Az Italeri régi Ju-88-asát és új Me-109 F-jét találhatjuk a dobozban, néhány átalakítás és pótalkatrész kíséretében. A Junkers orrára felkerült a robbanófej, és megtalálhatjuk a tartódúcokat is, ebben nagyjából ki is merült a változások sora.
Az első gond rögtön itt volt: amennyire meg tudtam állapítani a korabeli fotókról, az robbanófej csatlakoztatása (az örvlemezeknél) egyenesen ment a törzs elejéig és nem volt törés a vonalvezetésben. Sok rajzon máshogy látszik, de a szóban forgó gépről fennmaradt egyetlen fényképen is ezt a változatot véltem felfedezni.
A másik, hogy szintén ennek a fotónak egy-két publikált változatán látszik, hogy a bombagép egyik szárnyának aljára is felfestették a CD jelzést, ami a Me-109-es CD+LI jelzésének eleje. Ebből arra következtettem, hogy a bombagép is megkapta a vadász teljes jelzését, tehát ezt felfestettem rá (bár minden és mindenki tagadja, hogy ez így lett volna).
A harmadik, hogy mivel a Junkers makettje 10-20 évvel idősebb a vadásznál, még pozitív vonalak és sűrű szegecselések borítják. Ezzel szemben a felső gép kissé vastag, de szép, vésett vonalakat kapott. Nomármost, ha nem akarunk felemás makettet, illik a bombagépet újrakarcolni.
A Ju-88 futóaknái kissé prózaiak, érdemesek egy feljavításra, különösen a futószárak fékcsövei és porszoknyái. A Junkersen volt néhol egy-egy beszívódás, valamint a szárnyak és a vezérsíkok illesztésénél kellett kicsit dolgozni. A Messzeren a szárnyat és a motorburkolatot kellett csiszolni, de ezeket nagyon! Csak mondom, hogy a dúcok összeállításánál nagyon körültekintően járjunk el és lehetőleg a szárnyak felragasztása előtt is próbálgassunk.
Nem túl sok, de szép matricát adnak a készlethez. A Me-109-est eléggé ellátták, de a Junkers csak pár jelzést kapott (a bombagépeken amúgy sem volt túl sok jelzés).
A készlet egyértelműen használható. Nincsenek súlyos hibák, vagy hiányosságok, így ki-ki annyit hozhat ki belőle, amennyit akar.
