JSZ-2
1:72, Revell
No.03269
Pintér György - Múzeumi krimik
Már dicsértem a Revell jó szokását, hogy szép kivitelben kiadja a II. világháborús szovjet technika példányait csakúgy, mint az NDK Nemzeti Néphadserege fegyverzetét. Nos, itt egy újabb darab, aminek elkészítésével a Magyar Néphadsereg nehézpáncélos alakulatának harckocsija is elkészíthető.
Az JSZ-2, vagy ISZ-2, esetleg IS-2 ugyanazt a negyvenhat tonnás páncéllavinát jelenti, amivel a háború második felében a szovjetek ellensúlyozni kívánták a német "nagymacskák" (lásd: Tigris, Párduc, Tigris 2) tűzerőfölényét. Már 1943-ban világossá vált, hogy a németek újabb harckocsijainak páncélzata ellen a 85mm-es löveg nagyobb távolságról kevés. A szovjet mesterek követték az ősi bölcsességet – "ha nem megy, végy egy nagyobb kalapácsot!" Így előkerült a választékból a 100mm-es és a 122mm-es löveg. No, ezekkel próbáltak válaszolni a nagy kérdésre: mivel lehetne viszonylag biztonságos távolságról odacsapni a szovjet haza földjét taposó nagymacskáknak? A dolog sikeres volt, bár nem hiba nélküli, mert az elmaradt toronykorszerűsítés miatt mindössze 28 lőszer volt a javadalmazás és a beépített löveg tűzgyorsasága sem volt az a tűzvihart kiváltó sebesség (2-3 lövés/perc). Ettől függetlenül egy masszív, erős harckocsit kapott a "dicsőségesnek" és "felszabadítónak" is nevezett Vörös Hadsereg. (Ez utóbbiért, a "felszabadító"-ért, volt némi tülekedés, hiszen a Jugoszláv Népfelszabadító hadsereg és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg is viselte a nevében.)
Nos, a háború után az újjáalakuló magyar haderő néhány évnyi tétovázás után, no meg a megfelelő oldalról érkező politikai nyomás hatására annyira megkedvelte a dicső szövetséges fegyverzetét, hogy szinte minden harci eszköz a Nagy Testvértől érkezett akkortájt. Így az egyszerűen "dicsőséges fegyvernek", vagy dióverőnek nevezett puskák és dobtáras (igazából "csigatáras") géppisztolyon és a T-34/85 harckocsikon túl kaptunk szám szerint 68 darabot a dicső vezér monogramjával jelzett harckocsikból. De nagyjából, ahogy jöttek, pár év múlva úgy is mentek. Hasonlóan, mint a seregünkben szintén rövid életű MiG-17F-ek. Az 1956-os harcokban nem tudok bevetésükről. Egyetlen JSZ-2-t kivezényeltek a Honvédelmi Minisztérium "védelmére", ágyúlőszer nélkül. Aztán a 50-es évek végén visszavitték őket a Szovjetunióba. (Lehet, hogy nem akartak a megbízhatatlan szövetséges kezében ilyen nagyhatású fegyvereket hagyni?)
No, ennek a páncélosnak készítette el a Revell az 1/72-es kicsinyítésű műanyag makettjét. A számozott alkatrészek száma 49. (Persze a teljes szám jóval több, hiszen azonos számozásúak az egyforma darabok – lásd futógörgők, feszítő- és meghajtó kerekek.) A lánctalp a legősibb gumiszalagos megoldás. Ez van! Maga a makett egy "M" változat, amivel 1944-től látták el a csapatokat. A matricázás szovjet példányhoz készült, a 404-es számú, jegesmedvés festésűhöz. No, ez nekem nem lesz jó. Én magyart szeretnék!
Nekifogtam. A kezdet, a teknő felszerelése a lengőkarokkal álom-makettezés volt. Bár állítani nem lehet az alkatrészeket, viszont szépen belepasszolnak a helyükre. A két-két hátsó meghajtókeréknél kell figyelni a leválasztáskor, mert a három rögzítő éppen egy-egy "fog" közé esik. Ettől függetlenül egész jól összeállt a dolog.
