Royal Aircraft Factory S.E.5a
1:72, Revell
No.04323
Pintér György - Múzeumi krimik
A most következő leírásban az S.E. 5a építésének kalandos útját osztom meg.
A dobozból két öntőkereten nagyjából harminc apróság néz vissza ránk az első két készletnél említett színvonalú kidolgozásban. Kapunk kétféle hűtőt és légcsavart, amivel egy korai és egy későbbi változatot építhetünk meg. A törzs és a szárnyak felületi kidolgozása elég jónak mondható, de azért van mit javítgatni. Ott vannak rögtön például a szárnyakon éktelenkedő kilökőtüskenyomok, amiket Mester tapasszal azonnal eltömítettem és szintbe csiszoltam. A törzsfeleken megtalálható a borítás varratának mintázata, azonban a gépre jellemző alsó szárnynál látható gyűrődések hiányoznak. A pótlást néhány vékony húzottszál darab és méretre vágott alufólia segítségével pótoltam: a szálakat a varrat sarkába sugárirányba beragasztottam, majd a méretre vágott alufóliát ráhelyeztem. Ujjal óvatosan megnyomogatva kidudorodnak a szálak, gyűrődést imitálva. Ezt a műveletet mindkét oldalon elvégeztem, majd óvatosan kimélyítettem a fellépőket is és kifúrtam a kipufogókat.
Következőleg jöhetett a szokásos "kabin-készítés", azaz a padlólemez, belső merevítés, műszerek, botkormány, pilótaülés kombináció házi barkácsolása. A megfelelő színekre festés - a belső tér világos bézs, a merevítők sötétbarnák, a padlólemez és a "műszerfal" fa mintázatú - után a két törzsfél össze is ragasztható, az illesztési vonalakon néhol kis mennyiségű Mester tapasszal segítettem. Az orrnál lévő rátétlemezelésekből a rondábbakat eltüntettem, majd a szokásos teamécses anyagból újakat ragasztottam a felületre.
A kétféle hűtőmaszkból a kétágú légcsavarhoz valót választottam, mert a négyágú sróf szerintem nagyon bumfordi ehhez a géphez. Mivel a légcsavart a hűtőhöz kell hozzáépíteni, így ennek a felragasztását is jobb közvetlenül csak a festés előtt megtenni, hogy ne zavarjon az építésben.
További pótolnivaló a hasi részen lévő hat darab ovális alakú nyílás, amit egy darab tejfölös pohár lappal oldottam meg, amit fúró- és marófejjel perforáltam. Ez még pont jól is jön, mert a hűtőmaszknál amúgy lépcsős lenne az illesztés.
Az alsó szárny és a hátsó kormányfelületek felragasztása után következett a merevítőhuzalok furatainak kifurkálása és a szárnytartó dúcok kipofozása. Ezeket a készletben lévő alkatrészekből készítettem el, mert kis csiszolgatás után egész jónak találtam őket. így legalább nem kellett méregetnem, hogy mindenhol egyformák legyenek. A szárnyakon lévő árkokba kerülő részt szintbecsiszoltam a szárnnyal, majd a réseket mestertapasszal tömítettem el.
A futómű összeállítása egyszerűnek mondható, a szimmetriára viszont nagyon figyeljünk oda, hogy ne álljon csálén a futó. A külső keréktárcsákat külön alkatrészként kapjuk, így a Nieporttal ellentétben a kereket forgathatóra is elkészíthetjük és a festés is egyszerűbb.
A festés:
Az I.körben összeépíthető elemek elkészítése és a felületek összecsiszolása után következhetett a festés, amely mindössze kétféle színből tevődik össze. Az alsó részt fehér és egy csepp sárga akrilfesték keverékével, míg a felsőt sötétbarna festékkel festettem meg. Száradás után híg feketével mostam át a teljes gépet. A felső szárnyat szokásosan csak alul festettem le, de a ragasztás után a tömítés miatt még itt is javítottam a szárnytartó dúcoknál. A merevítőhuzalok beragasztása után a felső részen eltüntettem a ragasztás nyomait, majd ez is elnyerte végleges színét. a dúcokat, illetve a futómű tartószerkezetét fahatásúra készítettem el, a gumik sötétszürke színt kaptak.
A matricák felhelyezésével nem volt gond, szépen felsímultak a felületekre. A farokrész kokárdájának felhelyezése ment csak egy kicsit korülményesebben, mert a matrica kicsivel nagyobb, így vágnunk kell belőle.
Végezetül már csak a felső géppuska beragasztása maradt, ami fekete színű, fémes szárazecseteléssel.
Eddig egyetlen készletben sem csalódtam, mindegyik építését élveztem, remélem a következő SPAD sem lesz ez alól kivétel.
