek dobozfedelén a második prototípus "cloud" festésű kivitelének egy túl szépen összerakott makettjének fotója látható. A világosabb (fehér?) árnyalat a képen kissé rózsaszín beütését hűen utánoztam a festés során, még túlzásba is vittem... (A Caracal nemrég kiadta az első példányok jelzéseit, érdemes felhasználni egy YF-16 elkészítéséhez.)
A Scalemates szerint ez a készlet is Hasegawa átvétel, sőt, az első kiadásnak doboza ugyanazt a grafikát ábrázolja, mint ami a japán csomagolást borítja. A makett a lehető legegyszerűbb kivitelű, minimalista részletességgel "megáldva". A felülete negatív kialakítású, szép vékony vonalak láthatók, (a Hasegawa esetében ebben nem vagyok biztos), a pontosságáról nem tudok nyilatkozni. A kabinban csak egy oldalfalak és konzolok nélküli padló, arra öntött pedálok, matricás műszerfal és egy egyrészes ülés található. Az egybeöntött kabintető legnagyobb problémája, hogy a kereteit a törzsre öntötték, szóval komoly műtéti beavatkozással lehetne csak nyitva bemutatni, esetleg egy újabb szerszámos készlet alkatrészeit felhasználva. A futóaknák simák, a futóművek szintén egyszerűek, az orrfutó kerekét a futószárra öntve kapjuk... A be- és kiömlők lezártak, utóbbi esetében már nem emlékszem, hogy volt-e benne valami részlet vagy sem? A függesztmények és pilonok is minden részlettől mentesek, a törzs alá egy póttankot, a szárnyak alá 1-1 GBU-10? és ALQ-119? zavarókonténtert, illetve a szárnyvégekre 1-1 AIM-9 rakétát készleteztek. Az akkori matricák csak a legszükségesebb jelzéseket tartalmazták és nagyon gyenge minőségűek voltak, a makettre felragasztva könnyen szakadtak, leváltak, bár akkoriban még a lakkozásról nem is hallottam...