A kapott összeállítási rajzon szerepelnek fémmaratott alkatrészek. No, ilyen itt nincs. Az igazság kedvéért, a makett doboz nélkül, eredeti, zárt zacsijában került hozzám egy kollégától. Ami érdekessé teszi a dolgot, hogy minden fémmaratottnak írt alkatrész ott szerepel a műanyag öntőkereteken – így a hiány, mivel nincs, nem zavarja az építést. A torony összerakásánál kezdésként kifúrtam a csőtorkolatot. Így mutatósabb a dupla csőszájfék is. A búvónyílások nem nyithatók, a hátsó géppuska nem nagyon illeszkedik. Itt komolyabb műtétre került sor. Végül sikerül a "műtét". A lánctalp rögzítése komoly munka lesz. Itt az említett félholdaknak szilárdan meg kell száradniuk. Utána következik egy utánfúrás.
Nos a makettező-Murphy szerint legnagyobb eséllyel azokkal az alkatrészekkel lesz gond, amik a legjobban látható helyeken vannak. Ez a szabály ezer esetből éppen ezerszer jön be. A készlet leginkább veszélyes része a műanyag lánctalpszalag. Ahhoz, hogy hajlítgassam, eléggé merev. Elég volt egy rossz mozdulat és eltörött. Persze nem legalul, amin majd "áll" a makett és nem is azon a részen, amit többé-kevésbé takar a sárvédő lemez. Nem! Elöl, ahol a feszítőgörgőn elfordul, azaz a leginkább szembetűnő helyen. Persze a javításra több lehetőség is van. Majd meglátjuk, melyik lesz a célravezető.
Úgy néz ki, a ragasztószalag és befőttesgumi kombó bevált. Az eltört lánctalpszalag ha nem is tökéletesen, de összegyógyult. Külön gyönyörűség az emelőhorgok felragasztása a toronyra. Csak az egyik akart Föld körüli pályára állni a három, gombostűfejnyi alkatrész közül, de aztán meglett.
Nos, összeállt a dolog, Megkapta a zöld színt, ahogy illik. Még hátravan a lánctalp színezése és az apróságok, úgy, mint vontatókötél, légvédelmi géppuska elhelyezése.
Mivel magyar szolgálatban álló példányt szeretnék, ki kellene derítenem, hogy volt-e rajta felségjelzés, vagy csak számozás. Mit mondjak? Nem túl bőséges a fényképválaszték!
forrás:
Az ISZ-2 típustörténete (Lippai Péter)
https://56online.militaria.hu/cms/isz2-nehezharckocsi
Az JSZ-2, vagy ISZ-2, esetleg IS-2 ugyanazt a negyvenhat tonnás páncéllavinát jelenti, amivel a háború második felében a szovjetek ellensúlyozni kívánták a német "nagymacskák" (lásd: Tigris, Párduc, Tigris 2) tűzerőfölényét. Már 1943-ban világossá vált, hogy a németek újabb harckocsijainak páncélzata ellen a 85mm-es löveg nagyobb távolságról kevés. A szovjet mesterek követték az ősi bölcsességet – "ha nem megy, végy egy nagyobb kalapácsot!" Így előkerült a választékból a 100mm-es és a 122mm-es löveg. No, ezekkel próbáltak válaszolni a nagy kérdésre: mivel lehetne viszonylag biztonságos távolságról odacsapni a szovjet haza földjét taposó nagymacskáknak? A dolog sikeres volt, bár nem hiba nélküli, mert az elmaradt toronykorszerűsítés miatt mindössze 28 lőszer volt a javadalmazás és a beépített löveg tűzgyorsasága sem volt az a tűzvihart kiváltó sebesség (2-3 lövés/perc). Ettől függetlenül egy masszív, erős harckocsit kapott a "dicsőségesnek" és "felszabadítónak" is nevezett Vörös Hadsereg. (Ez utóbbiért, a "felszabadító"-ért, volt némi tülekedés, hiszen a Jugoszláv Népfelszabadító hadsereg és a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg is viselte a nevében.)
Nos, a háború után az újjáalakuló magyar haderő néhány évnyi tétovázás után, no meg a megfelelő oldalról érkező politikai nyomás hatására annyira megkedvelte a dicső szövetséges fegyverzetét, hogy szinte minden harci eszköz a Nagy Testvértől érkezett akkortájt. Így az egyszerűen "dicsőséges fegyvernek", vagy dióverőnek nevezett puskák és dobtáras (igazából "csigatáras") géppisztolyon és a T-34/85 harckocsikon túl kaptunk szám szerint 68 darabot a dicső vezér monogramjával jelzett harckocsikból. De nagyjából, ahogy jöttek, pár év múlva úgy is mentek. Hasonlóan, mint a seregünkben szintén rövid életű MiG-17F-ek. Az 1956-os harcokban nem tudok bevetésükről. Egyetlen JSZ-2-t kivezényeltek a Honvédelmi Minisztérium "védelmére", ágyúlőszer nélkül. Aztán a 50-es évek végén visszavitték őket a Szovjetunióba. (Lehet, hogy nem akartak a megbízhatatlan szövetséges kezében ilyen nagyhatású fegyvereket hagyni?)