A dobozból két öntőkereten nagyjából harminc apróság néz vissza ránk az első két készletnél említett színvonalú kidolgozásban. Kapunk kétféle hűtőt és légcsavart, amivel egy korai és egy későbbi változatot építhetünk meg. A törzs és a szárnyak felületi kidolgozása elég jónak mondható, de azért van mit javítgatni. Ott vannak rögtön például a szárnyakon éktelenkedő kilökőtüskenyomok, amiket Mester tapasszal azonnal eltömítettem és szintbe csiszoltam. A törzsfeleken megtalálható a borítás varratának mintázata, azonban a gépre jellemző alsó szárnynál látható gyűrődések hiányoznak. A pótlást néhány vékony húzottszál darab és méretre vágott alufólia segítségével pótoltam: a szálakat a varrat sarkába sugárirányba beragasztottam, majd a méretre vágott alufóliát ráhelyeztem. Ujjal óvatosan megnyomogatva kidudorodnak a szálak, gyűrődést imitálva. Ezt a műveletet mindkét oldalon elvégeztem, majd óvatosan kimélyítettem a fellépőket is és kifúrtam a kipufogókat.
Következőleg jöhetett a szokásos "kabin-készítés", azaz a padlólemez, belső merevítés, műszerek, botkormány, pilótaülés kombináció házi barkácsolása. A megfelelő színekre festés - a belső tér világos bézs, a merevítők sötétbarnák, a padlólemez és a "műszerfal" fa mintázatú - után a két törzsfél össze is ragasztható, az illesztési vonalakon néhol kis mennyiségű Mester tapasszal segítettem. Az orrnál lévő rátétlemezelésekből a rondábbakat eltüntettem, majd a szokásos teamécses anyagból újakat ragasztottam a felületre.
A kétféle hűtőmaszkból a kétágú légcsavarhoz valót választottam, mert a négyágú sróf szerintem nagyon bumfordi ehhez a géphez. Mivel a légcsavart a hűtőhöz kell hozzáépíteni, így ennek a felragasztását is jobb közvetlenül csak a festés előtt megtenni, hogy ne zavarjon az építésben.
További pótolnivaló a hasi részen lévő hat darab ovális alakú nyílás, amit egy darab tejfölös pohár lappal oldottam meg, amit fúró- és marófejjel perforáltam. Ez még pont jól is jön, mert a hűtőmaszknál amúgy lépcsős lenne az illesztés.
Az alsó szárny és a hátsó kormányfelületek felragasztása után következett a merevítőhuzalok furatainak kifurkálása és a szárnytartó dúcok kipofozása. Ezeket a készletben lévő alkatrészekből készítettem el, mert kis csiszolgatás után egész jónak találtam őket. így legalább nem kellett méregetnem, hogy mindenhol egyformák legyenek. A szárnyakon lévő árkokba kerülő részt szintbecsiszoltam a szárnnyal, majd a réseket mestertapasszal tömítettem el.
A futómű összeállítása egyszerűnek mondható, a szimmetriára viszont nagyon figyeljünk oda, hogy ne álljon csálén a futó. A külső keréktárcsákat külön alkatrészként kapjuk, így a Nieporttal ellentétben a kereket forgathatóra is elkészíthetjük és a festés is egyszerűbb.
A festés:
Az I.körben összeépíthető elemek elkészítése és a felületek összecsiszolása után következhetett a festés, amely mindössze kétféle színből tevődik össze. Az alsó részt fehér és egy csepp sárga akrilfesték keverékével, míg a felsőt sötétbarna festékkel festettem meg. Száradás után híg feketével mostam át a teljes gépet. A felső szárnyat szokásosan csak alul festettem le, de a ragasztás után a tömítés miatt még itt is javítottam a szárnytartó dúcoknál. A merevítőhuzalok beragasztása után a felső részen eltüntettem a ragasztás nyomait, majd ez is elnyerte végleges színét. a dúcokat, illetve a futómű tartószerkezetét fahatásúra készítettem el, a gumik sötétszürke színt kaptak.
A matricák felhelyezésével nem volt gond, szépen felsímultak a felületekre. A farokrész kokárdájának felhelyezése ment csak egy kicsit korülményesebben, mert a matrica kicsivel nagyobb, így vágnunk kell belőle.
Végezetül már csak a felső géppuska beragasztása maradt, ami fekete színű, fémes szárazecseteléssel.
Eddig egyetlen készletben sem csalódtam, mindegyik építését élveztem, remélem a következő SPAD sem lesz ez alól kivétel.
|
| S.E.5a_005 |
|
| S.E.5a_006 |
|
| S.E.5a_007 |
2013.10.26.