Revell
A specilás holland bemutatófestésű gép makettje volt akkoriban kapható a helyi trafikban/játékboltban, így ezt vettem meg. Már a makett dobozán feltüntetett erényei alapján is fülig ért a szám, a dobozt kibontva pedig biztos nem volt nálam boldogabb ember aznap a Földön, ami a kelleténél nagyobb mennyiségű fegyverzetnek, a földi kiszolgáló eszközöknek (traktor, vontatórúd, létra) és a szállítókocsijával együtt mellékelt teljes hajtóműnek volt köszönhető. Persze ezen részegységek nem voltak túlbonyolítva, de attól még hatalmas örömet okoztak.
A készlet egyébként az 1976-os! első (nálam is egy évvel öregebb...) kiadására épült, csupán a modernebb holland/belga verziókhoz szükséges alkatrészekkel egészítették ki, illetve néhány elemen változtattak, így új vezérsíkokat, orrkúpot, pitot csövet, egy három részből álló ülést és gyönyörű AIM-9 rakétákat mellékeltek. Ugyanakkor számomra érthetetlen visszalépést jelent, hogy a korábbi osztott kabintetőt egybeöntöttel váltották le, ami bele is tört a "bicskámba", mert csak úgy tudtam szétvágni, hogy a tető alsó keretének végeit is le kellett vágnom, majd visszaragasztanom utólag. A kabin egyébként alakra egész jó a félig fekvő pozíciónak, a műszerfal és oldalkonzolok matricásak, az egy elemből álló pedálokat is külön kell beragasztani, az új Aces ülés pedig akkoriban egy csodának tűnt a szememben. A főfutó-aknában némi bordázat is megfigyelhető, míg az orrfutóé szintén csak a szívócsatorna két feléhez van öntve. A futószárak kissé egyszerűsítettek, a kerékagyak az eredeti készletnek megfelelően függetlenítettek az abroncsoktól a tologathatóság megvalósíthatósága végett... Az aknafedelek munkahengerei és a fényszórók természetesen még ebből a készletből is hiányoznak. A makett legnagyobb pozitívuma a beömlő csatorna és az első kompresszor-lapátsor, amiket tudtommal azóta se találunk meg egyik 72-es F-16-osban sem!, és ez sajnos a kb. 25 évvel később kiadott "új" szerszámos Revell és a még modernebb Tamiya kitre is igaz. Bár a csatorna alsó ívének egy része azért más készletekben is megtalálható, és a régi Revell dobozok sem tartalmazzák a felső ívet, viszont az nem is igazán látszik, ellenben a lapátsor igen! A legmegnemszokottabb lépés azonban a teljes hajtómű, illetve a beépíthetősége, bár úgy semmi sem látszik belőle. És mivel nem is állt rendelkezésemre egy árva fotó sem akkoriban róla, meg amúgy is csak egy része lett volna látható nyitott szervizpanelek esetében is, a magam részéről a szállítókocsin történő bemutatást favorizáltam. A kiömlőt egyébként nyitott és zárt pozícióban is legyártották. A fenti extrákon kívül kapunk még kiengedett fékező horgot, és a törzs-féklapokat is nyitott és zárt pozícióban. Utóbbiaknál sajnos a bontás nem lett valósághű, mert a törzsvég hátsó és a féklapok mellső élei egyenesek, tehát a féklapok szárairól megfeledkeztek, a belső kidolgozásuk pedig eléggé visszafogott. A függesztményekből a törzs alatti póttank és pilonja egész jó és részletes, a szárny alatti pilonok és póttankok viszont szinte minden részlettől mentesek. Az ALQ-119 konténerek, az Mk.84 bombák és MER tartók a pilonokkal egyesítettek, és ugyancsak kissé egyszerűek. Azonban a Sidewinder rakéták gyöngyszemek, szerintem az új tervezésű készletek közül is kevéshez adnak ilyet. A makett szép vésett, bár kissé egyszerűsített rajzolatokat kapott, az összhatás azért szemrevaló. Sok apró részlet hiányzik vagy le van egyszerűsítve a maketten, de 45 éves kora ellenére ma sem kellene szégyenkeznie, és akkoriban minden mást magasan felülmúlt.
z

Sziasztok!
A tizenhatos kapcsán felvetődött, hogy lehetne e pár képpel illusztrálni a mondottakat? Gyors válaszom: IGEN!
Nem konkrétan ehhez a témához készültek a képek, de szerintem ad némi pluszt.
A gyengébb minőségűekért elnézést kérek!
Képek a mentett "cikkek"-hez utólagosan feltöltve.
Jó nézelődést mindenkinek!
Üdv!

Szia!
Jó lesz ez a topik!Ezt aztán meg lehet tölteni úgy,hogy nem kell évekre menően visszaásni a régi cikkekben.Jöhetnek a slágertémák.
Fulcrum-ok,Phantom-ok,Messer-ek,Spit-ek,Tomcat-ek,Flanker-ek,Eagle-ök,Hind-ek,
Huey-k,Cobra-k,Hornet-ek,Typhoon-ok,Apache-ok,Rafale-ok,Mirage III-ak,MiG-21-ek...

Ez remek volt,köszönet érte!:))

Baaakker, ez részletes volt, köszi!

Makettmustra 1/72 F-16:

