s.FH 18 Field Howitzer
1:35, Dragon
Pintér György - Múzeumi krimik
Hosszú idő után sikerült valami olyat alkotni, ami rajtam kívül talán valaki másnak is tetszik. Szokásomhoz híven ezúttal is kipróbáltam pár olyan technikát vagy anyagot, ami nem csak nekem volt új, de kezdjük az elején.
Egy ideje szemezem a Dragon makettekkel, mert gyönyörű dolgokat alkotnak, és az árukhoz képest meglehetősen sok kiegészítőt adnak a készleteikhez. A dobozt kibontva szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk: a méretes dobozban alkatrészek tömkelege köszön ránk, olyan „apró” figyelmességekkel, mint az alumíniumból esztergált lövegcső (huzagolás nélkül), és az a parányi fotómaratás, amin a célzókészülék tartója van. Az építés gyerekjátéknak ígérkezett, amíg hozzá nem kezdtem, ugyanis az útmutató és az öntőkeretek számozása nem egyezik, a páros alkatrészek így az ellenkező oldalra kerülnének Szerencsére a rajz jó, de nagyon meg kell nézni mit hová ragasztunk, mert a pozícionálás sem mindenhol egyértelmű. Építés közben nem követtem szigorúan az útmutató sorrendjét, mert amíg a lövegtalp szárad, nyugodtan lehet a löveget, vagy a limbert ragasztani. Arra most nem térnék ki mit mire cseréltem, mert az alapanyag annyira jó hogy szinte csak a keretről kell levágni, és magától a helyére ugrik. Sorját szinte nagyítóval kellett keresni, és ha nem számítjuk az alkatrészek elhelyezéséből adódó problémákat, akkor ez volt eddig a legkönnyebben megépített makettem.
Festés
Egyetlen könyvben sem találtam festésre vonatkozó infót, az útmutatóban talált, legérdekesebbnek tűnő mintát választottam, ráadásul egy világos felületen a sokkal látványosabb az árnyékolás, vagy a kopás. Az alapszínek fújása után következett a filterezés, amihez vörös és kék művészolaj festékeket használtam (ezt a festékfajtát is most próbáltam ki először, és nem csalódtam benne, élvezet használni), majd sötétszürkével felvittem némi kopást, elsősorban a kerekeknél és a jobban igénybe vett területeken, majd nekiláttam az árnyékolásnak. Először tiszta hígítóval megnedvesítettem a kívánt területet, majd fekete olajfestéket vittem fel. Mivel a művészolaj viszonylag lassan szárad, nem kell sietni az eldolgozással sőt, érdemes is pár percet várni, mert amikor hígítós ecsettel a mélyedésből kifelé húzom, könnyen lejöhet az egész. Ez után a mediterrán vidékre jellemző erős napsütés hatását próbáltam megjeleníteni, a nagyobb felületek közepére kentem minimális, fehérbe hajló sárga színű olajfestéket, majd egy régi ecsettel beledörzsöltem a felületbe (erre talán a papír zsebkendő is megfelel. A jobban igénybe vett részeknél, mint a lövegzár, a szerszámok, vagy a lövegtalp egyes részein a fémes kopás ábrázolásánál is finomítottam kissé a módszeremen, a végeredmény nekem tetszik. Először is sötétszürke akrillal nagyvonalakban megfestettem a kopásokat, majd művészolajjal mentem át rajta, és mielőtt megszáradt volna, művészboltban kapható grafitceruza reszeléket szórtam bele (a pontos megnevezését nem tudom, de nagyon hasonlít az átlagos ceruzákra, de az egész grafitból van, egy vékony műanyag bevonattal, és több színben is kapható). Miután megszáradt, az egészet végig dörzsöltem finoman a ceruzával, amitől igazán fémesen csillog. A végső lakkozás előtt finoman poroztam a mélyedéseket pasztellkréta segítségével.
Be kell vallanom, nem szeretek diorámát csinálni, tetszenek ugyan a jól elkészített darabok, de nekem nem szokott sikerülni. Ebben az esetben viszont nem tudtam elkerülni, egy löveg nem mutat túl jól egymagában. A keret beszerzése nem volt probléma, egy kreatív-hobby boltban vettem meg a legegyszerűbb fenyőfa képkeretet, amit ajtófestésből megmaradt vastag lazúrral kezeltem. A talaj már több fejtörést okozott: először a már régebben használt vízüveg-samottpor keverékkel próbálkoztam, de nem tetszett túlságosan, majd a suliragasztó-homok keverék következett, de ennek még rosszabb lett az eredménye. Végső megoldásként újra elmentem a hobby művész boltba, és ráleltem a megfelelő anyagra. A Valejo is forgalmaz hasonló effekt anyagokat, amit itt találtam ugyanolyan áron, viszont töredék mennyiségben. A pontos megnevezését nem tudom, de 1,5-2 dl-es műanyag edénykében árulják ezt a fehér színű vízbázisú anyagot. Elvileg pigmentekkel is lehet színezni, de sokkal jobb az akril festék, jóval kevesebb kell belőle. Hogy egy kicsit talajszerűbb legyen a massza, kb. 50% arányban kevertem hozzá samott port, amitől besűrűsödött ugyan, de minimális mennyiségű víz segít a dolgon.