No, ennek a páncélosnak készítette el a Revell az 1/72-es kicsinyítésű műanyag makettjét. A számozott alkatrészek száma 49. (Persze a teljes szám jóval több, hiszen azonos számozásúak az egyforma darabok – lásd futógörgők, feszítő- és meghajtó kerekek.) A lánctalp a legősibb gumiszalagos megoldás. Ez van! Maga a makett egy "M" változat, amivel 1944-től látták el a csapatokat. A matricázás szovjet példányhoz készült, a 404-es számú, jegesmedvés festésűhöz. No, ez nekem nem lesz jó. Én magyart szeretnék!
Nekifogtam. A kezdet, a teknő felszerelése a lengőkarokkal álom-makettezés volt. Bár állítani nem lehet az alkatrészeket, viszont szépen belepasszolnak a helyükre. A két-két hátsó meghajtókeréknél kell figyelni a leválasztáskor, mert a három rögzítő éppen egy-egy "fog" közé esik. Ettől függetlenül egész jól összeállt a dolog.
A kapott összeállítási rajzon szerepelnek fémmaratott alkatrészek. No, ilyen itt nincs. Az igazság kedvéért, a makett doboz nélkül, eredeti, zárt zacsijában került hozzám egy kollégától. Ami érdekessé teszi a dolgot, hogy minden fémmaratottnak írt alkatrész ott szerepel a műanyag öntőkereteken – így a hiány, mivel nincs, nem zavarja az építést. A torony összerakásánál kezdésként kifúrtam a csőtorkolatot. Így mutatósabb a dupla csőszájfék is. A búvónyílások nem nyithatók, a hátsó géppuska nem nagyon illeszkedik. Itt komolyabb műtétre került sor. Végül sikerül a "műtét". A lánctalp rögzítése komoly munka lesz. Itt az említett félholdaknak szilárdan meg kell száradniuk. Utána következik egy utánfúrás.
Nos a makettező-Murphy szerint legnagyobb eséllyel azokkal az alkatrészekkel lesz gond, amik a legjobban látható helyeken vannak. Ez a szabály ezer esetből éppen ezerszer jön be. A készlet leginkább veszélyes része a műanyag lánctalpszalag. Ahhoz, hogy hajlítgassam, eléggé merev. Elég volt egy rossz mozdulat és eltörött. Persze nem legalul, amin majd "áll" a makett és nem is azon a részen, amit többé-kevésbé takar a sárvédő lemez. Nem! Elöl, ahol a feszítőgörgőn elfordul, azaz a leginkább szembetűnő helyen. Persze a javításra több lehetőség is van. Majd meglátjuk, melyik lesz a célravezető.
Úgy néz ki, a ragasztószalag és befőttesgumi kombó bevált. Az eltört lánctalpszalag ha nem is tökéletesen, de összegyógyult. Külön gyönyörűség az emelőhorgok felragasztása a toronyra. Csak az egyik akart Föld körüli pályára állni a három, gombostűfejnyi alkatrész közül, de aztán meglett.
Nos, összeállt a dolog, Megkapta a zöld színt, ahogy illik. Még hátravan a lánctalp színezése és az apróságok, úgy, mint vontatókötél, légvédelmi géppuska elhelyezése.
Mivel magyar szolgálatban álló példányt szeretnék, ki kellene derítenem, hogy volt-e rajta felségjelzés, vagy csak számozás. Mit mondjak? Nem túl bőséges a fényképválaszték!
forrás:
Az ISZ-2 típustörténete (Lippai Péter)
https://56online.militaria.hu/cms/isz2-nehezharckocsi
|
|
Dobozfedélrajz
|
|
|
|
|
|
A páncéltest és a görgők alkatrészei
|
|
|
A gumilánctalp
|
|
|
A haspáncél az egymáshoz képest eltolt tengelyekkel
|
|
|
A matricaív
|
|
|
A futómű egyik oldala
|
|
|
Helyén a lánctalp
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
IMG_20240823_081118
|
|
|
IMG_20240823_081118
|
2024.08.18.
Utolsó módosítás: 2024.08.21.
Utolsó módosítás: 2024.08.21.