Előszóként szeretném megemlíteni, hogy a bemutatandó készletek egy része megépült az évek során - némelyik több példányban is. Pár kivételtől eltekintve „saját tulajdon”, de szemrevételezésre kölcsönkért is akad néha. Vannak olyanok is, melyek alkatrészei hosszabb ideje keretekről leválasztva, szárazpróba, sablonkészítés vagy mintavétel céljából dobozaikban pihennek és várják sorsuk beteljesedését.
Szempontjaim fő vonala az elkészült makettek minél nagyobb hasonlósága (pontossága) az eredeti repülőgép sárkányához. (alak, panelvonalak helye, szerelőnyílások megléte, futóaknák, pilonok, kerekek, gázsebesség fokozó stb.) Szóval a külcsín, ami felkelti az ember kíváncsiságát, hogy alaposabban is szemügyre vegye a majdani kész makettet. Számomra mellékes szempont a kabinbelső kialakítása, (és függesztmények áradata) mert talán ez a leginkább kedvelt területe a kiegészítő –feljavító- gyártóknak. Szándékosan nem írtam a méretekről! Szerintem ezek az adatok pontosan ellenőrizhetetlenek! Gondolok itt az eredeti géphez megadott hossz és fesztáv adatokra. Eleve ritkán térnek ki pl.: pitottal vagy, anélkül értik e? Svanc végéig, vagy ugyaneddig, de kisütőket is beleértve? Ha a GSF végéig mérik, akkor melyik típusúhoz és nyitott vagy zárt állapotban-mert nem mindegy!
És ha netalán minden eddigi kérdésre pontos adatunk lenne, akkor a –minimum- milliméterben megadott értékeket mikor alkalmazzuk? ( egy kb. 6 folyóméteres fém anyag 30 Cesiusfok hő különbségre minimum 5-8 millimétert „stresszel”) Szóvak elégé sokismeretlenes a „pontos méret” kifejezés.
Számomra az összhatás a forma benyomása és a gép részeinek egymáshoz viszonyított aránya a döntő.
Kiemelném, hogy a felsorolásra kerülő készletek döntő többsége megfelel Fighting Falcon kicsinyített másának. De vannak olyanok is, amelyek csak addig, amíg egy másik makettgyártó tizenhatosát nem parkoltatjuk mellé a polcra!(vagy esetleg az eredeti gépről készült teljes alakos képpel el nem kezdjük „összenézni”)

Italeri (C/D„Night Falcon”):
Alkatrészek számában, részletezettségben, felületi kidolgozottságában a legegyszerűbb általam megépített készlet. Előnye az egy és kétüléses opció dobozon belül. Csak a P&W hajtóműves alváltozat építhető belőle. Szerényesen kidolgozott futóaknák és futószárak, kerekek. Panelvonalai negatívak, de szélesek és sekélyek is. A törzs tetején lévők emlékeztetnek némileg az eredetiekre, de a törzs-alsórész és főleg a függőleges vezérsíkon lévők fikciók.

AMT
Italeriéhez hasonló, de jobb összhatás! Alakja pontosabb, panelvonalai is egy fokkal szebbek és részletesebbek. Szélesebb szívócsatornát is mellékel a készlet, de –emlékeim szerint- GSF-et csak a P&W hajtóműhöz. Dobozgrafika talán Block 40-et említ, de ez ki is merül a beömlőben. Nincs erősített futószár és kövérebb abroncs, aminek vonzata a domború főfutó akna ajtó.
Meglepő pozitívum, hogy az eddigi legrészletesebb és legkidolgozottabb 3 alkatrészt tőlük láttam, melyek a következőek: orrfutó szár kitámasztója és a két főfutó szár kitámasztó. Rettentően precíz áttört könnyítő ablakokkal!

Fujimi
(csak a kereteket volt alkalmam kézbe venni, ezét szűkszavú leszek) panelvonalai vékonyak (Hasegawások) viszonylag pontosak a gerincen lévők. Ami szembeötlő volt a többi készlethez viszonyítva a törzs „összehúzásának” mértéke és íve a szárny kilépőéle után. Szerintem túlzott mértékű.