Ezt már könnyedén fel lehetett kenni, egy nap alatt elég keményre szárad (ha elég vastagon visszük fel, a zsugorodás miatt még élethű repedések is keletkeznek rajta), viszont azzal számolni kell, hogy száradás közben kissé kivilágosodik. A löveget a kerekeinél drótcsapolással, a sarkantyúknál pedig beágyazással rögzítettem. A fűnél is egyedi anyagot választottam, ugyanis a boltban kapható zacskós anyag nem tetszik, és elég drágának is tűnik. Ehelyett szintén a hobbiboltban szereztem „racka-raszta” nevű dolgot, ami festett gyapjú. Ezt egyszerűen rövidre vágtam, és a világosabb-sötétebb árnyalatot összekeverve papírragasztóval rögzítettem. Hogy mégse legyen annyira egyhangú a „gyep”, a száradó ragasztóba száraz virágokat, és a gyerekkoromban „cigánybúzának” nevezett gyom magját szurkáltam. Hogy tovább színesítsem a dolgot, fatörzseket is tettem fel. Igazából csak az van fából, amin a figura ül, a másikat a kertben szedtem, eredetileg kapor volt.
Egy jármű vagy egy dioráma teljesen élettelen, ha nincs rajta figura, ezért igyekszem én is minden alkotásomra tenni legalább egyet. A Dragon gyárt figurasort is kimondottan ehhez a készlethez, de én túlságosan mozgalmasnak találtam a beállításokat, jobban szeretem nyugodt hangulatú diorámákat, ezért a Miniart készletéből választottam egy dohányzó figurát. A mozdulat jónak tűnik, de az illesztések nem teljesen pontosak, és a részletek sem túl kontúrosak, de ügyes festéssel sokat lehet javítani a dolgon.
Remélem sokaknak tetszik az alkotásom, az írásommal pedig tudtam újat mondani még a nálam profibbaknak is.
Egy ideje szemezem a Dragon makettekkel, mert gyönyörű dolgokat alkotnak, és az árukhoz képest meglehetősen sok kiegészítőt adnak a készleteikhez. A dobozt kibontva szemet gyönyörködtető látvány tárul elénk: a méretes dobozban alkatrészek tömkelege köszön ránk, olyan „apró” figyelmességekkel, mint az alumíniumból esztergált lövegcső (huzagolás nélkül), és az a parányi fotómaratás, amin a célzókészülék tartója van. Az építés gyerekjátéknak ígérkezett, amíg hozzá nem kezdtem, ugyanis az útmutató és az öntőkeretek számozása nem egyezik, a páros alkatrészek így az ellenkező oldalra kerülnének Szerencsére a rajz jó, de nagyon meg kell nézni mit hová ragasztunk, mert a pozícionálás sem mindenhol egyértelmű. Építés közben nem követtem szigorúan az útmutató sorrendjét, mert amíg a lövegtalp szárad, nyugodtan lehet a löveget, vagy a limbert ragasztani. Arra most nem térnék ki mit mire cseréltem, mert az alapanyag annyira jó hogy szinte csak a keretről kell levágni, és magától a helyére ugrik. Sorját szinte nagyítóval kellett keresni, és ha nem számítjuk az alkatrészek elhelyezéséből adódó problémákat, akkor ez volt eddig a legkönnyebben megépített makettem.