Hasegawa
Széles altípus választékkal kínálkozik a márka, de csak is külön dobozolva. Legmélyebb kapcsolatba eddig ezekkel a készletekkel kerültem. Gyorsan megemlítem, hogy a kis darabszámban készült légvédelmi változat egyedi függőleges vezérsíkját csak Ők adták ki eddig –tudtommal (a keresőfényszóró nincs megjelenítve semmilyen formában ADF!).
Korai A változattól a Sufá-n át egészen az olajmonarchiák block70-es E/F változatig terjed a paletta. Nálam a Tamiya készlet megjelenéséig komoly konkurense volt a Revellnek. A készlet az orrkúpot és a kabin alatti törzsalsó részt leszámítva alakhűnek mondható. Illetve minimális gond a szívócsatorna vége és törzs találkozásánál van. Sajnos a törzs felsőrészének panelvonalai a légi utántöltő nyílástól hátrafele a kis vezérsíkos A/B verzióhoz készült. A C/D változatokhoz mellékelt hosszabb, betoldott tövű alkatrész szépen rátakar a szerelőnyílásokra. Ugyanezen alkatrész hasonló korából kifolyólag a kabin melletti elektronikai terek ajtajai hiányoznak. Picit pontatlan a kabin mögötti szögletes panel is, ami az ágyú lőszerdobját fedi. Nehezen javítható az alváltozatokra jellemző eltérő ágyúburkolat. Sajnos nem külön alkatrész, mint a Revell estében. Szárnyak jók, de a korai indítósínek vannak a végeire öntve. A kétüléses block 50 készlettől kezdődően megkapjuk nagyon szép kidolgozásban: az újabb síneket, ballonosabb főfutó kerekeket, hozzájuk tartozó aknaajtókat, szélesebb szívócsatorna beömlőt. A „nehéz D”-től kezdve pedig a vastag gerincet, CFT tartályokat és sok eltérő ECM antennát - amit maga a gyártó sem tud melyik Nemzet masinájára való. (konkrétan: olyan antenna van a készletben, ami pl. csak a Görög és talán chilei gépeken volt. Slusszpoén, hogy az „ilyennek” készített Kineticben nincs -vagy rossz méretű!)
A GSF-ek (2 változatot is ad) külseje nagyon szépen és pontosan kidolgozott, belső felületük viszont sima. Nagyobb probléma az, hogy mindkettő óriásira van nyitva! Ami nem felel meg a valóságnak. A makett alsó „törzsfele” a legproblémásabb terület. Hiányzik a hidrazinos vészenergia ellátó berendezés levegő beömlő nyílása. Az ágyútér szellőzőztetés beömlője. Alig van panelvonal rajta, ami jó hír abból a szempontból, hogy készen áll az újrakarcolásra…………… Gyakorlatilag a szívócsatorna fölötti elektronikus blokkok ajtajai nincsenek megjelenítve, a főfutó mögötti rész is siralmas. A fő és orrfutó akna –ha nem bántjuk- akkor puritán. Ha megvesszük a szemet gyönyörköttető és utolsó részletig pontos Aires szettet –akkor kezdődnek a bajok! (a CMK egyszerűbb, de jó a hossza) Az orrfutó akna öntvényének beillesztése sétagalopp, de a főfutóé kihívás! Ugyanis az Aires a Hase maketthez „ajánlja”, de hossza a makett aknanyílásánál Kb.1,3milliméterrel rövidebb! (jött a téves gondolat részemről, hogy biztos másik gyártó makettjéhez készült, csak át cikkszámozták) Minden birtokomban lévő készlet aknanyílás hosszát megmértem és a Hasegawáé a legrövidebb – nem is kevéssel!
Na de vissza a maketthez. Némi negatívum, hogy az orrkerék egybeöntött a futószárral, és a főfutó szárak amortizátorai is mindenképpen cserére szorulnak. (nem vastagabbak minta futószár merev szárai!)
Kabintetejének formája elfogadható, de ha csukva készítjük, akkor nem lesz egyszerű összehozni a szélességét a törzzsel. A hossza viszont – majdnem-pontos.
És akkor a pozitívumok:
Részemről csillagos ötös a szárny kilépőélének vékonysága! A tárgyalt készletek közül ez a „legpengébb”!
A törzs felső részének formája ennél a készletnél a legjobban eltalált-szerintem.
Revell orrkúppal felvértezve és nagyon sok munka árán Tamiya szintű makett építhető belőle. Kérdés az, hogy megéri e? „Termelékenység” szempontjából egyértelműen nem, viszont mazochistáknak pusztán kihívásból igen!

Revell
Alakhű és igen részlet gazdag. A legjobb formájú orrkúppal rendelkezik, ami ráadásul egy különálló alkatrész. Ennek köszönhetően a sztatikusságot elvezető bordázat nem forog veszélyben az építés során.
Jól illeszkedőnek nevezhető, bár a szívócsatorna okozhat némi kihívást. Érdemes figyelni a törzsfelsőrészhez öntött szárnyak beállítására. Ha érintetlenül hagyjuk, akkor a kész maketten olyan hatást kelt, mint ha pozitív „v” beállítása lenne. Panelvonalai közepesen vastagok, vékonyak – ahhoz képest, hogy kinek mely panelező technika a kedvence- de semmi esetre sem mélyek. Pontosságuk és részletességük a törzs felső részén jó, azzal a kitétellel, hogy hasonló a helyzet, mint a Hasegawa készleténél. A és B kissvancú változathoz készült. A törsz alsó felének panelvonalai szinte tökéletesek, de csak P&W hajtóműves változathoz! (Mindössze a nyíló fedelek zsanérjai nincsenek megjelenítve, ami elhanyagolható.) A készlet legnagyobb előnye –főleg a Blk50 és SoloTurk- hogy szinte minden együléses típus benne van a dobozban Block 52-ig.(nagy beömlő és hozzá a F110 hajtómű GSF-je, A,B,C,D típusok függőleges vezérsíkja, nagyon korai block5-10 kisebb felületű stabilizátorai, korai és későbbi változatú indítósínek stb.) Felhívnám a figyelmet, hogy ha a General Elecktric hajtóműves változatot építjük, akkor a főfutó akna utáni törzs alsórész panelezése nem lesz valóságos! Ennél a hajtómű változatnál máshova kerültek az ellenőrző nyílások és az indító gázturbina levegő beömlő és égéstermék elvezető nyílásai. (Valószínűleg a hajtómű segédberendezéseinek eltérő elhelyezkedése miatt.)
Aknái közepesen kidolgozottak, főfutó szára korai változatokhoz megfelelő és szépen részletezett. Orrfutó szára a tárgyalt készletek közül a legszebb. Kerekei (felnijei) szépek és pontosak, de csak sovány főfutókat ad. Unikum volt a nagyon korai „sokküllős” főfutó felni, amíg a RES/KIT étlapján meg nem jelent. Egyes készletekben megtalálhatóak az MLU változatok speciális pilonjai, melyek vastagított teste szecskaszóró berendezéseknek ad helyet. Elismerés részemről, hogy az egyetlen készlet ami az alig mákszemnyi méretű hőmérséklet mérőt is szépen kifröccsöntve mellékeli. (szárnyakra és kormányfelületekre öntött sztatikus kisütőket ad, amiknek „állagmegóvása” az építés végéig okozhat –komolyabb- kihívást)
Eddig felismert hiányosságai: csak vékony főfutóhoz ad -sima- aknaajtókat ezért block 40 változattól fölfele nem lesz élethű. ( kerékszett és domború aknaajtó is kell hozzá. Előbbi könnyen, utóbbi – az Attack Squadron megszűnésével-nehezen beszerezhető. A Hasegawa alkatrész másolata az említett okok miatt szembeötlően rövid, Academy, Tamiya használhatóbb)
A készlet jó választás az altípusok kedvelőinek, főleg ha fékernyővel is felszerelt változatok is szóba jöhetnek. A remélhetőleg ismét megjelenő 2 üléses változattal igazi „multiverzum” építhető belőle –legalább is blockszámilag.