Festés
Egyetlen könyvben sem találtam festésre vonatkozó infót, az útmutatóban talált, legérdekesebbnek tűnő mintát választottam, ráadásul egy világos felületen a sokkal látványosabb az árnyékolás, vagy a kopás. Az alapszínek fújása után következett a filterezés, amihez vörös és kék művészolaj festékeket használtam (ezt a festékfajtát is most próbáltam ki először, és nem csalódtam benne, élvezet használni), majd sötétszürkével felvittem némi kopást, elsősorban a kerekeknél és a jobban igénybe vett területeken, majd nekiláttam az árnyékolásnak. Először tiszta hígítóval megnedvesítettem a kívánt területet, majd fekete olajfestéket vittem fel. Mivel a művészolaj viszonylag lassan szárad, nem kell sietni az eldolgozással sőt, érdemes is pár percet várni, mert amikor hígítós ecsettel a mélyedésből kifelé húzom, könnyen lejöhet az egész. Ez után a mediterrán vidékre jellemző erős napsütés hatását próbáltam megjeleníteni, a nagyobb felületek közepére kentem minimális, fehérbe hajló sárga színű olajfestéket, majd egy régi ecsettel beledörzsöltem a felületbe (erre talán a papír zsebkendő is megfelel. A jobban igénybe vett részeknél, mint a lövegzár, a szerszámok, vagy a lövegtalp egyes részein a fémes kopás ábrázolásánál is finomítottam kissé a módszeremen, a végeredmény nekem tetszik. Először is sötétszürke akrillal nagyvonalakban megfestettem a kopásokat, majd művészolajjal mentem át rajta, és mielőtt megszáradt volna, művészboltban kapható grafitceruza reszeléket szórtam bele (a pontos megnevezését nem tudom, de nagyon hasonlít az átlagos ceruzákra, de az egész grafitból van, egy vékony műanyag bevonattal, és több színben is kapható). Miután megszáradt, az egészet végig dörzsöltem finoman a ceruzával, amitől igazán fémesen csillog. A végső lakkozás előtt finoman poroztam a mélyedéseket pasztellkréta segítségével.
Be kell vallanom, nem szeretek diorámát csinálni, tetszenek ugyan a jól elkészített darabok, de nekem nem szokott sikerülni. Ebben az esetben viszont nem tudtam elkerülni, egy löveg nem mutat túl jól egymagában. A keret beszerzése nem volt probléma, egy kreatív-hobby boltban vettem meg a legegyszerűbb fenyőfa képkeretet, amit ajtófestésből megmaradt vastag lazúrral kezeltem. A talaj már több fejtörést okozott: először a már régebben használt vízüveg-samottpor keverékkel próbálkoztam, de nem tetszett túlságosan, majd a suliragasztó-homok keverék következett, de ennek még rosszabb lett az eredménye. Végső megoldásként újra elmentem a hobby művész boltba, és ráleltem a megfelelő anyagra. A Valejo is forgalmaz hasonló effekt anyagokat, amit itt találtam ugyanolyan áron, viszont töredék mennyiségben. A pontos megnevezését nem tudom, de 1,5-2 dl-es műanyag edénykében árulják ezt a fehér színű vízbázisú anyagot. Elvileg pigmentekkel is lehet színezni, de sokkal jobb az akril festék, jóval kevesebb kell belőle. Hogy egy kicsit talajszerűbb legyen a massza, kb. 50% arányban kevertem hozzá samott port, amitől besűrűsödött ugyan, de minimális mennyiségű víz segít a dolgon.
Ezt már könnyedén fel lehetett kenni, egy nap alatt elég keményre szárad (ha elég vastagon visszük fel, a zsugorodás miatt még élethű repedések is keletkeznek rajta), viszont azzal számolni kell, hogy száradás közben kissé kivilágosodik. A löveget a kerekeinél drótcsapolással, a sarkantyúknál pedig beágyazással rögzítettem. A fűnél is egyedi anyagot választottam, ugyanis a boltban kapható zacskós anyag nem tetszik, és elég drágának is tűnik. Ehelyett szintén a hobbiboltban szereztem „racka-raszta” nevű dolgot, ami festett gyapjú. Ezt egyszerűen rövidre vágtam, és a világosabb-sötétebb árnyalatot összekeverve papírragasztóval rögzítettem. Hogy mégse legyen annyira egyhangú a „gyep”, a száradó ragasztóba száraz virágokat, és a gyerekkoromban „cigánybúzának” nevezett gyom magját szurkáltam. Hogy tovább színesítsem a dolgot, fatörzseket is tettem fel. Igazából csak az van fából, amin a figura ül, a másikat a kertben szedtem, eredetileg kapor volt.
Egy jármű vagy egy dioráma teljesen élettelen, ha nincs rajta figura, ezért igyekszem én is minden alkotásomra tenni legalább egyet. A Dragon gyárt figurasort is kimondottan ehhez a készlethez, de én túlságosan mozgalmasnak találtam a beállításokat, jobban szeretem nyugodt hangulatú diorámákat, ezért a Miniart készletéből választottam egy dohányzó figurát. A mozdulat jónak tűnik, de az illesztések nem teljesen pontosak, és a részletek sem túl kontúrosak, de ügyes festéssel sokat lehet javítani a dolgon.
Remélem sokaknak tetszik az alkotásom, az írásommal pedig tudtam újat mondani még a nálam profibbaknak is.
|
|
Img3346
|
|
|
Img3347
|
|
|
Img3327
|
|
|
Img3333
|
|
|
Img3335
|
|
|
Img3336
|
|
|
Img3337
|
|
|
Img3338
|
|
|
Img3339
|
|
|
Img3340
|
|
|
Img3341
|
|
|
Img3342
|
|
|
Img3344
|
2008.08.15.