Academy
(kölcsönkészlet alkatrészei hosszabb ideig pihentek nálam, sablonkészítés és egyes alkatrészeinek mintavétele céljából)
Ha egy szóval szeretném jellemezni, akkor a nagy kettősség! A 2000-es évek elején megjelent Crusader után részemről csalódás. Felületi kidolgozása minőségben, részletességében és valósághűségében pompás. (ez a készlet szolgált alapul amikor a Hasegawa makettem számára karcoló sablonokat készítettem.)Aknái, futószárai nagyon szépek –ha nem a legszebbek méretarányán belül. Pilonjai, ECM és más antennái remekek. Rakétaindító sínjei kimagaslóak. Olyan változat is szerepel a kereteken, ami a huzalon kiengedhető rakétacsalit tartalmazza. Törzs alsó részének panelvonalai, szerelőnyílások zsanérzatainak kialakítása és a hajtóműváltozatnak megfelelő (P&W) hátsó szekció pompás! Panelvonalai picit szélesebbek, mint a Tamiyáé, de még így is kb.fele a Revellének. Ha csak ez számítana, akkor biztos győztes lenne C, block42+ fölötti széria építése esetén - nálam. De ha az alakhűséget nézem, akkor az Italerihez közelebb van, mint a többihez. Az orrszekció pontatlansága kevésbé szembeötlő szánomra. Ami nagyon zavar, az a függőleges vezérsík-törzs felső rész találkozásánál kialakított lapos felület, ami az egész gerinc lágy vonalaira károsan kihat. Emiatt valahogy az egész fölső rész szemre nem stimmel. (szemléletesebben: ha a minden gyártó CFT tartályait szisztematikusan rápróbálom az összes makettre, akkor viszonylag jól elboldogulnak felcserélgetve is egymással. Hasegawáé nagyon jól a Revellel, jól a Kinetic-el és a Tamiyával. Kinetic tartály jól passzol a Revellre és elfogadhatóan a Tamiyára. De ha a két említett gyártó tartályait az Academy törzsére helyezem, akkor milliméteres hézagok vannak meghatározhatatlan irányban. Nincs olyan pozíció, amiből kiindulva el lehetne dönteni, hogyan lehetne a maketthez igazítani őket akár komolyabb csiszolás árán is.)

Kinetic
Legfrissebb szerzeményem, összességében hiánypótló készlet „nehéz D” kategóriában. A Hasegawa készletek egy részének jelent „minőségibb” konkurenciát. Két alapkészlet (gerinces D és Sufa) a fegyverzet és gerinc kereteiben különbözik. A Sufa jött ki elsőnek ezért a kereteinek felületi minősége egységes. A később megjelent D eltérő kereteinek minőségét finomabb, simább felület és vékonyabb panelvonalak jellemzik. Összességében alakra, részletezettségére jó készlet (Sufa). A törzs szokásos vízszintes osztása miatt esetleg orrkúpját érdemesebb lecserélni a Revellére, vagy megpróbálni helyreállítani ragasztás után lecsiszolt bordákat. Panelvonalainak, szerelőnyílásainak pontossága nagyon jó-hasonlóan az Academyéhez. Ellenben a vonalak szélessége és mélysége egy szinten van az Italerivel! Pozitívumként –szemszögemből- jegyezném meg, hogy egyetlen „szegecset” (csavart) sem jelenítettek meg a felületén. Valóságnak megfelelő sűrűségben lehet pótolni őket – ha van rá igény. Kerekei hagynak némi kivetni valót, de szerencsére létezik a típushoz gyanta szett. Jelenleg kivétel a piacon, abból a szempontból, hogy mellékeli a belső pilonokra függeszthető 600 gallonos (kb.2536 literes) „óriás” póttartályt. Ezek a tartályok, már nem csak a Sufán, hanem a Lengyel gépeken is megjelentek, sőt együléses Görög Block 52+ is előfordul.
A készlet –vagy inkább a gyártó- negatívuma elég kétségbeejtő. A kereteket ajánlott alaposan átvizsgálni vásárlás után! Némely fontos alkatrészek hiányosan vannak kifröccsöntve! Esetemben a vastag gerinc és kabintető mögötti dudor találkozásánál a gerinc bal elejének egy kb. 2 milliméteres része hiányzik. De láttam már olyan törzs felsőrészt is ahol az utolsó kb. 2cm hiányzott a féklapokkal egyetemben!

Tamiya
Álom makett illeszkedésileg, felületileg majdnem -szegecsszámlálóknak.(alkatrészeinek zöme keretekről leválasztva segédanyagként szolgált a Hasegawa makettem teljes szívócsatornájának kialakításához) C típushoz block40-től fölfele, esetleg nagyobb lebutítással késői block 30 is kihozható belőle. Kis túlzással „ragasztó nélkül” összerakható kategória. (Nem összetévesztendő a „Snap-fit” kategóriával!) Panelvonalainak, szerelőnyílásainak kialakítása és elhelyezkedése a legpontosabb valamint nagyon finoman kivitelezett. Törzs alsó részének kivitelezése –hajtómű változat szempontjából is- példa értékű. Egyetlen megjegyzést tennék ezzel a témával kapcsolatban: számomra kicsit érthetetlen, hogy a felső törzsfél kabint tartalmazó elemén minden szempontból tökéletesen megjelenítik a bontható panelek csavarjait. A törzs hátrébb lévő alkatrészén pedig csak kb. egyharmadát jelenítik meg. Mi ennek a kettőségnek az oka? (vagy indoka)
(Meg tudnák csinálni, hiszen a hasonló méretarányú Skyray-ükön összehozták –ami szerintem etalon ebből a szempontból)
Futóaknái. futószárai, kerekei szépen kidolgozottak, de nem érik el az Academy részletezettségét. Orrfutó szárán kilökő tüske nyoma éktelenkedik.
Valóságos buborék kabintetőt kapunk és a nagyon vékony a „plexi” rész - nem torzít! Örömömet picit csorbítja szerszám bontási vonalának maradványa - ez elengedhetetlen a buborékosság miatt. De ez a legvékonyabb, amivel eddig találkoztam!
Segédpitotcsöve a legjobban kidolgozott , ellenben hőmérséklet mérő nincs a készletben.

Röviden ennyi tapasztalatom gyűlt az eddig épített és építésre váró készletekkel kapcsolatban. Azért még annyival megtoldanám a mondókámat - szólván a méricskélő makettezőkhöz is- hogy:
A Haegawa, Kineric, Revell és Tamiya maketteket szinte egy füst alá lehet venni, ezen szempont alapján. Konkrétabban:
A Revell pontos orrkúpját gond nélkül elfogadja a Tamiya és a Kinetic. Némi alakítás hatására a Hasegawa is.
Ugyan ez igaz a Tamiya H7-es alkatrészére is (a törzs utolsó szegmense, amihez a különálló GSF csatlakozik). Könnyedén illeszthető a Hasegavához minimális alakítással a Kinetichez és a Revellhez. Ez azt hiszem jól jellemzi a készletek egymáshoz „mért” viszonyát. Hogy utóbbi alkatrésznek miért van jelentősége? Minden gyártó egyben adja az említett részt a gázsebesség fokozókkal. (megnehezítve ezzel az említett terület majdani maszkolását, festéslét vagy akár csiszolását) A H7-es alkatrészt például a Hasegawa makettre ragasztva rögtön két problémát pipálunk ki:
1, az Eduard gyanta kéményét tudjuk adaptálni a maketthez –ezáltal korrigálva az óriásira nyitott alkatrész méretét.
2, a különálló, részletesen kidolgozott gyanta GSF-et kényelmesebben tudjuk festeni a kényesebb fém színekkel.

Véleményem az eddigiek alapján:
Tömören fogalmazva a márkán belüli típusválaszték építését a Hasegawa szolgálja ki legjobban az ősi hibái ellenére is. De ha szempont a pontosság és építhetőség, akkor a Revell veszi át a vezetést egészen a kétüléses Block 50-es szériákig. Ár érték arányban verhetetlen, igazi „arany középút”.

Széles beömlős, GE hajtóműves, együléses típusból szemrebbenés nélkül: T a m i y a!

Italeri: egy látómezőben polconként max. 1 darab.

Kérném, ha valami balgaságot írtam, akkor a javítsatok ki!
Jó makettezést kívánok mindenkinek!
Üdv!
Kocziha Attila